A Ko­runk meg­újult fo­lya­má­ban im­már má­sod­szor kér (és kap) szót a nép­rajz­tu­do­mány. Egy 1993-as szám­ban1 az ez­red­vé­gen szer­ve­ző­dő po­pu­lá­ris kul­tú­rá­ról ér­te­kez­tek a szer­zők. Tíz év el­tel­té­vel, s im­már egy meg­nyílt új év­ez­red­ben, a hi­e­del­mek­ről. A hi­e­del­mek­ről, ha­bár bi­zo­nyá­ra min­den szer­ző egyet­ért ab­ban, hogy a szó mű­szó­ként, kon­ven­ci­o­ná­lis je­len­tés­ben hasz­nál­ha­tó ugyan, de va­ló­já­ban  rossz, mert imp­li­cit mó­don elő­í­té­le­te­ket hor­doz.

Min­de­nek­előtt azt, hogy hi­e­del­me csak a má­sik em­ber­nek van. Aki hi­e­de­lem­ről be­szél, ah­hoz a hi­e­de­lem gya­nú­ja a leg­ki­sebb mér­ték­ben sem fér­het. Il­let­ve aki­ről be­szél, az va­la­mi­ért el­ma­rasz­tal­ha­tó, mert hi­e­del­mei van­nak, mert hisz va­la­mi­ben. A hi­e­de­lem te­hát min­dig egy má­sik mikrouniverzumhoz tar­to­zik, egy aszim­met­ri­kus vi­szonyt je­le­nít meg. To­váb­bá a hi­e­de­lem min­dig a múlt, a volt, a le­tűnt, ami­ről a je­len ma­gas bás­tyái mö­gül im­már fö­lé­nye­sen le­het nyi­lat­koz­ni. Il­let­ve a hi­e­de­lem a mo­dern­nel, a tu­do­má­nyos­sal, a tech­ni­ká­val szem­ben az el­avult, a pri­mi­tív, a tö­ké­let­len.

