III. A kombinált film felvételeinek módszerei, technikája és azoknak alkalmazása

Tanulmányutam nagy részét a kombináltfelvételek megismerésével töltöttem. Mindhárom filmgyárban a MOSZFILM-ben, a GORKIJ gyárban és a LENFILM-nél alkalmam volt a legkiválóbb szovjet operatőrök és képzőművészek munkáján keresztül megismerni a legkülönbözőbb kombinált felvételi módszereket, a legegyszerűbb trükköktől a Gorbacsov-féle színes vándormaszk eljárásáig. Most ismertem meg igazán a jelentőségét ennek a nagyszerű új technikai lehetőségnek, amelyet véleményem szerint a magyar filmművészet sem nélkülözhet tovább. A mai kombinált felvételi módszer nagy művészi és gazdasági előny jelent. Természetesen ügyelni kell arra, hogy a filmtechnikának ez az új, nagyszerű lehetősége ne váljék öncélúvá, és most már a jövőben mindent kombináltfelvétellel oldjunk meg. A Szovjetunió filmművészetének gyakorlata arra tanít bennünket, hogy a kombinált felvételt ne akkor használjuk, amikor arra lehetőség van, hanem csak akkor, amikor használata elkerülhetetlenül szükséges.

Eleinte a kombináltfelvételek fejlődését a rendezők, operatőrök, általában szkeptikusan fogadták. Elsősorban azért, mert technikailag sokkal bonyolultabb a normálfelvételnél. Ennek eredményeként a kombinált felvételi operatőröket nagyon háttérbe szorították. Bizonyos fokig szembekerültek a film többi dolgozójával. Természetesen ma már a kombináltfilm művészei egyenrangúak a film többi dolgozójával.

Úgy gondolom, az az anyag, amelyet hazahoztunk, komoly lehetőséget ad számunkra is a kísérletek megindítására. Éppen ezért javasolom tehát egy kombinált felvételi osztály létrehozását a filmgyáron belül. Ennek az osztálynak lesz a feladata a magyar filmművészet számára kikísérletezni minden trükk és kombinált felvételi technikát a szovjet tapasztalatok alapján. Az osztály szervezeti felépítésével nem foglalkozom, tekintve, hogy Mátai elvtárs ösztöndíjas témája, és a gyártásvezető hallgató tudomásom szerint erről jelentést adott. Így én csak az operatőr és a képzőművész munkájáról beszélek, és arról, hogyan kapcsolódnak a produkció munkájához.

A kombináltfelvételek operatőrének ismernie kell mindazt, amit egy játékfilm operatőre ismer, tehát mind a külső, mind a belső felvételek technikáját. Tudnia kell világítani. Ismernie kell az objektívek, a nyersanyagok (színes, fekete-fehér) sajátságait. Ezen felül pedig a legalaposabban a kombináltfilm felvételi technikáját.

A képzőművésznek is sokoldalú embernek kell lennie. Alapkövetelmény azonban, hogy kitűnő képzőművésznek kell lennie, és a film technikáját jól kell ismernie.

A szovjet filmművészetben az a gyakorlat, hogy az irodalmi forgatókönyv elkészülte után kapcsolódik a produkció munkájába a kombináltfilm operatőre és a képzőművész. A film rendezője, operatőre és díszlettervezője teszik meg javaslataikat a film kombináltfelvételeinek lehetőségére. Természetesen az irodalmi forgatókönyv elolvasása után a kombináltfilm operatőr és képzőművész újabb javaslatokat tesznek. Végül a rendező dönti el, hogy a film mely részeit kell kombináltfelvétellel elkészíteni. Ezután a kombináltfilm operatőr és a képzőművész kidolgozza nagyjából a megvalósítás módját és a körülbelüli költségvetést. A kombináltfelvételek végleges megtervezése az előkészítési időszakra esik. Amikor a kombináltfelvételek terve elkészül, a kombinált osztályon megvitatják, ahol rendszerint élesen megbírálják és határozatba foglalják az osztály álláspontját. Nagyon fontosnak tartják, hogy az előkészítési időszakban történő minden próbán a kombináltfelvételek operatőre és a képzőművész is részt vegyenek, hogy a film stílusának kialakulásánál jelen legyenek, így együtt alakítsák ki a produkció közös nyelvét.

A forgatási időszakban, amikor a felvételek olyan részeihez érnek, ahol már a kombinált felvétel szükséges, kapcsolódik be a kombináltfelvétel operatőre. Ezeket a felvételeket teljes egészében ő készíti el. A film operatőre természetesen támogatja őt az ún. első felvételnél, amikor a színészi játékrészt veszik fel. Segít bevilágítani, megszerkeszteni a kompozíciót stb., stb. Majd a kombináltfelvétel többi periódusát a kombinált osztályon készítik el.

A következőkben jegyzeteim alapján a kombinált felvételek egynéhány módszerének leírását adom, elsősorban azokat, amelyek meglehetősen rövid kísérletek után a mi filmművészetünk munkáját is képesek lesznek segíteni.

Kiegészítő rajzos felvétel

(Doriszkova)

A kiegészítő rajzos felvételnek hatféle módját ismerjük.

