Bevezető

A társadalomtudományos szakirodalomban gyakran visszatérő megállapítás, hogy információs, tudástársadalomban élünk (vesd össze Toffler, 1993 Giddens, 1995). A kortárs társadalomban nem az erőszak vagy a pénz feletti rendelkezés jelenti a hatalom elsődleges forrását, hanem az információ, a tudás, ami elengedhetetlenné vált a gyorsan változó környezethez való alkalmazkodásban. A kockázati (Beck, 1986) és globalizálódó (Bauman, 2002) társadalomban az újabb generációk iskoláztatása, képzése kulcsfontosságú, hiszen ők képezik a „jövő társadalmának” az alapját. A romániai magyar kisebbség esetében a globális trendekbe való betagolódás igénye mellett az ifjúság problémájának a kedvező kezelése kiemelt jelentőségű. A 2002-es népszámlálást megelőző tudományos közlemények (lásd a Korunk 2002-es demográfia számát), valamint az előzetes eredmények nyilvánosságra hozatala után kialakult viták nyomán a „romániai magyar ifjúság kérdésköre” hirtelen közpolitikai témává vált: az ifjúság, kiemelt helyen a tanulóifjúság problematikáját beemelték a kisebbségi diskurzusba.1 De, miközben a fiatalkorúakról beszél, lényegében az erdélyi magyarok egészéről szól, hiszen a közbeszédben a fiatalok szülőföldön való boldogulása, kivándorlása és jövőképe összekapcsolódott a magyar kisebbség vélt vagy valós egzisztenciális problémáival.2 Ugyanakkor az ifjúságról szóló diskurzusból rendszerint kimaradnak maguk az érdekeltek: diákok, egyetemisták, fiatal munkavállalók.

Jelen írás célja az érdekeltek egyik sajátos csoportját szociológiai változó mentén leírni, és a jövőképük néhány meghatározó elemét vázolni. Vizsgálataink3 alanyai a kolozsvári Babeº–Bolyai Tudományegyetem magyar diákjai. Ők lesznek a jövendőbeli elit tagjai, a nyilvánosság véleményvezérei, és – fontos kiemelni – mindannyian az 1989-es rendszerváltás után szocializálódtak és jártak iskolába: ebben a vonatkozásban valóban a jövő letéteményesei.

A kolozsvári magyar diák robot- és jövőképe

A BBTE-n 1992 óta folyik magyar nyelvű szakoktatás. Azóta nem csupán a többségi, hanem a magyar diákok száma is folyamatosan nőtt.4 

1992 után, de különösen 1994 óta a BBTE diákjainak száma rohamosan növekedett, tulajdonképpen nyolc év alatt megduplázódott. E növekedés ütemét többnyire követi a magyarul tanuló diákok száma, amely szintén megkétszereződött ez időszak alatt, hiszen míg 1990–1992 között létszámuk 300 alatt volt, majd az 1993–1994-es akadémiai évben elérte a 300-t, 1994 óta jelentősen megnövekedett azok száma, akik magyarul tanulhatnak.

A kolozsvári BBTE-n tanuló magyar nemzetiségű egyetemisták szinte kétharmada lány. A leginkább „elnőiesedett” szakok a pszichológia (91,61 százalék) és a filológia (az „irodalmárok” között a lányok jelenléte eléri a 88,85 százalékot), illetve a társadalomtudományok. Eszerint a közgazdaságtan (73 százalék), az európai tanulmányok (76,45 százalék), a protestáns teológia (82 százalék), illetve a szociológia és szociális munkásképző (83 százalék) szakokon a lányok dominálnak. A természettudományok közül főleg a kémia (75), biológia–geológia (70), valamint a földrajz (60) karokon vannak a lányok többségben, de itt már jelentősebb a fiúk jelenléte. Viszont vannak kiemelten fiúk által kedvelt szakok, mint a testnevelés (a fiúk aránya 66 százalék), és többnyire fele-fele a nemek közötti arányt azok között, akik matematikát (42), informatikát (41), fizikát (54), történelmet és filozófiát (57) tanulnak.

A diákok 85 százaléka városi. Az egyetem vonzáskörzetébe az erdélyi megyék tartoznak: a diákok jelentősebb arányban – valamivel több, mint fele – a Székelyföldről (Maros, Hargita, Kovászna) és Kolozsvár környékéről – egyharmad arányban – származnak. Kisebb arányban, de Arad, Bihar, Brassó, Beszterce, Szatmár megyékből is jönnek magyarul tanulni a BBTE-re. Többségük középosztálybeli, feltehetőleg „fehérgalléros”, vagyis értelmiségi tevékenységet végző családból származik. Ami a szülők legmagasabb iskolai végzettségét illeti, hangsúlyosabban vannak jelen a felsőfokú végzettségűek, ez a tendencia állandó (az évtized elején is hasonlóak voltak az arányok, lásd Magyari–Péter, 1997).