Bár a hi­e­del­me­ken min­dig túl­lép­ni aka­runk, em­ber­tár­sa­in­kat fel­vi­lá­go­sí­ta­ni tö­rek­szünk gon­dol­ko­dá­suk és vi­sel­ke­dé­sük ir­ra­ci­o­ná­lis mo­tí­vu­ma­i­ról, va­ló­já­ban a hi­e­del­mek­re szük­sé­günk van. Min­den kor, min­den cso­port, min­den egyén iden­ti­tá­sa rész­ben a hi­e­de­lem­ről va­ló tu­dás alap­ján szer­ve­ző­dik. A je­len és a múlt mí­to­szát/el­len­mí­to­szát, a tu­do­mány, a szak­sze­rű­ség te­kin­té­lyét meg­te­rem­tő, a más­sá­got meg­kér­dő­je­le­ző/mi­ti­zá­ló nyil­vá­nos dis­kur­zus­nak, leg­több­ször a ha­ta­lom já­ték­sza­bá­lya­it kö­ve­tő pro­cesszus­nak szám­ta­lan rí­tu­sát és ese­mé­nyét is­mer­jük. A tu­dás kü­lön­fé­le for­má­i­nak ki­osz­tá­sa, mi­nő­sí­té­se fo­lya­ma­to­san ál­lít elő te­kin­té­lyes és mar­gi­ná­lis po­zí­ci­ó­kat. A tör­té­ne­lem for­du­lá­sa min­den eset­ben legitimizál és delegitimizál ér­tel­me­zé­si stra­té­gi­á­kat.2 A tár­sa­dal­mi di­ver­zi­fi­ká­ló­dás min­den eset­ben a „tár­sa­dal­mi egyen­lőt­len­sé­gek új­ra­ter­me­lé­sét”, a tár­sa­dal­mi egyen­lőt­len­sé­gek új­ra­szer­ve­zé­sét hoz­za ma­gá­val, a men­tá­lis rep­re­zen­tá­ci­ók te­rü­le­tén is. A kö­zép­kor nagy má­gu­sa­i­nak, Albertus Magnusnak, Heinrich Cornelius Agrippa von Nettesheimnak a bio­grá­fi­á­já­ban még meg­van­nak mind­azok a mo­tí­vu­mok, ame­lyek­kel a ko­ruk cso­dá­la­tát fe­jez­te ki irán­tuk. Ne­me­si csa­lád­ból szár­maz­tak, egye­te­mi ta­nul­má­nyo­kat foly­tat­tak, a te­o­ló­gi­ai ta­nok ér­tel­me­zői vol­tak, az egy­ház, az egye­tem, fe­je­del­mek szol­gá­la­tá­ban áll­tak, ta­ní­tá­sa­i­kat a fi­a­ta­lok tö­me­ge hall­gat­ta. Agrippának azon­ban már nincs mód­já­ban tisz­te­let­ben meg­hal­ni. 1484-től3 új­ra­íród­nak a bio­grá­fi­ák, a ránk ma­radt vi­zu­á­lis meg­je­le­ní­té­se­ken a má­gus kör­nye­ze­té­ből el­tűn­nek a köny­vek, a laboratóriunok, az író­asz­ta-l­ok. He­lyük­be szenny és ren­det­len­ség ke­rül.  1428-tól meg­kez­dő­dik a bo­szor­ká­nyok pe­re s ez­zel együtt egy sa­já­tos tu­dás­rend­szer komp­ro­mit­tá­lá­sa, a nyil­vá­nos­ság szint­je alá kény­sze­rí­té­se. Eb­ben a lát­vá­nyos és rész­le­te­i­ben in­du­la­tos pro­cesszus­ban a ha­ta­lom el­osz­tá­sa tör­tént meg. A me­gyei és he­lyi ha­tó­sá­gok, az egy­ház, az or­vos és a tu­dós fel­ség­te­rü­let­ként vet­te bir­tok­ba a tu­dást, az igaz­ság­szol­gál­ta­tást, a lé­lek gon­do­zá­sát, a test ke­ze­lé­sét.4 A fény szá­za­da új­ra ál­lást fog­lalt a ra­ci­o­na­liz­mus egye­dül üd­vös vol­ta mel­lett. Ma­ni­fesz­tu­mai, ter­mé­kei lát­ha­tat­lan­ná tet­ték egy má­sik gon­dol­ko­dá­si pa­ra­dig­ma bi­zo­nyí­té­ka­it. A tu­dás op­ti­miz­must, di­a­dal­ér­ze­tet árasz­tott. Eu­ró­pa mint „for­ró tár­sa­da­lom” a gondolkodás linearitása és op­ti­miz­mu­sa mel­lett kö­te­lez­te el ma­gát.5  A tu­do­mány gyors fej­lő­dést ígért, az em­bert alap­ve­tő­en ér­dek­lő kér­dé­sek meg­vá­la­szo­lá­sát. Az eu­ró­pai elit élet­vi­tel­ében lát­ha­tó­vá vált az el­já­rá­si ra­ci­o­na­li­tás, az ész szitualizálása. Mind­az, ami nem kö­tő­dik szo­ro­san a mindannapi pra­xis­hoz, át­vo­nul a mű­vé­szet­be.6  Va­la­mint az ir­ra­ci­o­na­li­tás, a ba­bo­na, a hi­e­de­lem gyűj­tő­me­den­cé­jé­be. El­kép­zel­ni ezt a fo­lya­ma­tot a szá­mí­tó­gé­pek Delete bil­len­tyű­jé­nek mű­kö­dé­se alap­ján le­het­ne. A ki­vá­gott fáj­lok a sze­mét­ko­sár­ba ke­rül­nek, s mind­ad­dig ott ma­rad­nak, amíg a szá­mí­tó­gép gaz­dá­ja vég­leg eli­mi­nál­ja.

