Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megbocsátani, hogy a Nemzetgyűlésnek az ünnepek előtti utolsó ülésén rövid időre igénybe veszem szíves türelmüket, de olyan kérdést kell interpelláció tárgyává tennem, amely a magyar közigazgatásnak igen jelentékeny értéket képviselő ipari érdekeltsége körében napok óta a legnagyobb izgalmat váltja ki.

Mint méltóztatnak tudni, a m. kir. minisztérium a mozgófényképüzemek kérdésében rendeletet bocsátott ki még a múlt év őszén. Két rendelet látott napvilágot. Az egyik a kormány rendelete, amely általában véve szabályozta a mozgófényképüzemek jogviszonyait részben rendészeti, részben pedig magánjogi vonatkozásban. A másik a belügyminiszternek e tárgyban kiadott végrehajtási rendelete, amely utána rövid két hét múlva jelent meg. Mind a két rendelet nemcsak a jövőre kihatóan foglalt magában rendelkezéseket, hanem rendelkezett a már működésben lévő mozgófényképüzemekre és azok új engedélyezésére is.

A magam részéről kénytelen vagyok megállapítani, hogy ezek a rendeletek a már működő mozgófényképüzemekre rendkívül sérelmesek.

Bródy Ernő: Jogfosztás!

Meskó Zoltán: Lejár az engedélyük!

Rassay Károly: Megállapítható, hogy ez a rendelet igen érzékeny támadást intézett a magántulajdon elve ellen is. Mindennek ellenére én nem kívánom az egyéni sérelmek szempontjából szóvá tenni e két rendeletet, hanem foglalkozni kívánok vele egyrészt abból a szempontból, hogy vajon egyáltalán volt-e a kormánynak joga ilyen rendeletet kibocsátani...

Drozdy Győző: A kivételes törvényt használták fel erre!

Bródy Ernő: Kommunizmus! (Zaj és ellenmondás a középen.)

Rassay Károly: ...másodszor, ha volt joga, vajon megfelelnek-e e rendeletek azon elveknek, amelyek alapján a mai kormányzati uralom egyáltalán felépült, nevezetesen vajon nem lépte-e túl a kormány a hatáskörét akkor, amikor a kivételes hatalom alapján nyert felhatalmazással élve, ilyen magánjogi viszonyokat vont szabályozása körébe, másrészről, ha nem lépte volna túl, vajon megfelelnek-e ezek a rendeletek a magántulajdon tekintetében az egész kormányzati rezsim alapjául elfogadott elveknek. (Mozgás a középen. Egy hang: Ez nem magántulajdon!)

Meskó Zoltán: Nem veszik el a magántulajdont!

Rassay Károly: Tisztelt képviselőtársaim méltóztassanak megengedni, én a kérdést teljesen jogászi alapon kívánom tárgyalni és módjában lesz majd mindenkinek a maga véleményét megalkotni. Attól tartok, hogy akik ilyen hamar döntenek a fölött, vajon van-e itt szó a magántulajdon sérelméről vagy sem, azok el sem olvasták ezeket a rendeleteket és valószínűleg azt sem, amely ezen rendeleteknek tulajdonképpeni kiindulópontja. Még az a bizonyos 1901-es rendeletet sem olvasták el, amelyre a kormány is és ezen képviselőtársaim is - meg vagyok győződve - jóhiszeműen hivatkoznak.

Tisztelt Nemzetgyűlés! Mielőtt ezeknek a rendeleteknek a jogi bírálatára rátérnék, legyen szabad röviden utalnom arra, hogy a mozgófénykép-üzemipar Magyarországon mindössze alig negyedszázados múltra tekinthet vissza. (Zaj középen.)

Gunda Jenő: Lezüllesztette gyermekeinket! (Zaj. Egy hang a szélsőbaloldalon: Erről is beszélünk!)

Rassay Károly: Tisztelt képviselőtársam, tudom, hogy mindig haragos ellensége volt a cölibátusnak, de azt hiszem, hogy ilyen merész kijelentéseket mégsem tehet. (Derültség.)

Ezelőtt 24 évvel nyílt meg az első mozgófényképszínház egy Rákóczi-úti kis kávéházban. Hat évig más mozgófényképszínház Budapesten, de talán egész Magyarországon sem volt. Nagyon természetes, hogy külön rendelkezések és szabályozások a mozgófénykép színházakra nem is alkottattak ekkor, amikor ez az ipar minálunk tulajdonképpen még csak kezdeti stádiumban volt. A mozgófényképüzemek jogviszonya nem volt szabályozva. Minthogy azonban az élet mégis csak haladt előre és kérdéseket vetett fel, egészen egyszerűen az egész kérdést megoldandónak vélték úgy, hogy egy 1901-ben megjelent belügyminiszteri rendelet intézkedései közé skatulyázták be ezt a kérdést is. Ez az a rendelet, amely a mozgófényképüzemek jogviszonyát egészen 1920 októberéig, vagyis a most szóba hozott rendelet megjelenéséig szabályozta.

Ez az 1901. évi 64.573. számú belügyminiszteri rendelet azonban nem a mozgófényképszínházakról rendelkezett - mert hiszen Magyarországon akkor tulajdonképpen még nem is volt ilyen -, hanem rendelkezett az ún. látványosságokról, mutatványosbódékról stb. Hogy e rendeletnek tulajdonképpeni célját és az ott szabályozni kívánt viszonyokat megvilágítsam, bátor leszek felolvasni a rendelet 1. §-át, amelyből meg méltóztatnak állapítani, hogy tulajdonképpen mit kívánt szabályozni ez a rendelet. Ez az 1. § a következőképpen szól:

(Olvassa): "Hangversenytermek, táncvigalmak, szavalatok, felolvasások, daltársulati, bűvészeti, továbbá cirkusz, valamint egy vagy több állattal bemutatandó előadások, álarcos menetek nyilvános rendezéséhez - tűzijáték, állatsereglet, anatómiai, panoptikai és más hasonló múzeum, báb- vagy gépszínház nyilvános bemutatásához, utcákon, tereken, nyilvános helyeken kereseti célból való játszáshoz, végre hinták (lég-, hajó-, körhinták), erőmérőgépek, hullámvasutak és ezekhez hasonló természetű játékoknak és szórakoztató eszközöknek, illetve hasonló látványoknak nyilvános helyeken való felállításához rendőrhatósági engedély szükséges."

Tisztelt Nemzetgyűlés! Méltóztatnak ebből megállapítani, hogy ebben a rendeletben mozgófénykép-színházakról egyáltalán szó sincs.

Ereky Károly: Gépszínház!

Rassay Károly: A gépszínház megjelölés sem a mozgófénykép-színházra vonatkozik, hiszen össze van kapcsolva a báb- és gépszínház!

Usetty Ferenc: Paprikajancsi!

Rassay Károly: Ezek azok a bizonyos alpári, népies mulatságok, látványosságok. A rendelet tehát - egy szóval úgy fejezhetnők ki - a "wurstlihoz" szükséges engedélyekre vonatkozik.

Az élet azonban tovább folyt és kezdtek ezek a mozgófényképszínházak elszaporodni s ami még fontosabb, kezdtek állandó helyet keresni maguknak. Lassanként teljesen színházjellegűvé lettek, önálló épületekkel, úgyhogy a később felállított ilyen mozgófényképszínházak vetekedtek a nagy kőszínházakkal, sőt fényben, kiállításban sokszor felül is múlták azokat. Már itt említettem meg, hogy pl. a Renaissance-színház átalakítása körülbelül 17-18 millió koronába került, amelynek engedélyét szintén elvették.

Drozdy Győző: Elveszik majd 450 ezer koronáért.

Rassay Károly: Nem rendezték ezt a kérdést, t. Nemzetgyűlés, és mindvégig ennek az 1901. évi, ide nem vonatkozó rendeletnek alapján szabályozták a játszási engedélyeket. Ez nem lett volna végeredményben nagy baj, ha mindvégig megmaradtak volna ennél és ragaszkodtak volna a rendelet eredeti intencióihoz, és a rendeletben lefektetett és jogállamban követendő szempontokhoz.

T. Nemzetgyűlés! A rendelet 6. §-a ui. megmondja, hogy kinek kell adni játszási engedélyt. Vagyis 1901-ben még nem úgy gondolták ezt, hogy a kormánynak tetszésétől fog függni, hogy mindenféle szempontok megítélése szerint ad vagy nem ad hasznot hajtó engedélyeket...

Drozdy Győző: Politikai szempontból!

Rassay Károly: "...hanem a rendeletben tüzetesen megállapították azokat az eseteket, amikor megadandó vagy amikor megtagadható az engedély. A rendelet 6. §-a ui. t. Nemzetgyűlés, ezt mondja (olvassa): "A rendőrhatósági engedély megadandó - tehát parancsolólag írja elő -, ha annak megtagadását közbiztonsági, közegészségi vagy más egyéb rendőri tekintetek indokolttá nem teszik, és az engedélyt kérő a saját, valamint a társulatnál működő összes tagok - méltóztatnak látni, itt is az egész gondolatkör a társulatnál működő tagokra utal - erkölcsi megbízhatóságát hatósági bizonyítvánnyal igazolja, és kellő biztosítékot nyújt arra, hogy úgy ő, mint a társaságához tartozó egyének a fennálló rendőri szabályoknak pontosan eleget fognak tenni."

T. Nemzetgyűlés! Megmondotta ugyanennek a rendeletnek 12. §-a azt is, hogy milyen esetekben lehet azt a hatósági engedélyt elvonni, ugyancsak taxatíve felsorolva azokat az okokat, amelyekben ilyen játszási engedély elvonható. A 12. § azt mondja (olvassa): "Az engedély bármikor visszavonható, ha az előadások, mutatványok stb. a közerkölcsiségre, közbiztonságra, közrendre és nyugalomra nézve veszélyesekké válnak, ha az engedményes vagy társulatának bármelyik tagja a fennálló rendőri szabályoknak eleget nem tett, vagy a kapott engedélytől bármi módon eltért, vagy végre mutatványainak leple alatt szerencsejátékot űz."

Ezek után t. Nemzetgyűlés, ha valaki kapott mozgófényképszínházra játszási engedélyt, nyugodt lehet abban, hogy mindaddig, míg az engedély alapját képező rendeletben megszabott rendeleteknek megfelel, vagyis amíg rendészeti szempontból kifogás alá nem esik, tőle ezt a játszási engedélyt elvonni nem lehet. (Úgy van! Bal felől)

Drozdy Győző: Mit törődnek ilyesmivel a kommunisták?

Rassay Károly: Igaz ugyan, hogy a rendelet azt mondja, hogy a játszási engedély csak az engedélyező hatóság területére szól és meghatározott időre - amely azonban négy hónapnál hosszabb nem lehet - adandó; azonban ugyanakkor mondja meg a rendelet azt is, hogy mikor kell megadni, helyesebben mikor szabad megtagadni és mikor lehet elvenni a már megadott engedélyt.

Bródy Ernő: Ez formalitás!

Rassay Károly: Nem is lehet másképpen elképzelni, mint hogy a rendelet kifejezett, szószerinti rendelkezéseiben bízva tették meg azokat a nagy beruházásokat, amelyeknek eredményeképpen előálltak ezek a nagy, világvárosi mozgófényképüzemek.

Avarffy Elek: Ahol gyalázatos dolgokat csinálnak, el kell kobozni.

Drozdy Győző: A belügyminiszter figyeltette volna. Ahol nem követnek el semmit, nem lehet elvenni.

Sándor Pál: Az elvevés bolsevizmus! Lopás!

Drozdy Győző: Valóságos anarchizmus!

Rassay Károly: Avarffy képviselőtársamat megnyugtathatom, már történt róla gondoskodás, hogy semmiféle erkölcstelen darabot mozgófényképszínházban előadni ne lehessen. Már most, ha ebben megegyezünk, ekkor ezt a kérdést egyelőre talán kapcsoljuk ki, mert ez más úton lett megoldva.

T. Nemzetgyűlés! Ez a belügyminiszteri és tulajdonképpen nem a mozgófényképszínházakra vonatkozó, de általa alkalmazott rendelet nyert alkalmazást 20 éven keresztül a mozgófényképüzemekre. Itt kialakult egy rend, kialakultak igenis szerzett jogok, mert mindenki biztos és nyugodt lehetett abban, hogy ennek a rendeletnek intézkedéseit szem előtt tartja, ha rendészeti szempontból ellene kifogást emelni nem lehet, az ő egzisztenciáját képező játszási engedélyt tőle a törvény alapján kiadott rendelet kifejezett szavai szerint elvenni nem lehet.

Sándor Pál: A bolsevisták elvették!

Rassay Károly: Az élet tovább haladt, és a mozgófényképüzemek óriási lendületet mutattak. Erre vonatkozólag csak egy egész kis statisztikát fogok a Nemzetgyűlésnek bemutatni, hogy méltóztassanak megállapítani, milyen óriási közgazdasági vagyonról, értékről van a jelen esetben szó.

Bródy Ernő: Mert tovább fejlesztették!

Rassay Károly: Magyarországon a mozgóképszínházak száma jelenleg 187, külföldi tőkeérdekeltség van 35 mozgóképszínháznál - erre később külön leszek bátor utalni -, ebből 25 elsőrendű és 10 kisebb színház -, színház alatt méltóztassanak mindig érteni a megépített, kőből való mozgószínházakat. A magyarországi mozgófényképszínházak ingó és ingatlan befektetéseinek mai értéke 256 millió korona. Ebből külföldi tőkeérdekeltség 90 millió korona. Filmgyár - mert hiszen t. Nemzetgyűlés, elértük azt is, hogy Magyarországon már nem csak bemutató színházak, hanem filmgyárak is vannak -, van 13. Az ezekbe befektetett tőke 57,6 millió korona.

Bródy Ernő: Azokat is elosztják?

Rassay Károly: A külföldi tőkeérdekeltség 10 gyárnál 43 millió befektetett és 70 millió forgalmi tőkével vesz részt. A békeszerződés ratifikálása után meginduló szabadforgalom mellett körülbelül 200 millió korona értékű film kerülhet exportra.

T. Nemzetgyűlés! Nem kívánok még foglalkozni a filmkölcsönző vállalatokba befektetett nagy tőkével, ezeket is csak azért hoztam a Nemzetgyűlés elé, hogy bizonyos képet méltóztassanak alkotni arról, hogy a mozgóképüzem a Rákóczi úti kis kávéháztól a mai napig milyen óriási utat tett meg és milyen közgazdasági jelentőségre emelkedett.

Bródy Ernő: És hány embernek adott kenyeret!

Usetty Ferenc: Milyen vagyonokat szereztek rajta!

Rassay Károly: A mozgófényképüzemekre vonatkozólag tehát, amint említettem, ez az 1901-es rendelet volt hatályban 20 esztendeig. Az első intézkedés, amellyel hozzányúltak a mozgóképüzemekhez, Wekerle-féle törvényjavaslat volt, amelyet 1917-ben nyújtottak be ide a Házba.
(Lásd a Filmspirál 26. számában. (A szerk.) )

Ezt a törvényjavaslatot megfontolás után az akkori kormány visszavette. Rá kell mutatnom arra, hogy ez a törvényjavaslat ezekhez a rendeletekhez képest óriási eltérést mutat, és eltérést mutat a tekintetben, amire külön kívánok súlyt helyezni, hogy a kormány érezvén azt a nagy felelősséget, ami a magánjogok kezelésében reá hárul, eljött ide a Házba és törvényt akart alkotni róla, másodszor különbség van abban, hogy az anyagi kártérítés tekintetében lehetőséget nyújtott annak...

Bródy Ernő: Községivé akarta tenni.

