HÍREK, HIRDETMÉNYEK

XLV. BARLANGNAP - TARDOS

A 2001. évi Barlangnapot a Bakonyi Barlangkutató Egyesületek Szövetsége tagszervezetei Tardoson a Malom-völgyben rendezték meg június 22–24-én. A rendezvénynek 310 regisztrált résztvevője volt. A Malom-völgy természeti környezete és az időjárás is kedvezett a programoknak.

A szombati napon 12 barlangban 209-en, vasárnap 8 barlangban összesen 99-en vettek részt barlangtúrán. Szombaton a barlangtúrákkal párhuzamosan került meg-rendezésre a Marcel Loubens Kupa, melyen 23 háromfős csapat vett részt. A nem mindennapi versengést egy csapat sem úszta meg szárazon.

Az első három helyezett csapat:

1. Gubacs TOP (Tisza Levente, Holló Zoltán, Gacsári Zoltán)

2. Zsoldosok (Ligeti Márton, Megyeri Katalin, Szabó Dénes)

3. MAFC I. (Nyerges Miklós, Köblös Csaba, Németh Zsolt)

A szombat estét videovetítések és – sokak örömére – az Effekt rock zenekar hajnalig tartó koncertje zárta.

Köszönjük az alábbi támogatóknak a rendezvényhez nyújtott támogatást, segítséget:

Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, Barlangtani Intézet, Tardos Község Önkormányzata, Kocsis András, Gyulalpin Bt., Fehérkő Bt., Cerbona.
 

Schäfer István

 

 

ÚJ TÁVLATOK A GORTANI KUTATÁSÁBAN
 

Canin nyári kutatótábor 2001. (képek a táborról - itt)

Augusztus végén – az elmúlt évekhez hasonlóan – a Gortani-team 16 fő részvételével egyhetes kutatótábort szervezett az olaszországi Canin-plató oldalában, Sella Nevea fölött 1600 méteres magasságban.

A tábor elsődleges célja változatlanul az volt, hogy egy új bejáratot találjunk a további kutatások megkönnyítésére. A számos kutatási pont közül a legígéretesebb a tavaly nyáron felfedezett Magyar-barlang volt. Ez a barlang közelítette meg a legjobban – mintegy 50 méterre – a Gortani új kutatási célpontjait.

A bejárattól -150 méter mélyen egy összeszakadt ikerakna hatalmas, 300 mł-es omladékából előtörő huzat tartotta bennünk a lelket. Fogyatkozó reményeinket tükrözte a terem elnevezése is: Kucsera Marciék a tavaly nyári próbabontás közben a Sziszifusz-terem nevet adták az akkori végpontnak.

Kihasználva a tábornyitáskor kötelezően meglévő általános lelkesedést, először a Magyar-barlang omladékának bontásával próbálkoztunk. A bontás és a tekintélyes méretű omladék nem volt mindenkinek egyformán vonzó. Beindultak a találgatások. Nincs egy biztonságosabb, jobb hely?

Kis Moha és Kutya a végponti teremből nekivágtak egy aktív kürtőnek és ki is mászták. A mintegy 20 méteres kürtő azonban egy szűk meanderben el is fogyott. A további gyötrődésnek a meanderben elejét vette a térképezés, ami ismét valószínű-sítette a kapcsolatot egy másik, -36 méter mély aknával, amely a felső szintekről ebbe az irányba tartott.

De vissza az omladékhoz. A későbbiekben bebizonyosodott, hogy Marciék tavaly nagyon jól ráéreztek a leginkább sikerrel kecsegtető bontási részre a hatalmas omla-dékban. A műszak végére ugyanis az omladékból megnyíló kicsiny lyukon dübörögve hullottak egy tágas üregbe a kőtömbök, miközben folyamatosan jött a hideg és erős huzat. Örömünkbe azonban kevés üröm is vegyült, mert az omladékban nyíló kes-keny üreget labilis kőtömbök halmaza alkotta, ami a bontásokban megedzett lelkeket is megrendítette.

Másnap “gyomorideg”-től és társaim aggódásától kísérve a lehető legnagyobb óvatossággal néhány óra alatt sikerült egy szűk átjárót bontani az omladékban, ami mögött már látszott a tágas folytatás. Slósz, kötél, fúrógép és Gemával már nyo-multunk az ismeretlen akna felé.

