Az utóbbi években országszerte gyorsan csökkent a vidéki filmszínházak száma. A helyi önkormányzatoknak nincs pénzük arra, hogy a kis településeken mozit tartsanak fenn. Szakemberek szerint ennek a folyamatnak a legfőbb magyarázata a videó és a kábeltévérendszer térhódítása, illetpleg a folyamatosan csökkenő vásárlóerő.

Vas megyében ezelőtt 30 évvel még 180 kis mozi volt. Németh Sándor, a Savaria Mozi Üzemeltető és Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója lapunknak elmondta: már csak négy kis településen vetítenek filmeket. Szentpéterfán az önkormányzat vállalta, hogy a százforintos belépőjegyekből származó bevétel feletti hiányzó részt - havi 8-10 ezer forintot - pótolja. A mozit hobbiból működtető művelődésiház-igazgató, Kohut Viktor szerint országosan is példaértékű, hogy az ezerlelkes településen hetente kétszer tartanak előadást. Vas megye egyetlen moziüzemi vállalkozója, Császár Sándor szerint egyre kevésbé kifizetődő ez a tevékenység, mivel sok helyütt a 200 forintos jegyárat sem tudják vagy akarják megfizetni a nézők, így ráfizetés a kistelepüléseken mozizni.

Az utóbbi tíz évben a legtöbb viharsarki kistelepülésen is megszűnt a mozi, aminek a legfőbb magyarázata a videó és a kábeltévé térhódítása, valamint a folyamatosan csökkenő vásárlóerő. Négy évvel ezelőtt fölszámolták az eladósodott Békés Megyei Moziüzemi Vállalatot is.

Sinka József békésszentandrási polgármester tudósítónknak elmondta: néhány éve egy vállalkozó bérleti díj ellenében működtette a mozit, de két hét múlva már egyetlen néző sem volt. Ma bútorraktár van az egykori nagyteremben. Kétegyházán azonban minden héten egyszer, vasárnaponként vetítenek - egy -egy filmet legfeljebb húszan néznek meg.

Somogyban tíz éve 176 mozi üzemelt, de ma már - a balatoni nyári kertmozikkal együtt csak 21 működik - mondta Németh János, a filmek közvetítését végző Somogy Film Kft. ügyvezetője. A megyében néhány városon kívül négy faluban, Babócsán, Hetesen, Balatonfenyvesen és Orciban van mozi. A félezer lakosú Orci önkormányzata azért vállalja a helyi filmvetítés költségeit, mert a fiataloknak ezt az egy szórakozási lehetőséget tudja nyújtani.

Zala megyében tavaly egyetlen filmszínházat zártak be: a nagykanizsai Apolló mozi tíz nappal a Kanizsa Plaza - és benne egy négytermes multiplex mozi - átadása után csukta be a kapuit. Zalaegerszegen jelenleg egyetlen mozi üzemel, a megyében pedig összesen 15. A kilencvenes évek elején még 21 filmszínház működött Zalában, de a kistelepüléseken nyolc -tíz évvel ezelőtt bezárták a mozikat, és megszűntek az alkalmankénti filmvetítések is. Az egykori falusi mozikat többnyire önkormányzati intézmények használatába adták át.

A Heves megyei Abasáron már három éve nem vetítettek filmet a település egyetlen mozi épületében. Korábban az önkormányzat, majd egy vállalkozó próbálkozott ugyan filmekkel, de csak nagyon kevés érdeklődő volt. Csányban a kilencvenes évek elején a megyei mozivállalattól az önkormányzat tulajdonába került a mozi épülete. Morvai István polgármester elmondta: két évig próbálkoztak ugyan az üzemeltetéssel, de kellő érdeklődés hiányában végül megszüntették a vetítéseket. Az épületet azóta egy vállalkozó bérli - presszója van.