Rassay Károly: ...hogy kommunizálás jellege ne legyen intézkedésének, és végre abból a szempontból van nagy jelentősége, hogy a mozgóképszínházakat nem egyes egyéneknek vagy egyesületeknek, hanem a községeknek kommunális célra akarta igénybe venni.

Ugron Gábor: Úgy van! Ez volt az én elaboratumom!

Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Eltekintve ettől a törvényjavaslattól, amelyet mint említettem, a kormány visszavont, a mozikra vonatkozólag más intézkedés, legalább is alkotmányos intézkedés meg sem kíséreltetett egészen a mostani rendelet megjelenéséig. Nem nevezhetjük ti. jogi intézkedésnek azt, amikor a kommün alatt közcélokra a mozikat igénybe vették, és azután négy és fél hónapi garázdálkodás után az alkotmányos élet helyreálltával X. millió korona veszteséggel visszaadták a tulajdonosok birtokába.

Drozdy Győző: Majd visszakapják megint, ha most elveszik!

Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Ilyen előzmények után jelent meg az a két rendelet, amelyet én most bírálat tárgyává kívánok tenni. A két rendelet közül az alaprendelet az, amelyben tulajdonképpen le van fektetve a kormánynak az a szándéka, hogy ezeket a moziengedélyeket elveszi a jelenlegi tulajdonosaitól és csodálatos módon - én nem tudom, hogyan egyeztethető ez össze alkotmányos felfogásával -, a maga hatáskörében új engedélyeseknek akarja kiosztani.

Ennek a rendeletnek kétféle rendelkezései vannak; az egyik részük rendészeti, a másik azonban magánjogi kihatású rendelkezések.

Ami a rendészeti rendelkezéseket illeti, ezt én ebben a percben nem kívánom bírálat tárgyává tenni. Nagyon valószínű, hogy érett megfontolással hozta meg az akkori kormány ezeket a rendelkezéseket, megállapítván, hogy kik kaphatnak engedélyeket és milyen feltételekhez van kötve. Például egy nagyon bölcs intézkedésnek találom azt - eltekintve bizonyos kereskedelmi vonatkozásaitól -, hogy csak az kaphat moziengedélyt, aki 10 évig volt magyar honpolgár. Azt hiszem, abban megegyezhetünk valamennyien, hogy ez bölcs intézkedés. (Helyeslés.) Mégis csodálatosképpen a rendeletnek ez az intézkedése volt az, amelyet januárban visszavontak.

Ugron Gábor: Biztosan nem stimmelt valakire!

Rassay Károly: Majd akkor, amikor rá fogok mutatni, hogy ez az egész rendelet egy magánérdekeltség érdekeit szolgálja, meg fogom mondani azt is, hogy miért vonták vissza az idegen honpolgárokra vonatkozó, kereskedelmi szempontból talán vitatható, azonban nemzeti szempontból kétségtelenül bölcs rendelkezést.

Bródy Ernő: Egy magán mozidézsma! (Derültség.)

Rassay Károly: A magam részéről nem kívánok ezekkel a rendészeti intézkedésekkel foglalkozni; azonban ismertetni akarom a t. Nemzetgyűlés előtt e rendelet magánjogi vonatkozású rendelkezéseit. Nevezetesen a rendelet 12. §-a a következőket rendeli (olvassa): "Azokat a rendőrhatósági engedélyeket, amelyek e rendelet hatálybalépte idején működésben lévő mozgófényképüzemekre vonatkoznak, lejártakor a belügyminiszter felülvizsgálat alá vonja. Ha a belügyminiszter ezeket az engedélyeket meg nem újítja, azok lejártukkor az üzemekre vonatkozó esetleges haszonbérleti szerződéssel együtt minden kártérítésre való igény nélkül megszűnnek. Méltányos esetben jogosult azonban a belügyminiszter egyes vállalatok üzembentartását megengedni. E rendelet hatálybaléptekor működésben levő mozgófényképüzlet helyiségeire nézve a lakásrendelet 4. §-ának rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni." Bátor leszek ezután megmondani, mi ez a bizonyos rendelkezés.

Mielőtt azonban e magánjogi rendelkezéssel érdemben foglalkoznék, fel kell itt a Ház előtt vetnem azt a kérdést, hogy egyáltalában honnan veszi a kormány a jogot ahhoz, hogy ilyen magánjogi viszonyokat rendeleti úton szabályozzon? (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.)

Drozdy Győző: A legnagyobb visszaélés a kormánytól. (Zaj.)

Rassay Károly: A kivételes törvény felhatalmazást ad a kormánynak bizonyos magánjogi vonatkozások szabályozására. Még a háború előtt a háború esetére hoztuk az 1912:LXIII. tc.-et, amely a kormánynak felhatalmazást ad arra, hogy a háború által érintett magánjogi viszonyokat szabályozza. Ezt a rendelkezést, amint a miniszter úr is nagyon jól tudja, az 1914. évi L. tc. és más törvények is részben kiterjesztették, részben módosították; egyet azonban nem mondtak ki, hogy bármely magánjogi viszonyt a kormány a maga szabályozási körébe vonhat, mert ha ilyent mondtak volna ki, akkor nem volna értelme, hogy itt parlament legyen. Mindig hangoztatták, hogy a kormány csak olyan szabályozásokat vonhat hatáskörébe, amelyek a "háború által érintett" magánjogi viszonyokra vonatkoznak. Sőt ezt az 1912:LXIII. tc. indoklása meg is jelölte, mondván, hogy itt kétféle felhatalmazást kell érteni, az egyik a moratóriumos intézkedések megtételére, a másik pedig a háborúba bevonult egyének érdekeinek megvédésére vonatkozik. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.)

T. Nemzetgyűlés! Mi ezt a felhatalmazást kiterjesztettük a jelen viszonyokra. Akkor is aggodalmamat fejeztem ki e kiterjesztés ellen. Azonban az 1920. évi VI. tc.-ben is megmondottuk, hogy milyen viszonyokat vonhat a kormány a maga szabályozási körébe. Megmondottuk, hogy itt csak a közrend, közbiztonság és a külügyi érdekek által meghatárolt keretekben mozoghat a kormány rendeletalkotási jogköre. Hát én igazán kíváncsi vagyok arra - eltekintve attól a bizonyos erkölcsi lezülléstől, amire bátor leszek a megjegyzésemet megtenni -, micsoda közbiztonsági, közrendészeti szempontok játszottak közre, hogy a kormány ezt a magánjogi viszonyt rendeletileg kívánta szabályozni. Azt hiszem, hogy a Nemzetgyűlésnek mégis fel kell emelnie a szavát, és a saját szuverenitása alapján tiltakoznia kell, hogy amikor a Nemzetgyűlés együtt van, amikor a Nemzetgyűlés működhetik, amikor a kormány a Nemzetgyűlést két hónapi vakációra küldheti, hogy akkor ily súlyos magánjogi kérdésekben - amelyek egzisztenciákat tehetnek tönkre - rendeleti úton szabályoztassanak.

T. Nemzetgyűlés! 1918-ban, amikor a háború folyt, amikor a legkritikusabb háborús viszonyok között voltunk, az akkori kormány mégis szükségesnek látta, hogy a mozgók államosítására vonatkozó törvényjavaslatokat a törvényhozás elé hozza, és ne rendeleti úton szabályozza.

Bródy Ernő: A kivételes hatalomra vonatkozó törvény életben volt akkor is!

Rassay Károly: Pedig a rendeleti úton való szabályozásra - tág lelkiismeret mellett - akkor is mód lett volna, mert a kivételes törvények életben voltak.

Mikor a kivételes törvényt meghosszabbítottuk, akkor - nagyon jól tudja a miniszter úr - minden oldalról óvások hangzottak fel, hogy a kormány ezzel a kivételes felhatalmazással csak oly esetekben élhet, mikor a pregnáns szükséglet erre kényszeríti. Akkor a kormány képviselője - azt hiszem Ferdinándy igazságügy miniszter úr - megnyugtató kijelentést tett, hogy az itt nyert felhatalmazással csakis akkor fognak élni, amikor a köznek legsürgősebben megoldandó kérdései forognak szőnyegen és amikor a kérdés szabályozása nem bírja meg azt a késedelmet sem, hogy idehozzák.

Én mindenkinek a megítélésre bízom, vajon ez a kérdés oly rendkívül sürgős volt-e, hogy rendeletileg kellett szabályozni.

Bródy Ernő: Sürgős volt azoknak, akik megkapni akarják!

Rassay Károly: Annyira sürgős volt-e, hogy az ideiglenes belügyminiszter úrnak kellett ezt végrehajtani?

Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar bíróság, amely méltó lesz a maga nevéhez és a "független bíróság" elnevezéséhez, amit mi annyiszor hangsúlyozunk - ezt a rendeletet a magánjogi rendelkezések tekintetében félre fogja tenni.

Birtha József: Ez izgatás! (Derültség és ellentmondások a szélsőjobboldalon.)

Drozdy Győző: Tizenöt esztendő, tessék kimondani!

Rassay Károly: Félre fogja tenni, t. képviselőtársaim, mert meg fogja állapítani azt, hogy a kormány az adott felhatalmazás keretén túlmenőleg vont be oly kérdéseket a rendeleti szabályozás körébe, amikre nézve a törvényhozástól felhatalmazást nem kapott. Ami már most a rendelet érdemi rendelkezéseit illeti, be kell mutatnom, t. Nemzetgyűlés, hogy mennyiben sértik ezek tulajdonképpen a magánjogokat.

Tisztelt Nemzetgyűlés! Amint méltóztattak hallani, a rendelet a mozgófényképüzemekre vonatkozólag akként intézkedik, hogy az új engedélyes a helyiséget minden kártérítés nélkül igénybe fogja venni. Ugyanakkor kegyesen megengedi azt, hogy a berendezésre nézve szabad egyezkedésnek van helye. Ezt is azonban csak 8 napra engedi meg, mert ha 8 nap alatt az új engedélyes nem tud megegyezni az előbbi tulajdonossal, vagyis ha 8 napig igen erősen fogja magát az új engedélyes tartani és nem lesz hajlandó becsületes árat fizetni, akkor az előbbi tulajdonos abba a helyzetbe fog kerülni, hogy a berendezést az utcára hordhatja. (Úgy van! balfelől.) Mert hogy hova fogja ma elhordani, igazán nem tudom. (Zaj a baloldalon.) Végeredményben azonban nem ez a súlyos sérelem. Miről van itt ugyanis szó? Egy csomó székről, a gépről, a vászonról van szó. Ellenben nem vonható a berendezés fogalma alá maga az épület, s itt van tulajdonképpen a legsúlyosabb magánjogi sérelem, amely az eddigi mozgófényképüzem engedélyeseit éri. (Zaj a baloldalon.)

Drozdy Győző: Kun Béla legalább kenyeret adott az illetőnek, mert termelőbiztos lehetett!

Birtha József: Nagyon messze van attól!

Rassay Károly: Amint méltóztatnak tudni, ezek a mozgófényképszínházak rendesen vagy bérházakból lettek átalakítva a mozgófényképszínház céljaira, vagy pedig egészen üres telkeken lettek az engedélyes által felépítve. Hiszen, hogy csak egy pár példát mondjak el, itt van például - ami hozzám közel áll - a Budai Apolló Mozgó. Ezt 1915-ben építette fel egy hadirokkant, aki a jelenlegi miniszterelnök úr ajánlatára kapta meg ezt a moziengedélyt. Belekerült 5-6 millió koronába annak felépítése.

Bródy Ernő: Ettől is elveszik?

Rassay Károly: Most jön ez a rendelet, és amint értesültem, ettől az egyéntől is elvették a moziengedélyt. (Zaj a baloldalon.)

Bródy Ernő: Hadirokkanttól?

Rassay Károly: Az illetőnek jogában áll a berendezési értékeket elvinni, ellenben kártérítés nélkül köteles átengedni a maga épületét annak az új engedélyesnek.

Ugron Gábor: Kinek?

Rassay Károly: Azt nem tudom.

Bródy Ernő: Hadirokkanttól is elveszik!

Rassay Károly: Ebben a tekintetben csak találgatásokra vagyunk utalva, nem tudjuk, hogy kik a mostani új engedélyesek. (Mozgás.)

T. Nemzetgyűlés! Már most méltóztassanak nekem megmondani, hogy lehet-e ilyenkor magánjogok sérelméről beszélni, amikor valakinek egy 4-5 évvel ezelőtt beépített 5-6 millió korona értékét minden kártérítés nélkül elveszik és egy más egyénnek adják oda, akik kap egy X millió korona értékű üzleti tőkét ajándékba. (Egy hang balfelől: Ez lehetetlen!) Én is úgy érzem, hogy ez lehetetlen, de hát úgy látszik, hogy a kormány nem ezen az állásponton volt.

Itt van azután a Royal Vic mozgófényképszínház esete. Ez a mozgófényképszínház felépíttetett a város által engedélyezett telken.

Ez még 1910-ben épült fel. Hozzávetőleges számítás szerint 400-500 ezer koronába került 1910-ben ennek az új épületnek a felemelése. Már most mit csinál az új rendelet? Elveszi az illetőtől ezt az épületet, amelybe ő esetleg egész vagyonát beépítette, és odaadja egy másik magánegyénnek, egy új engedélyesnek, s ugyanakkor az ő kártérítési igényét expressis verbis kizárja. (Felkiáltások balfelől: Hallatlan!)

Sándor Pál: Jogállam!

Ereky Károly: Bért sem fizet? Ezt nem értem.

Rassay Károly: Hogy méltóztatik gondolni azt, hogy a közvélemény és a Nemzetgyűlés szankcionálni fogja az ilyen kormányrendeletet? Hiszen elmondhatok egy egész csomó esetet, mert végeredményben ez majdnem minden egyes mozgófényképszínháznál megismétlődik azzal a különbséggel, hogy vannak esetek, ahol - például a vidéki mozgófényképszínházaknál - egész rendszerré vált az, hogy üres olcsó telkeken drága pénzen felépítették a mozgófényképszínházat, és most azután a rendelet ezt igénybe veszi, az új engedélyesnek odaadja, s az előbbi tulajdonosnak semmi egyéb joga nem lesz - legalább én nem tudok más jogot megállapítani rendeletből -, mint hogy talán valami bért fog kapni a helyiségért, amelybe egész vagyonát beépítette.

Az igen t. igazságügy miniszter úr mint belügyminiszter egész nyugodtan mutatott rá, mikor ezekről a kérdésekről volt szó, hogy hiszen olyan nagy sérelem nem történik, mert más állami engedélyeket is, mint az italmérési engedélyeket, a trafikengedélyeket revízió alá veszik, és ott is elveszik az illető egyéntől azt a bizonyos engedélyt kártérítés nélkül. Azonban itt nagy különbség van. Mert ezek az italmérési és trafikengedélyek tényleg koncessziók. Az engedélyes tulajdonképpen itt semmi egyéb, mint az államnak egy elosztószerve, aki abba az üzletbe rendszerint...

Orbók Attila: Monopóliumról van szó!

Rassay Károly: ...nem is visz bele valamely forgótőkét, hanem csak egy pár stelázsit. De egészen más természetű az olyan engedély, ahol nagyiparról, milliós befektetésekről és nem koncesszióról van szó, hanem egy rendőri játszási engedélyről, amelynek alaki formaságaiba most belekapaszkodva, attól az egyéntől magát az egzisztenciát kívánják elvenni. (Úgy van! balfelől.)

Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Annak a rendeletnek - amelyet itt ismertettem, ás amelyre a miniszter úr hivatkozik, hogy jogában van megtagadni az új engedély kiadását - az intézkedéseiből rámutattam arra, hogy az engedély kiadásának megtagadása nem függ a miniszter tetszésétől, hanem hogy azt csakis azokban az esetekben tagadhatja meg, ha az ott felsorolt bizonyos rendészeti szempontok és kifogások fennforognak. Annyira szigorúan vették ezt a rendeletet 1901-ben, hogy kétfokú fellebbezést engedtek a megtagadó vagy elvonó intézkedés ellen.