Rövid, öt méteres ereszkedés, kettéágazó akna, újra felpörög a fúró, stand és 10 méteres ereszkedés után az aknasor alján egy meander bejáratánál állunk, ahonnan a változatlanul erős huzat jelzi a folytatást. A szűkös, de legalább rövid meander után a jól járható letörések mentén egy 10 méteres akna szélére értünk. Itt azonban a kötelünk elfogyott (volt már ilyen…) és kénytelenek voltunk visszafordulni, hogy csak másnap derüljön ki az igazság: bejutottunk a Gortaniba! A másnapi térképezésnél Gema és Moha kitörő lelkesedéssel mesélték, hogy a 10 méteres akna alján megtalálták a téli táborok idején beszerelt köteleinket. A Boulder-fal melletti oldalág kis aknáján át így jutottunk be újból a Gortaniba. Alig 15 perc járásra volt az X ponti téli bivak, ahol nagyot teáztunk az új felfedezésre.Lehet, hogy Frédinek volt igaza, aki sms-en csak annyit üzent “Gratulálok a kiválasztottaknak”. Azt hiszem nemcsak kiválasztottak, hanem szerencsések is vagyunk, de azt is gondolom, hogy a szívós és céltudatos munka hozta meg gyümölcsét. Mert három évvel ezelőtt az akkori csapat erősen elhatározta, hogy addig nem nyugszik, amíg meg nem találja a Gortani másik bejáratát. És ebből az elhatározásból az eltelt években semmit nem engedett. Most sikerült egy kényelmes és szép aknarend-szeren keresztül másfél óra alatt a kutatások középpontjába bejutnunk.

Ez a felfedezés új lehetőségeket, új távlatokat nyit a Gortani-rendszer további fel-tárásában. Most már talán nem kell tovább titkolnunk, mert reálissá vált az a tervünk, hogy a Gortanin keresztül a mi nevünkhöz fűződjön Olaszország legnagyobb barlang-rendszerének feltárása. A Gortani teljes hossza egyébként most 32 kilométer, ebből 13 kilométernyi járatot mi, a magyar csapat talált meg.

A tábor munkájában résztvettek (avagy a ,,kiválasztottak,,):

Börcsök Péter, Gáspár Vera, Guti Ágnes, Hlavács György (Gyurma), Köblös Csaba, Kucsera Márton, Menyhárt Krisztina (Menyus), Nagy Eszter, Németh Zsolt (Kutya), NyergesAttila (kisMoha), Nyerges Miklós Dr. (öregMoha), Rabitovszky Alice, Sásdi László, Sebestyén Péter, Török Ágnes, Zih József (Gemenata).

Köszönet mindenkinek az ismételten jó csapatmunkáért és azoknak, akik távollétükben is nekünk szurkoltak.

Börcsök Péter

 

ÚJ BARLANG A BÜKKBEN

 

2001. június 2-án a Debreceni Búvárklub Barlangkutató Szakosztályának hat lelkes tagja terepbejárást tartott a Lyukas-gerinci-zsomboly környékén. A zsombolytól dél-délkeleti irányban levő Betyár-barlang közelében vizsgálódtak leginkább. Egy korábbi információ alapján két barlangra utaló karsztképződményt találtak, és hozzá-fogtak ezek bontásához. A csapat egyik embere egyórás “görcsölés” után elindult a hegyoldal déli oldalán kelet felé, és a Lyukas-gerinci-zsombolytól kb. 100 méterre a hegygerincen egy fél négyzetméteres aláhajló sziklára lett figyelmes. A nála levő rigolírozó (kétágú villás talajlazító) szerszámmal (mely korábban az “ördögűző” nevet kapta) elhúzta a szikla tövétől az avart, és lapát híján kézzel szedte a köves-földes törmeléket. A körvonalazódó bejáratot 3—4 nagyobb kőtömb zárta el, melyet kez-detben megmozdítani sem lehetett. Segítségre volt szükség, ami meg is érkezett egy újabb csapattárs személyében. Ketten mozdították ki helyéről a mázsás köveket, így nagyobb hely maradt a további munkálatokhoz. Egy méter mélységben emberfejnyi kőtömbök elmozdítása után kisebb kövek hangos, hosszantartó kopogással gurultak a mélybe. E sokat sejttető hangok új erőt adtak embereinknek. 1,5 méteren hatalmas beékelődött kőtömb zárta el az utat, mely kiemeléséhez kötélre volt szükség. A csur-gói barlangászházból már kötéllel és mászócuccal felszerelve tértek vissza a barlanghoz. Ekkorra már a többiek is a helyszínre értek. Ketten lemásztak a járatba, kö-telet kötöttek a kő köré, majd négyen kihúzták azt a barlangból. Szabaddá vált a bejárat, és elsőként a felfedező szállt a mélybe. Kb. 5 m szabad mászás után kisebb akna tetejéhez ért, melynek leküzdéséhez kötélre (10 m) volt szüksége. Őt követte még két kutató. Az aknába (kb. 5 m) leereszkedve a járat jobbra kanyarodik, lejt és kb. 10 m megtétele után omladékban ér véget. A barlangászok megkezdték az omladék bontását, és tervezik további folytatását. A barlang becsült hossza 20 m, mélysége kb. 21,5 m. Az “Ördögűző-barlang” nevet kapta, utalva ezzel a feltárásánál használt egyetlen kéziszerszámra. A barlang további feltárását, térképezését az ősz folyamán a birtokunkban levő kutatási engedélyben foglaltak szerint folytatjuk.

