A találmány hangfelvevő
készülék és tárgya a készülék külső
felépítése, annak hajtószerkezete a
filmvezetés és az optika.
A találmány célja oly
hangfelvevő készülék létesítése, mely az
üzemi biztonság, a hangminőség,
a szerelés egyszerűsége és az
üzem ellenőrzése szempontjából a
követelményeknek megfelel. (...)
A film vezetése és a film
hajtószerkezete, valamint a
filmvezetésnek és a hangfeljegyző
szerkezetnek egyes elemei és azoknak
elrendezése az 5. ábrából látható. (...) A hangot feljegyző eszköz az
optikával együtt a (46) tokban van.
A (37) sima dob, melyet a következőkben hangdobnak
nevezünk, továbbá a (42) terelődob és
egyes további vezetődobok, valamint
a (46) hangfeljegyző eszköz
külön (47) lemezen vannak szerelve. (...)
A (103) hanglámpa külön (104) tokban van. A hanglámpa
tokjának az a része, mely a hangfelvevő
készülék belseje felé esik, csap
körül forgatható (105) ajtóval van
ellátva, mely zárt helyzetben a
(107)rugón elrendezett (106)támaszra fekszik. Ebben a helyzetben
a hanglámpából a készülék
belsejébe, melyet a (108) fal határol,
fény nem juthat be. Ha a hanglámpát világítási célokra kívánjuk használni, akkor a (107) rugót balra nyomjuk, úgy hogy az a (105) ajtót szabaddá teszi és ekkor a hanglámpa fénye szabadon lép be a készülék belsejébe, ahol azt egyes munkaelemek megvilágítására használjuk. A hanglámpa fényének ellenőrzése végett a készüléken nemcsak optikai eszközöket, hanem olyan fényelektromos cellákkal ellátott elektrooptikai berendezéseket is alkalmazunk, amelyek jelzőkészülékeket vagy pedig erősítőn át fejhallgatókat vagy hangszórókat
is működtetnek. Szükséges, hogy ezeket az elektrooptikai berendezéseket tetszés szerint váltakozva kapcsolhassuk be. Ilyen
megoldást mutat a 12. ábra.
A hangfeljegyzést végző (46) optika (100) felső lemezében
elzárható (110) nyílás van. A nyílás
elzárására való a (111) tolattyú,
ame
lyet a (112) lécek vezetnek. A (111) tolattyúban (113) nyílás van,
melybe a tolattyúnak a zárt
helyzetben való rögzítése végett a (115)
lemezrugóval a tolattyú felé
szorított (114) pecek kapaszkodik. A (110) fénybebocsátó nyílás nyitása és
zárása az ellenőrző (116) fotocella
behelyezésekor, illetőleg
kivételekor történik. A (116) fotocella
külön (117) tokban van. Ennek a toknak az alsó részén van a (118) csap.
Ha a fotocella tokját a készülékre
felhelyezzük, akkor a (118) csap a (111) tolattyú (113) nyílásába
hatol, miközben a (114)
rögzítőpecket a (115) rugó erejével szemben
eltolja, mégpedig mindaddig, míg ez a pecek a (113) nyílásból
kitolódik. Ekkor a (116) fotocella (117)
tokjával a (111) tolattyú balfelé
tolható, úgy hogy a (110) nyílás
szabaddá válik és a fotocella a
fénybebocsátó nyílás fölé kerül.
Ha a fotocellát a készülékről
leemeljük, úgy azt előbb jobbfelé
kell eltolni, miközben ez a (111) tolattyút magával viszi, mert a
fotocella (117) tokjának (118) pecke még a (111) tolattyú (113)
nyílásába kapaszkodik. Ha a fotocellát
tokjával együtt a készülékről
leemeljük, akkor a (114) pecek a
tolattyú furatába hatol és a tolattyút
helyzetében rögzíti. Ily módon
elérjük, hogy a fotocella tokjának
leemelésekor a fénybebocsátó nyílás
kényszerűen záródik és elkerüljük
azt, hogy kívülről idegen fény jusson
a hangfeljegyző optikába. (...)
Ádám János
Megjelent 1939. évi március hó 1-én.
Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság
Szabadalmi leírás
120113. szám.
Eljárás hangos filmek felvételére és visszaadására,
valamint tökéletesített hangosfilm.
Ádám János technikus, Budapest
A bejelentés napja 1938. évi január hó 12-ike.