Pillanatnyilag három órára tehető azoknak a fővárosról forgatott amatőr felvételeknek a hossza, melyeket korabeli játékfilmekkel együtt őriz a Magyar Filmintézet. A képsorok a Hyppolitnál kevésbé szórakoztatóak, mégis kitűnően illusztrálják azt az örökké változó, egyszerre szép és rút, izgalmas és utálatos valamit, amit úgy hívnak: Budapest.

A kezdet kezdetén - esetünkben a húszas évek közepén - alig páran lehettek, akik saját örömükre örökítették meg környezetüket. Kevesek mulatságából aztán gyorsan vált népszerű szórakozássá a filmezés. A harmincas évek elején már mintegy hatszáz tagot tartott nyilván a magyar amatőr filmesek szövetsége, bár a becslések szerint ekkoriban másfél-kétezren rendelkeztek felvevőgéppel. Az utcán kapható volt a Pergő Képek című szaklap, a Szent István-kupa "zsáner" kategóriájában pedig évről évre indultak amatőr filmesek. A vidéki rokonok látogatásától az Andrássy úti nyüzsgésig, a családi reggeliktől, teniszpartiktól a körmenetekig számtalan jelentős vagy éppen érdektelen esemény került celluloidra.

- Szenvedélyes amatőrök nélkül biztosan kevesebbet tudnánk a múltról, hisz a korabeli némafilmeknek csupán nyolc százaléka élte túl a történelem viharait - mondja Kurutz Márton, a Magyar Filmintézet restaurátora. - A ránk maradt felvételek jó részén persze csak Pistike ugrál a kertben, vagy keni össze magát tejbegrízzel, vannak azonban igazi ritkaságok is. Egy hagyatékból került például elő az a már elveszettnek hitt képsor, amelyen az 1941-ben, az Iparcsarnoknál tartott hadizsákmány-bemutató látható.

A Magyar Filmintézet a hetvenes évek végétől kezdte összegyűjteni, restaurálni és tárolni a korabeli filmtekercseket. Mára csak Budapestről háromórányi anyag áll rendelkezésre, melyek néhány kivételtől eltekintve jobbára fekete-fehérben örökítették meg a főváros eseményeit. Az amatőrök kedvelt témája volt a Szent István-napi körmenet, az őrségváltás a királyi Várban, ám sokan egyszerűen csak a fel-alá korzózó tömeget filmezték. A helyi látványosságok mellett a filmintézet mintegy húsz óra hosszúságban őriz felvételeket az amatőr filmesek életéből is.

A filmintézeti kutatómunkával nem vetélkedve, inkább azzal páthuzamosan, 1982-tő1 foglalkozik régi filmfelvételek felkutatásával Forgács Péter filmrendező. A budai Corvin téren található gyűjteménye, a Privát Fotó és Film Alapítvány megelégszik a korabeli tekercsek átmásolásával, az eredeti felvételeket pedig egy azokról készült VHS-másolat kíséretében adja vissza tulajdonosuknak. A húszas évektől a hetvenes évek végéig terjedő időszakból mintegy ötszáz órányi anyagot őriz az alapítvány, a felvételek jelentős részét budapesti képsorok alkotják.

- Az amatőr filmek rendkívül fontos kulturális lenyomatoknak tekinthetők - magyarázza Forgács Péter, aki eddig tizenhárom részt készített el kizárólag archív felvételeket felhasználó Privát Magyarország című sorozatból. - A tévé és a videokamerák megjelenésével azonban a közlét és a magánlét jelentése annyira módosult, hogy elhatároztuk, a nyolcvanas évekből származó felvételeket már nem gyűjtünk.

