Azok a pró­bál­ko­zá­sok, me­lyek a tri­a­no­ni dön­tés után ki­sebb­sé­gi hely­zet­be ke­rült er­dé­lyi ma­gyar­ság meg­szer­ve­zé­sét, au­to­nóm po­li­ti­kai té­nye­ző­vé vá­lá­sát tűz­ték ki cé­lul, el­ső­sor­ban ah­hoz a negy­ven-öt­ven év kö­rü­li nem­ze­dék­hez kö­tőd­tek, amely még a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág ke­re­te­in be­lül szo­ci­a­li­zá­ló­dott. Mind a po­li­ti­kai lé­pé­sek, mind pe­dig a po­li­ti­kai ide­o­ló­gi­á­ból rö­vi­de­sen iro­dal­mi ká­non­ná ala­ku­ló transz­szil­ván esz­mék és ezek ha­tá­sá­ra az iro­da­lom gyors ki­bon­ta­ko­zá­sa az ő ne­vük­höz fű­ző­dik.

A há­bo­rús vesz­te­sé­gek, il­let­ve a re­pat­ri­á­lá­sok mi­att az er­dé­lyi ma­gyar szel­le­mi élet moz­gá­sá­ból ki­ma­rad egy egész nem­ze­dék: a 19. szá­zad utol­só év­ti­zed­ében szü­le­tett, 1919-re te­hát a har­min­cas évei kö­rül já­ró, egye­te­met vég­zett, pá­lyá­já­nak kez­de­ti, de már jól kör­vo­na­laz­ha­tó sza­ka­szát élő fi­a­tal ér­tel­mi­sé­gi­ek nem­ze­dé­ke. A ki­sebb­sé­gi kö­zös­sé­gi lét­for­má­kat meg­ala­po­zó „idős” ge­ne­rá­ció után köz­vet­le­nül azok vál­lal­nak ak­tív sze­re­pet a köz­élet­ben, akik a hú­szas évek má­so­dik fe­lé­ben ke­rül­nek a fő­is­ko­lák, egye­te­mek pad­ja­i­ba. Ez a „fi­a­tal ge­ne­rá­ció” már az im­pé­ri­um­vál­to­zás után nőtt fel, ki­sebb­sé­gi élet­for­má­ban szo­ci­a­li­zá­ló­dott, és az elő­ző nem­ze­dék­kel szem­ben jól be­szél­te a ro­mán nyel­vet. Töb­bek közt en­nek kö­szön­he­tő­en vál­lal­hat­ta, hogy szü­lő­föld­jén vé­gez­ze egye­te­mi ta­nul­má­nya­it, több­nyi­re ro­mán nyel­ven.1

A fi­a­tal ér­tel­mi­ség el­ső köz­éle­ti irá­nyult­sá­gú nem­ze­dé­ki meg­nyi­lat­ko­zá­sa az Er­dé­lyi Fi­a­ta­lok moz­gal­ma volt, mely­nek azo­nos ne­vű fo­lyó­ira­ta 1930 ja­nu­ár­já­ban je­lent meg. A cso­por­to­su­lás ve­ze­tő sze­mé­lyi­sé­gei egy­ben kü­lön­bö­ző fe­le­ke­ze­ti jel­le­gű egye­sü­le­tek­nek tag­jai vol­tak,2 a lap mun­ka­tár­sai pe­dig a leg­kü­lön­bö­zőbb vi­lág­né­ze­te­ket val­lot­ták. Az el­ső­sor­ban Jancsó Bé­la kez­de­mé­nye­zé­sé­re lét­

re­jött Er­dé­lyi Fi­a­ta­lok ha­sáb­ja­in (kü­lö­nö­sen a lap fenn­ál­lá­sá­nak el­ső sza­ka­szá­ban) a ko­ra­be­li fi­a­tal ér­tel­mi­ség csak­nem min­den je­les tag­ja pub­li­kált. Az ala­pí­tó ta­gok – Lász­ló De­zső, Ba­lázs Fe­renc, Debreczeni Lász­ló, Jancsó Elem­ér stb. – mel­lett töb­bek közt Dsida Je­nő, Bá­nyai (Baumgarten) Lász­ló, Méliusz Jó­zsef, Mikó Im­re, Venczel Jó­zsef és Vi­ta Zsig­mond csat­la­ko­zott az Er­dé­lyi Fi­a­ta­lok kö­ré­hez. A lap és a moz­ga­lom, akár­csak az Er­dé­lyi He­li­kon és írói kö­re te­hát a kü­lön­bö­ző esz­mei áram­la­tok egyez­te­té­sé­re, együtt­mű­kö­dé­sé­re tö­re­ke­dett, de a He­li­kon­tól el­té­rő­en csu­pán a moz­ga­lom el­ső sza­ka­szá­ban, mint­egy 1933-ig volt ké­pes fenn­tar­ta­ni a bel­ső egyen­súlyt. 

Az Er­dé­lyi Fi­a­ta­lok moz­gal­ma el­ha­tá­rol­ta ma­gát az idő­sebb nem­ze­dék po­li­ti­kai és iro­dal­mi szin­ten tör­té­nő tár­sa­da­lom­szer­ve­zé­si kí­sér­le­te­i­től, tel­jes szel­le­mi, szer­ve­ze­ti és anya­gi füg­get­len­ség­re tö­re­ke­dett. Hang­sú­lyoz­ta po­li­ti­ka­men­tes­sé­gét és val­lá­si to­le­ran­ci­á­ját, igye­ke­zett el­ha­tá­rol­ni ma­gát az er­dé­lyi ma­gyar­ság meg­lé­vő tár­sa­dal­mi ke­re­te­i­től (Or­szá­gos Ma­gyar Párt, fe­le­ke­ze­ti in­téz­mé­nyek stb.). Az Er­dé­lyi Fi­a­ta­lok te­hát a ki­sebb­sé­gi élet de­mok­ra­ti­kus át­ala­kí­tá­sát tűz­te ki cél­já­ul, el­ső­sor­ban in­ten­zív fa­lu­mun­kán ke­resz­tül, ugyan­ak­kor to­vább­ra sem tá­vo­lo­dott el a transz­szil­va­niz­mus né­pe­ket össze­bé­kí­tő ide­ál­já­tól. „Er­dé­lyi­ek is va­gyunk, an­nak a föld­nek a gyer­me­kei, ame­lyen ezer éve­ken át po­li­ti­kai vál­to­zá­sok alatt a kü­lön­bö­ző fa­jú né­pek a mun­ka egyet­ér­tés­ében él­tek egy­más mel­lett” – ír­ta a fo­lyó­irat prog­ram­adó ve­zér­cikk­ében Jancsó Bé­la.

A cso­port vi­lág­né­ze­ti plu­ra­liz­mu­sá­ból kö­vet­ke­ző­en tag­jai mind­annyi­an más­ként kép­zel­ték el a ho­má­lyo­san kör­vo­na­la­zott tár­sa­da­lom­meg­újí­tó esz­me meg­va­ló­sí­tá­sát, egy­sé­ges el­kép­ze­lé­sek hí­ján a moz­ga­lom 1934-re szét­for­gá­cso­ló­dott. Ki­vál­tak és több­nyi­re a Ko­runk kö­ré­hez csat­la­koz­tak a bal­ol­da­li ra­di­ka­liz­mus fe­lé tá­jé­ko­zó­dó fi­a­ta­lok (Bá­nyai Lász­ló, Méliusz Jó­zsef és Ko­vács Ka­to­na Je­nő), és ugyan­csak el­tá­vo­lod­tak a neo­ka­to­li­ciz­mus hí­vei (Dsida Je­nő és a fa­lu­mun­ká­ban meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet ját­szó Venczel Jó­zsef).

