Párhonyi Tímea Személyek és hiedelmek
A rontással kapcsolatos hiedelmek létezésének és továbbélésének elsődleges feltétele a rontó és a gyógyító szerepkörének megléte. E szerepek hordozói olyannyira meghatározzák a hiedelemkört, hogy alakjukon és a hozzájuk fűződő vélekedéseken keresztül mérhetők fel legjobban egy közösség hiedelmei, illetve ezeknek a képzeteknek az életképessége és a közösség életében betöltött szerepe. A fentiek értelmében tehát fontosnak tartom nemcsak a szerepkör, hanem a szerepnek megfelelően viselkedő egyén vizsgálatát is. Kutatásomat leszűkítettem egy időben és térben jól megragadható javasasszonyra,1 és azt próbálom rekonstruálni, hogy milyen hiedelemszerepet töltött be a vizsgált közösségekben. Egy ilyen leírásnak az előnye az, hogy az egyént, a közösséget és a hiedelmeket kölcsönhatásukban mutatja be, továbbá láthatóvá teszi, hogy egy mai szociális és kulturális kontextusban hogyan élnek, hatnak, variálódnak vagy éppenséggel sorvadnak, pusztulnak el azok a hiedelemelemek, amelyek a rontás és a jóslás (elvont) hiedelemkörére jellemzőek. Vagyis a kiválasztott javasasszony szerepkörének és megítélésének vizsgálata a jelenségkör szerveződéséről, általános jellemzőiről, működési módjáról is közvetít információkat.
Terepmunkámat a Szilágyság peremén végeztem, 1999 és 2002 között. Kezdeti fázisában csak egyetlenegy település, Ipp2 hiedelemvilágára kérdeztem rá, azonban a jelenség alaposabb megértése érdekében hamarosan kiterjesztettem a gyűjtést két szomszédos településre, Kémerre3 és Lecsmérre4 is. Mindeközben a fő kutatási pontom továbbra is Ipp maradt, ott folytattam a beszélgetések többségét, valamint résztvevő megfigyelésre is leginkább ott adódott lehetőségem.
Az interjúk során nagyon gyakran spontán módon is felmerült az 1925 és 1998 között élt Rusz Bözsi5 neve. A lecsméri javasasszony alakját tehát jelentőssé teszi már az a statisztikai tény is, hogy az évek során tömegesen folyamodtak a segítségéért. Ezekből a narratívákból nemcsak az derült ki, hogy milyen tapasztalatuk, élményük vagy tudásuk van vele kapcsolatosan, milyen sztereotípiákat, hiedelemvonásokat ruháznak rá, hanem rekonstruálni lehetett Rusz Bözsi jellemvonásait, társadalmi helyzetét, emberi kapcsolatait is. Beszélgetőtársaim egyénenként különbözően ítélték meg, emlékezetük, képzeletük másként őrizte meg alakját és tevékenységét. Azonban ezeket az emlékeket, történeteket vagy feltételezéseket minden esetben felhasználták arra, hogy alátámasszák a hiedelmekkel kapcsolatos véleményüket, illetve arra, hogy minél kedvezőbb önképet reprezentáljanak. Így, noha a gyógyító alakját vizsgálom, ennél is lényegesebb az, amire ezen keresztül mutatok rá: a közösség hiedelemtudására és hiedelemhasználatára, valamint a reprezentációvariánsok okaira és mozgatóerőire.
Fentebb már jeleztem, hogy Rusz Bözsi 1998-ban meghalt, így alakjának és tevékenységének vizsgálatában az anyakönyvi kivonatokon és az egykori lakóhelyein, Kémeren és Lecsméren tett látogatásomon kívül beszélgetőtársaim visszaemlékezései képezték az elsődleges forrásomat. Az életvalóság és az elbeszélt történetek közé emiatt nyilván nem tehetek egyenlőségjelet, ám a teljes életpálya rekonstruálása amúgy sem célom. Nem törekszem az objektív valóság rekonstruálására, természetes folyamatnak tartom, hogy a közvélemény6 egy előítéletes és folklorizálódott arcképet őrzött meg.
