A hajókról

úgy húztál be a templomba. legalább
imádkozzál, mondtad, ahogy a nagyik
szokták. egyszer mentem be örömmel
templomba, ha lehet ezt így leírni, mert
apuért mentünk be. először imádkoztam
a nagyival. nem is tudtam, milyen így,
kettesben. nem tudtam, miért hajókból
állnak a templomok. imádkoztam, hogy
apu jól legyen. ahogy a bárkán, a vízen.
mert hajóban voltunk. térdelés közben
éreztem is, hogy megremeg, meginog
a lábam, a testem. azt hittem, tényleg
a tengeren vagyunk, és minket állatok
vesznek körül, de akkor a nagyi kezével
megsimogatott. így tartottam vissza
mindent, a sírást, az öklendezést, ami
a hánykolódástól jött elő. mondtam
nagyinak, ketten vagyunk a hatalmas
hajóban. nem vártunk egy madarat sem,
egy embert sem, hogy segítsen rajtunk.
a rózsaablak sárga üvegdarabjait láttam.
összemosolyogtunk. ekkor szerettem
meg a hajókat, kompokat, uszályokat.