A fen­ti pél­da azon­ban még­sem jó. Azt su­gall­ja, hogy a hi­e­de­lem le­vá­laszt­ha­tó a nem-hi­e­de­lem­ről, hogy a hi­e­de­lem el­vá­laszt­ha­tó a tu­dás, a hit egyéb for­má­i­tól, a tu­do­mány­tól, a val­lás­tól, a tár­sa­dal­mi gya­kor­lat­tól. Hogy a hi­e­de­lem­ről ez a meg­győ­ző­dés él, az­zal ma­gya­ráz­ha­tó, hogy ma­ga a hi­e­de­lem­ku­ta­tás is így izo­lál­ta és így ír­ta le.7 Azt, ami a ku­ta­tás­ra  ki­vá­lasz­tott egyén éle­té­ben or­ga­ni­ku­san egy­más­hoz kap­cso­ló­dik, a ku­ta­tó ön­ké­nye­sen vá­lasz­tot­ta kü­lön. Pe­dig tu­laj­don­kép­pen már Malinowski le­szá­molt a mágia–vallás–tudomány fej­lő­dés­vo­nal­lal. Mond­ván, hogy e tu­dat­for­mák egy­más­sal pár­hu­za­mo­san él­nek, mert el­té­rő funk­ci­ó­kat vál­lal­nak fel.8 S a fen­ti pél­da azt is su­gall­ja, hogy a hi­e­de­lem csök­kent ér­té­kű tu­dás. Pe­dig ez alig­ha van így. Igaz, a gép­nek, a szá­mí­tó­gép­nek s ta­lán az ál­lat­nak sin­cse­nek hi­e­del­mei. Az em­ber­nek vi­szont szük­sé­ge van rá­juk. An­nak az em­ber­nek, aki vál­lal­ja ál­ma­it, vál­lal­ja a de­presszi­ó­ját, ér­zel­me­it és a fé­lel­me­it, vál­lal­ja a té­ve­dé­se­it, ku­dar­ca­it, bű­ne­it és bűn­hő­dé­se­it. Az em­ber a hi­e­del­mei fe­lől ért­he­tő és ér­tel­mez­he­tő. Olyan­kép­pen, aho­gyan a szo­ci­o­ló­gus Marcel Mauss ír­ta: „Min­dig van egy olyan pil­la­nat, ami­kor a fo­gal­mak­ká nem kris­tá­lyo­so­dott, sőt szer­ve­sen nem is cso­por­to­sí­tott té­nyek tu­do­má­nya a ku­pac te­te­jé­re ki­tű­zi a tu­dat­lan­ság lo­bo­gó­ját: »különfélék«. Ide kell be­ha­tol­ni. Az em­ber bi­zo­nyos ben­ne, hogy itt van­nak föl­tá­ran­dó igaz­sá­gok: elő­ször is, mert tud­juk, hogy nem tu­dunk, meg azért is, mert élén­ken át­érez­zük, hogy mi­lyen sok tény van.” 9