A javasasszony és a közönségei
A gyűjtés során elhangzott visszaemlékezések alapján Rusz Bözsi vonzáskörzete nagyon tág volt: nemcsak a szomszédos falvak lakói keresték fel nagyon gyakran, hanem távoli nagyvárosokból, Kolozsvárról, Nagyváradról, Brassóból stb. is jöttek hozzá. Szerepköre nem korlátozódott csak a természetfelettivel való kapcsolattartásra, hanem kificamodott végtagokat, ínhúzódásokat, női betegségeket gyógyított, és magzatelhajtással is foglalkozott, most azonban a mágikus jellegű szolgáltatásait helyezem előtérbe. Ennek oka a terjedelmi korlátokon kívül az, hogy a hozzá forduló személyek is elsősorban a javasasszonyi tevékenységét ismerték, értékelték és igényelték. Ez az igény legitimizálta Rusz Bözsi szerepvállalását, ez volt az előfeltétele minden tevékenységének. Az átlagos ember számára rejtett dolgokról, tehát a jövőről, távol levő személyekről, állatokról, tárgyakról és bűnügy esetén a tettes kilétéről tájékoztatta pácienseit. Halott-idézéssel, élők és holtak közötti kapcsolattartással nem foglalkozott. Viszont rendelkezett a gyógyítás tudományával, képes volt a rontó személyek azonosítására és a rontás elhárítására.
Az általam rögzített reprezentációk többségében Rusz Bözsi határozottan deviánsnak minősült, hiszen a közösségében érvényes társadalmi normák többségének nem tudott vagy nem is akart megfelelni. Ezek a történetek hangsúlyozzák, hogy Rusz Bözsinek az erkölcshöz, a valláshoz, a munkához vagy a közösség más tagjaihoz való viszonya többnyire megsértette a társadalmi szabályrendszert. Ezért Lecsméren a kétkedő és gúnyos magatartás volt a jellemzőbb Rusz Bözsi gyógyító- és jóstevékenységével szemben, de természetesen ott is akadtak olyanok, akik megtűrték, sőt igényelték is ezeket a tevékenységeket. Nem tevékenykedhetett volna, és hatalma sem érvényesülhetett volna, ha már ott nem találja meg azt a befogadásra kész közönséget, amely szerepét nemcsak elfogadja, hanem támogatja, erősíti és felhasználja. Annak ellenére, hogy beszélgetőtársaim egyike sem rendelkezett személyes tapasztalatokkal Rusz Bözsi jóstehetségéről, többen is említettek interperszonálisan verifikált, hitelesnek tekintett eseteket.
„B.M.: Kapált a kertben, gumicsizma vót a lábán, olyan harmatos vót, rëggeliben, osztán nem lelte sëhun az aranyláncot. Na hát híre vót ennek a Bözsinek, eljött ide, hogy kártyát vettetëtt. Oszt azt mondta, hogy a lánc otthun van, keresse! Úgy mutatta a kártya. És akkor hazamënt, nem tudott mit csinálni, kiborította a gumicsizmát, és ott vót benne a lánc! Mëg tudta mondani!”7
A Rusz Bözsivel szorosan együtt élő lecsméri közösség kapcsán térnék ki Rusz Bözsi tevékenykedésének morális, viselkedésszabályozó vonatkozásaira. Azok, akik a szűkebb közösségében hittek természetfeletti képességeiben, valóban félelemmel vegyes borzongással viszonyultak hozzá. Ugyanis maga Rusz Bözsi is igyekezett hírnevét és vélt vagy valós különleges képességeit a saját maga javára kamatoztatni, ezért nemegyszer fenyegetőzött rontással, fekete gyertya gyújtásával.8 A fenyegetések hatására a képességeiben nem kételkedő egyének vagy családok igyekeztek elkerülni minden összetűzést vele, nehogy valóban a boszorkányság eszközeivel vágjon vissza.9 Az alábbi történet azt is példázza, hogy Rusz Bözsi hírnevét nemcsak ő maga, hanem mások is felhasználhatták a morális vétségek orvoslására.