1. Egyidejű felvételi módszer.
2. Utólagos felvételi módszer.
3. Automatikus maszk módszer.
4. A tónus megváltoztatása.
5. Vetítéses egyesítés.
6. Többsíkú hozzárajzolás.

Általában a kombinált felvételeknél, de különösen a hozzárajzolásnál néhány alapvető tételt kell elöljáróban leszögezni:

I. Rendkívül fontos a felvevőgép továbbító szerkezetének és biztosító villájának biztos és pontos működése.

II. Fontos, hogy a felvételekhez ún. egysíkú felvevőgép legyen (Bell and Howell, Mitchell, PSzK).

III. Lehetőség két filmszalag egy időben való átfutására (Bipak felvevőgép).

IV. A képkocka 6-7 mikron pontos állása.

V. Automatikus vagy félautomatikus úsztatás.

VI. Jó objektív felerősítés.

VII. Képkockaszámláló, fordulatszámláló és méterszámláló.

VIII. Kézi és motormeghajtás.

IX. A maszk felerősítésére szolgáló berendezés.

X. Jó állvány a gép számára.

XI. A keresőn (lupén) keresztül való kivetítés lehetősége.

XII. Különféle gyorsaságok (lassítás, gyorsítás).

Általában a Szovjetunió műtermeiben a kombinált felvételeket Mitchell, Bell and Howell és PSzK (1-2-21) rendszerű gépekkel dolgoznak. Rövidesen megjelenik a PSzK 24. legújabb modell. Számunkra ezt a modellt javasolják megvásárlásra.

Rendkívül fontos a nyersanyag perforációjának pontos mérete. Nem lehet az eredeti mérethez képest nagyobb eltérés, mint 2-4 mikron. A perforáció vizsgálatára a következő gyakorlati módszert használják.

A rajz szerint egy fekete papírlapra fehér vonalakat rajzolunk. Ez középen szögre van felfüggesztve. Először felvesszük a papírlapot, amikor az vízszintesen áll, majd a nyersanyagot visszaforgatjuk, természetesen letakart objektívvel, és a rajzot valamilyen irányban elfordítjuk, majd még egyszer az így elforgatott rajzot felvesszük. Ha a negatívon a találkozó vonalaknak semmiféle elmozdulása nincs, akkor úgy a nyersanyag, mint a továbbító szerkezet kombinált felvételek céljaira jó. Minden nyersanyagot dobozonként így kell kipróbálni. A perforáció pontosságát tekintve az Agfa nyersanyagot tartják a legjobbnak.

Felvétel előtt általában a felvevőgépet nagyon erősen kell rögzíteni, mindig a körülményekhez képest. Műteremben helyes, ha betonba ágyazható munkapad a felvevőgép állványa. Külsőben karókhoz vagy egyéb módon kell a felvevőgép állványát leerősíteni.

Egyidejű felvételi módszer

Ennek a felvételi módszernek lényege az, hogy a motívumot kiegészítő rajzot egyszerre vesszük föl a helyszínen.

Az operatőr egy pár métert felvesz a helyszínen. Ebből fényképnagyítást készítenek. A képzőművész az előhívott negatívot kivetíti, és meghatározza a hozzárajzolandó rész végleges formáját. A rajz világítására a fényképnagyítás az alap. A képzőművész megcsinálja a rajzot. Nagyon fontos a rajz térhatása és tónusa. A kész rajzot az ún. plánparallel üvegre erősítik, és éles késsel az üvegen kivágják a rajznak megfelelően. Fontos a kép szélei miatt, hogy az üvegen vágjuk ki. Az üveg nagysága általában 25 x 50 vagy 60 x 80 cm. A rajz hátsó felét fekete festékkel kell bekenni, hogy fény ne menjen át rajta. Fontos ugyanabban a napszakban a felvételt megcsinálni, mint amikor a próbát csináltuk. Lehet a rajzot furnéron átdolgozni, és így a gép elé függeszteni. Az egyidejű módszer előnyei:

a) Az operatőr azonnal látja az objektíven keresztül az eredményt.
b) A felvevőgépet nem kell annyira rögzíteni.
c) A nyersanyag perforációnak sem kell annyira pontosnak lenni.

Hátránya:

a) Nehéz éles képet kapni, különösen műteremben.
b) Külsőn, miután a beállítás elég hosszadalmas, nem gazdaságos.
c) Tónusban nagyon nehéz összehozni a két képet.

Utólagos felvételi módszer

Ez a módszer technikailag bonyolultabb, mégis ezt használják gyakrabban. A felvevőgép beállítása után először meghatározzuk a találkozási vonal helyét. Ez egyike a legfontosabb tényezőknek aszerint, hogy a felveendő motívumon határozott, vagy határozatlan vonal van, változik a takarás, amely lehet kemény és lágy.

A lágy takarás mindig előnyösebb, könnyebben lehet egyesíteni a két képet a lágy átmenet miatt. Lágy takarás esetén a kisebb gépi és nyersanyaghiba is jobban eltűnik. Tónusszempontból is előnyösebb a lágy takarás.