T. Nemzetgyűlés! A helyiségre vonatkozólag világosabban rendelkezik azonban ennek az alaprendeletnek a végrehajtási utasítása, amelynek a 6. §-a a következőképpen szól (olvassa):

"Az engedély megújításának megtagadása esetén köteles a régi engedélyes üzemét a belügyminiszteri határozatban megjelölt napon beszüntetni és ettől számított 8 napon belül az üzemhez tartozó helyiségeket, amennyiben a berendezés átadása tekintetében az új engedélyes birtokosával meg nem egyezett, kiüríteni és az új engedélyesnek korlátlan rendelkezése alá bocsátani." (Egy hang jobbfelől: A saját házában?) A saját házában. (Olvassa.) "A helyiség átengedéséért semmiféle nevezendő kártérítés vagy kártalanítás nem jár."

Orbók Attila: Ez bolsevizmus!

Sándor Pál: Hol van az igazság? (Zaj.)

Rassay Károly: A végrehajtási utasítás 7. §-a pedig megmagyarázza azon bizonyos alaprendeleti intézkedést, amely, ha méltóztatnak emlékezni, egy lakásrendeletre utal, amikor azt mondja, hogy (olvassa): "A mozgófényképvállalat engedélyesének személyében bármely okból bekövetkező változás esetén az említett helyiségekre nézve hatósági igénybevételnek van helye, amelynek alapján a lakásügyi hatóság új bérlőül csak azt a személyt jelölheti ki, akit a mozgófényképvállalat engedélyeseként a belügyminiszter az engedélyokiratban megjelölt." (Zaj a baloldalon.)

Sándor Pál: Ez nem botrány? Ez jogállam?

Szilágyi Lajos: Mit szól ehhez az igazságügy miniszter?

Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Ebből a rendelkezésből világosan áll előttünk a rendelet tendenciája. Nem arról van szó, hogy revízió alá vegyük az engedélyeket, s ha valaki megbízhatatlan, adjuk oda egy másiknak, aki megbízható, hanem arról van szó, hogy ha valaki 10-20 évi nagy munkával milliós tőkét szerzett, azt hatósági intézkedés formájába belebújva az egyik egyéntől elvegyük és másoknak odaadjuk. (Igaz! Úgy van! balfelől.)

Bródy Ernő: Ezt csinálta a tanácsköztársaság! (Zaj.)

Rubinek István: Ha megbízhatatlan, el kell venni tőle, de hol van az igazolva, hogy ezek megbízhatatlanok?

Rassay Károly: A lapokból úgy értesültem - és az igazságügyminiszter úr ezt nem cáfolta meg -, hogy körülbelül 57 engedélyt vontak így el. Ellenben az igazságügyminiszter volt szíves kilátásba helyezni - és méltóztassék erre vigyázni, mert őszintén megmondom, ennél nagyobb cinizmust én még nem hallottam -, hogy ha majd újból fognak az érdekeltek engedélyért jelentkezni, nincs kizárva, hogy új engedélyt fognak kapni. (Derültség balfelől.)

Hát lehet így beszélni miniszteri székből, hogy valakitől elveszem a vagyonát csak azért - mert hiszen más indokot nem tudnak felhozni -, hogy odaadjam egy másik egyénnek, és akkor azt mondom, hogy az, akitől elvettem az engedélyt, jelentkezzen újból és talán megint engedélyt fog kapni? (Zaj és közbeszólások a Ház minden oldalán.) Bocsánatot kérek, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy amikor egyének vagyonát kártérítés nélkül elveszik, ez akármilyen hatósági intézkedés formájába bujtatják is és akármilyen politikai mázt is ken nek rá, végeredményben bolsevizmus. (Úgy van! a szélsőbaloldalon. Zaj a középen és jobb felől.)

Bródy Ernő: Sőt rosszabb, mint a kommunizmus.

Rassay Károly: Igen, rosszabb, mint a kommunizmus, mert az a köz részére vette el, amit elvett. (Nagy zaj és felkiáltások a középen: Szépen! Derültség.)

Avarffy Elek: Hallatlan! Hogy lehet ilyeneket mondani! Le az álarccal! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mit dicséri itt a kommunizmust, hogy az jobb volt! (Zaj a Ház minden oldalán. Elnök csenget.)

Rassay Károly: Tessék ezt rábízni, t. képviselőtársam, akkor az egyes sajtóorgánumokra, amelyek ma délután úgyis vastag betűkkel fogják hozni, hogy Rassay védelmébe vette a kommunizmust. (Zaj.) Én nyugodtam rábízom mindenkinek az ítéletére azt, amit mondtam, és nem lehet ezt a kérdést ilyen műfelháborodással elintézni. (Zaj és közbeszólások középen.) Igenis, a kommunizmus legalább a látszatot akarta megmenteni akkor, amikor azt mondotta, hogy közcélra veszi igénybe a különböző üzemeket, mi pedig itt most nyíltan akként rendelkezünk, hogy magánegyéneknek adjuk oda ezeket a mozikat. (Zaj.)

Gunda Jenő: Ötven zsidó feje fáj a képviselő úrnak! a köztisztviselők feje fájjon, az éhező köztisztviselőké, ne a zsidóké! (Igaz! Úgy van! a középen. Zaj a szésőbaloldalon.)

Sándor Pál: A zsidót sem szabad megrabolni!

Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni.

Rassay Károly: Nekem nem annak az ötven zsidónak a feje fáj, és ha t. képviselőtársam annyi odaadással szolgálná a Nemzetgyűlést is, mint annak idején a papi tanácsot szolgálta...

Rubinek István: Ezt sem nekem mondták!

Rassay Károly: ...és figyelemmel meghallgatta volna az én felszólalásaimat, tudná, hogy én mindenkor a jogrend és magasabb szempontok védelmét hangoztattam és soha egyének védelmére nem keltem. Ha figyelemmel kísérte volna beszédeimet, nem gyanúsítana így meg.

Gunda Jenő: A papi tanács nem szakszervezet volt! Az alsó papság szervezkedése volt!

Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Én nem tudom, hogy kik részére lesznek ezek az új engedélyek kiadva. Az újságokban jelentek meg hírek, amelyek szerint úgy óhajtják ezt az intézkedést népszerűsíteni, hogy az engedélyek majd biztos intézmények, egyesületek részére adatnak ki, aminők pl. a MOVE, a NYUKOSZ, a HADRÖÁ, a TEVÉL, a Magdolna Otthon stb. (Zaj és közbeszólások balfelől.)

Úgy látszik ezzel óhajtják elviselhetővé tenni ennek az igazán minden jogérzéket vérig sértő rendeletnek intézkedéseit. De, bocsánatot kérek, ez nem változtat magán a tényen és különösen nem lehet a dolgot úgy beállítani, amint egy tegnapi lap akarta, amely a mai interpellációval kapcsolatosan azt írta (olvassa): "De ami elég nekik arra, hogy most egy lelkiismeretlen kufár sajtóval szövetkezve, hadjáratot indítsanak a milliomos Krőzusok érdekében a béna tehetetlenek, megrokkantak, a vérző és nyomorultan tengődő magyarok koldus fillérei ellen." (Zaj balfelől.)

T. Nemzetgyűlés! Megállapítom, hogy ez perfid beállítás, mert itt nem a milliók védelméről van szó, és nem a nyomorultak segítésének megakadályozásáról, hanem arról, hogy azok az egyesületek, amelyekről említést tettem, ne élvezhessenek ezen a címen bizonyos előnyöket, mert én meg vagyok győződve arról, hogy a befolyó milliókból - ha ugyan milliókról lehet szó - az egyesületek kezelésében nagyon kevés fog eljutni az éhezőkhöz és nyomorgókhoz, és ez nem akar vád lenni, mert hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy a legtöbb jótékony egyesület eladminisztrálja azokat a jövedelmeket, amelyeket működésével meg tud szerezni. (Úgy van! balfelől. Zaj a középen és a jobboldalon.)

T. Nemzetgyűlés! Ha ezek az egyesületek igazán találkoznak a társadalom rokonérzésével, akkor megkapják a maguk támogatását, de semmi körülmények között sem lehetséges az, hogy egyes emberektől elvegyük a vagyonukat és odaadjuk azokat a jótékony cél ürügye alatt, valóban sokszor csak az egyesületben elhelyezkedett egypár ember könnyebb megélhetéséért.

Orbók Attila: Tessék konkurrálni!

Rassay Károly: De óriási lehetősége van a rendeletnek pénzügyi szempontból is. Amint méltóztatnak látni, a mozgófényképszínhá zak rendkívül nagy pénzbeli áldozatokat adnak le az állam részére különféle címletekben. Rövid összeállítás szerint játszási engedély címén átlag 11-21 ezer koronát kell a moziknak havonta lefizetniök, vigalmi adókban körülbelül 35 000 koronát, azután függetlenül harmadosztályú kereseti adókban is jelentékeny összeget, amivel ezek a mozitulajdonosok természetesen szintén meg lesznek terhelve. Én nyugodtan rábízom mindenki ítéletére, vajon ezek a jövedelmek be fognak-e folyni akkor is, ha e mozgófényképszínházak az egyes egyesületek kezébe kerülnek. Vajon az egyesületek kereskedelmi ügyessége biztosítani fogja-e az állam részére azokat a jövedelmeket, amelyeket az eddigi tulajdonosok biztosítottak.

Pető Sándor: Ez nem is fontos! Ettől függetlenül sem lehet elvenni valakinek a vagyonát!

Rassay Károly: Itt tehát nincs más megoldás, t. Nemzetgyűlés, ha már úgy méltóztatnak megítélni a dolgot, hogy a mozik olyan jövedelmet jelentenek, amit az államnak is igénybe kell venni, mint hogy tessék hozni egy törvényjavaslatot - úgy, amint a földbirtokreformnál is történt - és tessék a mozikat kisajátítani.

Pető Sándor: Kártérítés mellett! Vagy szedjenek nagyobb adót!

Rassay Károly: Vagy vegye az állam saját kezelésbe a mozikat vagy, ha más nem alkalmas egy ilyen intézmény vezetésére, terhelje meg az egyes mozgófényképszínházakat nagyobb adóval; tessék, vessen ki rájuk valami speciális adót - amit éppúgy, amint a hadiváltságot megszavaztuk, ha törvényjavaslat formájában kerül a Ház elé, szintén megszavazhatunk -, mert akkor legalább meg lehetünk győződve arról, hogy ami jövedelem ebből befolyik, az tényleg az eredetileg kitűzött cél szolgálatára lesz felhasználva, és csakugyan el fog jutni a bénákhoz, a nyomorékokhoz és a vakokhoz. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Lehet tehát ezt vagy amazt a megoldás választani, csak azt az egyet nem lehet csinálnunk, amit a rendelet tesz, hogy kártérítés nélkül elvesz valamit A-tól és odaadja azt B-nek.

Drozdy Győző: Úgy van!

Meskó Zoltán: Te sem hitted volna egy évvel ezelőtt, hogy Bródy fog neked helyeselni! (Zaj balfelől.)

Bródy Ernő: Az igazságot mindig helyeselni kell!

Sándor Pál: Ezt Meskó is helyeselheti!

Bródy Ernő: Én mindig az igazság és jog mellett vagyok! (Zaj.)

Elnök: Csendet kérek!

Rassay Károly: Azt hiszem, az igazság nem aszerint igazság, hogy ki helyesel annak, s ha én valamit igazságként felismerek, elmondom azt tekintet nélkül arra, hogy ki fog nekem helyeselni, vagy ki fog ezért meggyanúsítani.

T. Nemzetgyűlés!

Amikor azt látom, hogy ilyen súlyos alaki és súlyos anyagi sérelmeket tartalmaz ez a rendelet... (Zaj.)

Bródy Ernő: Az orosz szovjetet utánozzák. (Zaj.)

Rassay Károly: Én nem akarok foglalkozni - nagyon sajnálom, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr nincs jelen - bővebben azzal a kérdéssel, hogy egy ilyen kormányzati intézkedés tulajdonképpen mit árt a magyar kereskedelemnek. Méltóztassék elképzelni, hogy az a külföldi tőke, amely itt elhelyezést fog keresni és amelyet végeredményben nem lehet lekicsinyelni, mert attól várjuk a gazdasági regenerálást, miképpen fogja az megítélni a helyzetet, ha azt látja, hogy itt meglévő magántulajdont máról holnapra el lehet venni kártérítés nélkül.

Bozsik Pál: Nem jönnek be a galíciaiak!

Rassay Károly: T. képviselőtársam, nem a galíciaiakról van szó, hanem a tőkéről, arról a tőkéről, amelyet, várunk, hogy valamiképpen a mi közgazdaságunkat felfrissítse. Engedelmet kérek, ilyen kicsinyes szempontokból mégsem lehet megítélni ezeket a nagy kérdéseket (zaj), és hogy mennyire igazam van... (Felkiáltások a középen: Azt mondja meg, kiket véd Rassay! Bródy Ernő közbeszól.)

Orbók Attila: Zadravecz-féle közgazdaság! (Zaj.)

Meskó Zoltán: Az ügyvédképviselők körül szaladgáltak! (Zaj.)

Rassay Károly: Meskó képviselő úr ne gyanítson!

Meskó Zoltán: Tudomásom van róla, hogy az ügyvédképviselőket keresték fel a mozisok!

Tasnádi Kovács József: Gyanúsítás akar ez lenni?

Meskó Zoltán: Nem gyanúsítok.

Tasnádi Kovács József: Így nem lehet beszélni! (Zaj.)

T. Nemzetgyűlés! A külföldi kereskedelmi és iparkamarák ma délelőtt egyhangú határozatban tiltakoztak ez ellen a rendelet ellen. Én csak annyit kívánok megjegyezni ezen vonatkozásban, hogy méltóztassék megítélni, mit jelent ez általánosságban a magyar filmiparra nézve, de mit jelent általánosságban is a magyar közgazdasági élet regenerálására, ha mi a külföldi tőkével szemben ilyen magatartást tanúsítunk.

Amikor azonban azt látom, hogy ilyen súlyos aggodalmakon keresztülgázolva mégis megjelenik ez a rendelet, fel kell vetnem a kérdést, hogy tulajdonképpen mik voltak azok az okok, amelyek ezt a rendeletet kierőszakolták. Hallottam, hogy t. képviselőtársaim az erkölcsi züllésért a mozikat okolták. Bocsánatot kérek, t. képviselőtáraimnak úgy látszik nincs tudomásuk arról, hogy most már nem jelenhetik meg egyetlen kép sem a mozi vásznán, mielőtt egy állami cenzúrán keresztül nem ment. (Felkiáltás a középen: Ez helyes! Miért?) Azért, mert felállítottak éppúgy mozgófényképcenzúrát, mint ahogy felállították a sajtócenzúrát.

Gunda Jenő: Miért kellett azt felállítani? Szükséges volt?

Rassay Károly: T. képviselőtársam, ez az egész világon szükséges volt, nálunk is. Senki ellene kifogást nem emelt.

Avarffy Elek: Akkor igazam van. (Helyeslés a középen.)

Rassay Károly: T. képviselőtársamnak abban igaza van, hogy a cenzúrát felállították, abban is igaza volt, hogy helyes volt, hogy a cenzúrát felállították, de abban nincs igaza, hogy ezek után is ezt a rendeletet a zülléssel akarja indokolni, mert most már minden egyes kép keresztülmegy a vallás- és közoktatásügyi miniszter védnöksége...

Ugron Gábor: A kormány tudtával zülleszt!