„B.B.: De azírt a fekete gyërtyával mëg tudta ijeszteni a hiszíkënyebbeket.
K.É.: Mëg tudta ijeszteni, mëg hát mindig fenyegetőzött, ha haragudott valakire, hogy fekete gyërtyát gyújtat. Oszt akkor mëgijedtek, hogy mëg vannak rontva.
B.M.: Vót ëgyszër, hogy valaki ellopott a másiknak az ekijirűl valami lakatot, oszt anélkül nem lehetëtt szántani, és azt mondta, hogy nem baj, visszahozza, mert Bözsinél fekete gyërtyát gyújtat! Másik nap visszahajították az udvarra a lakatot! Mëgijedt, aki ellopta, hogy akkor rontást csinál rá Bözsi.”
Ugyanitt hangsúlyoznám Rusz Bözsi tényleges pozícióját, amelyet a társadalmi kapcsolatok irányításában töltött be. Ugyanis a lejegyzett rontásesetek jelentős részében úgy állapították meg a rontó kilétét, hogy az ő előírásainak feleltettek meg egy konkrét esetet. E megfeleltetések során természetesen fokozottan gyanakodtak azokra a szomszédokra vagy rokonokra, akikkel az együttélés korábban nem volt problémamentes, tehát érdekükben állt volna, hogy bajt okozzanak nekik. Például S. I. azt az útmutatást kapta, hogy az a személy rontotta meg a tehenét, aki a rontáselhárító eljárások végzése alatt súlyosan megbetegszik, s aki csak úgy tud meggyógyulni, ha kér a károsulttól valamit. Elég valószínűnek tartom, hogy ezekben a napokban más is kért valamilyen szívességet S.I.-től, de ő a gyógyító előírásainak megfelelően egyik rokonát nevezte meg rontónak, aki valóban beteg volt az elhárító mágia idején. Nyilvánvaló, hogy az 1713 lakosú Ippen többen is betegeskedtek ebben a periódusban, de neki lehetősége volt arra, hogy azt a személyt gyanúsítsa, akivel pénzügyek miatt korábban is ellenséges viszonyban állt. A javasasszonytól hallott hiedelemelemek tehát csak megerősítették a korábbi gyanúját, így a mágikus konfliktus a valódi összeütközések miatt felgyűlt feszültségek levezetésére, indulatai gátlástalanabb kiélésére is alkalmat teremtett.
Rusz Bözsi mágikus jellegű szolgáltatásai között csak néhány lecsméri adatközlőm említette a megrontott tehén gyógyítását vagy az embert ért rontások elhárítását, inkább mint negatív, a rontó boszorkány alakjához közelítő specialistát jellemezték. De az utóbbi véleményt is csak kevesen hangoztatták, a közösség egészét tekintve a kártyavetésre tevődött a hangsúly. Ezzel szemben a kémeriek és az ippiek ritkán vettettek kártyát Rusz Bözsivel, inkább a tehenüket ért rontás feloldását, a tej visszahozását, a boszorkány azonosítását igényelték.