Míg az alapítvány legtöbbször hirdetések útján jut korabeli amatőr filmekhez, addig a filmintézetbe kérés nélkül is elvisznek egy-egy kópiát. A felvételek néha szó szerint a kukákból kerülnek elő, máskor egykori amatőr filmesek leszármazottai adják át további megőrzésre a hagyatékot. Így jutott például az intézet Bánki Pál felvételeihez, aki 1943-ban színes, 16 milliméteres filmen örökítette meg Budapesten a Szent István-napi ünnepségeket. A kor másik híres amatőr filmese, a Színes Budapest című filmjével egykoron díjat nyert Dudás László a nyolcvanas évek közepén még maga hozta el munkáit a filmintézetbe. Akadtak persze különös esetek is: egyszer egy sas-hegyi, lebontásra ítélt házból telefonált egy asszony, aki filmtekercseket talált a padláson. Kiderült, hogy nemrég elhunyt férje 1944-ben rövid ideig Balaton néven működtetett egy később csődbe ment filmvállalatot. A padláson rejtőző dobozok a holokausztban elpusztult Deutsch Richárd teljes amatőr filmes munkásságát ölelték fel, melynek egyik darabját Találkozások a múlttal címmel azóta a bolognai némafilmfesztiválra is benevezték. A vállalkozás nem volt egyszerű. A harmincperces alkotást először 35 milliméterre kellett felnagyítani, melyhez a Nemzeti Kulturális Alap pályázata nyújtott segítséget. Kevésbé kalandos úton jutott a filmintézet egyik legutolsó szerzeményéhez: Kurutz Márton egy régiségboltban akadt a 8 milliméteres tekercsre. A felfedezést rövid alku követte, melynek végén kerek ötszáz forintért sikerült a restaurátornak megvásárolnia a felvételeket.

Filmet a számítógépre

Sokan, akik otthon jelentősebb videokazetta-gyűjteménnyel rendelkeznek, biztosan gondoltak már arra, milyen jó is volna ezeket a filmeket, házi felvételeket valahogyan átvinni a számítógépre. Ennek több előnye is van: a CD-re megírt filmeket (ez a VideoCD) minőségromlás nélkül akárhányszor megnézhetjük, másolhatjuk, valamint a különleges effektek egész tárházát is könnyedén használhatjuk a számítógépen.

Ez a viszonylag egyszerű feladat nem is olyan régen még elérhetetlen volt az átlagos felhasználó számára, de szerencsére a komputerek sebességének és tárolókapacitásának rohamos növekedésével ma már nem lehetetlen.

Az utóbbi időben egyre több olyan videokártya jelent meg a piacon, melyeken - mintegy mellékfunkcióként - található videojel bemenet is. (...) Ezekkel - megfelelően gyors gép segítségével - már lehetőség van arra, hogy videofilmjeinket vagy kedvenc tévéműsorunkat számítógépre rögzítsük. Sajnos komolyabb alkalmazásokhoz, házi filmstúdió működtetésére ezek a grafikus kártyák alkalmatlanok, ilyenkor bizony szükség lehet egy speciális videodigitalizáló kártyára. (...) E kártyák természetesen már jóval drágábbak az egyszerű videokártyáknál (...)Természetesen ezért a pénzért igen komoly szolgáltatásokat is kapunk, hiszen a kártyához jár mindenféle videoszerkesztő program és más segédeszköz, arról nem is beszélve, hogy ezekkel az eszközökkel az általunk készített felvétel is sokkal jobb minőségű lehet.