Ami a diákok gazdasági/anyagi helyzetét illeti, elmondható, hogy több mint 90 százalékuk havonta kevesebb, mint 100 euróból gazdálkodik. Az utóbbi négy évben is csekély volt azok aránya, akik száz eurónak megfelelő összegnél nagyon összegből gazdálkodtak (vesd össze Péter, 2002). Érdekes, hogy a lányok átlagosan, tendenciaszerűen kevesebb pénzből gazdálkodnak (az 50 euró alatti összegből élők több mint kétharmada nő, a 100 euró körüli illetve az e fölötti összegből gazdálkodók 60 százaléka férfi).

A diákoknak csupán 14,1 százaléka lakik egyetemi bentlakásban, így a diákok jóval több, mint fele az egyetemi rendszer struktúráján kívül oldja meg a kolozsvári szállását: leggyakoribb a „kintlakás” – 22 százalék házinénivel/-bácsival együtt, 42,9 százalék más egyetemistákkal, de házinéni/-bácsi nélkül lakik. Ugyanakkor a diákok 13,6 százaléka (a kolozsváriak többsége) szüleivel lakik. A diákok mindössze két százaléka engedheti meg magának, hogy egyedül béreljen lakást. A tartós használati cikkek (rádiókészülék/kazettás magnó, személyi számítógép vagy -hozzáférés, internet/e-mail-hozzáférés, színes televízió vagy rendszeres hozzáférés, kábeltévé csatlakozás és mobiltelefon) viszonylag nagy arányban fordulnak elő a diákok körében. Rádiókészüléke a megkérdezettek 83 százalékának van, számítógépe vagy ehhez rendszeres hozzáférése 40,5 százaléknak, színes tévéje vagy rendszeres tévéhozzáférése a diákok 50,4 százalékának. A hallgatók 65 százaléka internetezik vagy emailezik, mobiltelefonnal pedig szinte minden második egyetemista (40,6 százalék) rendelkezik. Összegezve az eddigieket: a hallgatók – szociodemográfiai és gazdasági szempontból – három jelentős csoportba sorolhatók. Ezekre a kategóriákra néhány vonásban az alábbiak jellemzők:

1. Az apa legmagasabb iskolai végzettsége szakiskola (mesteriskola, technikum), az anyáé középiskola, a diák nem rendelkezik színes televízióval és mobiltelefonnal, nincs számítógép-hozzáférése, havonta átlagosan 25–30 euró közötti pénzösszeggel gazdálkodik.

2. Mindkét szülő felsőfokú végzettségű, a hallgató nem rendelkezik színes televízióval, de mobiltelefonnal és internet-hozzáféréssel igen, egy hónapban kb. 50 euró körüli pénzösszeget költ.

3. Mindkét szülő szakiskolai végzettséggel rendelkezik, a diák által birtokolt fogyasztási javak között már van számítógép, de nincs mobiltelefon, 25–30 euró körüli összegből gazdálkodik egy hónapban, átlagosan 24 éves, főként felsőbb éves.

Az egyetemi hallgatók profilja ugyanakkor a preferált szabadidős tevékenységek segítségével is körvonalazható. E változó az alábbi eloszlást eredményezi:

Lényegében két eltérő típusú szabadidős tevékenység fordul elő: ezek a „magas-kultúra” és „tömegkultúra” termékeinek fogyasztásaként címkézhetők. Az első csoportba azok az egyének sorolhatók, akik inkább színházba, szimfonikus koncertre, moziba járnak, könyvet olvasnak, barátaikkal, illetve családtagjaikkal töltenek sok időt, az utóbbiba pedig az inkább flörtölők, tévézők, internetezők és azok kerülnek, akik gyakran járnak kocsmába vagy más szórakozóhelyre. Természetesen a két csoport között átfedések vannak, és tiszta formában nem fordulnak elő.

A diákok jövőképét módszertanilag a tágabb társadalmi környezet makro-folyamatairól alkotott véleményében, a kivándorlási szándék intenzitásában lehet tetten érni. Ezekhez természetesen szorosan kapcsolódik a közéleti szerepvállalási hajlandóság és a szakmai karrierépítés. A diákok mindennapjaik során konkrét körülmények között cselekszenek, ezért nem mindegy, mit gondolnak arról, hogy általában véve a társadalmi változások és ezek következményei milyen irányultságúak. A diákok többsége pesszimista, több mint fele gondolja inkább úgy, hogy a román társadalomban a változások nem haladnak az általuk kívánt irányba. Pesszimizmusuk a szerény gazdasági életkörülményeikből adódhat, de elmarad az országos átlag mögött – a romániai átlagpolgárok kétharmada pesszimista.