Rusz Bözsi Kémeren született, csak férjhezmenetele után, harmincöt évesen költözött Lecsmérre. A kémeriek egy széles rétege számára a közösségükből elkerült, deviáns személyként ismert javasasszony mégis komoly szükségleteket elégített ki. A közösség számos tagja ismer és alkalmaz mágikus eljárásokat, de Rusz Bözsinek autentikusabb, biztosabb tudást tulajdonítottak, mint amilyennel ők rendelkeznek. Krízisfeloldó funkciót töltött be, és különösen az állattartó családok részéről nagy igény mutatkozott a tevékenysége és szolgáltatásai iránt. Jellemző módon akkor fordultak a javasasszonyhoz, ha rendellenességeket észleltek tehenük viselkedésében, vagyis az állatnak elapadt a teje, nem evett, rúgott, betegeskedett. Ezeket az egyéneket aszerint is lehetne csoportosítani, hogy ki az, aki előbb az állatorvos gyógymódjával próbálkozott, és ki az, aki rögtön a javasasszonyhoz ment. Gyűjtésem alapján a második réteg a szélesebb, vagyis gyakoribb az, hogy a kritikus állapotot egyértelműen a mitológiai és narratív sztereotípiáknak megfelelően értelmezték. Az aktualizált rontáshiedelmek logikájának és előírásainak megfelelően a válság feloldását, a gyógyulást is a mágia síkján keresték. A közösség többi tagjával folytatott kommunikáció során több gyógyító neve is felmerülhetett, de mivel a károsultak mégis Rusz Bözsihez fordultak, úgy tűnik, hogy neki tulajdonították a legnagyobb tudást.10 A közösségi emlékezetben rögzült rontásesetek többnyire az ő eljárásának a hatásosságát igazolták, így nem véletlen, ha benne bíztak a leginkább. A jóstehetségét talán azért nem kamatoztatták ilyen mértékben, mert ebben a faluban is működött egy kártyavető, aki hamarabb és kevesebb fáradság nélkül ki tudta elégíteni a rejtett dolgok megismerésére vonatkozó igényeiket. De itt is megfigyelhető a saját közösségük tagjával szembeni bizalmatlanság, hiszen akadtak olyanok, akik inkább Rusz Bözsihez mentek jósoltatni.
Ippi terepmunkám során is a közvéleményre, a falubeliek viszonyulására figyeltem, de itt mennyiségben és tartalomban is különböző információkat szereztem Rusz Bözsiről, mint a másik két közösségben. Míg Lecsméren és Kémeren a személyiségjegyeire és az életvitelére is nagy hangsúlyt fektettek, itt a róla szóló ismeretek alig tartalmaztak igazolható információt. Ami vele kapcsolatosan fennmaradt, az többnyire csak a rontáselhárító vagy jósló tevékenységére vonatkozik, vagyis azzal kapcsolatos élmény, vélemény, igazolás vagy bírálat. Ez egyértelműen azzal magyarázható, hogy ennek a közösségnek sohasem volt integráns tagja, így egyéniségének vonásai háttérbe szorulhattak, elhalványodhattak az alakja köré fonódó hiedelemmondák mellett. A róla kialakított kép magába szívta és aktualizálta a közösség szükségletének megfelelő emberfeletti lény vonásait, amelyet a megelőző nemzedékek által továbbadott hiedelmekből ismert meg.11 Noha az elhangzott reprezentációk itt is egyénenként különböztek, és maga a hiedelemkör is számos ellentétes vonást tartalmaz, Rusz Bözsi alakja mégis ebben a faluban jutott el a folklorizáció legmagasabb fokára.
Egy folklorizálódott személyiségkép
Az alábbiakban a Rusz Bözsiről szóló hiedelemszövegek jellemző vonásait szeretném bemutatni. A gyógyítókról, látókról, javasasszonyokról írt korábbi tanulmányok ismeretében12 ezeket a reprezentációkat szegényesnek kell minősítenem. Ennek fő oka nyilvánvalóan az, hogy tevékenységét akkor fejtette ki, amikor már jelentős méreteket öltött a hagyományos paraszti társadalom és kultúra bomlása. A tudományos világmagyarázatok, cselekvési stratégiák előtérbe kerültek, miközben a hagyományok, különösen a hiedelmek életképessége, hatóköre jelentős mértékben csökkent. A hiedelemkör töredékességét jelzi a közösség által alkalmazott terminológia is. A beszélgetőtársaim már nem rendelkeznek a jelenségkörre vonatkozó hagyományos terminológiával, a jós és a kuruzsló kifejezést is viszonylag ritkán alkalmazták Rusz Bözsire. Ha a beszélő számára a kártyavető tevékenység volt a fontosabb, akkor jósnak nevezte, ha pedig rontást feloldó specialistaként ismerte meg, akkor kuruzslónak. Ez utóbbi kifejezésnek néha pejoratív jelentése van, máskor valódi hit áll mögötte, a beszélő világképétől és tapasztalataitól függően. Mindenki gyakran használja a helymegjelöléssel ellátott asszony, öregasszony szót, azok pedig, akik valamilyen módon személyes kapcsolatba kerültek vele, teljes nevén emlegetik Rusz Bözsit.