Azt, hogy miért jelent problémát a képanyag rögzítése, pár adattal szeretném bemutatni. Ahhoz, hogy egy filmet jó minőségben rögzítsünk, mondjuk 352x288 pixeles felbontással (ez körülbelül megegyezik egy VHS videokazetta minőségével), 24 bites színmélységben és 25 kép/másodperces sebességgel, hatalmas adatmennyiséget kell feldolgozni és eltárolni. Az előbbi esetben minden képkockához 396 Kbyte adatmennyiség tartozik, ami azt jelenti, hogy még ezzel a viszonylag rossz felbontással is majdnem 10 Mbyte-nyi információt kell minden másodpercben rögzíteni. Ennek a nagy sebességigénynek a folyamatos kiszolgálása még a mai gyors merevlemezeknek is problémát okozna, arról nem beszélve, hogy egy 90 perces filmhez több mint 80 darab CD lemezre lenne szükségünk. Természetesen van megoldás - különben nem létezne sem a VideoCD, sem a DVD -, ez pedig a tömörítés. Természetesen ez csak úgy képzelhető el, ha valamilyen veszteséges tömörítési metódust alkalmazunk, és itt éppen ez a helyzet. Egy filmjelenet állóképek sorozata, melyeket kellő sebességgel egymás után levetítve folyamatos mozgásnak érzékelünk. Az egymás után következő képek között gyakran nagyon kevés lényeges eltérés van - mondjuk valamilyen tárgy elmozdult, de a háttér nem változott. Ezt persze könnyű kihasználni: ha csak az első képet (keyframe) és magát a változást tároljuk (delta frame), akkor visszakaphatjuk a két eredeti képet - de nincs szükség akkora memóriára. Ez az alapja az MPEG-nek is. Itt három "képtípust" különböztetünk meg: "I" (intra frames): ez megfelel a kayframe-nek, azaz az egész kép fontos, "P" (prediced frame), ezek az előző képből származnak, és végül "B" (bi-directional interpolated) képek, melyek mind az előző, mind az utánuk következő filmkockákból vett információra támaszkodnak. Természetesen mind az I, mind a B képek lényegesen kevesebb helyet foglalnak el, mint a P típusúak, így komoly helymegtakarítás érhető el.

Rosta Gábor, Comptutertechnika 2000. február29.

Terjeszkedő multiplexek

Egyre kíméletlenebb konkurenciaharc bontakozik ki a magyarországi mozipiacon: a tavaly országossá terebélyesedő multiplexhálózatban olyan sokáig maradnak műsoron a frisse filmek, hogy az eddig talpon maradt hagyományos mozikba gyakran csak több mint egy hónap; múlva jutnak el, így azok még nehezebb gazdasági helyzetbe kerülnek.

Tavaly az országban található 600 moziteremből 116 már a 13 multiplexben volt található; és ezekben egyszerre több mint 24 ezer néző fér el. Idén a tervek szerint újabb négy fővárosi és három vidéki multiplexet adnak át, ezekkel 170-re nő a termek száma, és a 35 ezer nézőt is meghaladja a befogadóképességük.

A hagyományos mozi üzemeltetői szerint kormányzati és önkormányzati támogatási programra lenne szükség filmszínházaik életben tartása érdekében. Többek között ilyen kérdésekről tart majd kétnapos tanácskozást március 21-től Egerben a szolnoki székhelyű Mozisok Országos Szövetsége.

A multiplexek térhódítása az évente nyolcszázezer jegyet eladó, a budapesti nézők 12-14 százalékát kitevő törzsközönséggel rendelkező art-mozi hálózatot nem érintette. Tavaly azonban ezekért a nézőkért is megkezdődött a harc: az eddig is egyfajta art-multiplexként működő Művész mellett megjelent a Budapest Film másik reprezentatív, többtermes mozija, a Puskin. Jelenleg ez nyújtja az igényes filmek kedvelőinek a legjobb kényelmi és technikai feltételeket. Úgy tűnik, a Budapest Film, üzleti érdekeitől vezérelve az általa bérbe adott art-mozik bezárásával a saját kezében kívánja koncentrálni a hálózat bevételeit. Tavaly ősszel bezárt a Blue-Box, a budapesti Mozivédők szervezet információi alapján a Grafittí mozit már el is adták 41 millió forintért egy könyvkereskedő cégnek. Állítólag a Bem, az Európa és a Vörösmarty mozi esetében is vizsgálják, hogy önfenntartóak tudnak-e maradni.

Sós B. Péter, Népszabadság, 2000. március 7.

A fiatalok körében népszerűbb a tévé és a rádió,
mint a mozi