Ezután elkészítjük a takarást. Ezt mindig kemény anyagból kell elkészíteni, a MOSZFILM-nél az ún. repülőfurnérból vagy kartonból csinálják. Fekete matt festékkel (guással vagy korommal) kell azután befesteni. A takarást nagyon szilárdan kell a felvevőgépnek felerősíteni, különösen külsőn. Amikor a takarás kész, oldalról erősen be kell takarni, hogy hátulról, tehát az objektív felől semmi fény ne érhesse. Itt szeretném megjegyezni: kisebb baj, ha a hozzárajzolt rész szalad át az eredeti negatívba az átmeneti zónánál. A helyes eljárás azonban az, ha a találkozási vonal nem fut át egymásba. Az égen átmeneti zóna soha nem lehet. Ha tehát a takarás készen van, elkészítik az első felvételt. Az első felvételre, ha pl. a jelenet hossza 5 méter, akkor 20-25 métert vesznek fel, mert sok anyag kell a próbázásokra. Minden ezután következő ismétlésre 10-15 métert.

A következő fázis a leexponált anyagból egy pár kockát előhívnak, és azon a felvevőgépen keresztül, amellyel a felvétel készült, kivetítik egy fehér papírlapra. Ennek alapján, tehát a negatív alapján a képzőművész felfesti egy fekete háttéren lévő fehér papírlapra a negatívon található színek különböző tónusát skálaszerűen. Ezt ráfotografálják a negatív még eddig nem exponált részére. Az expozíciót különböző szektornyílással változtatják (expozíciós ék). Természetesen ezt a próbát ugyanazzal a fénnyel kell csinálni, mint majd a későbbi felvételt. Ha Pán-lámpát használnak a világításhoz, SZSZ1. kékszűrőt és 60-70%-os bíborszűrőt használnak a zöld helyes visszaadására. Szeneslámpa esetén szűrőt nem használnak a lámpa előtt. A fent említett festett címezőket meg kell számozni. A festőnek tudnia kell, hogy az egyes árnyalatok miből vannak keverve. Előhívás után kivetítik és összehasonlítják a kivetített éket és a negatív színtónusát.

Majd erről pozitívet készítenek, amit sleifnibe lehet vetíteni. Így alakítják ki a hozzárajzolandó anyag helyes színeit. Általában guást és olajfestéket használnak. Ezután az előhívott pár kocka negatívból egyet kivetítenek, ugyancsak azzal a felvevőgéppel, amelyikkel az eredeti felvétel készült egy fehér rajzpapírra, és itt megrajzolja a képzőművész az ellenmaszkot. Ezután a vázlat alapján megfesti a képet. Ha a kép elkészült, megcsinálják az első próbát. Előhívás után a próbából készítenek egy 18 x 24-es nagyítást, vagy pedig fekete-fehér kópiát készítenek róla, és megnézik az összeillesztés helyességét. Ha a különböző próbák után az összeillesztés már sikerült, akkor kerül sor az első színes próbára, de előtte még csinálnak újra szektorral egy expozíciós éket a helyes expozíció megtalálására. Itt már rendszerint kompozíciós szűrőt is használnak. Az első színes próba után ellenőrzik a megfestett képet úgy, hogy az eredeti megfestett kép mellé 1:1 arányban kivetítik a kockázó vetítőgépen a felvett anyagot. A vetített képen látható festési hibák könnyen javíthatók a festményen. Amennyiben ezek után minden rendben van, az első negatívot végleg megcsinálják. Ez az utolsó kontroll. Utána történik a végleges felvétel.

Automatikus masz-módszer

Maszk nélkül felvesszük a tárgyat. Ahol azonban a képen változtatni akarunk, ott színészi játék nem lehet. Felvétel után előhívjuk a negatívot, majd egy levandel kópiát készítünk róla. A levandel kópiát betesszük egy Bibak gépbe, s kivetítjük egy fehér papírlapra, ahol megrajzoljuk a maszk kontúrjait, majd a papírról levágjuk azt a részt, ahol a játéktér van. A maszkot két üveg közé tesszük, és pontosan elhelyezzük a helyére. A felvevőgépbe befűzünk egy új negatívot is a levandel mellé. A levandel van elől. Meggyújtjuk a világítást, és miután a játékrészről eltávolítottuk a papírt, ott a fény akadálytalanul megy a levandelen keresztül a negatívra, és átkopírozza a jelent játékrészét. A világítást kikapcsolva a fekete bársonyt tesszük a helyére, és megvilágítjuk a két üveg között lévő rajzot elölről. A negatívot előrehajtjuk, a levandelt kivesszük a gépből, és most már felvesszük a rajzot.

Előnye: hogy a felvételnél (az eredeti felvételnél) nem kell maszkot készíteni.

Hátránya: hogy csak fekete-fehér filmnél használható, rendkívül pontosan kell a gépkockának állnia és főhibája, hogy a színészi játék dublé.

A tónus megváltoztatása

Amennyiben a már felvett anyagon változtatni akarunk valamit, pl. kiegészítő fényt, vagy árnyékot akarunk bevinni a képbe, akkor használjuk. Készítünk a negatívról egy fényképnagyítást, és ezen megrajzoljuk a kívánt változtatást. Az eredeti negatívról készítünk egy levandelt. Bibak géppel vesszük fel úgy, hogy a fotón kitakarunk mindent a változtatáson kívül, és így felvesszük. Ezt a módszert nagyon ritkán használják.

