Kopog a dió

kopog a dió
mit kopog
az ősz kopog vele
kopogtatja a szívemet
már beengedem-e

kopog a dió
mit kopog
minek a ritmusa
gördíti éjjel fejemet
a párnán ide-oda

kopog a dió
mit kopog
kinek ad így jelet
északi déli félteke
egymást roppantja meg

kopog a dió
mit kopog
s a földre mért zuhan
hogy összetörje önmagát
összetörjem magam

 

Néha állj meg

néha állj meg
és nézz föl az égre
fájdalmasan szép
vedd észre végre
s bár elejtenek a földi gondok

ahogy szemed
az eget issza
tiszta lehetsz még
újra tiszta
visszatalálhatsz önmagadhoz

a fáradt test
csak egy földi árnyék
az élet múltán valami jár még
s ha néha teheti

az ég leereszkedik hozzád
mikor szívedet körbefonják
fénysugár-erei