A javasasszonyokhoz fűződő hiedelmek, mondatípusok fontosabb csoportjai azok, amelyek a testi stigmákra, csodás jellemzőkre, a tudomány eredetére, a tudomány jellegére, használatára, hagyományozására, valamint a gyógyító halálára vonatkoznak.13 Rusz Bözsi hiedelemkörének a töredékessége már az első narratívumcsoport (testi stigmák) kapcsán megfigyelhető. A múltban a mágia specialistáinak elengedhetetlen jellemzője, elhivatottságuknak a külső jelzője valamilyen fölös testrész (pl. a kelleténél több fog) vagy feltűnő testi hiba volt. Rusz Bözsinek adatközlőim nem tulajdonítottak olyan stigmát, amely már születésekor jelezte volna természetfeletti képességeit, és azt, hogy Isten teremtette őt ilyennek. Csupán egy beszélgetőtársam említette egy különleges és szintén hiedelemalapú testi jegyét, ez azonban nem jósló vagy rontáselhárító tevékenységét jelezte, hanem azt, hogy magzatelhajtással is foglalkozott.
„K.E.: Më aszongyák, hogy aki el tudja csinálni a gyermëket, annak van ëgy fehír csík a homlokán, és neki vót!”
Rusz Bözsi a születéskorlátozást racionális eszközökkel végezte, növények főzetével és gyökerével, így ezt a stigmáját csak fenntartásokkal sorolhatom hiedelemkörének a motívumai közé.
Míg például Grynaeus Tamás azt írja az egyik legismertebb népi gyógyítóról, Tápai Pistáról, hogy egy szép, ősz öregember hívta el a szolgálatára, akinek a szavát csak ő értette,14 Rusz Bözsi kapcsán nem beszélhetünk elhivatottságról. Nem rögzítettem egyetlen olyan narratívumot sem, amely arról tanúskodna, hogy egy emberfeletti akarat ruházta rá a javasasszony szerepkörét. Néhányan nem tudtak véleményt mondani a tudománya eredetéről, a többség pedig tudatos tanulásnak tulajdonította. A mágikus képességek ismert hagyományozási módjának megfelelően többnyire a családon belül, az azonos nemű rokonok vonalán származtatták le a tudást, és úgy vélték, hogy anyjától, nagyanyjától tanulta. A kémeriek is elfogadják ezt a magyarázatot, noha nemigen van tudomásuk arról, hogy a Rusz Bözsi nőrokonai szélesebb körben, szolgáltatás szintjén gyakorolták volna a mágiát. A javasasszony legközelebbi rokona, a lánya szintén a családon belüli tanulást hangsúlyozta. Véleményem szerint ez a tény is jelzi, hogy a mágikus képességek eredetére vonatkozó narratívumok megmaradtak a folklorizáció egy viszonylag alacsony fokán. Noha megfelel a hiedelmek logikájának, ez a származtatás meglehetősen racionalizált. Viszont rögzítettem egy olyan narratívumot is, amely mögött gazdagabb hiedelemképzetek állnak.
„K.E.: Tán Szíplakon vót ëgy asszony, és azt mondják, hogy az ilyenëket adják át ëgyik a másiknak. Mëgfogja a kezit, amikor hal mëg. És az a szíplaki asszony, de nem tudom, hogy hogy hívták, és az nem tudott mëghalni addig, míg valaki mëg nem fogta a kezit, hogyhát tudjon mëghalni. És Szíplakon nem fogta mëg sënki a kezit, oszt ez a Bözsi odamënt, oszt mëgfogta neki a kezit, osztán azt mondják, így maradt rá.”