Rassay Károly: ...vagy felügyelete alatt álló filmcenzúrán. Az erkölcsi zülléssel ezt a kis átlátszó játékot nem lehetett indokolni. Én nem is találtam semmi különös indokát e rendeletnek, ellenben, mikor ezzel az anyaggal foglalkoztam - őszintén megvallva, magam már másfél év óta nem voltam mozgófényképszínházban - igen furcsa dologra jöttem rá. Rájöttem arra, hogy a magyar közgazdasági élet szaporodott egy igen előkelő vállalattal, az angol-magyar filmszínház részvénytársasággal. Ebben a vállalatban elnök és vezető Stead ezredes, az előkelő idegen, aki az egész részvénytársaságot tulajdonképpen létrehozta. Ez a vállalat, megállapítottam, hogy a kultuszminisztériummal szerződést kötött.

Pekár Gyula: Nem kötött még!

Bródy Ernő: Csak fog kötni? (Zaj.)

Rassay Károly: Hát nem kötött még. Úgy látszik, az Angol-magyar filmszínház részvénytársaság sokkal óvatosabb, és előbb tényleg be akar menni a mozikba, mielőtt a szerződést megköti.

Orbók Attila: Úgy látszik sok mozit csinál a kultuszminisztérium.

Rassay Károly: De valószínű, hogy azt a hét mozit már úgy engedélyezte neki a belügyminiszter úr, már előre azzal az indoklással, hogy fog kötni szerződést.

Ugron Gábor: Hadirokkant! (Zaj.)

Rassay Károly: Amikor tehát arról van szó, hogy elvegyünk bizonyos jogokat, engedélyeket és befektetett vagyont azzal az indokkal, hogy az kell a bénákat, vakokat támogatni, és amikor a rendelet azt mondja, hogy egy embernek nem szabad több mint egy engedélyt adni...

Ugron Gábor: Ellenséges állam katonája!

Rassay Károly: ...akkor a belügyminiszter úr hét engedélyt ad az Angol-magyar filmszínház részvénytársaságnak. Bocsánatot kérek, de akkor le az álarccal és félre a felháborodással, tessék ezekre a kérdésekre felelni... (Felkiáltások: Kik a tagjai?)

Ugron Gábor: Etetjük a mozikkal azokat, akik Erdélyt elvették! (Zaj.)

Rassay Károly: És hogy méltóztassék meglátni, hogy mennyivel erre az egyetlen gondolatra van felépítve az egész rendelet, leszek bátor két körülményre felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét. Méltóztatott hallani, hogy említettem, hogy az alaprendeletben ki volt mondva, és a Ház nagyon helyeselte, hogy külföldi nem kaphasson mozgóképszínházra engedélyt, sőt olyan jogi személy sem, amelynek az igazgatóságában külföldi egyén foglal helyet. S ezt a helyes intézkedést siette hamar visszavonni abban a pillanatban, amikor az Angol-magyar filmszínház részvénytársaság ezt követelte. (Felkiáltások: Hallatlan.)

Sándor Pál: Ez nem botrány?

Rassay Károly: A rendelet, amint méltóztatnak látni, igen elasztikus dolog volt, amelyet lehetett alakítani a pillanatnyi érdekeknek megfelelően. De van itt még valami, amire bátor volnék felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét. Amikor elolvastam ezt a bizonyos alaprendeletet, láttam, hogy itt van szintén egy intézkedés, amelyet nem tudok megérteni. Azt mondja (olvassa):

"Ha a belügyminiszter úr ezeket az engedélyeket meg nem újítja, azok lejártukkor az üzemre vonatkozó esetleges haszonbérleti szerződéssel együtt minden kártérítésre való igény nélkül megszűnnek." őszintén megvallva nem tudtam megérteni ezt a rendelkezést, mert közismert, hogy moziengedélyt haszonbérletbe adni nem szabad. Nem tudtam megérteni, hogy miért csinálja ez a rendelet azt, hogy utólag egyszerűen legalizálja az ilyen szerződéseket.

A főkapitány 23.641/1914. számú rendelete kimondja azt, hogy ha valaki haszonbérletbe adja a moziengedélyt, azt azon minutában el kell venni tőle. (Helyeslés)

Szilágyi Lajos: Strohmann nem lehet!

Rassay Károly: Ezt olyan szigorúan betartották, hogy ha a férj meghalt, akinek a nevén az engedély van, még az özvegynek sem engedték meg, hogy a mozit tovább folytassa.

Nem tudtam tehát megérteni, hogy mi tehát tulajdonképpen ennek a rendelkezésnek a célja, hogy itt beleveszi és utólag mintegy legalizálja azt, hogy haszonbérletbe is lehetett adni moziengedélyeket. Amikor közelebbről foglalkoztam a kérdéssel, megállapítottam a következő tényállást.

Az Angol-magyar filmipari részvénytársaság 1920 első felében alakult meg, azzal kezdte működését, hogy körülbelül 15 mozgófényképszínházat bérbe vett.

Sándor Pál: Aha!

Rassay Károly: Elment a mozgófényképszínház-engedélyeshez...

Berki Gyula: Kik az igazgatósági tagok? Ez érdekel!

Rassay Károly: Méltóztassék nyugodt lenni, hogy nagyon jól össze van állítva, Stead ezredes van benne; azonban nem az a fontos, kik az igazgatósági tagok, hanem az, hogy a részvények kinek a kezében vannak. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.)

Sándor Pál: Egy botránnyal több.

Rassay Károly: Elment tehát ahhoz a mozgófényképszínház-enge délyeshez és megkérdezte tőle, hogy mennyit jövedelmez az ő mozgófényképszínháza. Az mondott egy összeget, százezer koronát, erre azt mondta: rendben van, 150 000 koronáért bérbe veszem egy évre.

Ugyanakkor kötött vele egy elővásárlási üzletet azzal, hogy egy év múlva ezt a színházat egy nagy összegért meg fogja vásárolni. Már most ez kellemetlen dolog, a valuta is eltolódott egy év alatt. Meg lehetett állapítani azt is, hogy a 15 mozgófényképszínház közül melyek azok, amelyek rentábilisak, amelyekkel érdemes foglalkozni, s melyek azok, amelyektől szabadulni kell.

Ugron Gábor: Az a hét az!

Rassay Károly: Akkor jött ez a rendelet, s hogy ne legyen semmi kétség, kimondotta, hogy ezek a haszonbérleti üzemszerződések, amelyek törvény ellenére jöttek létre, érvényüket vesztik. Nem is kellett volna talán vele foglalkozni, és itt csak egy túlságosan fölösleges - úgy látszik angol - üzleti óvatosság működött közre, de kimodatott az is, hogy semminemű kártérítési igény ebből nem származhat. (Zaj.)

Sándor Pál: Nem botrány ez? Nem szégyen?

Rassay Károly: Már most az Angol filmszínház részvénytársaság abban a kellemes helyzetben van, hogy lesz neki hét mozgófényképszínháza, amelyek mindegyike jó üzlet. Ezekre az üzletekre nézve azt fogja mondani a szerződő feleknek: uraim, nagyon sajnálom, én nem fizetek, mert nem a ti jogotokon ülök itt benn, hanem az új, saját engedélyem jogán, mert hiszen a ti engedélyeteket visszavonták, s a miniszter úr kiadta nekem az én új engedélyemet. Itt van a rendelet, te köteles vagy nekem kártérítés nélkül a helyiséget átadni; a székekre, a gépekre s a vászonra nézve lehet velünk alkudni.

Azt a nyolc mozgófényképszínházat pedig, amelynek engedélyét nem újították meg, mert nem volt alkalmas arra, hogy valami nagyobb üzletet lehessen belőlük csinálni, odaadták Nagy Péternek, Nagy Pálnak és így tovább, és ha most jön a régi tulajdonos és azt mondja a Filmszínház Részvénytársaságnak: most pedig szíveskedjél megvenni 500 000 koronáért vagy 600 000 koronáért vagy amennyiért megegyeztünk, vagy pedig adj nekem pönálét, akkor azt fogja mondani: nagyon sajnálom, de az idevonatkozó szerződéseink mind érvénytelenné lettek ennek a bölcs kormányrendeletnek 12. §-a értelmében. (Zaj.)

Drozdy Győző: A magyar tőkét kisebbíti meg a kormány!

Orbók Attila: Angol orientáció!

Rassay Károly: Ilyen kormányzati rendelkezésekkel kompromittálják az egész rezsimet. Nem azok kompromittálják, akik ezeket idehozták és igenis orvoslást kérnek, hanem azok, akik ilyen intézkedéseket tesznek. Nagyon kérem a belügyminiszter urat - ez a rendelet nem az ő ténye -, méltóztassék megfontolni azokat, amiket bátor voltam itt előhozni; méltóztassék megfontolni azt, hogy ez a rendelet a magánjogi rendelkezéseiben tulajdonképpen joghatállyal sem bírhat, mert a kormány felhatalmazási körén kívül adatott ki.

Méltóztassék meggondolni azt, hogy ez súlyosa sérti a magántulajdont, amelyre mi egész kormányzati rendszerünket fel akarjuk építeni, és végül méltóztassék meggondolni az igen t. igazságügyminiszter úrnak azt, hogy az ő értékes személyével ne szankcionáljon olyan intézkedéseket, amelyek jóhiszeműleg vagy célzatosan - e pillanatban nincs módomban elbírálni -, de mégis módot nyújtanak arra, hogy ilyen üzletek történjenek a háttérben.

T. Nemzetgyűlés, ezek után bátor vagyok a következő interpellációt terjeszteni a belügyminiszter úrhoz. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.)

"Hajlandó-e a kormány az 1920. évi október 1-jén 8454/920. M. E szám alatt kiadott és a mozgófényképüzemekről szóló kormányrendelet végrehajtását a kérdés törvényhozási szabályozásáig felfüggeszteni, és e tárgyban a Nemzetgyűlés elé sürgősen törvényjavaslatot benyújtani?" (Helyeslés a szélsőbaloldalon.)

T. Nemzetgyűlés! Ezen a platformon mindannyian megtaláljuk egymást. Tessék törvényjavaslatot benyújtani, a törvényjavaslatot le fogjuk tárgyalni, és ami szükséges és közérdekű intézkedés lesz, azt törvényjavaslatba fel fogjuk venni.

Dánér Béla: Zsidó törvényjavaslat! (Mozgás.)

Rassay Károly: Ha azonban a t. belügyminiszter úr nem volna hajlandó törvényjavaslatot előterjeszteni, fel kell vetnem a másik kérdést: hajlandó-e szóban lévő rendeletet akként módosítani, hogy az abban foglalt rendelkezések által érintett magánjogok, így különösen a kártérítési jogigények, az általános magánjog szabályozása körébe utaltassanak? (Helyeslés jobbfelől és a szélsőbaloldalon.)

Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszter úrnak és a belügyminiszter úrnak.

A belügyminisztérium ideiglenesen vezetésével megbízott igazságügyminiszter úr kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!)

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Tisztelt Nemzetgyűlés! Az utóbbi napokban a sajtóban több olyan nyilatkozatot adtak a szájamba, amelyet tényleg nem tettem meg, és ha valami nyilatkozatot tettem is, azt is elferdítve adták elő. A t. interpelláló képviselő úr is egy nyilatkozatomra utal, amely úgy, ahogy ő mondta, szintén nem felel meg a valóságnak. Ezt azért akarom leszegezni, mert az én álláspontom az, amit ezúttal itt a nemzetgyűlésen, az ország egész nyilvánossága előtt akarok kifejteni. (Halljuk! Halljuk!)

Mindennek előtt a jogi kérdéssel foglalkozom. A képviselő úr igen helyesen rámutatott arra, hogy egy 1901. évi rendelet volt az, amelynek alapján eddig a mozikat kezelték, éppen azért, mert a mozgóképszínházak abban a fejlődési stádiumukban, amelyben akkor voltak és keletkeztek, ide voltak beosztályozhatók, és ennek a rendeletnek rendelkezései megfelelőknek látszottak erre a célra. Időközben azonban ez a foglalkozási ág óriási fejlődésnek indult és most már a moziszínházak tényleg nem sorozhatók azok közé a mutatványos előadások közé, amelyek abban a rendeletben túlnyomó részben szabályozva vannak, hanem - őszintén megmondhatjuk - kulturális, kultúrát terjesztő intézményekké is válhattak.

Orbók Attila: Hálával lehetünk irántuk!

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Éppen azért annak a rendeletnek rendelkezései most már nem voltak megfelelők a mozikra és a kormány azért látta szükségesnek, hogy ezt módosítsa. Leszögezem, hogy a kormány ebben az új rendeletben sem akart eltérni attól az elvtől, amely az eredeti rendeletben volt, hogy tulajdonképpen itt engedély adatik az előadásra, ezáltal azonban ők valami magánjogot valamely foglalkozásnak folytatására egyáltalán nem nyernek. A régi rendelet világosan négy hónapra adta az engedélyt. Négy hónap múlva ez az előadási engedély megszűnt, és ha valaki új engedélyt nem kapott, abból rá jogilag - a formai jog szerint - semmiféle sérelem nem hárult. (Zaj.)

Drozdy Győző: Pusztuljanak ott a milliók!

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Hogy azután ez kellemetlen-e valakire nézve, az egészen más kérdés. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Jogi sérelemről a múltban nem lehetett szó. De éppen azért, mert a mozgóképszínházak már olyan fejlődésnek indultak és olyan apparátussal dolgoztak, hogy tényleg a kormány is belátja, hogy nem méltányos továbbra is fenntartani azt a rendszert, hogy ilyen rövid időre adják az engedélyt, azért e téren tabula rasa-t akart csinálni s azt mondta, hogy az egészet felülvizsgálat alá vesszük, és a jövőre nézve az engedélyeket már nem ilyen rövid időre fogjuk adni, hanem hosszabb időre. (Helyeslés a baloldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.)

Pető Sándor: Egzisztenciákat tesznek tönkre!

Drozdy Győző: Elveszik a helyiségüket is!

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Először csak arról akarok beszélni, hogy helyes-e a régi rendszer rendelkezéseinek megváltoztatása. Azt hiszem t. képviselőtársaim is igazat adnak nekem abban, hogy nem méltányos, ha a mozitulajdonosokat négy-négy hónapra mindig bizonytalanságban hagyjuk abban a tekintetben, hogy újra fognak-e kapni engedélyt vagy nem. (Igaz! Úgy van!) Tekintettel éppen a moziszínházaknak erre a fejlődésére, más rendszerre kell áttérnünk. A rendeletnek ez az intézkedése tehát - azt hiszem - a kritikát nyugodtan megállja.

Ugron Gábor: Stead nyugodtan fog aludni!

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Tény, hogy négy hónapra adott engedély és a négy hónap leteltével minden joguk megszűnt, és a kormánynak teljesen szabad keze volt, hogy az új rendelet alapján bírálja el azt, hogy kinek adjon engedélyt és kinek nem. Természetesen az már a továbbmenő méltányosság kérdése, amit a kormánynak szem előtt kell tartania, hogy az új engedélyek megadásánál figyeljen arra, hogy ok nélkül, alap nélkül egzisztenciákat tönkre ne tegyen, és egyeseket ne károsítson. Amint méltóztatnak majd hallani a későbbiekből, ennél a revíziónál a belügyminisztérium ezt a szempontot szem előtt tartotta. (Zaj a baldalon.)

A t. képviselő úr hivatkozott arra, hogy pár évvel ezelőtt az akkori kormány szintén foglalkozott a mozikkal, és törvényjavaslatot akart az országgyűlés elé hozni. Az a kifogása a képviselő úrnak, hogy most miért nem tartották szükségesnek, hogy a kérdést szintén törvényjavaslatban szabályozzák. A kettő között azonban nagy különbség van, mert akkor egyenesen monopóliumot akartak létesíteni, monopóliumot létesíteni pedig természetesen csak törvénnyel lehet. Most azonban nem állami monopóliumról van szó.