A két vi­lág­há­bo­rú köz­ti kor­szak fi­a­tal nem­ze­dé­ké­nek esz­mei po­la­ri­zá­ló­dá­sa­kor szü­le­tik meg 1935-ben a Hi­tel. Az új fo­lyó­irat mun­ka­tár­sa­i­nak egy ré­sze ek­kor hu­szon­éves egye­te­mi hall­ga­tó, több­sé­gük már pub­li­kált kü­lön­bö­ző er­dé­lyi saj­tó­or­gá­num­ok­ban. A fo­lyó­irat ter­vét Makkai Lász­ló és az Er­dé­lyi Fi­a­ta­lok kö­ré­ből ki­vált Venczel Jó­zsef kör­vo­na­laz­ta, el­kép­ze­lé­sük sze­rint az új lap fe­le­ke­ze­ti ho­va­tar­to­zás­tól füg­get­le­nül az egész fi­a­tal nem­ze­dé­ket fog­ná össze, és az Er­dé­lyi Fi­a­ta­lok mun­kás­sá­gá­tól el­té­rő­en nem­csak tu­do­má­nyos fa­lu­ku­ta­tás­ra, ha­nem az ur­bá­nus szfé­ra prob­lé­má­it is ma­gá­ban fog­la­ló tár­sa­da­lom­ku­ta­tás­ra kon­cent­rál­na. A Kós-Kovács Ist­ván szer­kesz­té­sé­ben meg­je­le­nő fél­ha­vi szem­le kul­tu­rá­lis, iro­dal­mi és tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi fo­lyó­irat volt, amely el­ső­sor­ban a leg­fi­a­ta­labb, hu­szon­éves kor­osz­tályt szó­lí­tot­ta meg. „Az 1935-ben in­dult Hi­telt a húsz­éve­sek nem­ze­dé­ké­nek mű­velt­ség– és él­mény­be­li hi­ány­ér­ze­te hoz­ta lét­re, de azért nem­csak a szá­mok­kal je­löl­he­tő év­já­rat­ok­hoz, ha­nem kor­kü­lönb­ség nél­kül a kö­zös mun­ká­ra vál­lal­ko­zók lel­ki nem­ze­dé­ké­hez szól, s nem egy szűk kör köz­lö­nye, ha­nem egy nem­ze­dék lel­ki al­ka­tá­nak ke­re­te sze­ret­ne len­ni” – állt a fo­lyó­irat el­ső szá­má­ban.3

A Hi­tel fi­a­tal szer­zői (Bözödi György, Fló­ri­án Ti­bor, Heszke Bé­la, Makkai Lász­ló, Szabédi Lász­ló, Szenczei Lász­ló, Tóth Zol­tán, Venczel Jó­zsef és má­sok) a fen­tebb em­lí­tett nem­ze­dé­ki kul­tú­ra­éh­ség csil­la­pí­tá­sá­ra mű­ve­lő­dés- és tu­do­mány­po­li­ti­kai, szo­ci­og­rá­fi­ai és mű­vé­sze­ti tár­gyú ta­nul­má­nyo­kat ír­tak és je­len­tet­tek meg a lap ha­sáb­ja­in, ere­de­ti cél­ki­tű­zé­se­ik­hez hí­ven min­den szám­ban volt leg­alább egy cikk/ta­nul­mány a nem­ze­ti, il­let­ve nem­ze­dé­ki ön­is­me­ret kér­dé­sé­ről. Az 1935-ös Hi­tel még hang­sú­lyo­zot­tan fog­lal­ko­zott a szép­iro­da­lom­mal, egyes ku­ta­tók ezért „iro­dal­mi jel­le­gű szem­lé­nek” ne­ve­zik.4 Ta­nul­má­nyo­kat kö­zölt a kor­társ len­gyel iro­da­lom­ról, a ro­mán lí­rá­ról, az er­dé­lyi szász iro­da­lom­ról, il­let­ve Pe­tő­fi Sán­dor mun­kás­sá­gá­ról, recenzálta a Ma­gya­ror­szá­gon újon­nan meg­je­lent fo­lyó­ira­to­kat (Apol­ló, Vá­lasz), és a ma­gyar nyelv­te­rü­le­ten meg­je­lent új köny­ve­ket. Thurzó Gá­bor az Új Írók cí­mű ro­vat­ban Er­dé­lyi Jó­zsef, Márai Sán­dor és Illyés Gyu­la mű­ve­it ele­mez­te, ugyan­ak­kor a lap szép­iro­dal­mat is rend­sze­re­sen kö­zölt Kiss Je­nő, Fló­ri­án Ti­bor, Jékely Zol­tán, Bözödi György, Szenczei Lász­ló, il­let­ve Szabédi Lász­ló tol­lá­ból.

A Hi­tel mind­össze hat szám után, 1935 jú­ni­u­sá­ban meg­szűnt, Makkai Lász­ló tá­vo­zá­sa után a lap­en­ge­délyt és ez­zel együtt a Hi­tel ne­vet is Venczel Jó­zsef  örö­köl­te.5 Az 1936 és 1944 közt meg­je­le­nő má­so­dik Hi­tel már nem szá­mí­tott nem­ze­dé­ki, il­let­ve di­ák­lap­nak, és nem fog­lal­ko­zott iro­da­lom­mal. (Az iro­da­lom­nak ek­kor már egyéb­ként is meg­vol­tak a ma­ga fó­ru­mai, a kü­lön­bö­ző na­pi­la-p­ok mel­lett az Er­dé­lyi He­li­kon, a Pász­tor­tűz és az ek­kor már szép­iro­dal­mat is köz­lő Ko­runk bő­ven ki tud­ták szol­gál­ni az ol­va­sók ilyen irá­nyú ér­dek­lő­dé­sét.) A ré­gi ne­vet meg­újí­tó má­so­dik Hi­tel az er­dé­lyi ma­gyar ér­tel­mi­ség és a kö­zép­osz­tály tu­do­má­nyos igé­nyű pub­li­ká­ci­ós fó­ru­ma kí­vánt len­ni, ezért is vá­lasz­tot­ták az új fo­lyó­irat ter­vén dol­go­zó szer­kesz­tők (Kéki Bé­la és Venczel Jó­zsef) a Ma­gyar Szem­lé­hez ha­son­ló, hosszabb ta­nul­má­nyok meg­je­len­te­té­sé­re is al­kal­mas ok­táv for­mát.

„Nem a nem­ze­dé­ki ön­zés ve­zet – jel­zi az új Hi­tel prog­ram­ja. – Csak ön­is­me­ret­re tö­rek­szünk, hogy a ma­gunk ere­jé­ből va­ló föl­emel­ke­dést meg­könnyít­sük. Kö­rül­te­kin­tünk a ma­gyar­ság leg­főbb tár­sa­da­lom-, mű­ve­lő­dés- és gaz­da­ság­po­li­ti­kai kér­dé­sei közt, hogy ké­pet al­kot­has­sunk a szór­vá­nyok­ban el­szi­ge­telt kö­zép-eu­ró­pai ma­gyar­ság ön­ere­jé­ről és le­he­tő­sé­ge­i­ről, ke­res­sük to­váb­bá az irá­nyu­lást el­vek és le­he­tő­sé­gek kö­zött, hogy tör­té­nel­mi ha­gyo­má­nya­ink­nak és né­pünk bel­ső ér­té­ke­i­nek tel­jes­sé­gét a je­len­ben a ma­gunk szá­má­ra élő­vé te­gyük, ép­pen ezért ér­tel­mi­sé­günk­ben tu­da­tos­sá kí­ván­juk ten­ni a tör­té­net és a nép is­me­re­tét. [...] Az új, ki­szé­le­sült mun­ka­te­rü­let meg­ha­lad­ja a »nem-zedéki« ki­zá­ró­la­gos­sá­got. Köz­vé­le­ményt ala­kí­ta­ni, az együtt me­ne­te­lés lel­ki fel­tét­ele­it meg­te­rem­te­ni, ez a cél. Az át­szer­ve­zés: az új for­ma, a mun­ka­tár­si kör ki­szé­le­sí­té­se, a fo­lyó­irat új jel­le­ge egy­aránt ezt a célt szol­gál­ják: a va­ló té­nyek fel­tá­rá­sá­val, a meg­gon­dol­koz­ta­tó igaz­sá­gok rend­sze­re­zé­sé­vel a cse­lek­vő fi­a­tal ma­gya­rok élet­út­já­nak tu­do­má­nyos meg­ala­po­zá­sát nyújtani.”6