Az ezideig ismertes hangosfilmfelvevő eljárások nagy hátránya,
hogy azokkal a hang erőssége a
játszó személyek mozgásának
megfelelően nem változtatható
kielégítő mértékben és így gyakran
előfordul, hogy míg a színész a kép
egyik szélén játszik és beszél vagy
énekel, addig a hang a visszaadáskor a
vászon közepéről vagy éppen a
kép másik oldalán elrendezett
hangszóróból jön. Így a hang a képről
úgyszólván lecsúszik és a
visszaadott beszéd hasbeszélésszerűen
hat. Kétségtelen továbbá, hogy a
közös hangfeljegyzésről vezérelt egy
vagy több hangszóróval nem lehet a
beszéd vagy ének legfinomabb
árnyalatait, valamint erős effektusait
kielégítően visszaadni.
A találmány célja elsősorban
e hátrányok kiküszöbölése. A
találmány értelmében a
hangfelvételkor a filmen több különböző
helyen elrendezett mikrofonnal vezérelt hangfeljegyzést készítünk,
amelyek vagy a film két ellenkező
szélén vagy ugyanazon oldalán
készíthetők. Visszaadáskor az egyes
hangfeljegyzések a felvételnek megfelelően elrendezett több
hangszórót külön-külön vezérelnek,
úgyhogy az így kapott hanghatás
ugyanaz lesz, vagy legalábbis majdnem
tökéletesen megközelíti a
felvételkor létesített tényleges és a
képnek megfelelő hanghatásokat.
A találmány szerinti eljárás
foganatosítására olyan filmet
használunk, melynek két oldalán
vagy ugyanazon oldalán a kép mellett több fényképészeti vagy
egyéb hangfeljegyzés van és ezeket
a hangfeljegyzéseket egymástól
függetlenül tapintjuk le s
egymástól független, megfelelően a
vászon különböző helyei mögött
elrendezett hangszórókkal adjuk vissza.
A mellékelt rajzon a
találmány szerinti eljárás
foganatosítására való tökéletesítet film egy kiviteli példáját vázlatosan tüntettük
fel. Az 1. ábra a film egy részének
felülnézete és a 2.
ábra a film keresztmetszete.
Az (1) filmszalag össz-szélessége természetesen megegyezik az eddig használatos filmszalagokéval,
de kétoldalt a lyuggatások
mentén merevítése és visszahajtott
része van. A nyers filmszalagot -
még fényérzékenyítés és lyuggatás előtt - szélesebbre vágjuk, mint
ezideig és pedig a lyukasztás
szélességének megfelelően mindkét
oldalon, majd kobaltacélból vagy más
megfelelő anyagból való vékony
huzalt erősítünk a film széléhez és a
járulékos részt mindkét oldalon
visszahajlítjuk és pl. melegen való
sajtolással az alapfilmhez ragasztjuk. Így a 2. ábrán metszetben látható filmet kapjuk, amelynek két
szélén egy-egy (2) kobaltacélhuzal
betétje van és a (3) szegély a
lyuggatás mentén a film egész hosszában
kétoldalt az (1) alapfilmre vissza van hajlítva és ragasztva. Az így előállított filmet két szélén
lyuggathatjuk és egyik oldalán fényérzékennyé
tehetjük.
A merevített és megvastagított szélű film nemcsak kevésbé szakad, hanem fémhuzalbetétjei a két
szélén hangfeljegyzéseknek mágneselektromos úton való készítésére
is felhasználhatók. Természetesen
a hangfeljegyzések a filmre a képek mellé fényképészeti úton is felvihetők. A hangfeljegyzések
visszaadása a találmány értelmében
külön-külön vezérelt és megfelelően
elrendezett hangszórókból az előzőkben ismertetett módon
történik. Maguk az e célra való átalakító és erősítő szerkezetek ismertek,
részben pedig nem tartoznak a találmány keretébe.
Dr. Okolicsányi Ferenc
Megjelent 1939. évi június hó 15-én.
Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság
Szabadalmi leírás
120846. szám.
IX/h. osztály - O. 1610. alapszám
Hangos-mozgóképberendezés.
Dr. Okolicsányi Ferenc kutatómérnök, Budapest.
A bejelentés napja 1936. évi november hó 30-ika.
Németország elsőbbsége 1935. évi december hó 12-ike.
A bejelentés tárgya oly könnyen kezelhető kis szerkezet, amellyel hangos mozgóképeket lehet előadni.
A berendezés célja rövid hangosfilm-jeleneteket oly egyszerű kezeléssel lejátszani, mely a mostan használatos házimozigépekkel ellentétben a gramofon kezeléséhez hasonló.