Pető Sándor: Magánosoknak adnak kedvezményt. (Zaj középen.)

Taszler Béla: Eddig kik kapták?

Drozdy Győző: Azóta tanultak Kun Bélától (Zaj.)

Elnök: Drozdy képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot:

Meskó Zoltán: Egy embernek hét van, más meg nem jut hozzá. A középosztály tagjai éheznek.

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Most tisztán arról van szó, hogy azt a rendeletet, amelyre utaltam, miután a mostani viszonyok között már nem felel meg, módosítsuk és egy más rendelkezéssel helyettesítsük.

Ugron Gábor: Törvényes úton.

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Hogy ennek törvényes alapja van, erről ezek után nem is kívánok bővebb vitába bocsátkozni a képviselő úrral. (Élénk helyeslés a középen.) Hiszen eddig belügyminiszteri rendelet szabályozta a kérdést, most minisztériumi rendelet szabályozza. Megjegyzem, hogy a rendelet azért hivatkozik a kivételes törvényekre, mert bizonyos vonatkozások vannak benne a helyiség átengedésére vonatkozólag, már pedig lakásügyekben - a kivételes törvények alapján - kivételes szabályok állnak fenn.

Itt szükségesnek mutatkozott ezt a rendelkezést bevenni, de nem a régi engedélyesek érdekében vagy azok sérelmére vagy azok érdekei miatt, hanem a háztulajdonosok miatt.

Rassay Károly: Hogy a régi engedélyes ne követelhessen az új engedélyestől kártérítést.

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Nem arról van szó, hanem arról, hogy azt a helyiséget, amelyet eddig a régi engedélyes vett mozi céljára igénybe, a háztulajdonos köteles az új engedélyesnek átengedni, illetve a lakáshivatal köteles az új engedélyes részére kiutalni. (Zaj a baloldalon.) Ennek semmi köze a régi engedélyes érdekeihez. Ez a lakhelyiség kérdése. Miután ezeket a kérdéseket csak a kivételes törvény alapján volt módja a kormánynak szabályozni, azért kellett erre hivatkozni.

Pető Sándor: Értékes ajándékot kapnak.

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Abban a tekintetben, hogy az engedélyeket meg kell-e újítani és milyen időre és kiknek lehet adni, ebben a tekintetben külön ilyen hivatkozásra nem is lett volna szükség, mert hiszen a régi rendelet is csak kormányrendelet volt, és a mostani rendelet épp olyan jogalapon szabályozza ezt a kérdést. Én teljesen meg vagyok nyugodva, hogy a bíróságok az 1869:IV. tc. alapján tudni fogják, hogy mi a kötelességük és egész nyugodt vagyok abban, hogy ítélkezéseiknél nem azt a konklúziót fogják levonni, amit a t. interpelláló képviselő úr.

Pető Sándor: Nem illik egy kormánytól az emberek vagyonát el venni! (Zajos derültség a középen.) Tessék adóban beszedni. (Zaj a középen.)

Elnök: Pető képviselő urat rendreutasítom. (Élén helyeslés a középen.)

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Ami most a szabályozás kérdését illeti, méltóztatott említeni, hogy amennyire helyeselte a képviselő úr, hogy új engedélyesként legalább 10 évig csak magyar állampolgár szerepelhet, annál nagyobb sajnálattal látta, hogy egy későbbi rendelet megengedi, hogy a külföldiek is kaphassanak engedélyt. A kormánynak tényleg az volt az intenciója, hogy csak magyar állampolgár kaphasson engedélyt; ez azonban beleütközik abba a rendelkezésbe, amely a békeszerződésben is benne van, hogy ilyen tekintetben nem lehet különbséget tenni belföldiek és külföldiek között.

Sándor Pál: Belfölditől elveszik és külföldinek adják. Ezt nem mondja a trianoni szerződés!

Ugron Gábor: Hát az italmérésről szóló javaslatot?

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Az italmérés és a dohányjövedék, az monopólium, az tehát más szempont alá esik.

Ugron Gábor: Legyen ez is monopólium.

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Ha törvényjavaslatban megcsináljuk, hogy ez monopólium lesz, akkor ott lehet ilyen rendelkezést bevenni. De ez tulajdonképpen olyan foglalkozás, mint más, és éppen ezért a békeszerződésre való tekintettel honorálnunk kellett a külföldi képviseleteknek ezt a kívánságát, hogy ezt a rendeletet módosítsuk.

Orbók Attila: Milyen jó fiúk lettünk egyszerre!

Sándor Pál: Gyönyörű! Magyar igazságügyminiszter beszél így!

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Már most rátérek arra, hogy a rendelet milyen szempontok szem előtt tartásával állapította meg azokat a feltételeket, hogy kinek adható új engedély. A kormány itt abból indult ki - amit már jeleztem -, hogy a mozgóképszínházaknak tulajdonképpen nagy kulturális jelentősége is lehet, ha megfelelő kezekben vannak, ha megfelelő módon tartják őket üzemben.

Rassay Károly: Cenzúra van!

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Erre is rátérek mindjárt. Másrészről azt is látta a kormány, hogy a mozgóképszínházakban tulajdonképpen nagy vagyoni erő is van, amit bizonyos közérdekű célokra igénybe lehet venni. (Élénk helyeslés a középen.)

Drozdy Győző: Magánvagyon!

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Három vagy négy pontot lehet itt kiemelni. Először is azt, hogy a mozgószínházakat igen helyesen be lehet kapcsolni a fiatalság, másrészről a szegényebb néprétegek, különösen a munkásság művelődésének előmozdításába és a hazafias szellem fokozásába. (Általános élénk helyeslés.) Erre a mozgószínházak nagyon alkalmasak.

Rassay Károly: Stead fog propagandát csinálni az integritásért!

Sándor Pál: Stead fog csinálni integritási propagandát!

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Erre a mozgószínházak nagyon alkalmasak, mert a belépődíjak aránylag nem olyan nagyok, hogy a szegény ember is el ne mehessen a moziba, ahol az élvezet mellett tanulhat, művelődhetik. (Igaz! Úgy van! a középen.)

A másik szempont az volt, hogy a kormány ezáltal támogatásban részesítsen olyan egyéneket, akik az állammal szemben bizonyos gazdasági támogatásra igényt tarthatnak. (Élénk tetszés és helyeslés a középen. Felkiáltások a baloldalon: Stead ezredes!)

Taszler Béla: Nagyon helyes. Véreztek a hazáért! A hadiözvegyek és hadiárváknak.

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Az állam azonban erre közvetlenül nem képes. Ilyenek a hadiözvegyek, a hadirokkantak, hadiárvák stb. (Élénk felkiáltások a középen: Igen helyes!)

Drozdy Győző: Hiszen azoktól is elveszik!

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Az állam tartozását rója le, amikor őket ilyen engedélyek biztosításával gazdasági előnyökhöz juttatja. (Helyeslés a középen.)

A harmadik szempont az, hogy vannak közérdekű egyesületek, amelyek hazafias, nemzeti célokat szolgálnak, amelyeknek azonban ezen célok elérésére szintén bizonyos anyagi eszközökre van szükségük. Ezeket az anyagi eszközöket ezek az egyesületek eddig többnyire gyűjtéssel voltak csak képesek megszerezni. Tudjuk, hogy ez a módszer nem megfelelő. A gyűjtés olyan nagy rezsivel jár, hogy felemészti a gyűjtött összegnek tetemes részét. Azonkívül a társadalomnak örökös igénybevétele a legkülönbözőbb egyesületek részéről szintén nem kívánatos. Éppen ezért ez is egy módja a támogatásnak, hogy az egyesületeknek...

Pető Sándor: Új engedélyeket méltóztassék nekik adni! (Zaj.)

Fangler Béla: Akik megérdemlik, kapnak új engedélyt.

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: ...engedélyeket juttatunk és ezáltal anyagi eszközökhöz juttatjuk őket. Azonkívül, amint már jeleztem, a mozik mindezektől eltekintve egyébként is nagy jövedelmi forrást jelentenek; az állam tehát jótékony célra is meg akarta tartani őket adóztatni, és ezért azt a szempontot is felállította, hogy az új engedélyeseknek kötelezettséget kell vállalniok arra, hogy jövedelmüknek bizonyos százalékát az államkincstárba beszolgáltatják. (Helyeslés.)

Orbók Attila: A deficit bizonyos százalékát fogják beszolgáltatni.

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Sajnos, a múltban nem ilyen szempontokat tartottak szem előtt a mozgóképszínházak, hanem főként csak az üzleti haszon volt az, ami őket vezette és azoknak a daraboknak jó része, amelyeket előadtak, azok a detektív történetek (Úgy van! Úgy van! a középen.) és még az erkölcsiség szempontjából is kifogás alá eső darabok bizony kevéssé voltak alkalmasak arra, hogy a nézők lelkületéből olyan hatást váltsanak ki, amely kívánatos volna, amit éppen ez a mostani új rendelkezés akar elérni.

Drozdy Győző: Majd Stead Besker Babyvel (Zaj. Derültség.)

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: T. Nemzetgyűlés! Ezek az elvek voltak azok, amiket a rendelet megalkotásánál a kormány a múlt év őszén még hivatali elődöm idejében a rendelet leszegzett. Szigorúan ezekhez az elvekhez tartotta magát a belügyminisztérium akkor, amikor a végrehajtást előkészítette, illetőleg foganatosította. Ezt az anyagot én már tulajdonképpen előkészítve kaptam.

Méltóztatik kifogásolni, hogy miért kellett ezt már most elővenni és véglegesíteni. Ez is éppen az érdekeltek érdekében áll, mert amint a t. interpelláló képviselőtársam rámutatott arra, a rendeletnek olyan rendelkezése is van, hogy ha rövid nyolc nap alatt nem tudnak megegyezni, az illetőnek el kell hagyni a helyiségét. Ezért mondtam én, hogy ezt a rendelkezést sokáig halogatni nem szabad, minthogy a régi engedélyek már lejártak, és kell hogy az érdekelt feleknek több hónapi idejük legyen az egymással való tárgyalásra, hogy megállapodhassanak egymással, és ez máról holnapra ne váratlanul érje őket. Ezért járultam hozzá ahhoz, hogy elővegyük ezt az ügyet és véglegesítsük.

Sándor Pál: Ez bolsevizmus!

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Ami a felülvizsgálást illeti, a következő szempontokat tartottuk szem előtt. Amint méltóztatik tudni, az a belügyminiszteri rendelet, amely a miniszteri rendelet alapján, mintegy annak végrehajtásaképpen jelent meg, úgy intézkedett, hogy felhívta a régi engedélyeseket, hogy meghatározott határidőig - ez november 2-ában volt megállapítva - jelentsék be, reflektálnak-e új engedélyre. Aki nem reflektált új engedélyre, az természetesen nem volt figyelembe vehető. Ez egészen világos, minthogy az engedélyek csak négy hónapra szóltak, és ha lejártak, a múltban is mindig újra kellett kérni. Ezért a miniszter egységessé tette ezt a határidőt; megállapította, hogy meddig kell mindenkinek nyilatkoznia, kér-e megújítást vagy sem. Aki nem kér megújítást, az természetesen figyelmen kívül hagyatott.

Rassay Károly: Ilyen is volt?

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Tizenöt régi moziengedélyes nem kérte az engedélynek megújítását és így ezek figyelembe vehetők nem voltak.

A másik szempont az volt, minthogy a rendelet kimondja, hogy természetes személy csak egy moziengedélyt kaphat.

Rassay Károly: De jogi személy sokat!

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Jogi személy bizonyos körülmények között, ahogy a rendelet arra reá utal...

Rassay Károly: A Magyar-angol!

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: ...több üzemre is kaphat engedélyt, ha ezt közérdekű cél indokolja...

Bródy Ernő: Mint a területi integritás!

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Ez mindenesetre nagyon közérdekű volna. A másik szempont tehát az volt, hogy az a természetes személy, akinek több mozija volt, legfeljebb csak egyre kaphatott engedélyt, a többit el kellett venni.

Rassay Károly: A Magyar-Angol!

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: A természetes személyeknél! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ja úgy!) A rendelet világosan így szól.

A harmadik szempont az volt, hogy a régi moziengedélyesek között igen sokan voltak olyanok, akiknek a mozi tulajdonképpen nem a foglalkozásuk, nem a hivatásuk volt, hanem egészen mással foglalkoztak, ellenben volt moziengedélyük.

Sándor Pál: A generálisok! Azok tanulták!

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Az egy részvénytársaság. Részvényes mindenki lehet.

Orbók Attila: Mindenki tud mozizni! A kultuszi, Stead is!

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Voltak, akiknek igen jövedelmező ügyvédi irodájuk volt, de emellett mozijuk is volt. Most elvettük tőlük a moziengedélyt.

Pető Sándor: Ügyvédnek nem való mozi!

Túri Béla: Ha nincs jogalap, ügyvédtől sem lehet elvenni!

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Nagyon örvendek, hogy egy véleményen vagyunk. Az ilyen ügyvédtől vagy nagykereskedőtől vagy gyárostól elvettük a mozit azért, mert annak megvolt a megfelelő, tisztességes foglalkozása.

Rassay Károly: Hegedűs nem ezt mondta! Az italmérési javaslatnál éppen az ellenkezőjét mondta.

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Nem tudom mit mondott a pénzügyminiszter úr.

Elnök: Kérem Rassay képviselő urat, ne tessék folyton közbeszólni, lesz módja válaszában reflektálni az elhangzottakra!

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: A negyedik szempont az volt - és súlyt helyezek arra, hogy ezt leszegezzem határozottan - hogy olyan engedélyeseknek, akik egyedüli foglalkozásuk a mozgóképszínház volt, akik maguk csinálták ezt és családjukkal együtt ebből éltek, meghagytuk a moziját. (Helyeslés és felkiáltások a középen: Na hát!) Az eddigi felülvizsgálat szerint a következőképpen állana a helyzet. Megmaradt 23 régi engedélyes, mert ezek kizárólag mozival foglalkoznak. 15 mozis nem kérte az engedély meghosszabbítását.

Rassay Károly: Ez nem biztos.

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Ez hivatalos. Lehet, hogy valahol másutt kérték, de az illetékes belügyminisztériumban nem. Én csak azt tudom, ami a belügyminisztériumban történt.

Drozdy Győző. Az iktatóban eltűntek. (Zaj a középen.)

Meskó Zoltán: Hogy lehet így meggyanúsítani a belügyi tisztviselői kart? (Zaj a középen.) Tessék rendre utasítani!

Stádeczky Lajos: Ez nem járja!

Bernolák Nándor: Nem lopnak aktákat.

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: A régi engedélyesek közül kérték, de nem kaptak engedélyt negyvenegyen, de természetesen azért nem, mert, amint előbb jelezte, részben más foglalkozásuk van, részben pedig több mozijuk volt; szóval a régi engedélyesek közül 41 nem újíttatott meg a régi engedélyeseknek.

Ami az új engedélyesek kijelölését illeti, szigorúan a rendeletben lefektetett elvek alapján a következő szempontokat tartottuk szem előtt. Kaptak engedélyt azok, akik a rendelet 6. §-ának kellékeit fel tudták mutatni, elsősorban mindenek előtt a 7. § alá tartozók, vagyis a hadirokkantak, hadi özvegyek, ezek közül is elsősorban azok, akiknek több gyermekük van, azután hadi árvák és érdemes nyugdíjas tisztviselők. (Élénk helyeslés a középen.)