A fo­lyó­irat cí­me, mely ti­pog­rá­fi­a­i­lag is vissza­utal Szé­che­nyi Ist­ván egyik leg­is­mer­tebb mun­ká­já­ra, jel­zi, hogy a szer­kesz­tők vissza­nyúl­tak ah­hoz a re­form­ko­ri esz­mé­hez, amely sze­rint az el­len­sé­ge­sen vagy el­nyo­mó­an vi­sel­ke­dő ál­lam­mal szem­ben az au­to­nóm kö­zös­sé­gi, pol­gá­ri szfé­ra hi­va­tott biz­to­sí­ta­ni az ön­meg­va­ló­sí­tás fel­tét­ele­it. A Hi­tel prog­ram­cik­ke a ke­let-eu­ró­pai ki­sebb­sé­gek kö­zös ta­pasz­ta­la­tá­ból in­dul ki, mely sze­rint a hi­va­ta­los, ál­la­mi po­li­ti­ka el­nyo­má­sa alól csak­is az au­to­nóm, ön­szer­ve­zés­re ké­pes tár­sa­da­lom ké­pes fel­sza­ba­dí­ta­ni az egyént. A kö­zös kul­tú­ra, kö­zös tu­dás hi­va­tott össze­fog­ni az egy­más­tól tá­vol élő egyé­ne­ket, ahogy a tri­a­no­ni dön­tés ér­tel­mé­ben kü­lön­bö­ző or­szá­gok­ban élő nem­zet­kö­zös­ség tag­ja­it is ez tart­ja össze.

Metamorphosis Transylvaniae cí­mű prog­ram­adó írá­sá­ban (ez a cím ké­sőbb ro­vat­cím lesz) Venczel Jó­zsef egy „új er­dé­lyi ma­gyar köz­szel­lem” ki­ala­ku­lá­sá­nak szük­ség­sze­rű­sé­gé­ről be­szél, amely­nek a tár­sa­da­lom­szer­ve­zés je­len­ti egyik leg­fon­to­sabb fel­té­tel­ét. Dimitrie Gusti vé­le­mé­nyét oszt­ja, aki sze­rint bár­mi­lyen tár­sa­da­lom­épí­tés­hez az il­le­tő tár­sa­da­lom ala­pos, tu­do­má­nyos és át­fo­gó is­me­re­te szükséges.7 A ki­in­du­lá­si pon­tot te­hát a cél­kö­zön­ség, az er­dé­lyi ma­gyar­ság gaz­da­sá­gi, köz­mű­ve­lő­dé­si stb. hely­ze­té­ről, in­téz­mé­nye­i­nek mű­kö­dé­sé­ről ké­szí­tett pon­tos sta­tisz­ti­kai ki­mu­ta­tá­sok je­len­tik. A lap fe­le­lős szer­kesz­tő­je és ki­adó­ja, Alb­recht De­zső Az épí­tő Er­dély cí­mű, ugyan­csak a Hi­tel el­ső szá­má­ban meg­je­lent prog­ram­cik­ké­ben kör­vo­na­laz­za az új „szo­ci­á­lis fe­le­lős­ség­ér­zet­tel és hi­va­tás­tu­dat­tal” ren­del­ke­ző ve­ze­tő osz­tály ki­ala­kí­tá­sá­nak szük­sé­ges­sé­gét. Alb­recht ezt el­ső­sor­ban a mű­velt kö­zép­osz­tály vi­dé­ken, egy­más­tól el­szi­ge­tel­ten élő tag­ja­i­nak (pa­pok, ta­ní­tók, or­vo­sok, ügy­vé­dek, gaz­dák és föld­bir­to­kos­ok) össze­fo­gá­sá­ból kép­ze­li el. A Hi­tel szer­zői sze­rint a szo­ci­á­lis re­for­mok alap­ját a tu­dás, a kul­tú­ra és a tu­do­mány je­len­tik, ezért a kö­zös­ség­ala­kí­tás­ban rend­kí­vül fon­tos sze­re­pet kap az ok­ta­tás és a népművelés.8 Ezek­ben az írá­sok­ban a kul­tu­rá­lis elit vég­ső so­ron a tel­jes, ki­sebb­ség­ben élő kö­zös­ség kép­vi­se­le­té­ben, po­li­ti­kai elit­ként je­le­nik meg, mely­nek egy­aránt fel­ada­ta a nép (ez­alatt el­ső­sor­ban a pa­raszt­sá­got ér­tet­ték) mű­ve­lé­se és fe­le­lős­ség­tel­jes vezetése.9

Az új, mo­dern tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi ér­dek­lő­dé­sű Hi­tel igen ha­mar te­kin­télyt szer­zett az er­dé­lyi ma­gyar kul­tu­rá­lis la­pok pi­a­cán, meg­je­le­né­sét a ko­ra­be­li köz­élet szá­mos ki­emel­ke­dő sze­mé­lyi­sé­ge üd­vö­zöl­te (pél­dá­ul Ke­mény Já­nos, Szentimrei Je­nő, Ka­csó Sán­dor stb.). Ta­má­si Áron szá­má­ra kü­lö­nö­sen az a „kö­nyör­te­len szi­go­rú­ság és szá­ra­zon ha­tó tár­gyi­la­gos­ság” fon­tos, amellyel a Hi­tel szer­zői „tör­té­nel­mün­ket, a je­le­nün­ket és jö­ven­dő sze­re­pün­ket szemlélik.”10 Ta­má­si fi­gyel­mez­tet a ma­gyar­or­szá­gi köz­gon­dol­ko­dás­ból me­rí­tett esz­mék ve­szé­lyé­re is, ame­lyek az er­dé­lyi ma­gyar­sá­got meg­foszt­hat­ják a sa­já­tos, er­dé­lyi mű­velt­ség-esz­me ki­ala­kí­tá­sá­tól, és ez­zel alá­ren­delt hely­zet­be szo­rít­ják.

A Hi­telt ugyan­ak­kor ve­he­mens tá­ma­dá­sok ér­ték a ra­di­ká­lis bal­ol­dal és az Er­dé­lyi Fi­a­ta­lok ré­szé­ről. Ba­logh Ed­gár Alb­recht ta­nul­má­nyá­ból in­dul ki, az új ve­ze­tő ré­teg gon­do­la­tát a ren­di fel­fo­gás új­ra­é­le­dé­se­ként ér­tel­me­zi, és „dísz­ma­gyar­ba búj­ta­tott hit­le­riz­mus­sal” vá­dol­ja a la­pot, amely sze­rin­te „el­sza­kít­ja ma­gát a ki­sebb­sé­gi esz­mél­ke­dés ha­gyo­má­nya­i­tól, el a ki­sebb­sé­gi va­ló­ság­tól és ta­nul­sá­gok­tól s a ré­gi ma­gyar ural­mi gon­dol­ko­zás ki­ta­po­sott me­ne­té­be sik­lik vissza”.11 Az új Hi­telt azon­ban nem az ide­o­ló­gi­ai el­len­fe­lek, ha­nem az esz­mei ver­seny­tár­sak, az Er­dé­lyi Fi­a­ta­lok moz­gal­má­nak tag­jai bí­rál­ták a leg­ke­mé­nyeb­ben. Ho­lott a két moz­ga­lom tö­rek­vé­sei, ha nem is azo­no­sak, de sok szem­pont­ból ha­son­ló­ak vol­tak. Mind­két cso­port az er­dé­lyi ma­gyar tár­sa­da­lom meg­szer­ve­zé­sét tűz­te ki cé­lul, csu­pán a mód­sze­rek ki­vá­lasz­tá­sá­ban je­lent­ke­zett né­hány el­té­rés.

Az Er­dé­lyi Fi­a­ta­lok nem tá­vo­lod­tak el a transz­szil­va­niz­mus né­pe­ket össze­bé­kí­tő alap­gon­do­la­tá­tól, a tár­sa­da­lom meg­újí­tá­sát el­ső­sor­ban a fa­lu­ku­ta­tás­ra ala­poz­ták, és alul­ról fel­fe­le épít­ke­ző gaz­da­sá­gi, mű­ve­lő­dé­si és tár­sa­dal­mi szer­vez­ke­dést szor­gal­maz­tak, mely­ben a szel­le­mi ve­ze­tő ré­teg el­ső­sor­ban a nép kö­ré­ből ne­ve­lő­dik ki. A Hi­tel kö­re ez­zel szem­ben utó­pi­á­nak tar­tot­ta a transz­szil­va­niz­must, a fa­lu­ku­ta­tás­nál szé­le­sebb kö­rű tár­sa­da­lom­ku­ta­tást akart, és a fe­lül­ről le­fe­le ki­épü­lő, el­ső­sor­ban a kö­zép­osz­tály­ra ala­po­zó szel­le­mi ve­ze­tő ré­teg ki­ala­kí­tá­sá­nak hí­ve volt.