Eddig is ismeretes volt kerek üvegtányért kis, csigavonalban elrendezett képekkel ellátni, fényforrással átvilágítani és a képeket egy ernyőre vetíteni. Ezeknél a készülékeknél a szokásos képváltás esetén (24 kép másodpercenként) és a képsorozat képeinek kis méretei folytán a képeket kísérő hangfeljegyzést egy igen rövid (másodpercenként 5 centimétert kitevő) útszakaszra kellett tömöríteni. A gyakorlatban azonban majdnem félméteres másodpercenkénti szakaszokra van szükség, hogyha jó minőségű hangfeljegyzést akarunk végezni.
Ezért nem lehet az eddigi, csigavonalszerű képsorral ellátott készülékekkel a hangot tökéletesen visszaadni.
Más, ismert berendezéseknél a képsorozat vetítését célzó optikai rendszer részei a hangdobozhoz erősíttetnek és vezérlésük is a hangdoboz által történik. Ez lehetővé teszi az egyszerű kezelést, de csak akkor valósítható meg, ha a kép és a hanglemez egy közös, vagy két mereven csatolt egyforma szögsebességgel forgó darabból állanak.
A találmány célja az, hogy lehetővé tegyük az ilyen rendszerű hangos mozgóképberendezéseknél a jó minőségű hangfeljegyzést, illetve hangvisszaadást.
A találmány szerint a berendezés lényeges alkatrészei: A hangdoboz és az ehhez kapcsolt vetítőkészülék, egy kör alakú, átlátszó (pl. üvegből készült) lemez és az ezen a lemezen lévő hangfeljegyzés, valamint a hozzátartozó csigavonal mentén elrendezett képsorozat.
A kép és a hangfeljegyzés szerkezeti összefüggésére jellemző, hogy ezek egy közös körtányéron csigavonal mentén foglalván helyet, a képsorozat képeinek távol sága a csigavonal mentén egyenlő a hangfeljegyzés szokásos sebességének (körülbelül 50 centiméter/sec.) és egy lényegesen fokozott (körülbelül 50/sec.) képváltási szám hányadosával. A képek távolsága tehát a csigavonal mentén körülbelül egy centiméter. A találmány szerint maguk a képek lényegesen kisebbek, körülbelül 1 x 1 mm2 nagyságúak és a közöttük lévő hosszú (körülbelül 9 mm-es) rések átlátszatlanok.
Lényegesen fokozott képváltási szám kifejezésen itt és az igénypontokban olyan képfrekvenciákat értünk, melyek a szabványos 24/sec. képváltási szám másfélszeresét meghaladják.
Mivel a feljegyzéseket tartalmazó körlemez, az ugrásszerűen mozgó filmszalaggal ellentétben folytonos körforgást végez, gondoskodnunk kell az elfutó képsorozat vetítésével a képek optikai rögzítéséről. A vetítés időtartama igen rövid, mert a hosszú, átlátszatlan képközök folytán maguk a képek csak egy-egy pillanatra jelennek meg a vetítőlencse előtt. A mozgóképtechnika első éveiből ismert stroboszkopikus eljárások könnyen alkalmazhatók, célszerűen azonban egy rezgő tükröt szerelünk a vetítősugár útjába, amely sinus-alakú, harmonikus lengéseket végez.
A találmány szerint a tükröt egy úgynevezett elektromágneses oscillográfra szereljük és ezt a váltóáramú hálózathoz kapcsoljuk.
A rezgőtükör működésénél lényeges, hogy mozgásfázisát helyes értelemben állítsuk be. A tükör lengése ugyanis a körlemez forgásával ellenkező irányba téríti a fénysugarat éspedig éppen abban a pillanatban, amikor egy kép halad el a lencse előtt. A vetített kép tehát rövid időre megáll az ernyőn. A következő mozgásfázisban a tükör irányt változtat, a körlemez azonban tovább fut. Az ernyőre vetített kép elmozdulása zavarón hatna a szemlélőre. Az átlátszatlan képközök azonban ebben a fázisban megakadályozzák, hogy a vetítő fénysugarak az ernyőt elérjék.
A mellékelt rajz a lemez példa-képeni alakját ábrázolja. A jelölések értelmében a körtányéron (1) a képsor (2) és a hangfeljegyzés (3) foglalnak helyet. Az egyes képek (4) között foglalnak helyet az átlátszatlan képközök (5).