Vetítéses nagyítás

Maszk nélkül felvesszük a játékrészét a jelenetnek. Az előhívott negatívból készítünk egy 18 x 24 cm-es fényképnagyítást. Ezen a fényképen kijelöljük a hozzárajzolandó részt, és ebben a nagyságban megfestjük a képet. Amikor a kép készen van, kivágjuk a körvonalát, és ráragasztjuk egy 18 x 24 cm-es háttérvetítő vászonra. A negatívról levandelkópiát csinálunk, amelyet rávetítünk a háttérre. A vásznon lévő rajz mint maszk szerepel, így tehát most csak a színészi játékrész kerül az új negatívra. Utána bevilágítjuk a rajzot, és felvesszük azt is.

Előnye: hogy nem kell hozzá Bibak felvevőgép, mert csak egy filmszalagra van szükség.

Hátránya: színesre nem használható, és a színészi játék dublé lesz.

Többsíkú hozzárajzolás

A lényege az, hogy a hozzárajzolandó képet nem egy síkra készítik, hanem két-három részre felosztva egymás mögött helyezik el. Ezt a módszert főleg akkor használják, ha a térszerűség fontos követelménye a hozzárajzolandó résznek. Ha nagy tagozódása van a háttérnek. A rajzokat rendszerint üveglapokra helyezik. A takarás ugyanúgy történik, mint az egyszerű hozzárajzolásnál, itt azonban jobban kell úgy az átmeneti zónára, mint az egyes rajzok egymáshoz való viszonyára ügyelni. A rajzok távolsága egymáshoz 25 mm-nél kisebb nem lehet. Egyébként technikailag teljesen azonos az utólagos felvételi módszerrel.

Előnye: a térszerűsége a rajznak lényegesen nagyobb, mint az egyplános rajznak. Továbbá az egyes rajzok tónusait könnyebb itt összehozni, külön színre lehet festeni - ha szükség van rá - az egyes rajzokat. Tüllt lehet használni az egyes rajzok között, azonkívül ami a leglényegesebb, a többsíkú hozzárajzolásnál a háttérbe mozgást is lehet bevinni. Pl. vonat, autó, emberek stb. Általában ezt használják leggyakrabban, ez közelíti meg legjobban a valóságot.

Háttérvetítés

A háttérvetítés felvételi és leadási módszerét ismerjük. Így csak a MOSZFILM vetítőgépének néhány adatát ismertetem. A vetítőgép 3 szalagos Mitchell gép. Egy közvetlenül, kettő közvetve tükörrel vetítődik a vászonra. Minden gépnek 225 A-os lámpája van. National amerikai szénnel dolgozik. A vetítőgépnek 5 db objektívje van, 125 mm-től 235 mm-ig. A vetítővászon mérete 7 x 9 méter.

Kockázó háttérvetítés

Itt már a vetítés és a felvétel kockánként történik. Rendszerint akkor használják, ha makett felvételt élő elemekkel akarják kiegészíteni. Ritkán használják, mert a vetítőlámpa fényét nehéz kitakarni, azonkívül nem ad olyan tiszta képet, mint a frontvetítés.

Frontvetítés

Ez a gyakrabban használt vetítési mód. Felhasználási módja rendkívül változatos. Az elhasznált rossz pozitív restaurálásától a Gorbacsov-féle színes vándormaszk kiegészítő felvételig mindenre használják. Ezzel a módszerrel vették fel újra és tették játszhatóvá többek között a Dzsingisz-kán c. filmet is. Eltűntették a karcokat, pontokat, restaurálták az egész filmet, és a 16-os kocka sebességről 24 kockára tették át. 3-4 különböző képet lehet összehozni a kockázó vetítéssel természetesen ugyanolyan kitakarásos módszerrel, mint a hozzárajzolásnál.

1. Nagyon fontos itt is, hogy a negatív perforációmérete pontos legyen.
2. A felvevő- és vetítőgépben pontosan álljon a film.
3. Lehetőleg mindkét gép beton alapon álljon.
4. Mind a negatívot, mind a pozitívot a lehető legfinomabb szemcsézetű hívóban kell kidolgozni.
5. A háttérpapír feszesen, kifeszítve kell legyen, lehetőleg Wattmann-papír 60 x 80 cm-es méretben. Nagyon lényeges, hogy a papír stabil legyen.

Makett

Makett felvételt általában akkor használunk, ha olyan díszletmegoldást akarunk, amit nem célszerű egészen felépíteni, vagy a motívumon valamilyen változást akarunk létrehozni. A szovjet filmművészet a makett felvételek minden fajtáját igen gyakran használja. Leggyakrabban azonban a kiegészítő makett (domaketka) és a perspektivikus összeillesztést. A makett felvétel általános kérdései:

Rendkívül fontos a makett méretének helyes kiválasztása. Általános makett méretek 1:25, 1:50, 1:100 és ritkábban 1:10. Helyes makettek méretét standardizálni, mert így funduszelemekből is létre lehet hozni és később is bármikor felhasználható. Fontos továbbá a makett anyaga és külső kidolgozása. A felvevőgép közelében lévő elemeket mindig különös gonddal kell megcsinálni, a távolabbi részel már elnagyoltak is lehetnek. Példa: a sztálingrádi csata utcamakettje. A gépközelben lévő házak tökéletesen voltak kidolgozva, hátul pedig már csak egy-egy tégla jelzett egy-egy házat.