A diákok jövőképében fontos elem az a „hely”, az a fizikai-társadalmi környezet, ahol az egyetem elvégzése után élni és tevékenykedni szeretnének, vagy ahol erre lehetőség adódik. Az egyetem elvégzése társadalmi szempontból mobilitásként értelmezhető, hiszen az egyetemi diploma megszerzése következtében a fiatalok átlépnek egy másik társadalmi kategóriába (a diákok kategóriájából a felsőfokú végzettséggel és szakmával rendelkező értelmiségiek kategóriájába) a gazdasági szempontból inaktívak (eltartottak) csoportjából az aktívak (dolgozók, keresők) csoportjába. Ezzel a társadalmi státusuk, szakmájukból adódóan pedig a presztízsük is megnő a társadalom egésze előtt – más szavakkal a társadalmi struktúrában rendszerint felfele mozdulnak el, javítanak a helyzetükön (feltéve, ha állást is találnak maguknak). A társadalmi struktúrában való mobilitásnak azonban van egy területi vonatkozása is: a magasabb társadalmi pozíció a korábbihoz képest területileg, fizikailag máshol lehet, és rendszerint máshol is van – más városban, megyében, egyre gyakrabban más országban. Ebből a meggondolásból vizsgáltuk a diákok kivándorlási szándékát: Romániában vagy inkább Magyarországon, illetve máshol szándékoznak kamatoztatni az itthon tanultakat? A diákok válaszai7 szerint két fő következtetést vonhatunk le.

Az egyik következtetésünk szerint a diákok kivándorlási hajlandósága viszonylag magas (2000-ben 62 százalékuk gondolt arra, hogy kitelepedjen, 2001-ben pedig 36 százalék el is szándékozott menni, 2002-ben ez az arány 32 százalék, de 62 százalékuk komolyabban elgondolkozott a kivándorlás kérdésén). Fontos megjegyezni azonban, hogy lényegileg nem különbözik a román diákok kivándorlási hajlandóságának mértékétől, mert a diákok elsősorban nem etnikai, hanem gazdasági és szakmai okokból „mennének el”. A másik következtetésünk szerint a diákok a „máshol” (nem itthon, Romániában) való gyarapodást és karrierépítést nem gondolják véglegesnek és egyirányúnak, más szavakkal nem gondolják, hogy „örökre mennek el”, és többségük a „hazatérést” is kilátásba helyezte. Mindezek arra utalnak, hogy a diákok egyetem utáni kivándorlását környezeti, gazdasági indokok váltják ki, és ez esetükben a pragmatikusnak vélt pálya. A célországok között Magyarország áll a preferencialista elején, de a diákoknak majdnem fele Nyugat-Európába vagy Amerikába szeretne költözni (ami szintén kisebbségi helyzetet jelent). Az itthon maradni szándékozók érvei között felmerültek a szülőföldön való boldoguláskeresés szüksége, kötelessége, de itt is inkább a pragmatikus számítások domináltak.

A közéleti, politikai részvétel mértéke szintén fontos dimenziója a jövőképnek, hiszen egy közösségbe való sikeres integráció feltétele.

A kétéves időszakban pregnánsan megfigyelhető változások, hogy a politikai aktivitás szempontjából az attitűdök az érdektelenség irányába tolódnak el: nő azoknak az aránya, akiket nem érdeklel a politika, és szavazni sem mennének el, illetve azoknak aránya, akik csupán szavazni mennének el. Ugyanakkor hangsúlyosan csökken azoknak az aránya, akik nagyobb fokú aktivitást mutatnak (CKI-16,5%, CKII-5,6%, CKIII-6,5%). Közös jellemző a politikai passzivitás, valamint a politikai cselekvésnek a szavazásra való redukálódása. Az általános passzivitás úgy értelmezhető, mint a rendszerváltást követő korszakban a személyes társadalmi kiszolgáltatottság-érzés kivédésére szolgáló hagyományos módszer. Ugyanakkor elmondható, hogy a politikai érdektelenség általános jelenség, szociokulturális háttértől független (lásd továbbá Péter, 2000 2002), nem befolyásolja a nem, az anyagi háttér, az apa foglalkozása vagy iskolai végzettsége, az egyén politikai tájékozottsága.

