Bűbáj
|
Mater saeva cupidinum
Várj, lesz most nemulass neked!
Úrrá lesz ma bitang lelkeden és mohó,
nőstények szimatát leső
szép tested erején ősi igézetem.
Érzed már? Ez a végzeted.
Borban volt a varázs, vakszerelem jele:
véremmel megitattalak!
Engem dédnagyanyám sokra kioktatott.
Van még más tudományom is –
szőrödből csudabáb: lesz kicsi hajbaba,
jössz nyomban, ha előveszem,
körmöd tűzbe vetem, hogy csakis értem égj.
Engem láss! Soha senki mást!
Pusztuljon a ribanc! Sorvad és meggebed
átkomtól! Az enyém leszel –
másképp méreg a bor: vér tüze szétharap!
Látó Szépirodalmi Folyóirat