A világítás. A helyes világítás egyik fő tényezője a makett felvételeknek. Külsőben a természetes fény megfelelő derítéssel általában elég. Belsőben a legtermészetesebb fényhatások elérése mellett gondosan kell ügyelni a makett anyagszerűségének a kiemelésére. A helyes perspektíva elérésére a jó világításon kívül helyenként tüllel vagy vazelinnel lehet lágyítani a kép egyes részleteit. Ha a képben nincs mozgás, akkor kockánként veszik fel a makettet, hogy a fénnyel takarékoskodni lehessen. Tapasztalatom az, hogy a statikus makett felvételeket minden erővel el akarják kerülni. Valamilyen mozgó elemet mindig igyekeznek a kompozícióba bevinni.

A dinamikus makett felvétel általában az ún. rapid-módszerrel történik 40 kockától 120 kockáig másodpercenként. A felvételi sebességet általában a makett nagysága és a felveendő mozgás ereje szabja meg. Ezt mindig próbafelvétellel állapítják meg. Rapid-felvételnél természetesen a gép felgyorsulásának arányában növelni kell a fényt. F3, 3,2-nél nem szabad jobban íriszelni. Gyakori dolog a makett felvételt akváriumban készíteni. A víz ugyanis kitűnő levegő perspektívát ad azzal, hogy a távolabbi pontokat jól ellágyítja. Ez már a tiszta víznél is így van, de helyes guassal vagy esetleg más anyaggal lágyítani a vizet. Az akvárium felvételnél nem szükséges a rapidfelvétel, mert a víz lefogja a mozgást. Akvárium méretek a MOSZFILM-nél: 60 x 50 cm, 170 x 150 cm. Köd és füstképzéshez akvárium felvétel esetén gyakran használják: erősen sózott vízbe argentum nitrikumot.

Kiegészítő makett

Hozzárajzolás helyett igen gyakran makettal oldják meg a kiegészítő részét a képnek. Ezt rendszerint olyankor használják, amikor a makett részbe igy valamilyen mozgást kell bevinni. Ennek a módszernek sok előnye van: térszerűsége nagyobb, világítással sokat lehet javítani a maketten, anyagszerűsége nagyobb, lehetőség van tüll, vagy más egyéb elhelyezésére a nagyobb levegő perspektíva elérésére.

Hátránya: költségesebb és hosszabb időt vesz igénybe az elkészítése, és a javítások nehezebben vihetők keresztül, mint a hozzárajzolásnál.

Mozgó makett

A mozgó makett felvételi módszerét megismertem a tank, a repülőgép és a hajófelvételek esetében.

A tank felvételt régen úgy csinálták, hogy az úton (terepasztalon), amelyen a tanknak haladnia kellett, egy kis rést vágtak, ahol a tankból kiálló fogantyút alul egy ember kézben vitte. Ma a tankban villanymotor van. A talpakat külön-külön elektromos ellenállással irányítják. A vezeték a fent leírt módon van elrejtve. A tankok mérete általában 1:10.

A repülőgép vékony acéldrótra van felfüggesztve több helyen. A drótot olajfestékkel a mindenkori háttér színére kell befesteni. A tömegrepülő felvételeket úgy készítik, hogy a repülőgépeket drótokra függesztik fel, és a felvevőgép alatta kocsizik.

A hajó felvételeket egy 30 x 40 m-es medencében készítik el (Odessza). A medence olyan helyre épül, hogy szabad, tiszta a horizontja. A medence háttérben a tenger látható, és szükség esetén így is használják.

A hajóra a víz alatt elöl három és hátul három kötelet kötnek. a vitorlás hajót a vitorlánál külön kierősítik a partra egy dróttal, hogy a szél fel ne boríthassa. Egyúttal ezekkel a drótokkal hozzák létre a hajó ingását is. A hajó orrához két gumicsövet vezetnek, s így megkapják a hajó haladását jelző víztörést. Az egyik csövön vizet szivattyúznak a hajó orrához, a másik csövön vízzel higított szappant nyomnak oda, amelytől habos lesz a víz. A vitorlák fújására szélgépeket vagy repülőgép motorokat használnak. A hullámokat elektromos hullámképző-géppel csinálják. Ez egy dinamóból és egy nem középen felfüggesztett hordóból áll, amely forgásakor hol beleér a vízbe, hol kiemelkedik. Két ilyen gépet állítanak be ferdén egymással szemben a part szélén. Így elérik, hogy a hullámok ne legyenek egyenletesek, megtörjenek egymáson, és így természetes hullám keletkezzék. Ezenkívül a felvevőgép két oldalán két kézi hullámverő is van, amelyek a nagy hullámokhoz kisebb habos hullámokat hoznak létre. Ezenkívül a parton felállított szélgépek elé szappanos vizet öntenek, melyet a szél bevisz a hullámok közé, és a vizet habossá teszi.

A felvételi sebességet a hullámok mozgása szabja meg. Általában 60-85 kocka másodpercenként. Az "Usakov" c. filmben ezzel a módszerrel készítették az összes hajófelvételeket.