Más nem említette a széplaki javasasszonyt, de sokan ismerik azt a hiedelmet, hogy érintkezéssel át lehet származtatni az erőt, így egy kézfogással is át lehet adni a mágikus tudást. Alább látni fogjuk, hogy azok a narratívumok is tartalmazzák ezt a motívumot, amelyek a javasasszony halálával kapcsolatosak. Sokan tehát nem tudták megnevezi azt a személyt, aki átruházta Rusz Bözsire a javasasszony szerepkörét, de mindenki állást foglalt a tudomány legvégső forrását illetően. Jellemző módon ördögi eredetűnek tartották Rusz Bözsi képességeit, csupán azok nevezték az Isten szolgájának, akik rokonai, vagy pedig felhasználták tudását a saját céljaikra. Ez utóbbi kategória nyilván azért nyilatkozott pozitívan Rusz Bözsiről, mert a saját identitását is védeni akarta ezzel a véleménnyel. Ők maguk sem felelnének meg az istenfélés és az erkölcsösség normájának, ha az ördög által megszállott specialistához fordulnának. Egyesek a vallásos cselekvésekhez közelítve próbálták legitimálni a javasasszony tevékenységét és a rontás feloldását, amikor arról számoltak be, hogy imádkozott, keresztet vetett, Bibliából olvasott. De nyilvánvaló volt, hogy ők is igyekeztek elhatárolni magukat a tevékenységétől. B. E.-nek például a gyógyító felajánlotta, hogy vigye haza a könyvét, tanulmányozza, de ő irtózva utasította vissza. Néhány elbeszélésből egyértelműen kitűnik a specialista ambivalens szerepe és megítélése: úgy tartják, hogy aki el tudja hárítani a rontást, az képes előidézni is azt. Vagyis a gyógyító és a rontó kategóriája nagyon könnyen átfordulhat egymásba.
„L.P.: Mindëgyikhëz értenek, de az nem tudja visszahozni, aki elviszi. Csak más.
K.15: De ugyanakkor az, aki visszahozza, el tudja vinni másnak a tehenéből…
L.P.: Igën. Hát én azt is hallottam, hogy amikor elmënt Pista Lecsmérre, Bözsihëz, akkor az azt mondta, hogy nem tudom visszahozni, Pista, mert én csináltam mëg.”
Azok, akik szerint az ördöggel kötött szövetséget, inkább boszorkánynak, mint javasasszonynak tekintették Rusz Bözsit. Alakja ezekben a narratívákban erősen mitizált, beszélgetőtársaim számos természetfeletti képességgel ruházták fel. Töredékesen ugyan, de itt is nyomon követhető, hogy a javasasszony reális életpályáját átértelmezték a mágikus képességeknek és az ismert sztereotípiáknak megfelelően. Például D.A. szerint a már idősödő és rossz hírnevű Rusz Bözsi csak szerelmi varázslással szerezhette meg a férjét, aki addig egy másik nővel élt együtt.
„K.: Akkor vajon valami szerelmi varázslással csábította el ezt a fiút? Értett ilyesmihez is?
D.A.: Há biztosan! Hogy ezt a fiatal fiút! Me szíp fiatal fiú vót! Mondom, hogy hát azt a másik asszonyt otthagyta, oszt összefogott evvel.”
Az ő rontásai tehát már nem korlátozódtak valamilyen anyagi haszon megszerzésére, hanem az emberi életet is befolyásolták vagy fenyegették. Fentebb már említettem, hogy gyakran fenyegette ellenségeit fekete gyertya égetésével, így nem meglepő, ha azok boszorkánynak tekintették. De Rusz Bözsi a gonoszság és az ártalom valóságos megtestesítőjeként jelenik meg olyan reprezentációkban is, amelyeknek az elmondói soha nem álltak vele személyes kapcsolatban, többnyire csak hírből ismerték.
„B.Gy.: Lecsmérën is vót ëgy, Rusz Bözsi, de az inkább pínzzsaroló vót. Az inkább ilyen ördöngős vót. Az inkább ilyen rontásokat csinált. Én most is azt állítom szemíly szërint, bár Isten mentsen, nem akarom a milíciát16 mëgjárni írte, hogy azt a Nimero Sanyi bácsit az rontotta mëg úgy, hogy mëghalt.”