Horn István (Pihe)

 

BESZÁMOLÓ A MECSEK EGYESÜLET BARLANGKUTATÓ OSZTÁLY, A PRO NATURA KARSZT- ÉS BARLANGKUTATÓ EGYESÜLET ÉS A SZEGEDI KARSZT- ÉS BARLANGKUTATÓ EGYESÜLET KÖZÖS NYÁRI KUTATÓTÁBORÁRÓL

 

A Mecsek Egyesület Barlangkutató Osztály és a Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület 2001. július 26. és augusztus 12. között rendezte meg szokásos nyári “nagy” kutatótáborát a Nyugat-Mecsekben. A kutatótábor első felében, a Pro Natura Karszt- és Barlangkutató Egyesülettel közösen, a Mészégető források barlangjának vízszintsüllyesztéses kutatására került sor. A kutatótábor második felében a Szuadó-völgyi nyelők feltárásának folytatása volt a cél.

A Mészégető források barlangjában tervezett vízszintsüllyesztéses kutatást nagyon komoly előkészítő munka előzte meg, amelynek keretében 2001. januártól dolgozott együtt a MEBO, a PNKBE és az SZKBE közös gárdája. A tábor keretében vég-zett terepi munkálatok 2001. július 27-én kezdődtek meg. Az első két napban a fel-szerelések beszállítása, az elektromos kábelek, illetve a szükséges csatlakozók és szerelvények beszerelése történt meg. A 2. napon, július 28-án, még éjszaka egy szivattyúpróbát követően megindult a folyamatos, 24 órás műszakok mellett végzett munka. A III. és a IV. szifonok leszívása után, július 29-én délelőtt sikerült elérni (alig 11 óra alatt) a korábban ismert végpontot, az V. szifont. Délután megkezdődhetett az V. szifon leszívása. Az V. szifonban a feltárási és térképezési, illetve dokumentálási munkálatok egészen augusztus 3-ig, péntekig tartottak.

A kutatás mindvégig rendkívüli nehézségek mellett folyt. A “szokásos” barlangi kö-rülmények és az állandó vízutánfolyás következtében meglévő nehézségeinket, már július 29-én délutántól kezdve igen komoly levegőhiány nehezítette. A magas CO2-szint miatt a szivattyúzás megkezdését követő 3. naptól mesterséges levegőztetést kellett alkalmaznunk. A felszínről kompresszor segítségével, gumitömlőkön keresztül – tekintettel a rendelkezésünkre álló nagy kapacitásra – szakaszosan jutattunk be friss levegőt a végpont környékére, megteremtve ezzel a biztonságos munkavégzés alapfeltételét.

Fáradozásaink eredményeképpen 52 méter hosszúságban sikerült megismerni a Mészégető források barlangjának V. szifonját. Ezzel a barlang a Mecsek-hegység második leghosszabb barlangjává vált, feltérképezett összes hosszúsága 330 méter. A kutatótábor első hetének jelentősége azonban mindezeken túlmutató, és nem csak a megismert víz alatti barlangszakasz tudományos és természeti jelentőségében van, hanem abban, hogy egy olyan kutatógárdát sikerült összekovácsolni, amely képes rendkívül magas technikai és szervezeti színvonalú kutatási feladatok megszervezésére és hatékony lebonyolítására.

A kutatótábor második felében a Szuadó-völgy víznyelőinek továbbkutatása volt a cél. Komolyabb munkálatokra a Trió-barlang végpontján került sor. Változatosságképpen itt is rossz szellőzési viszonyok mellett kellett folytatnunk a feltárást, aminek következtében itt is ki kellett építenünk a megfelelő levegőztetési rendszert. További nehézséget jelentett az áztató, “jéghideg” iszapfürdő, amely a beszállásnál azonnal “elázó” műszakok tűrőképességét a végsőkig próbára tette. A munkánk eredménye-képpen 25 m újabb barlangszakaszt sikerült feltárni, amellyel a Trió-barlang összhosszúsága 160 méterre növekedett. A tábor idején megkezdődött a barlang rész-letes térképének elkészítése is.

Összefoglalva a kutatótábor 18 napját rendkívül eredményesnek minősíthetjük. Ismerve a Mecsek barlangföldtani viszonyait, a feltárt 77 méternyi új járat jelentős eredményként értékelhető. Ugyancsak büszkék lehetünk, ha humán, vagy eszköz oldalról vizsgáljuk meg a kutatótáborra összpontosított erőt. A létszámot a helyszínen megfordult kb. 105 fő jellemzi a legjobban, akik közül 84 fő barlangi műszakot is teljesített. A 18 nap alatt 20 és 50 fő között mozgott a helyszínen tartózkodó résztvevők száma. A felvonultatott technikai “arzenál” nagyságát a Mészégető források barlangjába, majd a Trió-barlangba beépített több millió Ft értékű technikai felszerelés reprezentálja (közel 1 km-nyi tűzoltótömlő, 4 nagyobb, 4 kisebb teljesítményű szivaty-tyú, 500 m öteres kábel, csatlakozók, dobozok, szekrények, aggregátorok, két ki-sebb, egy nagyobb teljesítményű kompresszor, mindenféle levegőtömlők, akkumu-látoros és kábeles fúrók, gépjárművek, stb.), amelyek végül szerencsésen visszakerültek raktárainkba és nagylelkű tulajdonosaikhoz.