Az Er­dé­lyi Fi­a­ta­lok, il­let­ve a Hi­tel köz­ti vi­ta a sze­mé­lyi el­len­té­te­ken túl­me­nő­en ha­tal­mi ri­va­li­zá­lás­ra ve­zet­he­tő vissza, mind­két fi­a­tal cso­por­to­su­lás a ma­ga szá­má­ra vin­di­kál­ta az új er­dé­lyi köz­élet ki­ala­kí­tá­sá­nak és ve­ze­té­sé­nek sze­re­pét. A ri­va­li­zá­lás a Vá­sár­he­lyi Ta­lál­ko­zó ide­jé­re for­má­lis sza­kí­tás­hoz ve­ze­tett, a nép­fron­tos szel­lem­ben meg­ren­de­zett if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zó szer­ve­zé­sé­ben a Hi­tel kon­zer­va­tí­vabb­nak tar­tott mun­ka­tár­sai ak­tív sze­re­pet vál­lal­tak, míg az Er­dé­lyi Fi­a­ta­lok kö­re tel­je­sen el­zár­kó­zott, sem egyé­ni­leg, sem cso­por­to­san nem kép­vi­sel­tet­te ma­gát. Az er­dé­lyi la­pok kö­zül a Hi­tel fog­lal­ko­zott a leg­töb­bet a Vá­sár­he­lyi Ta­lál­ko­zó­val, 1937. 3-as szá­má­ban rész­le­te­sen is­mer­tet­te a ta­lál­ko­zó prog­ram­ját és ese­mé­nye­it, a Ta­má­si Áron ál­tal meg­fo­gal­ma­zott zá­ró­nyi­lat­ko­za­tot, a Hit­val­lást pe­dig tel­jes ter­je­del­mé­ben kö­zöl­te. A Ta­lál­ko­zó után ugyan­csak a Hi­tel szem­le­író­ja fo­gal­maz­ta meg azt, hogy az if­jú­sá­gi par­la­ment nem ér­te el cél­ját, a fi­a­tal nem­ze­dék egy­sé­ge nem va­ló­sult meg. „A Vá­sár­he­lyi Ta­lál­ko­zó mint tény­le­ges mun­ka­kö­zös­ség meg­szűnt ab­ban az ün­ne­pé­lyes pil­la­nat­ban, ami­kor ta­nács­ko­zá­sa­it Ta­má­si Áron be­zár­ta. De fenn­ma­radt min­den egyes részt­ve­vő­je szá­má­ra: mint egyé­ni fe­le­lős­ség és lel­ki­is­me­ret pa­ran­csa.”

A má­so­dik bé­csi dön­tés ha­tá­sa
a Hi­tel kö­ré­re

Az 1940. au­gusz­tus 30-i má­so­dik bé­csi dön­tés a Ma­gya­ror­szág­hoz vissza­csa­tolt Észak-Er­dély va­la­mennyi (kul­tu­rá­lis) in­téz­mé­nye, így a Hi­tel előtt is új le­he­tő­sé­ge­ket nyi­tott meg, a szer­kesz­tők­nek ugyan­ak­kor új fel­ada­tok­kal is szem­be kel­lett néz­ni­ük.

A po­li­ti­kai dön­tés nyo­mán ak­tí­vab­bá, pezs­gőb­bé vált az er­dé­lyi szel­le­mi és mű­ve­lő­dé­si élet, s a fi­a­tal nem­ze­dék tag­jai szá­má­ra új le­he­tő­sé­gek kí­nál­koz­tak. A fel­len­dü­lő gaz­da­sá­gi és szel­le­mi élet mö­gött azon­ban mind­vé­gig ott kí­sér­tett a há­bo­rú prob­lé­má­ja, an­nak ki­me­ne­te­le és ha­tá­sa az ut­ca em­be­rét és a kor gon­dol­ko­dó­it egy­aránt rend­kí­vü­li mó­don fog­lal­koz­tat­ta. A Hi­tel kö­re rög­tön a bé­csi dön­tés be­je­len­té­se után meg­pró­bál­ko­zott a lap ha­sáb­ja­in ko­ráb­ban kör­vo­na­la­zott esz­mék va­ló­ra vál­tá­sá­val. Még a hon­véd­ség be­vo­nu­lá­sa előtt egy szű­kebb kö­rű Hi­tel-össze­jö­ve­te­len Te­le­ki Ádám, Ta­má­si Áron, Vi­ta Sán­dor, Venczel Jó­zsef és Alb­recht De­zső Észak-Er­dély­re vo­nat­ko­zó el­kép­ze­lé­se­i­ket egy me­mo­ran­dum­ban vá­zol­ták, me­lyet 1940 szep­tem­ber 9-én át is ad­tak Te­le­ki Pál mi­nisz­ter­el­nök­nek. A me­mo­ran­dum szer­zői a tel­jes er­dé­lyi ma­gyar ér­tel­mi­ség ne­vé­ben szó­lal­nak meg, s az er­dé­lyi ma­gyar tár­sa­da­lom sa­já­tos szer­ve­ző­dé­si for­má­i­nak, ha­gyo­má­nyá­nak meg­őr­zé­sét kö­ve­te­lik. A Ma­gyar Nép­kö­zös­ség jog­utód­ja­ként el­kép­zelt Ma­gyar Szö­vet­ség lét­re­ho­zá­sát ké­rik, amely össze­fog­ná az er­dé­lyi ma­gyar in­téz­mé­nye­ket, és Ma­gya­ror­szá­gon be­lül bi­zo­nyos fo­kú au­to­nó­mi­át biz­to­sí­ta­na az er­dé­lyi ci­vil szer­ve­ző­dé­sek­nek. Ugyan­ak­kor fi­gyel­mez­tet­nek a nem­ze­ti­sé­gi kér­dés ve­szé­lye­i­re is, ro­mán in­téz­mé­nyek fel­ál­lí­tá­sát, ro­mán nyel­vet be­szé­lő tiszt­vi­se­lők al­kal­ma­zá­sát és Er­dély te­rü­le­tén a ro­mán nyelv kö­te­le­ző is­ko­lai ok­ta­tá­sát ja­va­sol­ják. A me­mo­ran­dum­ban fog­lalt el­vá­rá­sok vé­gül nem tel­je­sül­tek, a be­ren­dez­ke­dő ma­gyar ha­ta­lom in­kább a köz­pon­to­sí­tás szel­le­mé­ben kor­má­nyoz­ta a vissza­tért or­szág­részt.