Következtetésként elmondható, hogy a jövőjük megtervezésében a diákok messzemenően tudatosaknak és pragmatikusaknak bizonyulnak. E tudatosság főként szakmai síkon jelenik meg, a szakmai karrier megtervezésében. Ennek tükrében az elvándorlás vagy itthon maradás értékelése is főként ebben a pragmatikus keretben értelmezendő, nem pedig különböző érzelmi tényezők hatásaként.

IRODALOM

**** A BBTE Rektorátusának Hivatalos Nyilvántartása, 1994/1995 akadémiai évre vonatkozóan. BBTE, Kv., 1995.

**** A BBTE Rektorátusának Hivatalos Nyilvántartása, 1996/1997 akadémiai évre vonatkozóan. BBTE, Kv., 1997.

**** A BBTE Rektorátusának Hivatalos Nyilvántartása, 1997/1998 akadémiai évre vonatkozóan. BBTE, Kv., 1998.

**** A BBTE Rektorátusának Hivatalos Nyilvántartása, 2000/2001 akadémiai évre vonatkozóan. BBTE, Kv., 2001.

**** A BBTE Rektorátusának Hivatalos Nyilvántartása, 2001/2002 akadémiai évre vonatkozóan. BBTE, Kv., 2002.

Bauman, Z.: Globalizarea. Antet, Oradea, 2002.

Beck, U.: Túl renden és osztályon. In: Angelusz Róbert (szerk.): A társadalmi rétegződés komponensei. Új Mandátum, Bp., 2000.

Magyari, N.L–Péter L.: Az egyetemről magyar diák szemmel. Korunk 1997. 4. 112–118.

Giddens, A: Szociológia. Osiris Kiadó, Bp., 1995.

Péter, L.: Civil Kurázsi – Egyetemisták és civil társadalom Kolozsváron. In: Somai J (szerk.): A civil szféra szerepe a közösségfejlesztésben. Alapítvány az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért, Kv., 2000. 109–115 .

Péter, L.: Az Aranykorszak örökösei? A politikai szellem fenomenológiája. Szociológiai tanulmány a romániai átmenetről a kolozsvári BBTE diákjainak politikai kultúrája kapcsán.  WEB 2002. 10.

Toffler, A.: Hatalomváltás. Európa Könyvkiadó, Bp., 1993.

JEGYZETEK

1, Például „Értékválságban a fiatalok?” Hargita Népe 2002. október 26, szombat, XIV 249. szám, vagy „Apró lángok. Halottak Napja a Házsongárdban.” 2002. november 2 , „A nyitottság jegyében” Kis Újság 2002. március 28–április 3, 13(430). szám.

2. „Rendhagyó rendszerek” Heti Új Szó 2002. május 17.

3. A kutatások a direkt – face to face – technikával alkalmazott kérdőíves szociológiai felmérések (survey). A kérdezőbiztosok elsőéves szociológus diákok, akik a Bevezetés a szociológiai kutatás módszertanába című előadás egyik szemináriumi gyakorlata részeként alkalmazzák a kérdőíveket. Kötött kvótás mintavételi eljárást használtunk. Kvóták: fakultás, szak, évfolyam, év. Az eddig vizsgált alappopulációk: a Babeº–Bolyai Tudományegyetem magyar nemzetiségű diákjai. A kutatások során használt minták és a mérések elvégzésének az időpontjai, illetve a feltételezhető hibahatárok: N-741, 1999 december (P-0,95/ +/-3%) N-793 2000 március (P-0,95/ +/-3%) N-406  2000 november, (P-0,95 +/-4,2%)  N-382,  2001 november  (P-0,95 +/-4,5%). Továbbá három fókuszcsoportos vizsgálatot végeztünk (a szövegben megjelenő interjúrészletek innen származnak).

4. Az adatok a BBTE 2001–2002-es tanévre vonatkozó hivatalos nyilvántartásából származnak. UBB: Buletin Statistic pe anul 2001/2002 (BBTE: Statisztikai Közlöny a 2001/2002-es akadémiai évben).

5. A diákok száma az egyetemi és főiskolai nappali képzésben (tandíjas és tandíjmentes helyeken) résztvevők számát jelenti. Nem vettük figyelembe a látogatás nélküli, valamint a posztuniversitáris és doktori képzésben résztvevőket.

6. A magyar nyelvű képzésben résztvevőket vettük figyelembe csupán. Elemzésünk szempontjából nem tekintettük fontosnak azok számát feltüntetni, akik magyar nemzetiségűek, de más (román vagy német) nyelvű oktatásban vesznek részt. Hogyha ez utóbbi kategóriát is figyelembe vennénk, a magyar diákok száma magasabb volna.

7. Erre vonatkozóan fókuszcsoportos interjúkat is végeztünk.