Befejezéseképpen jelen vázlatos összefoglalónak, itt is szeretnénk köszönetet mondani minden résztvevőnek és támogatónak, hogy segítségükkel megvalósulhatott a közelmúlt talán egyik legnagyobb szabású hazai barlangkutató tábora. Reménykedve az ehhez hasonló folytatásban,

Jó szerencsét!

MEBO-PNKBE-SZKBE barlangkutatói nevében,

Tarnai Tamás

BESZÁMOLÓ AZ UIS XII. KONGRESSZUSÁRÓL


 

 

A Nemzetközi Barlangtani Unió legutóbbi, 1997-ben Svájcban megtartott kong-resszusán született döntés értelmében az UIS 2001. évi, XII. Kongresszusa Brazíliában, a Brazil Barlangkutató Szövetség (SBE) szervezésében került megrendezésre. A július 15-től 22-ig tartó központi rendezvénynek a földrésznyi ország fővárosa, a ter-vezőasztalon megálmodott s a hatvanas évek elején felépített Brasília adott otthont; a kongresszus előtti illetve utáni héten pedig az érdeklődők az ország különféle karsztterületeire és barlangjaiba szervezett tanulmányutakra jelentkezhettek.

A július 22-i záróközgyűlésen közzétett adatok szerint a rendezvényen 41 ország-ból összesen 465 fő vett részt; a kézhezkapott résztvevői lista alapján azonban ezek kétharmada Dél-Amerika országaiból érkezett. Magyarországot csupán ketten – Leél-Össy Szabolcs egy sikeres egyetemi pályázat révén, jómagam pedig a Környezetvédelmi Minisztérium kiküldöttjeként – képviseltük. A magas utazási költségek láthatóan nemcsak a középkelet-európai kutatókat érintették érzékenyen: Németországból például csak hárman, Ausztriából pedig egyedül Hubert Trimmel érkezett; s az egyidejűleg zajló NSS konvenció miatt még az USA-ból is alig egy tucatnyi kutató volt jelen.

A “Szpeleológia a harmadik évezredben: karsztterületek fenntartható fejlődése” gondolatkörre épülő kongresszus tudományos programja keretében 6 szekcióban (általános geoszpeleológia, barlangvédelem és idegenforgalom, feltárás és mérés-technika, archeológia-paleontológia, bioszpeleológia, barlangi búvármerülések) ösz-szesen mintegy 250 szakelőadás hangzott el, amelyen belül feltűnő volt a fiatal kuta-tók (szakdolgozók, doktoranduszok) munkáinak magas aránya. A legjelentősebb ér-deklődés – úgy az előadások mint a hallgatók létszámát tekintve – az első három témakör iránt volt. A tudományos programhoz Leél-Össy Szabolcs a Beremendi- és Nagyharsányi-kristálybarlangokban végzett vizsgálatokról, magam a magyarországi barlangok ásványkiválásairól tartott előadással járultunk hozzá. Az előadások anyagát a szervezők az eddigi gyakorlattal ellentétben nem kiadvány, hanem CD formájában biztosították a résztvevők számára; a többség azonban hiányolta a hagyományos publikációs formát is.

A Kongresszus záróközgyűlésének első napirendi pontjaként az elmúlt időszak kiemelkedő eredményeinek elismeréseként létrehozott díjakat adták át, melyeket ez alkalommal a publikáció kategóriában a NSS által kiadott Speleogenesis (szerzők: Ford–Klimcsuk–Palmer–Dreybrodt) könyvnek; feltárás kategóriában pedig az ukránok által elért 1700 m-es mélységi rekordnak ítélték oda.

A következő napirendi pontokként a tagországok képviselői egyhangúlag elfogadták:

Ezt követően került sor az UIS új vezetőségének választására; az összesen 6 fordulós választás során az alábbi személyi döntések születtek:

Elnök: José Ayrton Labegalini (a Brazil Barlangkutató Szövetség elnöke, 30 szavazat; a további jelöltek a francia Mouret és az ukrán Klimcsuk voltak)

Társelnökök: Andy Eavis (Anglia, 32 szavazat); Alexander Klimcsuk (Ukrajna, második fordulóban 17 szavazattal)

Főtitkár: Pavel Bosák (egyedüli jelöltként 35 szavazattal)

Titkárság: Roman Hapka (CH); George Huppert (USA); Andrej Mihevc (SLO); Claude Mouret (F); Fadi Nader (Libanon); Robert Osborne (AUS); Song Lin-Hua (Kína); Abel Vale (Puerto Rico).