A Hi­tel szer­kesz­tői 1940 őszén (is­mét Szé­che­nyi Ist­ván gon­do­la­ta­it kö­vet­ve) egy klu­bot is lét­re­hoz­tak, ahol a ta­gok és ér­dek­lő­dők na­pi rend­sze­res­ség­gel össze­gyűl­het­tek az idő­sze­rű kér­dé­se­ket meg­be­szél­ni. Né­hány hó­nap­pal ké­sőbb, 1941 ta­va­szán Te­le­ki Bé­la, Alb­recht De­zső és Vi­ta Sán­dor ve­ze­té­sé­vel meg­ala­kult a kez­det­ben mint­egy 60–70 ta­got szám­lá­ló Er­dé­lyi Kör. Ez a ci­vil szer­ve­ző­dés a ve­ze­tők el­kép­ze­lé­se sze­rint ugyan­azt a célt hi­va­tott szol­gál­ni, amit ko­ráb­ban a Hi­tel lap­ja­in kör­vo­na­laz­tak: a fe­le­lős­ség­tel­jes ve­ze­tés­re al­kal­mas szel­le­mi elit töb­bé-ke­vés­bé spon­tán ki­vá­lasz­tó­dá­sát. „Úgy gon­dol­tuk, hogy az it­te­ni össze­jö­ve­te­le­in­ken, vi­tat­ko­zá­sa­in­kon las­san ki­ala­kít­ha­tunk egy olyan er­dé­lyi ve­ze­tő ré­te­get, egy olyan új eli­tet, amely­ben mély fe­le­lős­ség­tu­dat él, és ame­lyet kö­zös hi­va­tás­tu­da­ta ál­lít a né­pe szol­gá­la­tá­ba” – em­lé­ke­zik vissza az Er­dé­lyi Kör kez­de­ti el­kép­ze­lé­se­i­re Vi­ta Sándor.12 A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú évei alatt szá­mos vi­ta­es­tet ren­dez­tek az Er­dé­lyi Kör­ben, a rö­vid, be­ve­ze­tő jel­le­gű elő­adá­so­kat ál­ta­lá­ban nyílt vi­ta kö­vet­te. Kü­lön­bö­ző ak­tu­á­lis köz­éle­ti kér­dé­sek ke­rül­tek meg­tár­gya­lás­ra, pél­dá­ul a nem­ze­ti­sé­gi kér­dés, a ti­zen­ki­len­ce­dik szá­za­di ma­gyar kül­po­li­ti­ka kon­fö­de­rá­ci­ós el­kép­ze­lé­sei, a vál­sá­gos hely­zet tör­té­nel­mi, po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi okai, Er­dély és az anya­or­szág kap­cso­la­tai, az eset­le­ges er­dé­lyi au­to­nó­mia kér­dé­se stb. A ki­sebb-na­gyobb össze­jö­ve­te­le­ken több­nyi­re a ko­ra­be­li köz­élet re­á­lis prob­lé­má­i­ra mu­tat­tak rá, de a prob­lé­mák meg­ol­dá­sá­ra már nem volt tény­le­ges ha­tal­muk.

Az Er­dé­lyi Kör a Hi­tel tár­sa­sá­gá­nak köz­éle­ti fó­ru­ma­ként in­dult, majd a há­bo­rú vég­ső sza­ka­szá­ban egy­re na­gyobb tö­me­ge­ket von­zott, és egy­re na­gyobb je­len­tő­ség­re tett szert. 1944. szep­tem­ber 12-én Ko­lozs­vár egy­há­zi és tár­sa­dal­mi ve­ze­tői az Er­dé­lyi Kör he­lyi­sé­gé­ben ír­ták alá azt a Hor­thy Mik­lós­hoz in­té­zett me­mo­ran­du­mot, mely­ben Ma­gyar­or­szág há­bo­rú­ból va­ló ki­lé­pé­sét sür­get­ték, négy nap­pal ké­sőbb ugyan­csak itt ala­kult meg az Er­dé­lyi Ma­gyar Ta­nács, mely­nek fel­ada­ta az volt, hogy tár­gyal­jon a ka­to­nai és pol­gá­ri ve­ze­tők­kel (Dálnoki Ve­ress La­jos had­se­reg­pa­rancs­nok­kal és gróf Beth­len Bé­la kor­mány­biz­tos­sal) an­nak ér­de­ké­ben, hogy Er­dély és ezen be­lül Ko­lozs­vár mi­nél ke­ve­sebb vesz­te­ség­gel ke­rül­jön ki az im­már nyil­ván­va­ló­an el­ve­szí­tett há­bo­rú­ból.

A Hi­tel kö­ré­nek köz­éle­ti pró­bál­ko­zá­sai be­le­il­le­nek a szer­zők­nek az ér­tel­mi­ség sze­re­pé­ről ki­ala­kí­tott kon­cep­ci­ó­já­ba. A má­so­dik bé­csi dön­tés­sel be­kö­vet­ke­ző új hely­zet­ben nem­ csak a lap kö­ré­nek ki­fe­je­zet­ten tár­sa­dal­mi, köz­éle­ti ér­zé­keny­sé­gű tag­jai, ha­nem az er­dé­lyi ma­gyar szel­le­mi élet más kö­rei is ma­guk szá­má­ra kö­ve­tel­ték azt a jo­got, hogy az er­dé­lyi szel­le­mi és köz­élet egé­szét, vagy egy-egy sze­le­tét kép­vi­sel­jék és ve­zes­sék.

A Hi­tel utol­só évei

Az ál­ta­lá­nos pezs­gés és a Hi­tel szer­kesz­tő­i­nek fon­tos köz­éle­ti sze­rep­lé­se el­le­né­re a po­li­ti­kai hely­zet meg­vál­to­zá­sa nem szol­gál­ta a fo­lyó­irat ja­vát. Ren­de­ző­dött ugyan a lap anya­gi hát­te­re, a má­so­dik bé­csi dön­tés után a Hi­tel már fi­zet­ni tud mind a szer­kesz­té­sért, mind pe­dig a fo­lyó­irat ha­sáb­ja­in meg­je­le­nő írá­so­kért.

Az 1940-es és 1941-es cson­ka év­fo­lya­mot össze­von­va je­len­tet­ték meg, a lap szer­kesz­té­sé­re is ke­ve­sebb idő ju­tott, hi­szen a szer­kesz­tők­nek más el­fog­lalt­sá­gai akad­tak. Kéki Bé­la előbb az Egye­te­mi Könyv­tár­ban, majd Már­ton Áron aján­lá­sá­ra a kul­tusz­mi­nisz­té­ri­um­ban dol­go­zott, az­tán ka­to­nai szol­gá­la­tot tel­je­sí­tett, Venczel Jó­zsef a Tör­té­ne­lem­tu­do­má­nyi In­té­zet­ben dol­go­zott, Alb­recht De­zsőt és Vi­ta Sán­dort par­la­men­ti kép­vi­se­lő­nek hív­ták be. Alb­recht De­zső ek­kor ko­moly po­li­ti­kai pá­lyát fu­tott be, ő lett az Er­dé­lyi Párt al­el­nö­ke, s e köz­éle­ti el­kö­te­le­zett­ség mi­att nem bi­zo­nyult sze­ren­csés­nek, hogy a negy­ve­nes évek so­rán ő volt a lap fe­le­lős szer­kesz­tő­je. Mel­let­te az 1941-ben Ko­lozs­vár­ra vissza­té­rő Kéki Bé­la vál­lal­ja a Hi­tel szer­kesz­té­sét, majd a sok mun­ka mi­att még se­géd­szer­kesz­tőt is al­kal­maz­nak Kiss Je­nő sze­mé­lyé­ben.

A fo­lyó­irat lap­ja­in ko­ráb­ban vá­zolt tár­sa­dal­mi prog­ram egy ré­sze eb­ben az idő­ben vá­lik po­li­ti­kai prog­ram­má. Az el­ső, il­let­ve má­so­dik bé­csi dön­tés so­rán Ma­gya­ror­szág­hoz vissza­csa­tolt or­szág­ré­szek­ben nem ren­dez­tek vá­lasz­tá­so­kat, a kép­vi­se­lők be­hí­vás­sal ke­rül­tek az Or­szág­ház­ba. Míg a fel­vi­dé­ki és kár­pát­al­jai be­hí­vott kép­vi­se­lők po­li­ti­kai meg­győ­ző­dé­sük függ­vé­nyé­ben csat­la­koz­tak a kü­lön­bö­ző ma­gyar­or­szá­gi pár­tok kép­vi­se­lő­i­hez, ad­dig az er­dé­lyi kép­vi­se­lők lét­re­hoz­ták sa­ját párt­ju­kat, az Er­dé­lyi Pár­tot, mely­nek po­li­ti­kai prog­ram­ja a Hi­tel-moz­ga­lom el­kép­ze­lé­se­i­nek eny­hén mó­do­sí­tott vál­to­za­ta volt.13