Perspektivikus egyesítés

Egy filmre egy expozícióval különböző nagyságú, és a térben különböző helyen elhelyezett díszletek és makettelemek felvétele oly módon, hogy az objektívhez közelebb kicsinyített tárgyak és a térben elhelyezett díszletek és színészek a vásznon a valóság hatását adják.

Nagyon fontos, hogy az optikailag és szemmel összeillesztett tárgyak pontosan megfeleljenek egymásnak, úgy az összeillesztést mint mértéket illetően. Az egyesített makett nagysága különféle lehet: 1/5, 1/10, sőt 1/100. A fókusztávolságot alapul véve, az operatőrnek mindig előre kell meghatározni a makett minimális nagyságát. Természetes, ha a makett előtt színészi játék van, akkor a makett nagysága is megnövekszik. A perspektivikus egyesítést csak szigorúan betartott felvételi pontokról és meghatározott látószögű objektívekkel lehet elkészíteni.

Objektíveket bonyolultabb egyesítés esetén nem helyes változtatni. Egyszerűbb díszleteknél lehet objektívet cserélni. Helyes, ha nagy látószögű objektíveket használunk a mélységélesség miatt. A makett nagyságát mindig a jelenet tartalma és beállítása határozza meg. A díszlet építését pontos rajzok alapján kell elkészíteni, sohasem szemre. Nagyon lényeges, hogy tonálisan és vonalaiban nagyon pontos legyen az egyesítés. Ezt a gépen keresztül tudjuk ellenőrizni. A tonalitás szempontjából nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a makett és a díszlet közötti nagy távolság miatt a díszlet színe sokkal tompítottabb lesz, mint a makett színe. Levegő-perspektívát köddel, füsttel és a gép előtt 50-61 cm-re elhelyezett üvegre kent vazelinnel lehet elérni. Az optikai üveg beállításánál nagyon fontos, hogy tökéletesen stabil legyen, semmi fénytükrözés ne legyen benne. Napos idő esetén nagy figyelemmel kell lenni az operatőrnek a díszlet és a makett árnyékhatásainak az összhangba hozására. A makett távolsága más külsőben, mint belsőben, a géphez viszonyítva, amit a mélységélesség határoz meg. Az átlagos távolság külsőben 1,5, belsőben 3 m. Belsőben a világítás a makettnek nagyon fontos. A perspektivikus egyesítés előnye: hogy a felvétel pillanatában az operatőr látja a kész képkompozíciót.

Optikai áthelyezés

Ezt a módszert a Gorkij stúdióban a Nyikicsenkó testvérek találták fel, s e pillanatig a gyakorlatban csak ők használták. A módszer lényege a következő: 2 felvételt készítünk. Az egyiken van a színészi játék, a másik a háttér, amely lehet természetben felvett felvétel, vagy makett. A színészi játékot fekete háttér előtt vesszük fel. A következőkben mind a háttérről, mind a színészi játékról készítünk egy levandel kópiát. A színészi játékról maszkot is készítünk speciális filmre, speciális hívás mellet, lényeges, hogy a maszk abszolút tiszta legyen. Utána az egyik vetítőbe a hátteret és a maszkot, a másik vetítőbe a színészi játékot fűzzük be. Kivetítjük a tiszta fehér papírlapra a hátteret és a maszkot, majd a színészi játékot kivetítjük, amelyet teljesen összehozunk a már kivetített maszkkal. A maszk szerepe itt az, hogy kitakarja a hátteret, majd fölveszik az egészet. Ez a legegyszerűbb módszer. Arra törekszenek, hogy a kockázó vetítőgépek minél közelebb legyenek egymáshoz, és hogy minél hosszabb gyújtótávolságú legyen az objektív, hogy az egymáshoz való szög minél kisebb legyen. A legkisebb gyújtótávolságú objektív 10 mm. Hogy az esetleges kontúrhibákat kikerüljék, minden kockánál újra élességet állítanak, és a színészi játékot pontosan a maszk fölé helyezik újra.

Ha háttér és a színész is mozog, akkor speciális Bipak felvevőgép szükséges. Ebben az esetben a felvevőgépben van a színészi maszk és mögötte a még nem exponált negatív. Kivetítjük a fehér papírlapra a hátteret. Majd a felvevőgépen keresztül kivetítjük a maszkot is. Ugyanide egy másik vetítőgéppel kivetítjük a színészi játékot a fent elmondott módon. Majd elkészítik a felvételt.

Az itt elmondott módszer alapján készítette el a Nyikicsenkó testvérpár a Táncoló matróz c. filmjét.

Ugyanennek a módszernek a színes eljárása lényegileg ugyanaz, mint a fent elmondott módszer. A különbség annyi, hogy a levandel kópiák helyett negatívok vannak, és a negatív helyett fordítós negatív. A színészi játékot színesnél fehér háttér előtt kell felvenni.

Színes áttűnés

Többféle módon láttam színes áttűnést készíteni. Minőségileg legjobb Truka gépen fordítós negatívra az objektíven keresztül való újrafelvétellel. A másik: egy Bipak gépbe befűzik a negatívot és egy fordítós anyagot, és kontakt módon egyszerűen átmásolják.