A közgyűlés záróbeszédei előtti utolsó napirendi pontként a következő kongresszus helyszínéről született döntés, amit az igen komoly pályázati anyagot összeállító Franciaországgal (Pau) szemben, jelentős különbséggel Görögország (Athén) nyert el – feltehetően “egzotikusabb” és szpeleológiailag kevéssé ismert voltának köszönhetően.

A tapasztalatokat összegezve, a kongresszus jó hangulatú és magas szakmai színvonalú rendezvényként értékelhető, amelynek a brazilok lelkes és vendégszerető házigazdái voltak. Az azonban érzékelhető volt, hogy a szervezők kongresszusi tapasztalatokkal nemigen rendelkeznek, így több stabil program is a hagyományoktól igencsak eltérően sikeredett. Így például az előadássorozatot tagoló egynapos kirándulás egy-egy busznyi csoportokban 8 különböző célpont felé irányult; a záróbankettre egy zsúfolt nyilvános étteremben került sor; a nem kifejezetten olcsó utókiránduláson pedig – bár a barlangok igazán lenyűgözőek voltak – érdemi szakmai információt sem írott formában, sem szóban nem sikerült kapni.

Takácsné Bolner Katalin

KöM Barlangtani Osztály

 


 

ŐSZI BARLANGKUTATÓ TÁBOR A KAB-HEGYEN

 

A Bakonyi Barlangkutató Egyesületek Szövetsége 2001. november 1–4. között őszi barlangkutató tábort szervez. A tábor helye: a Kab-hegy csúcsán a Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság átjátszó állomása. Szállás fűtött épületekben saját hálózsákban. A tábor célja a terület barlangjainak további feltáró kutatása.

A nyár folyamán a Kab-hegy Öreg-köves-barlangjában – többéves kitartó munka eredményeként – kb. 100 méter új járat feltárásával mintegy 60 méter mélységbe sikerült lejutni. Ezzel az eredménnyel az Öreg-köves barlang a terület legmélyebb barlangjává lépett elő. Az aknákból álló járatrendszer több pontján is lehetőség van a továbbjutásra.

A tábor programja: a Bújó-lik végponti szifonjának vésése, az Öreg-köves-barlang új járataiban létrák beszerelése és a huzatos hasadéknál további bontás, valamint ácsolási, és járatbiztosítási munkálatok a Baglyas- és a Zs-1-es víznyelőkben.

Mindenkit szeretettel várunk !

Bakonyi Barlangkutató Egyesületek Szövetsége

Schäfer István

BESZÁMOLÓ A BÚVÁROK NYÁRI FRANCIAORSZÁGI EXPEDÍCIÓJÁRÓL

A Francia-középhegység, mely az ország déli részét jelentős területen fedi, kelet felé haladva fokozatosan 2–300 méteres platóvá szelídül. Az alacsony erdőkkel, bozótossal fedett fennsíkon haladva a táj egyhangúságát hirtelen mélyülő szurdokok szakítják meg. Számos kisebb patak vizét egyesíti a Dordogne, és a tőle délebbre kanyargó Lot-folyó. A száz méternél is mélyebb völgyekbe leereszkedve vad karsztos formák, barlangbejáratok árulják el a hegyek titkait. A folyómeder mellett számtalan,  jelentéktelennek tűnő kerek tavacska sorakozik. Források ezek, s egyik-másik alatt több kilométer hosszú barlangrendszer húzódik. A folyó fölé hajló ágakra kikötött, a vízbe fúródó vezetőkötél látványa megállásra kényszerít.

Talán a legszebb, leghosszabb merülőhelyek ezek, melyeknél jobb Floridában vagy Mexikóban van. A hegységből levonuló olvadékvizek májusig zavaros, hideg körülményeket okoznak. A szifonok kondíciója nyáron kedvező. A látótávolság gyakorlatilag korlátlan, a vízhőmérséklet 14 fok, ami ezekben az áramló vízzel kitöltött alagutakban ideális feltételeket jelent. Olyan területe ez Franciaországnak, ahol a múlt század elején az első komolyabb barlangfeltárások történtek Martel, de Joly valamint Casteret részéről. Szintén e terület adott otthont az első nagy barlangi beúszásoknak. Megemlítendő a Padirac, valamint a Fontaine de la St George, ahol az első lépéseket Guy de Lavour tette meg. Claude Touloumdjiam, Bertrand Leger valamint Eric és Francis Le Guen úttörőknek számítanak nem csak a Dordogne, az egész ország barlangjainak feltárásában. Később, 1978-ban Pierre Laureau 1180 métert úszott be a Buarmesles-Messieurs-ba, ami abban az időben rekordnak számított. A következő év augusztusában öt búvár, Francis Le Guen vezetésével 2455 méterre hatolt be a Trou Madame barlangba. A leszállás hat és fél órát vett igénybe. Ezzel kezdetét vették a rekordbeúszások. 1980-tól Jochen Hasenmayer, Olivier Isler rendszeresen hajtottak végre több ezer méteres beúszásokat, e célra kialakított speciális újralégzőkkel.

