|
Búcsú
Deák Lászlótól
Zsille
Gábor
Deák
László meghal
Élni, élni, felrakni
megint a kedvenc lemezt,
és nézni, hogyan ugrálnak a verebek szemközt, a tetőn,
a megszokott mozdulattal rágyújtani a pléddel kibélelt
fotelban, és várni, míg lassan elvegyül a füst és a
dzsessz,
Monk, Fitzgerald, Armstrong, Miles és Chat Baker,
a trombita úgy jajgat, hogy az maga a gyönyör, a bőgős
elszántan tépi a húrt, a dobos lehajtott fejjel seprűz,
a verebek jobbnak látják, ha távoznak, ülni, ülni, ülni
a kibélelt fotelban, francia verseket olvasgatni Janó
fordításában, Márait olvasni, és nem tudni, milyen
nap van és melyik év, elvegyül a füst és a dzsessz,
elvegyülnek a holtak s az élők, elvegyülnek az árnyak,
megpróbálni maradni, két kanál joghurtot lenyelni
köhögés nélkül, sóhajtás, hörgés, gégevérzés
nélkül,
lélegzetvétel nélkül várni, még egyszer felrakni
a kedvenc lemezt, és maradni, maradni