Orbók Attila: Ötvenéves árvák kaptak moziengedélyt! (Zaj a középen)

Pető Sándor: Szerzett jog! (Nagy zaj és felkiáltások a középen: Nem volt szerzett jog! Csak négy hónapra szólt az engedély!)

Tazsler Béla: Azoknak adnak, akik megérdemlik a jogot!

Elnök: Drozdy képviselő urat rendre utasítom. (Helyeslés balfelől és középen.)

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Azután figyelembe vettük azokat a kérvényezőket, akik garanciát és kötelezettséget vállaltak arra, hogy ezeket a szempontokat, amiket voltam bátor ismertetni, igenis, szem előtt fogják tartani és meg fogják valósítani, és ezen alapon kaptak egy-egy mozit a közérdekű egyesületek, csak egy-egy mozit.

Rassay Károly: De jót!

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Azonkívül két egyesület: A NYUKOSZ, vagyis a Nyugdíjas Katonatisztek Egyesülete és a Hadirokkantak Egyesülete, ezt hiszem, HADRÖÁ-nak rövidítik - több mozira is kaptak engedélyt és pedig azért, mert hiszen olyan nagy tömegben vannak hadirokkantak, hadi özvegyek és nyugdíjasok, hogy mindenki engedélyt nem kaphatott, viszont az sem lenne méltányos, hogy egyes kiválogatottak kapjanak. A belügyminisztérium tehát ezt olyan módon vélte a legméltányosabban elintézni, hogy azoknak az egyesületeknek adja, amelyek a leghivatottabbak ezek egyetemes érdekeinek képviseletére, és ezeket előnyben részesítette. (Élénk helyeslés balfelől és a középen.)

Azonkívül kaptak filmgyárak, mert súlyt kellett helyezni arra, hogy a filmgyárak tudják az általuk készített filmeket előhozni, kipróbálni.

Rassay Károly: Például a Korvin kapott, mert benne van Stead ezredes.

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: A Korvin? Úgy emlékszem, igen.

Rassay Károly: Stead benne van.

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Azt nem tudom.

Sándor Pál: Ez az igazi Balkán!

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Vagyok bátor a t. Nemzetgyűlést tájékoztatni arról, hogy körülbelül melyek azok a kötelezettségek általánosságban, amelyeket az új engedélyesektől megkívántunk. Havonként külön előadást kell tartani jótékony célra. (Helyeslés balfelől és a középen.) Havonként két műsort kell előadni és pedig a műsort a közoktatásügyi miniszter állapítja meg. (Helyeslés balfelől és középen.) Minden héten egy-egy köznapon délelőtt ifjúsági előadást kell tartani, mégpedig a közoktatásügyi miniszter utasítása szerint, ellenben itt az üzemi költséget a kormány megtéríti az illető üzemnek. Kötelezettséget vállalnak arra, hogy a személyzetük háromnegyed része hadirokkant, hadiözvegy és hadiárva lesz. (Élénk helyeslés és taps balfelől és középen.)

Nyers bevételeiknek egy bizonyos százalékát be kell szolgáltatniok az államkincstárba jótékony célra. (Helyeslés balfelől és középen.) Azonkívül az engedélyes jogi személyek, minthogy ezek rendszerint nagyobb apparátussal tudnak dolgozni...

Sándor Pál: Apparátussal!

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: ,,,kötelesek arra, hogy minden vasárnap délelőtt az istentisztelet utáni időben saját költségükön az ifjúság és a munkásság részére ingyenes előadást tartsanak. (Élénk helyeslés balfelől és a középen.)

Bródy Ernő: A jogtiszteletről. (Zaj)

Birtha József: Nemzetnevelésről!

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Ezeket az előadásokat is a közoktatásügyi miniszter úr utasításai szerint kell tartani. (Zaj a szélsőbaloldalon.)

Patacsi Dénes: Le is kell rázni a piócákat a nemzet testéről!

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Ami azt a rendelkezést illeti, amelyet a t. képviselő úr annyira súlyosnak tart, t. i. hogyha valaki az új engedélyt nem kapta meg, akkor azt a helyiséget a lakáshivatal kénytelen lesz az új engedélyesnek kiutalni: ez természetes következménye az egész rendelkezésnek.

Sándor Pál: Ez rablás!

Elnök. Sándor Pál képviselő urat rendre utasítom. (Helyeslés balfelől és a középen.)

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Kérem, annak az engedélyesnek semmi igénye sem lehet arra a helyiségre, ugyebár?

Sándor Pál: Ha tulajdonos?

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Nem a tulajdona. ő bérli pl. azt a helyiséget mozgóképszínház céljaira.

Rassay Károly: Átalakította 10 millióval.

Pető Sándor: Berendezte, átalakította!

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Mihelyt ő azt nem használja arra a célra, neki arra igénye sem lehet.

Ugron Gábor: Hátha ő a tulajdonos?

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Ha valakinek üzlete van és megszűnteti az üzletet, vagy lakása van és nem lakik Budapesten, akkor a lakásrendeletek szerint azt igénybe veszik és másnak adják. Ez semmi más, minthogy azt a helyiséget arra célra lehessen használni, amelyre szolgál.

Pető Sándor: Mi lesz a befektetéssel?

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Ez a rendelet nem érinti azt a kérdést, hogy az illető engedélyes milyen magánjogi viszonyban van a háztulajdonossal. Ami különösen az ő berendezését illeti, ez az ő kizárólagos tulajdona, és ő vagy megállapodik az új engedélyessel és átadja neki, vagy bármely más engedélyesnek adja át, vagy pedig másképpen értékesíti; ez teljesen az ő dolga, ezt a rendelet nem érinti. A rendelet tulajdont egyáltalán nem vesz el, amint nem is vehet el; csak engedélyt nem ad esetleg valakinek, aki kért. Ez egy rendőrhatósági engedély, szóval tulajdont nem érint. A lakásrendeletek ugyanazon rendelkezését alkalmazzuk, amely vonatkozik a trafikokra.

Drozdy Győző: Rendeletekre ne tessék hivatkozni, hanem törvényekre! Törvénytelen rendeletek nem számítanak. (Derültség és zaj a középen.) Ne beszéljetek a kommunizmusról; ez az! (Nagy zaj és felkiáltások balfelől és a középen: Szakértő!)

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Amint voltam bátor jelezni, ez a rendelkezés, amely az interpelláló képviselő úr szerint a legsérelmesebbnek látszik, tulajdonképpen nem annyira az engedélyest illeti, mert ha valakinek moziengedélye nincs, akkor semmi érdeke, semmi köze nincs ahhoz a helyiséghez és annak használatához; ez tulajdonképpen a háztulajdonost illeti (Úgy van! balfelől és a középen.), s hogy ő kénytelen azt a helyiséget továbbra is mozicélra átengedni annak, akinek a lakáshivatal kiutalja. Ez tehát a háztulajdonos magántulajdonát bizonyos tekintetben korlátozza, éppen úgy, mint a lakásrendelet általában a háztulajdonosok magánjogát korlátozza. Ezt el kell ismerni.

Sándor Pál: Balkán!

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Ez nem újítás semmiképpen sem, mert teljesen ugyanazon szempont alá esik, mint a lakás.

Azt méltóztatott mondani, hogy a mozgócenzúra amúgy is fennáll, tehát tulajdonképpen nincs szükség semmiféle ilyen irányelvekre, amelyek a moziüzemek irányítására vonatkoznak nemzeti, hazafias szempontból. A cenzúra mindig negatív dolog. A cenzúra csak azt tudja megakadályozni, hogy olyan film, amely esetleg az erkölcsökbe ütköznék, vagy egyéb szempontokból nem megfelelő, előadható ne legyen; de pozitív irányban nem tudja biztosítani azt, hogy a mozgóképszínházak, amelyek jól vannak vezetve, igenis a kultúra szolgálatába állíthatók, tényleg abba is álljanak. Ezért kellett ezeket a kikötéseket tennünk.

Pető Gábor. Meg lehetett volna ezeket a kikötéseket az eddigi tulajdonosokkal szemben is csinálni.

Sándor Pál: Még sírni fognak ezen, nem nevetni!

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Be is fejezem válaszomat. (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel azokra, amiket a rendelet jogossága szempontjából kifejtettem, a képviselő úr kérdéseinek első pontjára azt válaszolhatom, hogy szükségesnek nem látjuk törvényjavaslatnak idehozását, mert azt a szabályozást, amely a rendelet alapján történt, megfelelőnek, törvényesnek tartjuk. (Élénk helyeslés balfelől és a középen.) Ami a második kérdést illeti, hogy a rendeletet módosítsuk, voltam bátor rámutatni, hogy a rendeletben, a rendelet szabályaiban sincsen olyan, amely a magántulajdont korlátozná, kivéve azt a rendelkezést, amely a helyiségnek átengedési kötelezettségére vonatkozik (Felkiáltások balfelől: Csak!) amely azonban szintén nem a moziengedélyeseket illeti...

Pető Sándor: Abban van a vagyonuk!

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: ...hanem a háztulajdonosokat. (Halljuk! Halljuk!) Hogy milyen szerződése van a moziengedélyesnek a háztulajdonossal, (Zaj.) az egy továbbmenő kérdés. ők maguk elintézik ezt és éppúgy ahogy megállapodik az új engedélyes a régi engedélyessel, úgy a háztulajdonosok is a fennálló szerződéseik szerint fogják ügyeiket elintézni.

A t. képviselő úr egyet említett, amit egész világosan nem látok. Ez az a megjegyzés volt, mintha a Magyar-Angol Filmszínház Rt. a múltra vonatkozólag visszaéléseket követett volna el olyan irányban, hogy kibérelt mozgókat. Erről tudomásom nincs. Mindenesetre meg fogom vizsgálni az Angol-Magyar Filmszínház Rt.-nak egész kérdését, s amennyiben ott valami szabálytalanság volna, azon kétség kívül segíteni fogunk. Tudtommal azonban nincs.

Rassay Károly: El tetszik venni az engedélyeket, ha ez bérelt?

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Nem tudom, hogy van a dolog, azért nem nyilatkozhatom.

Rassay Károly: Elvileg!

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Annyit tudok, hogy ez a Magyar-Angol Filmszínház Rt. szintén egyike az új igénylőknek, s hogy ez a részvénytársaság fog is kapni engedélyeket; nem tudom, hogy mennyit. Ezzel szemben azonban kijelenthetem, hogy ez olyan kötelezettséget fog vállalni a közoktatásügyi minisztériummal folytatott tárgyalások alapján, amelyeknek a közérdekre nézve igen nagy jelentősége lesz.

Bródy Ernő: Területi integritás! Ezért küzdenek az angolok! (Zaj.)

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni abban a tekintetben, hogy ezek a rendeletek a törvényesség szempontjából bírálat tárgyává nem tehetők, más részről, hogy a kormány ezeket az elveket kívánja a felülvizsgálatnál és az új engedélyek kiadása körül alkalmazni. (Élénk helyeslésés taps a jobboldalon és a középen.)

Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó.

Rassay Károly: Mindenek előtt legyen szabad egy kérdést intéznem Gömbös Gyula t. képviselőtársamhoz, minthogy látom, hogy ő nagyon meg van elégedve a miniszter úr válaszával; hogy ő nem tartja-e inkompatibilisnek azt - tekintettel arra, hogy a MOVE-nek az elnöke - hogy itt ebben a kérdésben ilyen nagyon exponálja magát? (Felkiáltások balfelől: Négy mozgóért érdemes? Csak négyet kapott?)

Gömbös Gyula: Nem exponálom magamat!

Bródy Ernő: Nagyon haragszik Gömbös, hogy a régiektől elveszik! (Zaj.)

Rassay Károly: A kérdésnek ez a része különben, azt hiszem, még megbeszélés tárgyát fogja képezni, hogy mennyiben lehetséges az, hogy egyesületek, melyeknek az elnökei itt a Nemzetgyűlésben ülnek (Úgy van! balfelől.) olyan hasznot hajtó jogosítványokat szereznek... Úgy van! Úgy van! a szélsőjobboldalon.)

Drozdy Győző. Saját zsebükre hoznak törvényt! Ez a legnagyobb gazság!

Taszler Béla: Társadalmi egyesületről van szó! (Zaj.)

Elnök: Ha jól értettem, Drozdy képviselő úr azt a kifejezést használta, hogy "a legnagyobb gazság". Ezért a kifejezésért Drozdy Győző képviselő urat ismételten rendre utasítom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.)

Gömbös Gyula: Egy házban lakunk, Drozdy, vigyázzon!

Drozdy Győző: Fenyegetsz? Kivégezhettek. (Zaj,)

Rassay Károly: Méltóztassék megengedni, hogy a miniszter úr válaszára bizonyos tekintetben reflektáljak. A miniszter úr - aminek nagyon örülök - elismerte azt, hogy a mozgófényképszínházi üzemek iparnak tekinthetők. Volt szíves a felszólalásában azt mondani, hogy ez ma már jelentékeny iparává lett Magyarországnak. Ha ipar, akkor méltóztassék azt mindabban a védelemben részesíteni, amely az ipart és az ipari koncessziókat megilleti.

Ettől eltekintve az, amit a miniszter úr a rendelet törvényességére vonatkozólag mondott, legnagyobb sajnálatomra engem nem nyugtat meg. Az igen t. miniszter úr arra utal, hogy a rendelet tulajdonképpen ugyanazt a kérdést szabályozza, amelyet 1901-ben szabályozott egy belügyminiszteri rendelet; ha tehát az 1901-ben kiadott belügyminiszteri rendelet törvényes volt, akkor ezt a rendeletet is jogában volt a kormánynak kiadni és a kérdést benne szabályozni. Ez nagy tévedés, mert az 1901. évi rendelet tisztára rendészeti rendelkezéseket tartalmazott. Abban semmiféle magánjogi vonatkozású rendelkezés nem volt. Abban a rendeletben sem kártérítésre, sem egyéb magánjogok szabályozására vonatkozó rendelkezés nem található. Erre tehát nem hivatkozhatik az igen t. miniszter úr.

Ami már most azt a másik kérdést illeti, hogy Wekerle törvényjavaslatát azért kellett az akkori parlament elé hozni, mert abban monopóliumot akartak rendszeresíteni, engedelmet kérek, de végeredményben nem volt ott szó semmi tekintetben monopóliumról. Az az irányelv állítatott fel, hogy a jövőben ezeket az engedélyeket a községek fogják megkapni. Ehhez csak azért nem kellett külön törvény. Az azonban, hogy bizonyos irányelvként felállíttatott az, hogy a községnek adatnak ezek az engedélyek, önmagában véve még nem tettek volna szükségessé törvényes rendelkezést.

Azt mondja az igen t. miniszter úr, hogy egy rendelkezése van ennek a rendeletnek, nevezetesen a helyiségre vonatkozó rendelkezés, amelyhez szükséges volt a kivételes törvényben nyert felhatalmazás. Itt azonban egész egyszerűen utal az igen t. miniszter úr a lakásrendeletekre, pedig lényegesen nagy különbség van a kettő között. A lakáskérdés rendezése ugyanis egy elsőrangú közszükségleti problémának a megoldása; de engedelmet kérek, végre is a mozik kérdésének a rendezése már csak nem közszükségleti probléma? (Felkiáltások a középen: Közérdek!)

Taszler Béla: Nemzeti érdek!

Patacsi Dénes: Nemzeti és erkölcsi!

Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Lehet közérdek és nemzeti érdek abból a szempontból, hogy ott erkölcsromboló darabokat ne adjanak, de nem lehet ilyen tágan értelmezni a kivételes hatalom gyakorlására vonatkozó törvényekben nyert felhatalmazást, hogy ilyen kérdést is bevonjanak a rendeleti úton való megoldás körébe.

Bródy Ernő: Cenzúra van!

Gyömörey György: A cenzúra nem elég!