1942-től a Hi­tel már nem ne­gyed­évi szem­le, ha­nem havilap, egész Ma­gya­ror­szá­gon ter­jesz­tik, hír­lap­áru­sok­nál is meg­vá­sá­rol­ha­tó, ugyan­csak 1942-től „nem­zet­po­li­ti­kai szem­le” al­cím­mel je­le­nik meg. Az ad­dig in­kább tár­sa­da­lom­po­li­ti­kai ér­dek­lő­dés­sel jel­lem­zett fo­lyó­irat „nem­zet­po­li­ti­kai szem­lé­vé” vá­lá­sát Mikó Im­re foly­to­nos­ság­ként ér­tel­me­zi. Az er­dé­lyi po­li­ti­kát vizs­gá­ló ta­nul­má­nyá­ban a ki­sebb­sé­gi kor­szak egyik leg­ér­té­ke­sebb ho­za­dé­ká­nak tart­ja azt, hogy „az er­dé­lyi ma­gyar­ság ki­sebb­sé­gi sor­ban min­dig nem­zet­po­li­ti­kát foly­ta­tott, s ezért még ma sem tud­ja egé­szen be­le­él­ni ma­gát a párt­po­li­ti­kai gon­dol­ko­dás­ba, mely szem­be­ál­lít­ja azo­kat, akik hu­szon­két éven át kéz a kéz­ben dolgoztak”.14

Az új hely­zet­ben a Hi­tel is­mét Szé­che­nyi Ist­ván esz­mé­i­hez nyúl vissza, a vál­to­zás utá­ni el­ső szá­mot mot­tó­ként a Ke­let Né­pé­ből vett idé­zet ve­ze­ti be. („Or­szág­lás­ban egye­dül az ész­nek sza­bad mű­köd­ni, a szív­nek el­len­ben jó­ra, ne­mes­re ger­jesz­té­sen kí­vül még moc­can­ni sem.”) „A szer­kesz­tő­ség” alá­írás­sal meg­je­lent be­ve­ze­tő­ben a Hi­tel kö­re hasz­nos szü­net­ként ér­tel­me­zi a meg­je­le­né­sé­ben be­állt csak­nem egy­éves ki­esést, olyan tü­rel­mi idő­ként, amely le­he­tő­vé tet­te, hogy az in­du­la­tok le­lo­ha­dá­sa után a Szé­che­nyi­-mot­tó szel­le­mé­ben tud­ják foly­tat­ni mun­ká­ju­kat: „Az egy­éves szü­net, úgy érez­zük, a hely­ze­tünk­ben be­ál­lott vál­to­zás­sal elég­gé ma­gya­ráz­ha­tó. Po­li­ti­kai ide­á­ink meg­za­va­rod­tak, élet­for­mánk vál­ság­ba ke­rült, ál­ta­lá­ban tá­jé­ko­zat­lan­ság lett úr­rá a lel­ke­ken, a ré­gi és új élet esz­méi, tör­vé­nyei és szo­ká­sai köz­ti in­ga­do­zás aka­dá­lyoz­ta a jel­lem­ző és szük­sé­ges je­gyek meg­ra­ga­dá­sát, meg­ál­la­pí­tá­sát vagy ép­pen rög­zí­té­sét. Most kb. ott va­gyunk, hogy kezd­jük tisz­tán lát­ni sze­re­pün­ket, az élet­for­má­ban be­állt vál­to­zá­sok jó és rossz ol­da­la­it és a szel­lem bi­ro­dal­má­ban az el­iga­zí­tó tám­pon­to­kat.”

A szer­kesz­tők úgy lát­ják, az új hely­zet­ben nem az ő sze­re­pük, „csak a Metamor-phosis Transylvaniae irá­nya vál­to­zott”. Ezt bi­zo­nyí­tan­dó Vissza­pil­lan­tás cím­mel kö­zöl­nek egy át­fo­gó is­mer­te­tést a Hi­tel múlt­já­ról, esz­mé­i­ről és meg­va­ló­sí­tá­sa­i­ról, mely­nek zár­la­tá­ban fel­hív­ják a fi­gyel­met ar­ra, hogy a lap irá­nyult­sá­ga és el­vei az új hely­zet­ben sem vál­toz­nak. „Er­dély kér­dé­se­it vizs­gál­juk to­vább­ra is, tel­jes­ség­re és va­ló­ság­hű­ség­re tö­re­ked­ve. E jel­sza­vas vi­lág­ban nem jel­szónk, csak Szé­che­nyi esz­mé­je mel­let­ti ta­nú­sá­gunk az, amit mot­tó­ként fel­ír­tunk, s az a »hitelről« val­lott fel­fo­gá­sunk is: A hi­tel tágasb ér­te­lem­ben hin­ni és hi­het­ni egy­más­ban” (ki­eme­lé­sek az ere­de­ti­ben).

A Hi­tel má­so­dik vi­lág­há­bo­rús év­fo­lya­mai va­ló­ban „nem­zet­po­li­ti­kai” ér­dek­lő­dést je­lez­nek, amennyi­ben szá­mos ek­kor kö­zölt ta­nul­mány a tár­sa­da­lom egé­szét át­fo­gó, il­let­ve a nem­ze­ti kér­dést érin­tő té­mát dol­goz fel. A kor­szak egyik leg­töb­bet vi­ta­tott prob­lé­má­ja az asszi­mi­lá­ció kér­dé­se, amely az ek­kor ho­zott zsi­dó­tör­vé­nye­ken ke­resz­tül, il­let­ve a te­rü­let­nö­ve­ke­dés kö­vet­kez­té­ben a ki­sebb­sé­gek szá­má­nak emel­ke­dé­se mi­att is ak­tu­á­lis prob­lé­ma­ként volt je­len a köz­gon­dol­ko­dás­ban.

A Hi­tel eb­ben a kor­szak­ban in­du­lá­sá­hoz ké­pest kon­zer­va­tí­vabb, ke­resz­tény-nem­ze­ti vo­na­lat kö­ve­tett, s a nem­zet­fél­tés, il­let­ve az asszi­mi­lá­ci­ó­tól va­ló fé­le­lem gyak­ran ro­mán, il­let­ve zsi­dó­el­le­nes né­ze­tek­ben fo­gal­ma­zó­dott meg. (Né­met­el­le­nes ki­té­te­lek­ről a ko­ra­be­li po­li­ti­kai hely­zet, il­let­ve a cen­zú­ra mi­att szó sem le­he­tett.) Nyíl­tan an­ti­sze­mi­ta írá­sok nem je­len­tek meg ugyan a Hi­tel lap­ja­in, de töb­bé-ke­vés­bé zsi­dó­el­le­nes ki­té­te­lek elő­for­dul­nak, még az egyéb­ként ko­moly és meg­be­csült köz­éle­ti mun­kás­sá­gú szer­zők ta­nul­má­nya­i­ban is, ami­kor ezek a ma­gyar ál­lam, il­let­ve nem­zet meg­re­for­má­lá­sá­nak szük­sé­ges­sé­gét tag­lal­ják. Lász­ló De­zső pél­dá­ul Kor­sze­rű ma­gyar­ság cí­mű ta­nul­má­nyá­ban a ke­resz­tény eti­ka szem­pont­já­ból el­íté­li az an­ti­sze­mi­tiz­must, ugyan­ak­kor jel­zi, hogy an­nak gyö­ke­re az a „ke­resz­tény igaz­ság”, mi­sze­rint „a ke­resz­tény ál­lam leg­fon­to­sabb élet­te­vé­keny­sé­gei: a mű­ve­lő­dés, gaz­da­sá­gi élet, ne­ve­lés, bí­rói és tör­vény­ho­zói mun­ka nem kép­zel­he­tő el más­ként, csak­is ke­resz­té­nyek kezén”.15 Vi­ta Sán­dor pe­dig gaz­da­ság­po­li­ti­kai írá­sá­ban ar­ra utal, hogy „mind a zsi­dó föld­bir­tok­ok igény­be­vé­tel­ét, mind a cél­sze­rű ma­gyar föld­re­for­mot ugyan­az az elv in­do­kol­ja – a nem­zet egye­te­mes ér­de­ke­i­nek megóvása”.16

A Hi­tel lap­ja­in egyik leg­gyak­rab­ban vissza­té­rő té­ma a ro­mán­ság, pon­to­sab­ban an­nak ki­sebb­sé­gi, il­let­ve több­sé­gi stá­tu­sa, tör­té­nel­me, vi­szo­nyu­lá­sa kü­lön­bö­ző ko­rok ma­gyar po­li­ti­ká­já­hoz. Az e té­má­ban kö­zölt ta­nul­má­nyok zö­me tör­té­nel­mi jel­le­gű, szer­ző­ik (Makkai Lász­ló, Ju­hász Ist­ván, I. Tóth Zol­tán) kü­lö­nö­sen a ro­mán­ság Er­dély­ben va­ló meg­je­le­né­sét, il­let­ve a ro­mán nem­ze­ti esz­me ki­ala­ku­lá­sát vizs­gál­ják, időn­ként éle­sen cá­fol­va a ro­mán tör­té­net­írás­ban be­vett dá­ko­ro­mán kon­ti­nu­i­tás el­vét. Ha­son­ló kö­vet­kez­te­té­se­ket hang­sú­lyoz­nak a ro­mán nyelv ki­ala­ku­lá­sát vizs­gá­ló nyel­vé­szek is (Ta­más La­jos, Kniezsa Ist­ván).