Ami­kor a Ko­runk je­len szá­má­nak kon­cep­ci­ó­ját kör­vo­na­laz­tuk, a hi­e­del­met mint nap­ja­ink em­be­ré­nek tu­da­tá­ban, nap­ja­ink vi­lá­gá­ban élő és ha­tó re­a­li­tást ha­tá­roz­tuk meg. Mert az utób­bi hó­na­pok és na­pok  is gyak­ran bi­zo­nyí­tot­ták, hogy a netkultúra, az űr­ha­jó­zás, a mé­dia is szük­sé­gét ér­zi a hi­e­de­lem­nek. E-mail lá­dánk­ban oly­kor-oly­kor is­me­ret­len cím­ről ér­ke­zett sze­ren­cse­le­ve­let ta­lá­lunk. Az­zal a fi­gyel­mez­te­tés­sel, hogy meg­ke­rül­he­tet­le­nül et­től függ éle­tünk és jö­vőnk. Amennyi­ben  új lap­ra ment­jük, s hét, ki­lenc vagy ti­zen­két cím­re egy klikkeléssel el­pos­táz­zuk, min­dent meg­tet­tünk a bol­dog­sá­gun­kért. De ha nem, min­den pers­pek­tí­va be­zá­rul előt­tünk. Hisszük, nem hisszük?  Vá­la­szo­lunk vagy nem? Ar­ra min­den­kép­pen jók ezek a le­ve­lek, hogy szem­be­sít­se­nek ön­ma­gunk­kal: az­zal, hogy jö­vőnk van, hogy ér­té­ke­ink van­nak, sze­ret­te­ink van­nak, áhí­to­zunk va­la­mi­re. Azt bi­zo­nyá­ra már Lucien Lévy-Bruhl  előtt is el­mond­ták, utá­na min­den­kép­pen so­kan, hogy Trobriand szi­ge­té­nek  la­kó­i­hoz ha­son­ló­an so­kan van­nak meg­győ­ződ­ve ar­ról, hogy a győ­ze­lem­hez erő­re, bá­tor­ság­ra és lő­fegy­ver­re van szük­ség, a hal­fo­gás vé­gett csa­lit kell akasz­ta­ni a ho­rog­ra, a há­lót ügye­sen a víz­be kell vet­ni. De ar­ról is, hogy mind­eh­hez egyéb­re is szük­ség van, amit hol az ima, hol egy amu­lett, egy sze­ren­csét ho­zó gesz­tus biz­to­sí­ta­ni tud. Il­let­ve hogy az erő és a bá­tor­ság nem min­dig ve­zet győ­ze­lem­re, s hogy a fi­nom csa­li­ra sem ha­rap­nak min­dig rá a ha­lak. Ezt tud­ta a 48 éves Ilan Ramon re­pü­lő ez­re­des is, Iz­ra­el el­ső aszt­ro­na­u­tá­ja, a Chal­len­ger űr­ha­jó uta­sa, ami­kor 2003 ele­jén az űr­be ma­gá­val vit­te a Bib­li­át, s ma­gá­val vitt né­hány sze­ren­csét ho­zó ka­ba­lát. Dolly, a klónozott bir­ka szü­le­té­se óta vár­ha­tó volt az el­ső em­ber­má­so­lat el­ké­szül­te is. Az már a dol­gok lo­gi­ká­já­hoz tar­to­zik, hogy Éva meg­szü­le­té­sé­nek hí­rét Brigitte Boisselier bio­ké­mi­kus asszony 2002 ka­rá­cso­nyán tet­te köz­zé. A mé­dia men­ten ta­lál­gat­ni kezd­te, mi­lyen lesz az új idő­szá­mí­tás­sal kez­dő­dő vi­lág.

A tudomány–hiedelem csa­ta va­ló­já­ban el­dőlt. A fel­vi­lá­go­so­dás óta csu­pán eről­te­tett s fő­ként meg­ját­szott kí­sér­le­tek tör­tén­tek a hi­e­del­mek re­ha­bi­li­tá­lá­sá­ra. Va­ló­já­ban hi­e­del­mek van­nak, a hi­e­de­lem­nek sze­re­pe van az egyén és a tár­sa­da­lom éle­té­ben. A hi­e­de­lem­nek még sincs te­kin­té­lye, nincs fó­ru­ma, nincs fe­je­del­me.

A je­len vá­lo­ga­tás­ba be­ke­rült ta­nul­má­nyok, írá­sok nem vi­tat­koz­nak, nem ítél­kez­nek, nem szán­dé­kuk a le­lep­le­zés, a bor­zon­ga­tó tit­kok fel­tá­rá­sa. Ele­mez­nek és ér­tel­mez­nek.

Egy a kö­zel­múlt­ban meg­je­lent kö­tet a hi­e­del­me­ket az őket legitimizáló textuális és biografikus kon­tex­tus­ba he­lyez­te.10 Ha­son­ló kí­sér­le­tek ol­vas­ha­tók a Ko­runk je­len szá­má­ban is.