Patacsi Dénes: A hadviselteknek is tartozik az ország valamivel!

Rassay Károly: A belügyminiszter úr volt szíves bizonyos felvilágosítást adni nekünk arra nézve, hogy kik kapnak engedélyeket. Nekünk semmi kifogásunk nincs az ellen, ha azokat a hadirokkantak és árvák kapják; itt azonban arról van szó, hogy bizonyos egyesületek és részvénytársaságok is kapnak engedélyeket. Talán a kettő között mégis különbség van. És azt mondja az igen t. miniszter úr, hogy ezeknek a közérdekű egyesületeknek szükségük van bizonyos anyagi támogatásra. (Zaj a balodalon.) Vagy tényleg közcélt és közérdeket szolgálnak azok az egyesületek és akkor annak az a fokmérője, hogy a társadalom fenn fogja-e tartani azokat az egyesületeket (Egy hang a középen: Nevelni kell a társadalmat!) vagy nem szolgálnak közcélt és nem tudnak a társadalom gondolatvilágához és szívéhez közel férkőzni, akkor pedig ilyen mesterséges úton semmi körülmények között nem szabad azokat fenntartani.

Túri Béla: A nemzeti szellem meg van rontva, azért minden eszközzel meg kell javítani!

Rassay Károly: Azt mondja az igen t. miniszter úr, hogy ezeket az egyesületeket ilyen gazdasági előnyökkel is kell támogatni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Valószínűleg ugyanez a véleménye a részvénytársaságokra nézve is, azután azon személyekre nézve is, akik a hadirokkantak fogalma alá esnek. Nagyon szerettem volna hallani, hogy pl. Dáni Balázs tábornok úr szintén a hadirokkantak fogalma alá esik-e.

Gömbös Gyula: Meg volt sebesülve a háború alatt! Megérdemelte!

Rassay Károly: Az ellen tiltakozom én itt, hogy amikor ma Magyarországon százezer és százezer rokkant és nyomorult van, hogy akkor mi úgy gondoskodunk róluk, hogy egyes protekciós egyéneknek juttassuk ezeket az engedélyeket.

Gömbös Gyula: Tíz más rokkant is van mellette!

Rassay Károly: Ami pedig azt illeti, hogy el fog helyezni tíz másik rokkantat, az igazságügyminiszter úrnak meg kellett volna mondani azt is, hogy azok a mozgófényképüzemek már az ő elődjének is felajánlották azt, hogy nyugalmazott katonatiszteket, rokkantakat és hadiárvákat a miniszter által megállapított feltételek mellett üzemükbe át fognak venni. (Helyeslés a középen.)

Meskó Zoltán: Majd elmennek Ungerleiderhez kikiáltónak.

Vinter László: Dáni Balázs kikiáltó legyen ugye?

Rassay Károly: Én nem mondom azt, hogy Dáni Balázs kikiáltó legyen, viszont azonban a hadirokkantak kérdését sem engedem egyenlővé tenni a Dáni Balázs személyes ügyével.

Sréter István: Kétszer súlyosan megsebesült!

Gömbös Gyula: Úgy van! Súlyosan megsebesült!

Rassay Károly: Viszont vannak százak és ezrek, akik még többször megsebesültek.

Taszler Béla: Joggal igényt támaszthatnak minden állami benefíciumra!

Rassay Károly: A másik pedig az, hogyha a Nemzetgyűlés arra az álláspontra helyezkedik, hogy ilyen célokra lehetséges vagyonokat elvenni, (Zaj a középen.) akkor nem tudom megállapítani, hogy hol lesz e tekintetben a határ.

Túri Béla: Csavarás! (Úgy van! a középen.)

Patacsi Dénes: Úgyis elég görbe a paragrafus!

Rassay Károly: Ez nem csavarás, mert ha ma felismerték a mozgófényképszínházakat mint jövedelmező üzleteket és elvették azokat ilyen célokra...

Dánér Béla: Kiktől vették el, az a kérdés!

Rassay Károly: ...akkor hol van a garancia arra nézve, hogy holnap a kávéházakra, holnapután pedig más üzemekre vagy iparüzemekre nem kerül-e sor. (Élénk felkiáltások a középen és jobbfelől: Nem lesz baj! Rájuk férne! Nem lenne nagy kár a kávéházakért!)

Patacsi Dénes: Úgy is azt mondják, hogy gazdaságilag oldjuk meg a zsidó-kérdést! Hát megoldjuk gazdaságilag!

Meskó Zoltán: A kereszténység kérdését csak gazdaságilag lehet megoldani!

Dánér Béla: Mozog a föld!

Rassay Károly: Ami a miniszter úrnak azt a kijelentését illeti, hogy a rendelet ugyanabban a gondolatkörben mozog, mint az 1901-es rendelet, kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy ez nem áll, és maga a miniszter úr cáfolta meg azt az előbbi állításomat, hogy az 1901-es rendelet értelmében csakis meghatározott okokból lehet egyes egyénektől a már megadott játszási engedélyt elvenni, vagy egyesek részére az új játszási engedély kiadását megtagadni.

Sándor Pál: Nem is fogja megcáfolni!

Rassay Károly: Nem tudja megcáfolni, mert a törvény 6. és 12. §-a egészen világosan megmondja, hogy mikor kell az engedélyt megadni. A törvény azt mondja, hogy az engedély megadandó és csak a felhozott esetekben lehet megtagadni. Azok az okok pedig, amelyek a megtagadást lehetővé teszik, csupa rendészeti okok, már pedig a t. igazságügyminiszter úr egyetlen egy okot sem hozott fel, amely rendészeti szempontból indokolta volna meg az egyes mozik elvételét. Utaltak arra is egy közbeszólás formájában, hogy az erkölcsi züllesztés volna az egyetlen egy ok, amire támaszkodva a kormány ezt megtehetné; de hiszen abban a pillanatban, amikor a kormány egyidejűleg gondoskodott a filmcenzúra felállításáról, erre az okra sem hivatkozhatik többé.

Túri Béla. Megszűnik az engedély, az az ok!

Rassay Károly: Én nem tudom megérteni, hogy Túri Béla t. képviselőtársam, aki igazán éles logikával gondolkozik, miért nem tud belehelyezkedni abba a gondolatkörbe, amelyet én itt kifejtettem. Világosan megmondtam, hogy az új engedélykérés megtagadásához is a törvényben felsorolt okokból van csak a kormánynak joga, ezt az igazságügyminiszter sem cáfolta meg, nem is tudja megcáfolni, nem cáfolhatja meg ezt Túri Béla t. képviselőtársam sem, mert ez a rendelet kifejezetten megmondja, hogy a rendőrhatósági engedély megadandó, ha annak megtagadását közbiztonsági stb. okok nem indokolják.

Virter László: Azóta már van új rendelet!

Rassay Károly: Ebben a rendeletben világosan le volt fektetve e mozgófényképüzemek működtetésének jogalapja, de ezt most keresztültörte a minisztérium egy másik rendelettel. Ha tette, ám vállalja érte a felelősséget, de ne igyekezzen azt magyarázni, hogy ez megfelel a rendelet szellemének. (Zaj és felkiáltások a középen: Vállaljuk a felelősséget!) Ezért t. Nemzetgyűlés, azt vállalni kell.

A másik kérdés, amire vonatkozólag az igen t. miniszter úr nem adott feleletet, arra vonatkozik, hogy tulajdonképpen mi van a kártérítéssel? Hiszen az én egész interpellációm sarkpontja éppen ez volt, s a miniszter úr nagyon röviden elintézte ezt a kérdést, azt mondván, hogy a régi engedélyes az új engedélyessel tulajdonképpen jogviszonyba sem lép, a régi engedélyes, tessék, intézze el a dolgát a háziúrral. A t. miniszter úr éppen olyan jól tudja, mint én, hogy az ezeknél a mozgóképüzemeknél fennálló szerződések alapján az a régi engedélyes soha nem léphet fel kártérítési igénnyel a háztulajdonossal szemben. Méltóztassék megmondani miniszter úr, milyen alapon forduljon a háztulajdonoshoz kártérítési igénnyel az a mozivállalkozó, ha az engedélyt tőle megvonják, ha azt meg nem újítják s ha elveszik 10-15 millió korona értékű befektetését? A háziúr azt fogja mondani, hogy kérem, itt van egy rendelet, én egy lépést sem tettem, öntől elvették az engedélyt, ugyanez a rendelet pedig intézkedett, hogy ez a helyiség átmegy az új engedélyes birtokába. És mégis, itt van a kommunizálás - és ezt fenntartom - (Zaj a középen és jobbfelől.) mert lehetetlen, hogy befektetett milliós és milliós értékek egész egyszerűen elvétessenek a régi tulajdonostól.

Azt mondja a miniszter úr, hogy a berendezésre nézve megegyezhetnek. De hiszen a miniszter úr is nagyon jól tudja, hogy mozgóképüzemeknél a berendezést nem azok a székek, padok, gépek és a vászon képezi, amit az üzemhez használnak, hanem az a súlyos átalakítási költség, amely e régi engedélyesre nehezedett, amikor egy bérházat mozi céljaira átalakított, vagy pedig egy teljesen üresen álló telken felépítette a maga mozgófényképszínházát, szerződést kötve a régi ház- vagy telektulajdonossal, hogy az engedély elvonása vagy megszűntetése esetében a szerződésben kikötött 24 vagy 30 év múlva köteles azt a házat eredeti állapotába visszaállítani. Mondja meg már most nekem a t. igazságügyminiszter úr, mint jogász, hogy vajon terhelni fogja-e ez az átalakítási kötelezettség az új engedélyest is?

Milotay István: Terhelnie kell.

Rassay Károly: Méltóztatnak látni, súlyos magánjogi problémák vannak itt, amiket meg kell oldani, és nem elég csak úgy odavetni egy rendelkezést és azt mondani, hogy a bíróság döntsön. Én előre kijelentem, hogy ebből a perek egész lavinája fog megindulni.

Sándor Pál: A kincstár fog fizetni!

Rassay Károly: Erre a kérdésre nem tud nekem a miniszter úr válaszolni, mert ha a belügyminiszter tudna is, az igazságügyminiszter nem tudhat választ adni. (Derültség.)

Sándor Pál: Dehogynem! Mindenre tud válaszolni!

Szilágyi Lajos: Sok hűhó semmiért!

Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Kétségtelenül beigazoltam, hogy azokat a befektetéseket, amiket a régi engedélyesek a moziépületekbe tettek, s amelyek - a Renaissance-Mozgónál 17018 millió koronára rúgnak, és a többinél is hasonlóképpen magasak, ezeket nem tudja az a régi engedélyes a rendelet szerint senkitől a világon megkapni. Az új engedélyes hivatkozik a rendeletre, amely azt mondja, amit a t. igazságügyminiszter is mondott, hogy én lakásrekvirálási aktussal kerültem ebbe a helyiségbe, nekem semmi közöm ahhoz, hogy itt márványlépcsők vannak, vagy hogy ezt az épületet annak idején miként hozták létre.

Orbok Attila: De a mozi nem lakás, azt nem is lehet rekvirálni!

Rassay Károly: Ugyanaz fog történni, amit látunk ma is, ha egy lakást elrekvirálnak. Méltóztassék csak végiggondolni ezt az analógiát. A régi lakó sem léphet fel az új lakóval szemben követeléssel azon az alapon, hogy ő esetleg kifestette vagy kitapétáztatta a szobákat. Az új lakó azt mondja, hogy ő a rekvirálás jogcíme alapján költözik be, vele szemben tehát semmi követelés nem támasztható. Az új engedélyestől tehát nem követelhet és a háztulajdonostól sem, mert a háztulajdonos egyszerűen azt mondja, hogy tőlem elvették a helyiséget, semmi közöm a dologhoz, engem csak az az egy érdekel, hogy 25 évig bennhagylak téged az obligóban és 25 év múlva köteles vagy visszaállítani a helyiséget abba a régi állapotába, amelyben tőlem kivetted. Ez az a kérdés, t. miniszter úr, amelyre vonatkozólag nem méltóztatott nekem választ adni.

Haller István: A bíróság majd elintézi!

Rassay Károly: Kérem, én is ezt akarom, és ha Haller István t. képviselőtársam is a bíróságra akarja ezt bízni, akkor csatlakozzék a másik törekvésemhez is, amit kérdés alakjában a miniszter úr elé terjesztettem, hogy ti. hajlandó-e úgy módosítani a rendeletet, hogy ezeknek a kérdéseknek eldöntését kiveszi a rendelet hatásköréből és magánjogi útra, bíróság elé utalja.

T. Nemzetgyűlés! Én azt hiszem, hogy ebben a kérdésben végre mégis csak állást kell foglalnunk és lehetetlen, hogy meg ne értsük egymást. Nem arról van itt szó, hogy ha el akarják venni valakinek a moziját, azt ne vehessék el és ne adhassák oda egy új engedélyesnek, hanem arról, hogy ha vannak milliós befektetések, akkor nem szabad egyetlen állampolgárt sem olyan helyzetbe hozni, hogy ő ezen befektetések címén senkitől se tudjon kártérítést követelni, ne tudja eziránti igényét érvényesíteni. Már pedig ha ez a rendelet így megy keresztül, amint a t. igazságügyminiszter úr ragaszkodik hozzá, akkor erre nem lesz mód, ha csak be nem következik az, amit én mondottam, hogy a bíróság egy bírói gesztussal félre fogja lökni ezt a rendeletet és a magánjog védelmére fog kelni. Azt mondja az igen t. miniszter úr, hogy az új engedélyesek a hadiárvák, hadirokkantak, hadiözvegyek stb. Nagyon helyes, már nem is beszélek a részvénytársaságról, nem is beszélek az egyesületekről. Tisztelt miniszter úr, gondolkoztak önök arról, hogy ezeket a hadiárvákat, rokkantakat, özvegyeket kik fogják finanszírozni? Mert azt méltóztatik tudni nagyon jól ugyebár, hogy az a hadirokkant, özvegy, árva, akinek módja van mozgófényképüzemet karbahelyezni és fenntartani pár százezer korona tőkével, az nem szorul támogatásra, és akkor elvették az engedélyt olyanoktól, akik arra rászorultak volna. Ha pedig rászorult, akkor a háta mögött van egy finanszírozó vállalat, és akkor önök nem a hadirokkantnak adtak jövedelmet, hanem annak a finanszírozó vállalatnak.

Taszler Béla. Azt is vissza lehet vonni annak idején.

Rassay Károly: Megmondtam, hogy ha akarnak rajtuk segíteni, méltóztassék az engedélyesekre nagyobb, akár ötszörös adót kivetni, és az így befolyó és minden krajcárjában tényleg állami ellenőrzés alatt álló jövedelem fordíttassék speciálisan a hadirokkantak és hadiárvák javára. Pl. én nagyon jól vagyok értesülve arról, hogy egy bárónő, aki kapott egy engedélyt, már előzőleg kötött megállapodást egy bizonyos úrral, és most 50% haszonrészesedéssel fogják ezt az üzemet folytatni. Tovább megyek, teljesen pozitív tudomásom van arról, hogy a Magyar-Angol Filmszínház Részvénytársaság már tárgyalásokat folytat az egyes engedélyesekkel, akikkel az üzemet együtt fogják csinálni és finanszírozni.

Sándor Pál: Botrány!

Rassay Károly: És méltóztatik tudni, hogy miről van szó? Egy tröszt kialakulásáról, arról, hogy a Magyar-Angol Filmszínház Részvénytársaság ezeket a tőkeszegény, erőtlen engedélyeseket bevonja a maga érdekkörébe...

Pető Sándor: Kizsákmányolja!