A nem­ze­ti­sé­gi kér­dés is nagy te­ret kap, szá­mos ta­nul­mány vizs­gál­ja a ro­mán­ság er­dé­lyi in­teg­rá­ló­dá­sá­nak le­he­tő­sé­ge­it, rend­sze­re­sen be­szá­mol­nak az észak-er­dé­lyi ro­mán kul­tu­rá­lis élet egy-egy ese­mé­nyé­ről, de azt is vizs­gál­ják, mi­lyen kép él a ro­mán­ság­ról Eu­ró­pá­ban. A Hi­tel tel­jes ter­je­del­mé­ben köz­li Mikó Im­re kép­vi­se­lő­há­zi be­szé­dét a nem­ze­ti­sé­gi kér­dés­ről, mely­ben na­gyon ha­tá­ro­zot­tan fi­gyel­mez­tet ar­ra, hogy „Az új Ma­gyar­or­szág sor­sa a nem­ze­ti­sé­gi kér­dé­sen for­dul élet­re vagy halálra”17. Lász­ló De­zső ugyan­csak er­re a kö­vet­kez­te­tés­re jut, mi­kor a kép­vi­se­lő­ház Er­déllyel kap­cso­la­tos vi­tá­i­ról szá­mol be, meg­ol­dás­ként a tár­sa­dal­mi re­for­mok szük­sé­ges­sé­gét hang­sú­lyoz­za: „sem az el­nyo­mó, sem pe­dig az asszi­mi­lá­ci­ót elő­se­gí­tő, dé­del­ge­tő po­li­ti­ka nem ve­zet ered­mény­re. Az előb­bi még ele­ve­neb­bé te­szi a nem­ze­ti ér­zést, a má­so­dik pe­dig egy­re ki­elé­gít­he­tet­le­nebb igé­nyek­nek ad tá­pot. A nem­ze­ti­ség vég­ső cél­ja min­den­képp a sa­ját nem­ze­ti ál­la­má­ba va­ló be­le­ta­go­ló­dás ma­rad. Egyet­len ki­bé­kí­tő meg­ol­dás: olyan szo­ci­á­lis be­ren­dez­ke­dést ad­ni az or­szág­nak, hogy a ke­re­tei kö­zött fo­lyó élet ne csak a ma­gyar nép, ha­nem nem­ze­ti­sé­ge­ink szá­má­ra is kí­vá­na­tos legyen.”18

A meg­vál­to­zott po­li­ti­kai hely­zet­ben a Hi­tel kö­ré­nek tag­jai tu­laj­don ér­tel­mi­sé­gi sze­re­pük új ko­or­di­ná­tá­it is pró­bál­ták meg­je­löl­ni. „A szel­lem­nek meg kell al­kot­nia az egy­sé­ges és igaz­sá­gos nem­ze­ti tár­sa­dal­mat, mely­ben a sa­já­tos ma­gyar szel­le­mi­ség a dol­go­zó tö­me­gek ter­mé­sze­tes jo­ga­i­val egye­sül” – han­goz­tat­ja Ta­má­si Áron, az Er­dé­lyi Ma­gyar Párt 1943. szep­tem­ber 12-i ülésén,19 a Hi­tel szer­zői pe­dig ma­guk is oszt­ják azt a fel­fo­gást, mi­sze­rint az ér­tel­mi­ség fel­ada­ta a nép ve­ze­té­se, ezért új sze­rep­kon­cep­ci­ó­kat fo­gal­maz­nak meg. Vi­ta Sán­dor úgy vé­li, „lé­lek­ben és fel­fo­gás­ban át­ala­kult az er­dé­lyi ma­gyar ér­tel­mi­ség sze­re­pe, és be­fo­lyá­sa meg­ke­ves­be­dett, köz­éle­ti sú­lya meg­csap­pant. [...] Ezért ma nem újabb ma­gunk re­ví­zi­ó­já­ra van szük­ség, ha­nem a be­ál­lott sze­rep­el­to­ló­dá­sok tu­da­to­sí­tá­sá­ra, és ar­ra, hogy vissza­ad­juk a sú­lyát és hi­te­lét [...] az értelmiségnek.”20 Az új ér­tel­mi­sé­gi sze­rep konk­rét tar­tal­mát azon­ban nem vá­zol­ják a szer­zők, meg­elé­ged­nek a kö­zös­ség­nek va­ló el­kö­te­le­zett­ség, a nem­zet, il­let­ve nép­szol­gá­lat ed­dig is han­goz­ta­tott el­ve­i­vel.

A má­so­dik bé­csi dön­tés után a Hi­tel mun­ka­tár­si kö­re olyan, Ma­gya­ror­szág­ról a ko­lozs­vá­ri egye­tem­re ke­rült ta­ná­rok­kal bő­vül, akik ki­vá­ló­an kép­zett, te­het­sé­ges tu­dó­sok vol­tak ugyan, de nem le­het­tek tisz­tá­ban az er­dé­lyi kö­zé­let­tel, ezért ke­vés­bé vol­tak ér­zé­ke­nyek a sa­já­tos er­dé­lyi prob­lé­mák­ra. Rész­ben ez­zel is ma­gya­ráz­ha­tó, hogy a Hi­tel 1942 és 1944 közt meg­je­le­nő szá­ma­i­ban egy­re ke­ve­sebb a tár­sa­da­lom­vizs­gá­lat­tal fog­lal­ko­zó ta­nul­mány, hát­tér­be szo­rul­nak Ven-czel Jó­zsef és má­sok szo­ci­ál­po­li­ti­kai cik­kei, és egy­re in­kább a tör­té­nel­mi jel­le­gű ta­nul­má­nyok ke­rül­nek elő­tér­be. A Ma­gyar Fi­gye­lő cí­mű ro­vat 1942-től rend­sze­re­sen kö­zöl tör­té­nel­mi for­rás­anya­go­kat, Lász­ló Gyu­la több, ki­fe­je­zet­ten ré­gé­sze­ti eset­ta­nul­mány­ban szá­mol be egy-egy ása­tás ered­mé­nye­i­ről, s ál­ta­lá­ban a hon­fog­la­lás­tól a ki­egye­zé­sig a ma­gyar tör­té­ne­lem csak­nem min­den na­gyobb kor­sza­ká­ról meg­je­le­nik né­hány hosszabb-rö­vi­debb ta­nul­mány.

A tár­sa­da­lom­ku­ta­tás, il­let­ve ezen be­lül a fa­lu­ku­ta­tás ke­vés­bé hang­sú­lyos, mint a ko­ráb­bi évek­ben, de még min­dig ezek a ta­nul­má­nyok je­len­tik a fo­lyó­irat ge­rin­cét. Sta­tisz­ti­kák­kal, gra­fi­ko­nok­kal el­lá­tott, szo­ci­o­ló­gi­ai fel­mé­ré­sek­re ala­po­zó írá­sok­ról van szó, a köz­egész­ség­ügy­től a szór­vány­kér­dé­sig, a Szé­kely­föld né­pe­se­dé­si prob­lé­má­i­tól a ma-gyar–román ve­gyes há­zas­sá­go­kon át a föld­re­form kér­dé­sé­ig ter­je­dő vál­to­za­tos té­ma­kö­rök­ben. A ku­ta­tók kü­lö­nö­sen a Szé­kely­föld tár­sa­dal­mi prob­lé­má­it ke­ze­lik ki­emelt fi­gye­lem­mel.