IRO­DA­LOM

Culianu, I.P.: 1994 Eros şi magie în Renaştere. 1484. Ed. Humanitas. Buc., – Czégényi D.–Keszeg V. (szerk.): Em­be­rek, szö­ve­gek, hi­e­del­mek. Ta­nul­má­nyok. Kri­za Köny­vek 7. Ko­lozs­vár, 2001. –  Frank Tibor–Hoppál Mi­hály (szerk.): Hi­e­de­lem­rend­szer és tár­sa­dal­mi tu­dat. I–II. Tö­meg­kom­mu­ni­ká­ci­ós Köz­pont. Bp., 1980. –  Habermas, Jürge: A me­ta­fi­zi­ka utá­ni gon­dol­ko­dás mo­tí­vu­mai. In. Habermas J.–Lyotard, J.F. – Rorty, R.: A poszt­mo­dern ál­la­pot. Szá­zad­vég . Bp., 1993. 179–212. Husserl, Edmund: Az eu­ró­pai tu­do­má­nyok vál­sá­ga. I-II. At­lan­tisz. Bp., 1998. – Kul­csár Zsu­zsan­na: Rej­té­lyek és bot­rá­nyok a kö­zép­kor­ban. Gon­do­lat Könyv­ki­adó, Bp., 1978. –  Lévi-Strauss, Claude: Race et histoire. Denoël (h.n.) 1987 . El­ső ki­adás 1952. – Malinowski, Bronislaw:  1993 Magie, ştiinţă şi religie. Iaşi, 1926. – Mauss, Marcel: Szo­ci­o­ló­gia és ant­ro­po­ló­gia. Osiris Kiadó,. Bp. 2000.  Muchembled, Robert: Magia şi vrăjitoria în Europa din Evul Mediu pînă astăzi. Ed. Humanitas. Buc., 1997.

JEGY­ZE­TEK

 1. Né­pi kul­tú­ra az ez­red­vé­gen. Ko­runk IV. év­fo­lyam (1993). 9-es sz.

 2. A ren­del­ke­zé­sünk­re ál­ló szám­ta­lan cím kö­zül szin­te ön­ké­nye­sen emel­jük ki Kul­csár Zsu­zsan­na mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti ta­nul­má­nya­i­nak gyűj­te­mé­nyét, ame­lyek a tu­dás el­len­té­tes mi­nő­sé­gek­be va­ló át­for­du­lá­sát, a tu­dás­nak a kol­lek­tív éle­tet sza­bá­lyo­zó, „bot­rány­kel­tő”  ha­tá­sát bi­zo­nyít­ják. Kul­csár Zs. 1984.

 3. Az évet Culianu vá­laszt­ja vá­lasz­tó­vo­nal­nak. Culianu 1994.

 4. A kö­zép­ko­ri má­gi­kus tu­dás el­le­ni  össze­fo­gás­ról: Muchembled 1997.

 5. A „for­ró” és „hi­deg” tár­sa­da­lom ka­te­gó­ri­á­ját Lévi-Strauss hasz­nál­ja a ha­gyo­má­nyos ér­tel­me­zé­si sé­má­kat el­ve­tő, di­na­mi­kus tár­sa­dal­mak, ku­mu­la­tív kul­tú­rák, il­let­ve a ha­gyo­má­nyos ér­tel­me­zé­si sé­má­kat tisz­te­let­ben tar­tó s ezért sta­bil, stag­ná­ló tár­sa­dal­mak, stacionáló kul­tú­rák meg­ne­ve­zé­sé­re. Lévi-Strauss 1952/1987.

 6. E kér­dé­sek­ről Husserl 1998, Habermas 1993.

 7. Több he­lyen ol­vas­ha­tó a hi­e­de­lem­ku­ta­tás pa­ra­dig­ma­vál­tá­sa­i­nak tör­té­ne­te. A ku­ta­tás rend­re mi­to­ló­gia, ős­val­lás, tu­dás­rend­szer, tí­pus­ka­ta­ló­gus szer­kesz­té­sét tűz­te ki cé­lul. Az ér­tel­me­zés tör­té­ne­té­ben for­du­ló­pon­tot egy 1977-ben le­zaj­lott kon­fe­ren­cia je­len­tett, amely a hi­e­del­met nem mint tu­dást, is­me­re­tet, ha­nem mint tu­dat­for­mát kö­ze­lí­tet­te meg. Frank T.–Hoppál M. )szerk.) 1980.

 8. Malinowski 1993.

 9. Mauss 2000. 425.

10. Czégényi D.–Keszeg V. (szerk.) 2001.