Rassay Károly: ...és ez a társaság fog dominálni Budapesten 40-50 mozgófényképszínház felett, ez fog dominálni ugyanakkor, ugyanazzal az egy ténnyel, a filmkölcsönzővállalatok és dominálni fog a filmgyárak felett, mert ezt a hármat egymástól elválasztani nem lehet. Amikor tehát itt beburkolják ezt a kérdést a hadirokkantak, hadiárvák és özvegyek védelmébe...

Szilágyi Lajos: Mi lesz a katonai rokkantellátással?

Rassay Károly: ...akkor fel kell hívnom erre a jóhiszemű képviselőtársaim figyelmét és kérnem kell őket, nézzenek mélyebben ebbe a dologba, mert itt üzletről, megint üzletről és újra üzletről van szó.

Sándor Pál: Sokat adunk mi azokra!

Rassay Károly: Ami a miniszter úrnak azt a kijelentését illeti, hogy ezek az új engedélyesek fognak majd a köz javára produkálni valamit, ezt éppúgy ki lehetett volna kötni minden játszási engedély kiadásánál a régiekkel szemben. De nincs igaza a miniszter úrnak, nem mondhatja azt, hogy régente ezek a mozgófényképvállalatok semmit sem tettek a közért. Itt van Gömbös Gyula t. képviselőtársam és azok a képviselőtársaim, akik a harctéren voltak, ők nagyon is tanulságot tehetnek arról, hogy a háború alatt óriási anyagi áldozatokkal felszerelték mindenütt a tábori mozgófényképszínházakat. Szabad akkor onnan a miniszteri székből ezeket a régi engedélyeseket megbélyegezni azzal a kijelentéssel, hogy ezek csak az üzletet nézték és semmit sem tettek a közért?

Pető Sándor: Meg kell adóztatni őket!

Sándor Pál. Ez már szokás, ez a gyanúsítás! (Mozgás.)

Rassay Károly: Ami pedig a miniszter úrnak azt a további megjegyzését illeti, hogy egy egyén nem kaphat többet, mint egy mozit, és hogy el kell venni a mozit olyanoktól, akiknek más jövedelmük is van, erre azt mondom, hogy nem tudom, hogy ki az az ügyvéd, akinek mozgófényképszínháza van, de el tudok képzelni nem csak ügyvédet, hanem más embert is.

De, t. miniszter úr, nem méltóztatik emlékezni rá, hogy amikor az italmérésről szóló törvény tárgyalásánál egy képviselőtársunk azt indítványozta, hogy italmérési engedélyt, tehát egy, majdnem azt mondhatnám, kifejezetten állami elosztó intézményt ne kaphasson olyan egyén, akinek más jövedelme is van, a pénzügyminiszter úr felállt és egyszerűen azt mondta: Magyarországon még nem bűn az, ha valaki munkával vagyont szerez - és ezt a módosítást elutasította. Engedelmet kérek, lehetséges az szolidáris kormányzásnál, hogy az egyik kérdésben az egyik miniszter úr más álláspontot foglaljon el, mint egy ugyanilyen kérdésben a másik miniszter. (Felkiáltások: Hogyne!) Hiszen én el tudom képzelni, hogy lehetséges, mert saját szemem előtt játszódik le.

Ami most még a külföldi tőkére vonatkozó megjegyzéseimet illeti, amelyekre a miniszter úr szintén nem tartotta szükségesnek felelni, itt van a kezemben a külföldi kamarák mai napon tartott ülésén elfogadott határozat, amelyet kizárólag az idő nagy mértékű előrehaladottságára való tekintettel nem olvasok fel, amelyben tiltakoznak az ellen, hogy ez a rendelet ilyen formában menjen keresztül. (Mozgás.) Ne méltóztassék azt gondolni, hogy ebben csupa destruktív emberek vannak, mert úgy látom, hogy az angol-magyar - nem filmipari részvénytársaság, de - az angol-magyar kamara is köztük van, amelynek az elnöke tudtommal gróf Apponyi Albert.

T. Nemzetgyűlés! Én a magam részéről mást nem tehetvén, újra felkérem a miniszter urat, de még inkább a t. Nemzetgyűlés tagjait, ne méltóztassanak könnyedén keresztülsiklani ezen a kérdésen. Súlyos elvi kérdés ez, túlmenő azon a pár mozgófényképszínházon, s azoknak a tulajdonosain, akikről itt szó van. Hogy azokkal mi lesz, az végeredményben, ha nem akarunk szentimentálisak lenni, és ne legyünk szentimentálisak, lényegtelen dolog, de arról van szó, hogy a magyar Nemzetgyűlés keresztültört egy elvet, azt az elvet, hogy kártérítés nélkül senkinek a tulajdonát elvenni nem lehet, keresztültörte abban a pillanatban, amikor szankcionálta a miniszter úrnak és a kormánynak azt a rendeletét, amely ezen a gondolaton van felépítve...

Túri Béla: Nem áll!

Rassay Károly: ...és súlyos, a konkrét eseteken túlmenő jelentősége van abban a tekintetben, hogy a Nemzetgyűlés kimondotta azt, hogy a háború által nem érintett magánjogi viszonyokat is bevonhatta a kormány rendeleti szabályozás körébe.

Én megtettem a magam kötelességét, eljön az idő, amikor az én t. képviselőtársaim, akik ma nem osztják az én álláspontomat, szomorúan fogják konstatálni, hogy hova vezetett ez a felhatalmazás. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.)

Elnök: A belügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott igazságügyminiszter úr kíván szólni.

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: T. Nemzetgyűlés! Csak röviden válaszolok egypár pontra. Azt méltóztatik mondani, hogy arra célra, hogy a hadirokkantaknak és nyugdíjasoknak adjunk, vettünk el másoktól. Leszögezem, hogy ez az állítás téves. Mint előbb kimutattam, először megállapítottuk, hogy a fennálló rendelet szerint kiktől kell elvenni az engedélyeket s hogy milyen feltételek között, az előbbi bővebb felszólalásomban kifejtettem. Csak azokat a mozikat adtuk ki ezeknek, a többieknek, amelyek rendelkezésünkre álltak, üresek voltak. Ez a két intézkedés tehát egymással kapcsolatban nem volt. Nem azért vesztette el valaki a régi engedélyt, nem azért nem újítottuk meg az engedélyt, mert valakinek adni akartuk...

Rassay Károly: Hanem?

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: ...hanem mert a rendelet szerint nem adhattuk, mert pl. neki több volt, amelyeket nem tarthatott meg.

Rassay Károly: Hol van ez kimutatva?

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: A rendeletben van kimondva. Mindig az 1901-iki rendeletre méltóztatik hivatkozni.

Rassay Károly: Az a jogforrás!

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: De most nem az a jogforrás, hanem az új rendelet!

Rassay Károly: Ezt teszem bírálat tárgyává! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.)

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Az új rendelet 15. §-a kimondja, hogy ez a rendelet hatályba lép, és ettől kezdve a régi rendeletnek ettől a rendelettől eltérő rendelkezései...

Rassay Károly: Úgy van!

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: ...a mozgófényképüzemekre vonatkozóan hatályukat vesztik.

Rassay Károly: Ezt nem tartom törvényesnek! (Mozgás.)

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Ez tehát hatályon kívül van helyezve. Hogy lehet azt mondani, hogy nem törvényes, ha egy miniszteri rendelet egy másikat hatályon kívül helyez.

Rassay Károly. De másról rendelkezik!

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: További megjegyzésem ez. Azt tetszik leszögezni, hogy áttöri ez a rendelet azt az elvet, hogy kártérítés nélkül valakinek a tulajdonát elvenni nem lehet. Itt ebben a vonatkozásban csak annyiban lehet erről szó, amennyiben a lakbérleti rendeletek belenyúlnak a magánjogba.

Orbók Attila. A mozi nem lakás!

Tomcsányi Vilmos Pál belügyminiszter: Ebben a vonatkozásban ez a rendelet is belenyúl a magánjogba, a tulajdonba, mert kényszeríti a tulajdonost, hogy a helyiséget a mozisnak engedje át.

A kártérítési kérdésre vonatkozásban nincs közöttünk nézeteltérés. A rendeletnek az a rendelkezése, amely azt mondja, hogy "kártérítési kötelezettség nélkül", ez csak azt jelenti, hogy ha valaki nem kap új engedélyt, ebből kifolyólag ő semmi kártérítést nem követelhet. Viszont ha nem kap engedélyt és moziüzemét tovább nem folytatja, ebből kifolyólag őtőle nem követelhet kártérítést a tulajdonos, akitől a helyiséget, mondjuk öt évre bérbe vette. Neki megszűnt az engedélye és ezt le kell számítolni az egész vonalon, hogy őt ebből kifolyólag semmi kár ne érhesse. (Helyeslés a középen.)

Ami a berendezést illeti, tiszta dolog, hogy az az övé. Ami a befektetést, beépítést illeti, ez magánjogi kérdés, amit neki kell elintézni. (Felkiáltások a baloldalon: Kivel!) Az esetek majdnem minden egyes estben különbözők. Egyik esetben a tulajdonossal kell majd megegyezni, a másik esetben az új engedélyessel.

Rassay Károly: Az új engedélyessel is lehet?

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Az azonban kétségtelen, hogy ha valaki - mondjuk - ott egy házat épített, vagy pedig egy házat átalakított óriási költségekkel, ezért valakinek felelnie kell, amennyiben őt különben jogtalanul kár érné. (Helyeslés a szélsőjobboldalon.)

Rassay Károly: Helyes! Ezt akartam!

Pető Sándor: Tessék ezt rendeletileg szabályozni!

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Ez természetes. Éppen ezért a t. ellenzéki képviselő urak nagyon könnyelműen használták itt a kommunizmus kifejezést. (Élénk helyeslés, tetszés és taps a középen.)

Barthos Andor. Ma van az évfordulója!

Pető Sándor: De tessék ezt szabályozni! (Zaj.)

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Meg lehetnek az urak győződve, hogy ez a rendelet semmi mást nem szabályoz, mint azt, hogy kinek ad új engedélyt és kinek nem ad új engedélyt. Ennek semmi köze a magánjoghoz, mert senkinek sincs magánjoga arra, hogy magának engedélyt követeljen. (Élénk helyeslés a középen.)

Taszler Béla: Tiszta és világos dolog! (Zaj.)

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Hogy milyen feltételekhez köti a kormány az új engedélyt, ez az ő dolga. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De megnyugtathatom a Nemzetgyűlést abban a tekintetben is, hogy mindenesetre gondoskodás történt arról, hogy az új engedélyeseknek meg legyen a módjuk arra, hogy őket finanszírozzák. ők bemutatták azokat a módokat, azokat a szerződéseket, amelyek ezt biztosítják. És hogy egy hadirokkant kölcsönképp pénzt kap, hogy abból egy mozit tartson fenn, és mint adós tisztességes kamatot fizet hitelezőinek és azonkívül az üzemből neki is jövedelme van: ez azt hiszem, nem olyan dolog, ami kritizálható lenne, ez tisztességes dolog. (Élénk helyeslés a középen.) Egyébként lehet olyan hadirokkant is, aki egzisztenciáját teljesen elvesztette. Tudok például olyan esetet, amikor egy zongoraművész a karját vesztette el.

Rassay Károly. Sok ilyen van!

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Ha neki van egy kis pénze, vagy pedig kap kölcsönt, és moziból akar tisztességesen megélni, azt hiszem, hogy ez tisztességes dolog, ezt nem lehet kifogásolni. (Felkiáltások a középen: Ez fáj Rassaynak!)

Rassay Károly: Dehogyis ez fáj! Az fáj, hogy kevés a mozi és sok az ilyen ember!

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: Bérbe adni a mozit, átengedni a mozit nem szabad. (Helyeslés.) Ezt a rendelet határozottan kimondja, és ha valaki mégis megteszi, megszűnik az engedélye.

Nem tudom, hogy t. minisztertársam mit mondott; de éppen azért, mert olyan kevés a mozi, és mert olyan sok ember van, aki erre rászorulna, nagyon helyesnek tartanám, ha azok, akiknek van más tisztességes megélhetésük, nem reflektálnának mozira, hogy így a mozit csak azok kapják, akik arra igazán rászorulnak. (Helyeslés a középen.)

Még csak azt kívánom kijelenteni, hogy nem akartam általánosságban elítélni az eddigi mozisokat. Csak azt mondtam, hogy főként üzleti haszonra dolgoztak, és azok a szempontok, amelyeket én itt kiemeltem, az eddigi moziknál nem érvényesültek megfelelő mértékben. Minthogy erre súlyt kell helyeznünk, ezért kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és tetszés a középen.)

Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó.

Meskó Zoltán: Halljunk még egy százméterest! (Zaj.)

Dánér Béla: Nincs fontosabb dolga az országnak! (Zaj.)

Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Le akarom szögezni a miniszter úr egyik kijelentését és ezzel egyidejűleg meg akarom magyarázni félreértett szavaimat is, hogy ti. én mit értek kommunizmus alatt. Én világosan megmondtam, hogy kommunizmus alatt azt értem, ha valakinek a vagyonát kártérítés nélkül elveszik. Minthogy most a miniszter úr azt mondotta, hogy a befektetésekért valakinek kártérítést kell fizetni, akár a tulajdonosnak, akár az új engedélyesnek, minthogy illetékes helyről, a miniszteri székből hangzott el ez a kijelentés - én ezt itt leszögezem, és csak annyit jegyzek meg, hogy erre a kijelentésre szükség volt, mert a rendeletek akként voltak megszövegezve, hogy azokból éppen a befektetésekre vonatkozólag minden kártérítési igény kizártnak látszik.

Ha én meg tudok egyezni a t. miniszter úrral ebben a kérdésben, hogy a befektetett milliókért valakinek kártérítést kell adni - és pedig nagyon valószínűleg nem a háztulajdonosnak, aki nem rendelkezik felette, hanem az új engedélyesnek - akkor én tovább ezzel a kérdéssel nem foglalkozom. (Zaj a középen.)

Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter: De ha valaki tíz évvel ezelőtt tett befektetést és ennek hasznát tíz év alatt százszorosan megkapta már, akkor természetesen nem lehet semmiféle jogos magánjogi igénye kártérítésre. (Élénk helyeslés a középen.)

Rassay Károly: Kénytelen vagyok megállapítani, hogy sikerült oda jutni, hogy konkrét problémákat kezdünk diskurzus formájában megoldani. Kénytelen vagyok akkor azt kérni, hogy méltóztassék ezt a jogelvet, amit a miniszter úr elmondott, valamiképp a rendeletben leszögezni.

Bródy Ernő: Mindenkire egyformán! (Nagy zaj.)

Rassay Károly: Miután a miniszter úr kijelentette, hogy a kártérítés szempontjából a rendeletet nem kívánja módosítani, másrészt azonban olyan kijelentést tett, hogy a rendelettel a kormány nem kívánja érinteni a kártérítési igényeket és ebben a tekintetben az illetőket a magánjogi szabályozás terére utalja, én a magam részéről meg vagyok elégedve és a választ tudomásul veszem. (Helyeslés.)

Elnök. Következik a határozathozatal.

Bródy Ernő: T. Nemzetgyűlés! Kérem a határozatképesség megállapítását. (Nagy zaj a középen és jobbfelől.)

Dánér Béla: Zsidók!

Elnök. Kérem a jegyző urakat, méltóztassanak a jelenlévők számát megállapítani. (Megtörténik. Zaj a jobboldalon és a középen.)

A jegyzők jelentése szerint a Nemzetgyűlés tagjai a határozatképességhez szükséges számban nincsenek jelen. Az ülést öt percre felfüggesztem.

(Szünet után.)

Elnök. Az ülést újból megnyitom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a belügyminisztérium vezetésével ideiglenesen megbízott igazságügyminiszter úrnak a miniszterelnök úr nevében is Rassay Károly képviselő úr interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette.