Castiglione Henrik

Budapest mozgóképüzemei
(Magyar Statisztikai Szemle, 1929:2:?-217.)

 Általános helyzet

Budapesten az első mozgóképelőadást 1896-ban tartották meg. E vállalkozás csak néhány hónapig állott fenn. A következő években -1906-ig - több hasonló vállalat létesült, de valamennyi rövid élettartamú volt. Az első tulajdonképpeni mozgóképüzem 1906 tavaszán nyílt meg s azóta - akár az egész világon - Budapesten is gombamódra szaporodtak a mozgók.

A világháborút megelőző években 108 mozgófényképszínház működött a fővárosban. A háború alatt 77-re csappant meg a számuk. A háborút követő évek folyamán számuk kb. egy nívón mozgott. Az elmúlt évben 88 színházunk volt.

A mozgóképüzemek számszerinti alakulása ezek szerint - az utóbbi 10 év alatt - nem mutat különösebb változást. Egész más képet nyerünk, ha a mozgóképüzemek befogadóképességét vesszük vizsgálat alá:

Év
Száma
A mozgóképüzemek befogadó képessége1

1914

108
29.962

1918

77
25.852

1920

77

28.871

1921

78
27.596

19222

82
30.856

1924

79
31.986

1926

80

 33.135

1928

87
39.167

1 E cikk adataiban a nyári üzemek statisztikája egyáltalán nem szerepel.
2 A mozgóképüzemengedélyesek revíziója után. Ezzel szemben a közvetlen háború utáni és a mai állapot közötti különbözet a mozgóképüzemek számszerinti változásában csak 13, ellenben a befogadóképesség szerinti 40%-os növekedést tüntet fel.

  Vagyis a háború alatt a mozgóképüzemek számszerinti csökkenése 30%-ot tett ki, míg a befogadóképesség szerinti esés csak 14%-os.
  E jelenségek oka abban a körülményben rejlik, hogy a színházak befogadóképessége egyáltalán nem tartott lépést a lakosság számszerinti változásával. A főváros lakosságának száma a háború óta mutat változást. 1920-ban 929.000 ember lakott Budapesten, az 1928. évi kiszámított lakosság száma 928.000. Vagyis a fővárosban lakók szám a - érthető okoknál fogva - az utóbbi években csökkent. Ez a körülmény az első faktor annak a jelenségnek a megállapítására, hogy a mozgóképszínházak üzletmenete évről évre rosszabbodik. A főváros lakosságából 1921-ben 1 ülőhelyre még 34 jutott, 1928-ban már csak 26. A csökkenés közel 24%-nak felel meg

Év
1 ülőhelyre jutott Budapest
lakosságából
1914
33

1918

35

1920

32

1921

34

1922

30

1924

29

1926

28

1928

26

    Az európai kontinens valamennyi nagyobb metropolisában kedvezőbb a helyzet mint Budapesten.

1 nézőre jut a lakosság
számából 

Londonban
51

Párizsban

51

Rómában

35

Berlinben

30

Bécsben

27

Budapesten

26

Vagyis számszerint Bécs közelíti meg legjobban a pesti arányszámot, de viszont köztudomású, hogy az egykori császárvárosban sokkal jobbak az életviszonyok, mint nálunk.

Érdekes képet nyújt a mozgóképszínházak kerületenkénti megoszlásáról az 1. sz. tábla.

  1. A mozgóképüzemek száma Budapesten
A mozgóképüzemek száma az

Év

I
II
III
IV
V
VI
VII
VIII
IX
X
Összesen

1914
9
6
6
2
7
23
23
19
12
1
108
1918
7
3
2
2
3
13
22
12
9
4
77
1920
8
3
2
2
3
14
22
11
8
4
77
1921
8
3
2
2
3
15
22
11
8
4
78
1922
8
4
2
3
3
13
25
12
8
4
82
1924
7
4
3
4
3
11
23
11
8
5
79
1926
7
4
2
4
3
12
22
13
8
5
80
1928
9
4
2
5
3
14
23
13
8
6
87

 

Az I. kerületben a mozgóképüzemek befogadóképessége jelenleg éppen akkora, mint a legutolsó békeévben, minthogy pedig a főváros lakosságának kerületi megoszlásában ennél a kerületnél nagy volt az időközi eltolódás (1912. évi 77.000-ről 96.600 lélekszámra növekedett a kerület lakosainak száma), az egy ülőhelyre jutó lakosság száma jelenleg a legkedvezőbb az összes kerületekkel szemben: 1914-ben 39, 1928-ban 51 lakos jutott 1 ülőhelyre. Hangsúlyoznunk kell, hogy a fővárosi mozgóképüzemviszonyok kerületi megoszlási rajza ebben a kerületben adja a legobjektívebb képet, mert az ottani mozgóképüzemek területi elhelyezkedése a legegészségesebb. Alig lehet szó arról, hogy a más kerületbeli közel fekvő mozgóképüzemek kihatással lennének az ottani színházak forgalmi alakulására.
A II. kerületben 1918-ban 61 lakos jutott 1 nézőhelyre. A Budai-Apolló megnyitásával ez az arányszám 35-re csökkent.
A III. kerületben a viszonyok - némi hullámzástól eltekintve - 1918 óta nem változtak. Akkor is 46 lakos jutott 1 nézőhelyre, ma is annyi jut.