„S.K.: Hallottam, hogy máskor Lecsmérën ëgy embër mëghalt, oszt tűz jött ki a koporsóbúl, és ű rontotta mëg. Elmëntek másfelé, oszt lëvettík a rontást rúla, de addig tűz jött ki a koporsóbúl, mëg fekete macskák cikáztak a koporsó alatt, pedig nem is vót macska a háznál. Rusz Bözsi csinálta mëg.”
Ugyanez a beszélgetőtársam ismerte Rusz Bözsi pozitív tevékenységeit is, noha azokat nem tudta példákkal alátámasztani. Gyakran találkoztam az övéhez hasonló ambivalens magatartással, hivatkoznék például az L.S. reprezentációjára. Ez a mágikus világképű férfi személyesen is szembesült néhány rontáshelyzettel, és ilyen esetekben a Rusz Bözsi elhárító eljárásait tartotta a leghatékonyabbnak.
„L.S.: Hát mëgtörtínt. Vannak ilyenëk, akik mëg tudják hipnotizálni a tehenet, és elviszik. Persze.
K.: És hogyan lehet visszahozni akkor?
L.S.: Visszahozni? Vót Lecsmérën ëgy Bözsi nevezetű, Rusz Bözsi. Az osztán mëgadta az indikációt.”17
Ugyanakkor feleségével elmesélték azt is, hogy a javasasszony hogyan rontotta meg az egyik közeli szomszédjukat. A történet alapján nyilvánvaló, hogy véleményük szerint Rusz Bözsi képes volt irányítani embertársai cselekvéseit, negatívan módosítani azok életét. Ártó képességeit sem csak a saját céljaira használta, hanem ugyanúgy mások rendelkezésére bocsátotta, mint a pozitív tevékenységét. Ha valakit olyan sérelem ért, amit nem tudott vagy nem akart békés úton megoldani, akkor felkereshette Rusz Bözsit, aki fizetség ellenében segített a bosszúállásban. A páciens világképétől, ismereteitől, tapasztalataitól, életének mindennapi eseményeitől függött, hogy melyik képességét helyezte előtérbe és vette szükség esetén igénybe. Nyilván mindegyik típusú szolgáltatás az egyéni élet válsághelyzeteiben vált szükségessé. Vagy egy korábbi konfliktust akartak megtorolni, vagy egy váratlanul kialakult bajt, rontást, kárt megszüntetni. A jövőt is olyankor akarták megismerni, amikor egy-egy fordulóponthoz ért az életük. Az ilyen helyzetekben nagy igény mutatkozott az ellenőrzés valamilyen eszközére, mert már nem volt egyértelmű, hogy mi fog következni.
Kétarcú tehát a Rusz Bözsi tudományának jellege és használata, de a reprezentációk egészét tekintve a pozitív jellegű szolgáltatások dominálnak. Ez nyilvánvalóan összefügg a fentebb már hangsúlyozott önképvédéssel is: beszélgetőtársaim csak olyan személyes élményeket említettek, amelyekben Rusz Bözsi a fehér mágia szakértőjeként szerepelt. Jótékony szolgáltatásai két nagy csoportra oszlottak: egyrészt megelőzte vagy elhárította a rontást, és leleplezte a rontást okozó személyt, másrészt információkat közvetített a közönséges emberek elől rejtett dolgokról és eseményekről. Teljes határozottsággal csak a lánya említette, hogy embereket is ki tudott gyógyítani a rontásból, de nem rögzítettem olyan történetet, amely igazolná ezt a képességét. Viszont egy reprezentáció arról szól, hogy mágikus eljárással próbálta megszüntetni valakinek az alkoholizmusát. Ez a tevékenysége sem egyértelműen pozitív, mert az elbeszélő szerint a várt hatásnak az ellenkezőjét érte el.
