A Székelyföld májusi számában a követező szerzők írása olvasható: Villányi László (A beregszászi fiúk), Pusztai Zoltán (Hiányjelek), Vári Fábián László (Fecskehajtó Kisasszony nyomában, Berekfürdőn). Vers: Pátkai Tivadar, Borbély János, László Zsolt. A Ködoszlás című rovatban Benkő Samu akadémikus a szépíró II Rákóczi Ferencről értekezik. További rovatok a Székelyföldből. Múltunk: Olti Ágoston (A legfontosabb termelőeszközök államosítása Csík megyében); Irattár: Gagyi József (Hazafiság 1949-ben); Kelet Népe: Ilyés Zoltán (A szakrális táj történeti szerveződése Gyímesben); Ujjlenyomat: Molnár H. Lajos (Az egymillió tonnás hazugság). A Műteremtés című rovatban Daczó Katalin interjúja olvasható Bartos Jenő képzőművésszel (Kultúrák és idők közötti kommunikáció), a Szemle rovatban pedig Fosztó Áron Zoltán a Wass Albert-perről beszélget Szakács István Péterrel.

A Helikon áprilisi utolsó számában a Kossuth-díjas Bodor Ádámot Balázs Imre József méltatja, a Széchenyi-díjas Pomogáts Bélát pedig Kántor Lajos köszönti (Magyar határjáró). Kovács András Ferenc Szilágyi Domokosról, Szőcs István pedig A történelem változékonyságáról ír. Egyed Emese prózát közöl a lapban, verset pedig Király Lászlótól olvashatunk. Komán János jegyzi az Egy óda a magyar nyelvhez című írást. A Serény Múmia immár 230 számához érkezett. A versblokkban Bölöni Péter és Gabriel Chifu művei olvashatók (Goron Sándor fordításában). Próza: Simó Márton kísérletet tesz a bozgor értelmezésére. A részlet A bozgor című regényből származik. (2003. 8.)

A májusi első Helikon-lapszámban Szőcs István tovább boncolgatja a történelem változékonyságának kérdését, Pomogáts Béla irodalomtörténész pedig Kosztolányiról közöl tanulmányt. Gyulai Levente Papp Attila Zsolt A Dél kísértése című kötetét recenzálja. A Serény Múmia György Attila prózájából (Uralkodók Könyve) közöl részletet, és ugyanitt olvasható Nagy Koppány Zsolt (A lézengő writter) valamint Zsidó Ferenc (Nagyszerű halál) prózája is. (2003. 9.)

A Látó májusi számának költői: Karácsonyi Zsolt, Bogdán László, Király László. Jánosházy György jelenkori katalán költészeti antológiájából válogatott néhány darabot. A próza rovatban  Molnár Vilmos, Szakács István Péter írásait olvashatjuk, Balázs Imre József pedig Bartalis János két világháború közötti költészetét elemzi. Az EMÍL-díjas Mózes Attilával Farkas Wellmann Éva beszélget. Zsidó Ferenc regényét Boka László, Berszán István könyvét Fekete J. József recenzálja.

Az Irodalmi Jelen áprilisi száma több olyan szöveget is tartalmaz, amely valamilyen évfordulóhoz kötődik: Kányádi Sándor Illyés Gyulára, Pongrácz P. Mária Endre Károlyra emlékezik, de a szerkesztőség Nichita Stănescura és Horváth Imrére is gondolt. Különleges ínyencfalatnak ígérkezik Thomas Mann Bartók Béláról írt levele. A levél érdekessége, hogy először jelenik meg magyar nyelven. Németh Zoltán a felvidéki magyar irodalom helyzetét elemzi.

A Hét májusi lapszámaiból: Gálfalvi György főszerkesztő szerint A demokráciát nehéz gyakorolni; ugyanebben a lapszámban  Ágoston Hugó a populizmus kérdéskörét boncolgatja. (17.) A 75 éves Domokos Gézát köszönti a szerkesztőség, Ágoston Hugó pedig folytatja Egyfelől és másfelől című publicisztika-sorozatát. (18.) Különösen izgalmas, továbbgondolásra érdemes írás a Demény Péteré (Mi a Balkán?), és ebben a lapszámban Szász János ismét jelentkezik Napló helyett rovatával. (19.)

A Várad friss számában verset közöl Kinde Annamária, Fried Noémi-Lujza, Dénes László és Karafiáth Orsolya. Demeter Szilárd (Az egérfelügyelő) vitát próbál gerjeszteni. Kulturális csemege, egyfajta irodalmi szenzáció a kordokumentumként közölt Emlékezés egy soha meg nem született folyóiratra. 1980-ban magyar irodalmi lapot akartak létesíteni Nagyváradon, s ezért aláírásgyűjtésbe kezdtek. Eleve bukásra ítéltetett ez a kezdeményezésük.