Szakosztályunk június 21-én indult 10 napos expedícióra a területre, német barátaink meghívására. Hat búvár, 500 kg felszerelés, egy rövid tranzitban 30 óra alatt érte el a festői Rocamadourt. A kemping barátságos, rajtunk kívül szinte senki nem lakja. A hőség szokatlan, árnyat adó fa nincs. A sátrakat cserjés alá szorítjuk. A töltést egy közeli pajtában három B. Junior biztosítja. Úgyszólván ideálisak a körülmények, sőt a barlangok is csak néhány kilométeres körzetben vannak. Délelőtt érkeztünk, így a nap hátralevő részében szétterítettük a felszereléseket, előkerültek a szerszámosládák, és magunk köré gyűjtöttünk néhány sörösdobozt.

Első utunk a Fontaine de Truff-ba vezetett, ami a legalkalmasabb check-merüléshez. A völgytalpon az út mellett apró tavacska zöldellik. Pocsolyának tűnik. Benne néhány méter mélyen 1,2 m széles, 0,8 magas nyíláson át tágas folyosóba jutunk. Megállunk egy kavicsos lejtőn. Kevés a világítás, a lumeneket lekapcsoljuk, jöhetnek a 35-50 wattos spot-ok. A látvány megdöbbentő és szokatlan. Szabályos, 3-4 m átmérőjű cső nyeli el a fénykévéket. Százhatvan méter után 10 méteres légteres átkelés következik, majd keskenyebb járat vezet tovább. A következő levegős üreget 130 méter megtétele után érjük el. Innen gyötrelmesebb száraz szakasz indul, majd a barlang ismét víz alatt folytatódik. Visszafordulunk. A víz ugyanolyan tiszta. Üledék nincs, a járat talpa szálkő. Délután itt még egyet merültünk.

Másnap célunk az Emergence du Ressel. E barlang, mely a Ceté-folyó alatt nyílik, klasszikus példája a területnek. A bejárat után 10 m mélyen 6–8 m magas, 12 m szé-les folyosó folytatódik. 170 m-re a főkötélről balra felfelé elágazó kötél egy 12 m-en húzódó galériába vezet. E járat a bejárattól 300 m-re 22 m-en csatlakozik vissza. Be-felé haladva 450 m-re érjük el a 46-os aknát. Ez a szifon 81 m mély és 1875 méter hosszú. Innen tovább 3 rövidebb szifon vezet, omladékos termeken-folyosókon át. Az ötödik feltárás alatt áll, pillanatnyilag nem járható J. L. Fantoli és Claude Touloumdjian 1978-ban elérték a 46-os akna alját. Jochen Hasenmayer 1981-ben Speleo-Twin Rebreather-rel (STR-80, amely 25 óra üzemidejű a mélységtől függetlenül) majdnem átúszott az első szifonon, itt azonban új járatokat talált. 1990-ben Olivier Isler félzárt újralégzővel (RI 2000) átjutott a szifonon.

Többünk ezt a merülést várta a legjobban, azonban némileg csalódtunk. A hosszú száraz időszak következtében a folyók vízszintje rendkívül alacsonnyá vált. Ilyenkor a vízszint közelében nyíló barlangokba a folyók vize beáramlik, erősen lecsökkentve a látótávolságot. Két csoportban indultunk. Az első csapat elérte a 46-os kút alját. Itt a víz tiszta volt. A második csoport a felső galéria visszacsatlakozásáig úszott. A víz itt kezdett tiszta lenni. A merülés után ide újabb leszállást terveztünk. Következő nap négy csoportban merültünk. Egy pár a Truffe-be merült, egy csoport az Emergence de Meyraguet-ba indult. Az Unimog a Dordogne partjáig mászott le. Innen mindent összerakva kell átúszni a folyón. A barlang a vízparton nyílik. 100 m patakos barlang-járat után a barlang 50 m-es szifonnal folytatódik. Itt egy 20 m-es légharang után a já-rat lassan ereszkedik, 80 m után –25 re, további 30 méter után a mélység 30 méter. 220 méterre a bejárattól a szifon 43 méterre mélyül, majd egy lapos járatban folytató-dik. A Combre Negré egy épülő autópálya alatt nyílik, a Dordogne egyik mellék-völ-gyében. A Gin tiszta vizű barlang, rendkívül változatos szelvényű, vad oldásfor-mákkal tagolt. Alján az üledék helyenként teljesen hiányzik, a sárga kőmedret sötét-barna kőgolyók borítják. Több szifon vezet 350 méteren keresztül. A barlang teljes hossza 2 km.