Vándor-maszk eljárás fekete-fehér filmre

Két színes negatívot fűzünk be a felvevőgépbe. Az egyiken lesz a színészi játék, a másik lesz a maszk. Szeneslámpákkal bevilágított fehér háttér elé állítjuk a színészeket. A színészeket vörös színnel világítjuk be, hogy a három réteg közül a vörösön legyen a szén. A hátteret erősen túl kell exponálni. Hívás után a háttérnek sűrűnek kell lenni. A színész a vörös komplementer színében, a zöldben kell jelentkezzen. Utána pánkromatikus anyagra a színészi játékot lekopírozzuk. A maszk számára TF4 Agfa anyagot kell venni. Nagyon fontos, hogy a negatívok perforációi azonosak legyenek. Utána Bipak gépbe befűzzük a színes negatívot és a pánkromatikus filmet, és a vörös szűrőn keresztül lemásoljuk. A szűrő kiválasztása úgy történik, hogy néhány vörös szűrőn át megnézzük a negatívot, s amikor a színész feketét mutat, azt a szűrőt fogjuk használni. Másolás után a pánkromatikus anyagot eltesszük, és nem hívjuk elő. Ugyanebbe a gépbe befűzzük a TF4-et és a maszkot. Itt a másolás szűrő nélkül történik, majd lekopírozzuk a maszkot, és fonogramm hívóban előhívjuk. Utána optikai másolással másoljuk a következő módon: a trükkgép felvevőgépén befűzzük a maszkot és a még nem hívott színészi játékot. A vetítőgépen a felvett háttéranyagot. Expozíciós próbát veszünk, majd másoljuk az egészet. Fel lehet venni az egészet Bipak géppel és kockázó vetítőgéppel is. Nagyon fontos a negatívok helyes kiválasztása, a perforációk és a gépek helyes működése.

Gorbacsov-féle színes vándor maszk

A felvételt speciális felvevőgéppel, speciális objektívvel lehet csak elkészíteni. Az objektív pontos leírása sajnos nincs meg e pillanatban, de remélem, rövidesen meg fogjuk kapni az egész módszer pontos leírását.

A módszer lényege a következő: a színészi játékot infravörös háttér előtt vesszük fel. Az inravörös háttér anyaga azonos az ún. Agfa 83-as vörös színszűrővel, amelyet acetil celulóze alapanyagra dolgoznak fel. A háttér hátsó felén matt arkasol anyag van zselatinnal felragasztva, hogy a háttér mögött lévő lámpatömeget a felvevőgép ne lássa. A hátteret 55 W-os lámpákkal világítják, a két lámpa egymástól való távolsága 8,5 cm. A lámpasor 70 cm-re áll a háttér mögött. A moszkvai műterem infra-hátterének nagysága 3,7 x 7,7 m, az odesszaié 6 x 12 m. A moszkvai háttérhez 270 kW áram szükséges a bevilágításhoz, az odesszaihoz 600 kW. Az infravörös háttér a felvevőgéphez viszonyítva 20 fokos szögben van megdöntve, amely azért fontos, hogy a színészeket világító lámpák reflexei a felvevőgép szemszögéből ne látszódjanak.

Tehát: az infravörös háttér előtt álló színészeket szenes lámpákkal, a lámpákon ún. melegszűrőkkel világítják. Sz-Z-Sz 14 szovjet szűrő vagy B-G 19 vagy 17-es német szűrők használhatók erre. A speciális felvevőgépen két nyersanyag fut, üvegoldallal egymás felé fordítva. Az egyik normál színes film, a másik infravörösre érzékenyített nyersanyag. Az elv a fényspektrum kettéosztásán alapszik, a fény egyik részét a színészfelvételre, a másik részét a maszk elkészítésére használjuk fel. Az infravörös háttér előtt álló színész miután normál világítással van világítva, a színes nyersanyagra hat. Az infravörös hátteret pedig feketének látja. Az infravörös háttér az infravörösre érzékenyített nyersanyagra egy erősen megvilágított fehér falként fog jelentkezni. A rendesen megvilágított színész nem hatva az infravörös anyagra, annak sziluettjét fogja létrehozni az infravörösre érzékenyített anyagon. Az infravörösre érzékenyített anyagot fordított eljárással kezelik, amelynek leírását a közel jövőben szintén meg fogjuk kapni, a fordítós eljáráson keresztül kapjuk meg a színészi játékról a maszkot. Amikor a maszk kész, Bipak gépen vagy kockázó vetítéssel a hátteret a színészi játék mögé fotografáljuk.

Javaslatok

Az itt leírt kombinált felvételi módszerek közül egynéhányat mi is ismertünk már, egy részét már föl is használtuk. Véleményem az, hogy a mi eddigi kísérleteink kissé amatőr alapon történtek, s mint ilyenek, nem is hozták meg a kellő sikert. Ahhoz, hogy a magyar filmművészet fejlődését biztosítani tudjuk, ezen a területen is létre kell hoznunk a kombinált felvételi osztályt. Tehát első feladatnak ennek az osztálynak a megteremtését kell tekintenünk. Most pedig néhány személyi javaslatot szeretnék tenni az új osztály dolgozóira.

