Archívum

Eltévedt levelezőlap

2014. december

Mozgalmas vidéki színészévek után Latinovits Zoltán 1962-ben Debrecenből a budapesti Vígszínházba szerződött. Nem lévén Pesten lakása, sűrűn költözködött egyik fővárosi albérletéből a másikba. Néhány hónapig a II. kerület Labanc utca 32-ben is lakott; a barátságos albérletben új lakóként Bessenyei Ferenc – akkor néhány évig a Madách Színház színművésze – követte őt.

1966 karácsonyán – az „összeférhetetlennek” bélyegzett Latinovits Zoltánra jellemző volt, hogy törődő szeretettel ápolta emberi kapcsolatait – Ruttkai Évával együtt rövid karácsonyi üdvözletet küldött volt főbérlőjének, Töttösy Bélánénak.

„Őszinte szeretettel és hálával kívánunk jó karácsonyt és még jobb 1967-et!

Latinovits Zoltán

Ruttkai Éva”

Két év múlva – a színész csupán annyit tudott: elhagyott szobájában ideiglenes „honfoglalóként” Kossuth-díjas kollégája, Bessenyei Ferenc az új lakó – Latinovits Zoltán az általa rajzolt Kossuth-címerrel díszített levelezőlapon üzent barátjának, a budapesti színházakban is mindig új otthont kereső sorstársának. A levelezőlapon hatvanfilléres bélyeg, de a postai bélyegző hiányzik. Lehet, hogy Latinovits Zoltán rádöbbent: 1968 decemberében az internacionalista Magyarországon „életveszélyes” ilyen tartalmú levelezőlapot a magyar postára bízni. A Mezei Máriával együtt megálmodott Izgága Jézusok című színpadi áhítatra készülve (bemutató előadás 1969. március 3-án; betiltva 1969. április 4-én) talán személyesen dobta be a Labanc utcai lakás postaládájába a barátjának címzett karácsonyi üdvözletet. A küldemény célba ért, de Bessenyei Ferenc akkor már jó ideje nem ott lakott.

Negyven évig őrizgette Töttössy Béláné a két, kézzel írott levelezőlapot. Győrben, 2013-ban, egy irodalmi esten ajándékozott meg e két múltdarabbal.

Az 1968 karácsonyán elküldött, de a színésztárshoz soha meg nem érkezett üzenet ma megfejtendő titkokról, remélt álmokról mesél…

„Ezen a régen-vett és újra-talált lapon: kívánom befoltozott szívem minden hevével: az »Izgága Jézusok« véres szeretetével, megszenvedett igazságával és derűjével: igazi FEHÉR karácsonyunk

születésének minden

fájdalmát

gyönyörét

és boldogságát!

Szerbusztok kedves magyarok

Latinovits Zoli”

Egyszerű magyar szó: fehér. 1968-ban – „Akinek van füle, hallja meg” (Mt 13,9) – a nagybetűvel írott szóval üzen színész a színésznek, magyar a magyarnak: az izgága Jézusok izgága Jézusoknak.

további írásai



Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.