A Source de St. Sauveur-ba egy pár merült –58 méterre. Napszúrás és egy enyhe dehidratáció miatt meg kellett szakítani a merülést.

A Trou Madame a helybeliek szerint akkor jó, ha víz folyik belőle. Azaz, amikor nedves. A trou lyukat jelent. Az 50 méteres bejárati szakaszban vonszolókkal húztuk be a felszerelést. Az első szifon 95 méter. A látótávolság akkora, amekkorát lámpáink nem tudnak bevilágítani. A járat 5–6 m széles, 3–4 m magas kanyargó alagút. A talp csipkézett szálkő. A 2. szifon 265 méter. A 3. 10 méter, amit hosszabb levegős folyosó követ. A 4. 350 méter. Középtájon 10 méterre mélyül, innen egy látványos, szabályos kút vezet felfelé. Az 5. mindössze 8 méter. Utána magas levegős folyosó következik. Innen a barlang jellege megváltozik és változatos, vad formákkal folyta-tódik. A bejárattól 950 méterre fogy el az egyharmad. A merülés 120 perc.

Eljött az idő, hogy megadjuk a Resselnek is. Mindenki megtervezte a maga merü-lését. Volt, aki a főágban merült. Egy másik csapat a főágon át a 46-os kútba ment. Egy harmadik verzió szerint voltak, akik a felső galériába mentek. A látótávolság meg-felelő. A hatalmas folyosóban nagy leszakadt kőtömbök hevernek. Helyenként beépí-tett acélgyűrűk jelzik az egykori depók és dekosátrak helyét. A felső járat keske-nyebb, jobban belátható. A végén ferde hasadék vezet vissza a főágba. A 46-os felé vezető járat fokozatosan mélyül, végül egy teljesen tiszta vizű szédítő aknába tor-kollik. Célszerű volt a felső galérián keresztül az aknába merülni. Ekkor a dekoidő a galériában visszafelé lenullázódott.

A Fontaine de St. George egy elbűvölő kis zöldellő tavacskából nyílik. A forrás-tölcsér 29 méterig meredeken lejt, majd lassan emelkedik. A folyosó 10 m magas, 15 m széles. A látótávolság azonban nem járul hozzá, ahhoz hogy mindezt élvezhessük is. Ráadásul hamarabb kifagytunk. A 350 méterre lévő levegős teremben 50 méterre fel lehetett látni. Innen mindenki visszafordult.

Az utolsó előtti napon mindenki a Source de St. Sauveur-ben merült. A méretek elképesztőek, a látótávolság 20–30 méter. A meredeken lefelé vezető folyosóban 70 méterre ereszkedünk. Itt a járat vízszintesen megy tovább, de minket már várnak a dekoidők.

Az utolsó nap kisebb csoportokban, ki-ki abban a barlangban merült, ahol addig még nem. Az expedíció során minden barlangban levegővel merültünk aquazepp nélkül. A 10, 12 literes palackokat hátra szereltük. Esetenként a stage palackot előre, keresztbe.

Az időnk letelt, bár még csak most kezdtünk belejönni. Energiánk is kimerült. De mindenki merült. Csak lapozgatjuk a térképeket, még alig láttunk valamit. Legalább 50 barlang van még a környéken. Egy biztos, jövőre újra elmegyünk.
 

 

Szabó Zoltán

Plózer István Víz alatti Barlangkutató Szakosztály

 

A MECSEKI BARLANGKUTATÓK MÁSODIK TALÁLKOZÓJA

Ennek során került megrendezésre az MKCs szervezésében a Szabó Pál Zoltán-zsombolynál a névadó századik születésnapján (2001. aug.26-án, vasárnap) a Tubes csúcstól északra, a neves földrajztudóshoz méltó természeti környezetben, az “emlék munkatúra”.

Az MKCs csoportvezetője méltatta a megjelent 20 fő előtt Szabó Pál Zoltán karsztkutató munkásságát, rámutatva, hogy a Dél-Dunántúlon hasonló úttörő munkát végzett az ötvenes években, mint kortársa, Jakucs László geológus az Aggteleki-karszton.

Vass Béla vázolta dr. Szabó Pál Zoltán életútját, kiemelve a karsztvízkutatásban elért eredményeit.

Dr. Lovász György a Pécsi Tudományegyetem professzora ismertette az egye-temen november 7-én tartandó emlékülés tervezett programját.

Ezek után kötetlen megbeszélés folyt fehér asztal mellett, majd sor került a délidőre bográcsban elkészült gulyásleves elfogyasztására is. A vendégek végül megtekinthették a zsombolyfeltáráshoz beépített szállítócsigás kötéltechnikát működés közben.