Vállalati dolgozóink közül Fejér Tamás elvtársat javaslom, aki már régen foglalkozik a kombinált felvételek elméletével, s az utóbbi időben sok jó gyakorlati kísérlete sikerrel is járt. Lévai Lajos elvtársat mint kitűnő szobrászművészt, akinek eddigi munkája is bizonyítja, hogy az igazi helye itt lesz a kombinált osztályon.

Szurok János és Ihász Richárd elvtársakat operatőrnek, akik nagy képességet és kedvet mutatnak ehhez a nem könnyű munkához.

Javasolom továbbá a nem vállalatunk keretébe tartozó Holhos József elvtársat, aki évek hosszú során mint trükkös dolgozott a Szivárvány laboratóriumban, és mint ilyen kitűnő képességekről tett bizonyságot. Azonkívül rendkívül nagy kedvet érez arra, hogy ezen a területen dolgozzon tovább.

Tátrai László képzőművész szintén trükkökkel foglalkozott eddig. Nála nagyon fontos, hogy mint festőművész és mint operatőr is már most kitűnően érti és ismeri a kombinált felvételek különböző módszereit. Weidinger György eddig amatőr alapon foglalkozott a kombinált felvételek módszerével. Nekem bemutatta egy-két nagyon érdekes kísérletét, többek között színes áttűnéssel és a színes vándormaszk-eljárás módszereivel kísérletezett. Az eredményei nagyon figyelemreméltóak.

Gépi berendezések

Javaslom a következő gépek beszerzését:

Legalább 2 db. PSZK 24-es típusú szovjet filmfelvevő gép.

Ezzel a géppel lehet normál és rapid felvételeket készíteni, és kockánkénti felvételeket is. A felvevőgépet a leningrádi Állami Optikai és Mechanikai Gyár készíti.

2-3 db. kockázó vetítőgépet szovjet vagy német gyártmányt. De szükség esetén minta alapján, az a véleményem, mi is meg tudjuk csinálni.

1 db. Goldstein-féle Truka gép beszerzését. Ezt szintén a leningrádi gyár készíti.

1 db. Bipak felvevőgép francia, szovjet vagy német gyártmány.

Tejes felszerelést a Gorbacsov-féle vándormaszk-eljáráshoz. Ez a következőkből áll:

1 db. felvevőgép, amely a MOSZ filmen keresztül szerezhető be.

Infravörös háttér és infrára érzékenyített nyersanyag, amely mindkettő az Agfától szerezhető be.

Szükséges továbbá 1-2 db. betonba ágyazható munkapad (esztergapad alsórész) a felvevőgép állványainak számára kockázó felvételek esetén.

Természetesen ezeknek a beszerzése nem szüksége egyszerre, mert az túl költséges lenne. De az osztály munkájának megindulásához Bipak felvevőgép, PSZK 24-es felvevőgép vagy Aszkánia felvevőgép és kockázó vetítőgép elengedhetetlenül szükséges, mert a kísérletek ezeket a gépeket már megkövetelik.

Javaslom továbbá egy szovjet kombinált felvételi operatőr meghívását Magyarországra, legalább egy hónapi időre, aki rendkívül sok gyakorlati tanácsot tudna adni a beindításhoz, amivel sok időt és sok pénzt tudnánk megtakarítni. A leningrádi Surkin vagy Felicin vagy a moszkvai Komiszarov elvtársak közül javaslom valamelyiket.

Javaslom továbbá, hogy a gyár vezetősége és a minisztérium vegye fel a kapcsolatot a népi demokráciák filmstúdióival a közvetlen és közvetett tapasztalatcsere lebonyolítására. Gondolok itt elsősorban a lengyel és a cseh filmgyártásra, de véleményem szerint helyes lenne a bolgár és román filmgyártással is a tapasztalatcsere. A tanulmányutam idején Moszkvában tartózkodott egy lengyel filmoperatőr kollégám, név szerint Rybka Zbigniew. A vele való beszélgetések bizonyítják, hogy ők is mennyire igénylik a tapasztalatcserét. De magamról is megállapíthatom, hogy az én szakmai fejlődésemet milyen nagy mértékben segítette elő a szovjet tanulmányút. A kombinált felvételek területén, de a filmművészetünk egyéb területén is nagy szükségünk lenne megismerni szomszédaink munkáját. Úgy gondolom, létre lehetne hozni egy megállapodást a fent említett országokkal csere alapon.

Az előbb említett lengyel operatőrrel megállapodtam abban, hogy a moszkvai tanulmányútján szerzett anyagokat, ha otthon feldolgozta (és ő ezt szeptember elejére ígérte), elküldi nekünk. Amennyiben lehetőség volna rá, érintkezésbe kellene lépnünk a lengyel filmgyárral, hogy azt a számunkra rendkívül fontos anyagot minél hamarabb megkaphassuk.

Egy beszélgetés során Gorbacsov elvtárs a színes vándormaszk-eljárás feltalálója a következőket mondta nekünk: "A kombinált felvételek hatalmas fejlődése következtében ma már nincsen lehetetlen a film számára. Nincsen író, rendező, aki olyat tudna kigondolni, amit mi ne tudnánk megcsinálni."