„S.K.: Tudod, vót Lecsmérën az a Rusz Bözsi. Cirók Ida járt hozzá. Nekëm B. R. mondta, míg együtt lakott B.-val, hogy na, nem fog többet inni B. Kérdëm, há mír? Azt mondja, vótunk Lecsmérën, C. Idával ketten. Vittünk ëgy litër pálinkát, oszt azt mëgcsinálta úgy, hogy ne igyon többet. Hazahoztuk a pálinkát, oszt odaadtam neki. Mëgitta. De azóta még tán jobban iszik. Én azt hiszëm, igazándibúl mëgrontotta, hogy még jobban igyon. Cirók Ida mëgtanulta Rusz Bözsitűl a kártyavetíst is.”
Rusz Bözsi három lehetőségét is ismerte a megrontott állatok gyógyításának, és néha kombinálta is ezeket a módszereket. Az eljárások ismétlése vagy kombinálása azzal a hiedelemmel függ össze, hogy a gyógyítók és rontók hierarchikus viszonyban állnak. A hatalmas boszorkánnyal szemben a javasasszonynak is egyre erőteljesebb, hatásosabb eljárásokat kellett alkalmaznia.18 Az egyik eljárás nagyon archaikus, és mivel egykori ügyfelei közül csak D.S. említette, feltételezem, hogy beszélgetőtársaim az ismert hiedelemmondákat aktualizálták a szóban forgó javasasszony kapcsán. Az elbeszélésekben elég töredékesen jelenik meg a cselekvés, nem sokat tudunk meg a tartalmi elemeiről: az időpontjáról, eszközeiről, helyszínéről stb. Leginkább az a része domborodik ki, amelyet a gyógyító előírásának megfelelően a károsult végzett. Az elhárító mágiára három lehetősége volt: vagy néhány cikk fokhagymát füstölt, vagy egy vizelettel megtöltött csizmát akasztott a füstre, és azt ütötte, vagy pedig egyszerűen a beteg tehenet verte. A fájdalmat mindhárom esetben a boszorkány érezte, és hogy ettől szabaduljon, igyekezett hamar bocsánatot kérni, illetve az elvitt tejet visszaengedni. Az eljárás végzése alatt a károsult nem adhatott ki semmit a házából, sőt még szólnia sem volt szabad a többnyire hajnalban vagy reggel megjelenő rontóhoz. A tilalom megszegése az eljárás sikertelenségét eredményezte volna, hiszen a megszerzett dologgal vagy a kiejtett szóval a boszorkány megújíthatta a rontást. A hiedelemegyüttes töredékességét, sorvadását jelzi az is, hogy az egyes elbeszélések még a fenti motívumok közül is keveset tartalmaznak.
„F.B.: Azt mondták, hogy ëgyszër Mariska átjött, mert elmëntek Rusz Bözsihëz, és mondta, hogy mit csináljanak, s akkor aki elvitte, az mëg këllëtt jelenjën ott. Mëg olyasmit hallottam, hogy rátësznek a tehénre ëgy lepedőt, oszt ütik. (Félig kérdő hangsúllyal mondja.) Oszt akkor nem annak fáj, hanem annak, aki a tejet elvitte. (Kacag.)
K.: Azért nevetsz, mert ezt már mesének tartod?
var gemius_identifier = "nA5K38S_R6j5UvHZZUaBxcUFjzOBaptU.eLGPQLqtjX.r7"; function gemius_pending(i) { window[i] = window[i] || function() {var x = window[i+"_pdata"] = window[i+"_pdata"] || []; x[x.length]=arguments;};};gemius_pending("gemius_hit"); gemius_pending("gemius_event"); gemius_pending("pp_gemius_hit"); gemius_pending("pp_gemius_event");(function(d,t) {try {var gt=d.createElement(t),s=d.getElementsByTagName(t)[0],l="http"+((location.protocol=="https:")?"s":""); gt.setAttribute("async","async");gt.setAttribute("defer","defer"); gt.src=l+"://gthu.hit.gemius.pl/gemius.js"; s.parentNode.insertBefore(gt,s);} catch (e) {}})(document,"script");