Rónaki László

VIII. LAKATOS KUPA

 

A MAFC Barlangkutató Csoport és baráti köre a GUBACS-al közösen szeptember 22-én idén is megrendezte a Lakatos kupa barlangi teljesítménytúrát és versenyt. A rendezvény elsődleges célja az Alsó-hegy zsombolyainak megismerése, a zsomboly-túrázás népszerűsítése volt, ahogy mindig. A feladat, az indulás előtt kézhez kapott túrakalauz és térképek segítségével, a kijelölt alsó-hegyi zsombolyok bejárása minden évben, melyet idén három technikai feladattal toldottak meg a rendezők.

Soha nem látott tömeg gyűlt össze már péntek este a Vecsem-forrás melletti táborhelyen, reggelre 21 csapat adta le a nevezését a nemes vetélkedésre. Az egész napos verseny során szoros küzdelemben dőlt el a helyezések sorsa.

A végeredmény:
 

1.

Debreceni Kristály BKCs I. (Finta B.; Szórádi A.; Kovács G.;) 

938

2.

KöM Barlangtani Osztály csapata (Egri Cs., Zsigmondy Sz., Reszegi A.) 

917

3.

Gubacs I. csapata (Nagy I.; Gacsáry Z.; Kékesi I.;) 

844,5

4.

Szabó J. vegyescsapat (Túri L.; Holló Z.; Ferenczi B.;) (Baglyok különdíj)

802

5.

Micimackó I. (Mikolovics V.; Söregi I.; Vaspöri Sz.;) (legjobb női csapat különdíja)

702,5

6.

Debreceni Kristály BKCs II. (Halasi M.; Illés É.; Seben T.) (Vecsem különdíj)

668

7.

ANP csapata (Gruber P.; Bárkányi Cs.; (Körte különdíj)

622,5

8.

Marcel Loubens I. csapata (File F.; Hegedűs N.; Geller T.;) 

583

9.

Adrenalin BKCs (Gáspár V.; Makó L.; Váradi Cs.;) 

522,5

10.

Szabó József BKCs I. (Span T.; Szoták M.; Aradi G.;) 

438,5

11.

Hajnóczy BKCs junior csapata (Kiss O.; Hunyadi I.; Mányai Z.;) 

405,5

12.

Gubacs II. (Hammer R.; Tóth A.; Simon L.;) 

394

13.

Papp F. II. csapata (Ligeti M.; Izápy B.; Megyeri K.;) 

369

14.

BEAC II. csapata (Huber Kilián + ?) 

356

 

 

17

15.

Szabó J. III. csapata (Kozur, A.; Bene Zs.; Takáts G.;) 

355

16.

BEAC I. csapata (Németh T.; Romhányi O.; +?) 

347,5

17.

Hajnóczy BKCs senior csapata (Kugyella L.; Rántó A.; Molnár L.;)

306

18.

Szabó J. II. csapata (Mimlits G.; Vass M.; Kiss Z.;) 

294

19.

Papp F. I. csapata (Csekő Zs.; Borzsák K.; Borzsák V.;) 

244

20.

BEAC III. csapata (Szemi +?) 

178

Helyezés nélkül zárt a Nyíregyházi Denevér BKCs csapata, amely a Szerencse-lovag Kategória győztese lett néhány perccel megelőzve az Adrenalin csapatát, akik szintén megpróbálták e különdíj megszerzését (pechmágnes különdíjat kaptak ezáltal).

A Rendezőség ezúton is szeretne köszönetet mondani a versenyt már évek óta rendszeresen támogatóknak, a legjobb barlangász felszereléseket árusító GURU sportboltnak, az Aggteleki Nemzeti Parknak és az MKBT-nek. Külön köszönet jár min-den megjelentnek a látogatásért és a versenyzőknek a közel 1 tonna törmelék eltávo-lításáért a MAFC csoport hagyományos bontási pontjáról, a Körte-zsombolyból. (A versenyen készült fotók a Társulat honlapján megtekinthetők - http://www.barlang.hu)

Nyerges Miklós

ALAPFOKÚ BARLANGJÁRÓ TANFOLYAMOK

Az FTSK Barlangkutató Szakosztály 2001 novemberétől kezdődően 2002. februári vizsgával záródó alapfokú barlangjáró tanfolyamot indít. A tanfolyam első előadása 2001. november 7-én 18 órakor lesz az FTSK Barlangász Klubban. A klub címe: Budapest, XI. Bartók B. út 19. pincehelyiség.

Részvételi díj: 15 000 Ft.

Bővebb felvilágosítás és jelentkezés: Zsólyomi Zsolt 06-30/974-8575

A Myotis Barlangkutató Csoport klubhelyiségében (XI. Bartók Béla út 134.) december első szerdáján (17 órakor) alapfokú barlangjáró tanfolyamot indít májusi vizsgával. Regisztrációs díj: 1000 Ft. A tanfolyam önköltséges.

Lengyel János (tel.: 06-20/953-1220; http://www.extra.hu/myotis)

 

(egyéb megoldásokért nézd meg a tanfolyamok link-et...)