2. A mozgóképüzemek befogadóképessége Budapesten
  A mozgóképüzemek befogadóképessége az

Év

I
II
III
IV
V
VI
VII
VIII
IX
X
Összesen
1914
1.995
1.408
1.716
677
1.483
7.643
5.194
6.164
3.328
354
29.964
1918
1.670
830
1.090
580
830
5.381
6.923
5.247
1.985
1.316
25.852
1920
3.073
918
1.331
651
963
6.314
7.155
4.571
2.147
1.748
28.871
1921
2.785
994
1.184
651
1.130
5.221
7.206
4.720
2.069
1.636
27.596

1922

2.238
1.810
1.162
1.038
1.432
5.777
8.597
5.140
2.021
1.641
30.856

1924

1.821
1.800
1.570
1.805
1.393
4.192
9.676
5.825
1.817
2.087
31.986

1926

1.906
1.753
1.140
1.776
1.393
5.092
9.374
6.269
2.104
2.328
33.135

1928

1.921
1.440
1.090
2.828
1.497
7.245
8.769
6.042
2.130
320
36.167

A IV. kerület mozgóképüzemviszoynai a legelszomorítóbbak. Úgy 1914-ben, mint a háború után (1918-ban), csak 2 mozgóképüzeme volt ennek a kerületnek, mindössze 600 ülőhellyel. A mozgóképüzem-engedélyrevíziót követő évben még egy mozgóképüzem nyílt meg, a következő években igen tekintélyes befogadóképességgel még 2. Ezek szerint ma már mozgóképüzeme van a Belvárosnak, 2.828 ülőhellyel, úgyhogy a lakosságból mindössze 10 jut 1-1 ülőhelyre. Ebből a szempontból a IV. kerület van a legrosszabb viszonyok között, ugyanannyira, hogy az utána következő legkedvezőtlenebb adatokat feltüntető kerületben is (a X-ben) 19 lakos jut 1 ülőhelyre.

Az 1 nézőhelyre jutó arányszámokról részletesebben tájékoztatást nyújt a 3. számú táblázatunk.

3. A lélekszám és a nézőhelyek aránya  
 

Kerület
Egy nézőhelyre jut a lakosság számából
1914
1918
1922 *
1928
I
39
58
44
51
II
30
61
27
35
III
30
46
43
46
IV
37
49
28
10
V
44
85
51
48
VI
21
30
29
22
VII
36
27
20
20
VIII
25
28
28
24
IX
28
45
42
45
X
158
45
36
19
Egész Budapesten
33
35
30
26
*( A mozgóképüzemengedélyek revíziója után )

Sajnos az összehasonlítás szempontjából kevés külföldi statisztika áll rendelkezésünkre. Megbízható adatok alapján ismerjük a bécsi jegyforgalmat, mely az elmúlt évben 34 milliót tett ki. Miután a bécsi színházak befogadóképessége a 70.000-t csak valamivel haladja meg, az ottani átlagon napi forgalom pontosan 1 és ˝ telt ház (150%).

Ha visszagondolunk a közölt s a mozgóképüzemek befogadóképességét a lakosság számával egybevető nemzetközi adatokra, ahol a bécsi arányszám nem sokkal haladja meg a budapestit s ennek dacára forgalma 50%-kal magasabb, elképzelhető, mennyivel kedvezőbbek a viszonyok a többi külföldi mozgófényképszínházaknál, melyeknél az 1 nézőhelyre jutó lakosság arányszáma 30-100%-kal magasabb, mint a budapesti arányszám.

 

  A premier-színházak helyzete

  Az elsőhetes színházak üzletmenet szempontjából rosszabb helyzetben vannak, mint a többiek, ami nyilvánvaló abból, hogy 1920 óta a budapesti mozgóképszínházak befogadóképesség szerinti növekedésének 70%-a a remier-színházakra esik.
Az elsőhetes színházak befogadóképességének %-os aránya az összes színházak befogadóképességéhez viszonyítva a következőképp alakult:

1921

15

1922

17

1924

20

1926

20

1928

25

 

Vagyis az összes fővárosi mozik befogadóképességének pontosan egynegyedét a premierszínházak teszik ki.

Az évi emelkedés ugyancsak a fenti időszak alatt a következőképp alakult:

Év
Elsőhetes színházak

száma
befogadó képessége
A befogadóképesség növekedése 1921-hez viszonytva %-ban
1921
6
4.100
-
1922
8
5.166
26
1923
9
6.145
50
1924
9
6.394
56
1925
9
6.065
48
1926
10
6.536
59
1927
13
9.152
124
1928
13
8.956
119

 

Az elmondottakból látjuk, hogy a fővárosunkban a premier színházak befogadó képessége aránylag igen nagy.

Castiglione Henrik
Magyar Statisztikai Szemle
VII. évfolyam, 1929
2. szám, február. 217. old.