A „nem­zet­po­li­ti­kai” irá­nyult­ság mi­att elég ke­vés a kül­föld­del fog­lal­ko­zó ta­nul­mány, a vi­lág fe­lé va­ló ki­te­kin­tés több­nyi­re egy-egy spe­ci­fi­kus he­lyi kér­dés tá­gabb kon­tex­tus­ba eme­lé­se­kor je­le­nik meg. El­ső­sor­ban az ak­ko­ri ka­to­nai szö­vet­sé­ges Né­met­or­szág és Olasz­or­szág áll a kül­föl­di kér­dé­sek­kel fog­lal­ko­zó ta­nul­má­nyok kö­zép­pont­já­ban, a szem­le­ro­vat­ban is­mer­te­tett kül­föl­di köny­vek több­sé­ge is a III. Bi­ro­da­lom­ban je­lent meg.

A Hi­tel utol­só éve­i­re vissza­em­lé­ke­ző szer­kesz­tő, Vi­ta Sán­dor egy in­ter­jú­ban „hi­bá­nak” ne­ve­zi a nem­zet­kö­zi, eu­ró­pai táv­la­tok és a ra­di­ká­lis tár­sa­dal­mi kö­ve­te­lé­sek hi­á­nyát, amit rész­ben a ve­gyes et­ni­ku­mú Er­dély sa­já­tos hely­ze­té­vel, rész­ben pe­dig konk­rét vi­lág­po­li­ti­kai is­me­re­tek hi­á­nyá­val ma­gya­ráz. „Az eu­ró­pai lá­tó­kör va­ló­ban hi­ány­zott. Nem is­mer­tük az eu­ró­pai po­li­ti­kát, egy­ál­ta­lán nem vol­tunk tu­da­tá­ban an­nak, hogy en­nek mi­lyen nagy je­len­tő­sé­ge van. Ez nagy hi­á­nyos­sá­gunk volt. [...] Ma­gya­ror­szá­gon már ab­ban az idő­ben na­gyon ak­tí­vak vol­tak azok a moz­gal­mak, ame­lyek Ba­la­ton­szár­szó­ban csú­cso­sod­tak ki. Mi ezek­hez csat­la­koz­ni nem tud­tunk, mert az er­dé­lyi hely­zet tel­je­sen más volt: Er­dély­ben nem le­he­tett azo­kat a ra­di­ká­lis tár­sa­dal­mi re­for­mo­kat kö­ve­tel­ni, ami­ket a ma­gyar­or­szá­gi fi­a­ta­lok jo­go­san kö­ve­tel­tek. Mi együtt él­tünk a ro­má­nok­kal, nem for­dít­hat­tuk fel az er­dé­lyi hely­ze­tet, ki tud­ja, mi lett vol­na an­nak a kö­vet­kez­mé­nye. Az eu­ró­pai lá­tó­kör és a ra­di­ká­lis tár­sa­dal­mi kö­ve­te­lé­sek hi­á­nya – ez ta­lán hi­ba volt.”21

Mi­vel a Hi­tel alap­ve­tő­en na­gyobb ter­je­del­mű, al­kal­man­ként hosszabb elő­ké­szí­tést igény­lő tu­do­má­nyos mun­ká­kat kö­zölt, a kor­szak na­pi ak­tu­a­li­tá­sa­i­ra ke­vés­bé tu­dott re­a­gál­ni, mint az iro­dal­mi la­pok, ahol a je­len va­ló­ság­tar­tal­ma sok­szor ját­szott ih­le­tő sze­re­pet. A há­bo­rú azon­ban tár­sa­dal­mi je­len­ség is, a Hi­tel szer­zői el­ső­sor­ban an­nak hát­or­szág­ban ér­zé­kel­he­tő szo­ci­á­lis ve­tü­le­tét igye­kez­nek fel­tár­ni. (Fő­leg gaz­da­ság­po­li­ti­kai szem­pont­ból vizs­gál­ják, több írás je­le­nik meg a há­bo­rús ár­ala­ku­lás­ok­ról, a drá­gu­lás­ról, a ha­di­se­gély nyúj­tás, és a had­ba­vo­nul­tak hoz­zá­tar­to­zó­it vé­de­ni hi­va­tott szo­ci­á­lis há­ló lét­re­ho­zá­sá­nak le­he­tő­sé­ge­i­ről, de ki­fe­je­zet­ten had­tu­do­má­nyi mun­kák is meg­je­len­nek a Hi­tel lapjain.)22

Lász­ló De­zső, aki eb­ben az idő­ben a Hi­tel egyik leg­töb­bet pub­li­ká­ló mun­ka­tár­sa, fi­lo­zó­fi­ai meg­kö­ze­lí­tés­sel pró­bál­ko­zik, a há­bo­rút alap­ve­tő lét­ta­pasz­ta­lat­ként ér­tel­me­zi, amely eb­ben a mi­nő­sé­gé­ben az em­ber va­ló­di ar­cát mu­tat­ja fel. „A mai ma­gyar hely­zet egyet­len szó­ban fog­lal­ha­tó össze, és ez a szó a há­bo­rú. [...] A há­bo­rú mint gyor­sí­tott és sű­rí­tett tör­té­ne­lem meg­mu­tat­ja a vi­lág, az em­be­ri­ség, sa­ját nem­ze­tünk és ön­ma­gunk őszin­te ké­pét. Az em­ber lé­nye­ge sze­rint olyan, ami­lyen­nek há­bo­rú ide­jén mu­tat­ko­zik. [...] A há­bo­rú nem­csak ké­pet ad az em­ber ha­tal­má­ról és er­köl­csé­ről, ha­nem az egyes nem­ze­tek ha­tal­má­nak és er­köl­csé­nek ér­té­két is föl-mutatja”23 (ki­eme­lé­sek az ere­de­ti­ben).

Tu­do­má­nyos fo­lyó­irat lé­vén a mi­li­ta­ri­zá­ló­dó köz­han­gu­lat ha­tá­sa el­ső­sor­ban az egyes írá­sok re­to­ri­ká­já­ban kö­szön vissza, kü­lö­nö­sen a jobb­ol­da­li la­pok fra­ze­o­ló­gi­á­ját át­ve­vő, pub­li­cisz­ti­ku­sabb hang­vé­te­lű írá­sok­ban, pél­dá­ul Zathureczky Gyu­lá­nak, az El­len­zék fő­szer­kesz­tő­jé­nek né­hány cik­ké­ben vagy Alb­recht De­zső egy rö­vid írá­sá­ban, amely­ben ja­va­sol­ja, hogy ut­cát ne­vez­ze­nek el egy fris­sen el­esett Er­dély-ba­rát olasz fő­had­nagy­ról. (Kéki Bé­la vissza­em­lé­ke­zé­se sze­rint Zathu-reczky Gyu­la egyik ilyen írá­sá­ra a Hi­telt mind­vé­gig nagy szim­pá­ti­á­val fi­gye­lő és tá­mo­ga­tó Szekfű Gyu­la „ke­mény han­gú le­vél­ben fi­gyel­mez­te­tett, hogy el­tér­tünk iga­zi célunktól”.24)

Az Er­dé­lyi Kör­ben és a Hi­tel ha­sáb­ja­in egy­aránt szó esett ar­ról, hogy a má­so­dik bé­csi dön­tés­sel meg­vál­to­zott, új po­li­ti­kai hely­zet ko­moly prob­lé­má­kat is oko­zott. Tavaszy Sán­dor a Kör egyik vi­tá­ján szó­vá tet­te az er­dé­lyi köz­élet vál­to­zá­sát, rá­mu­tat­va, hogy ag­gasz­tó mér­ték­ben csök­ken az egyé­ni fe­le­lős­ség­ér­zet, la­zul a kö­zös­sé­gi tu­dat. A Hi­tel szer­kesz­tői pe­dig ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re ju­tot­tak, hogy a fi­a­tal ér­tel­mi­ség csak­nem tel­je­sen fel­ha­gyott a ko­ráb­ban oly fon­tos­nak tar­tott tár­sa­da­lom­ku­ta­tás­sal, hát­tér­be szo­rult a kri­ti­kus szel­lem is, va­gyis ál­ta­lá­ban hi­ány­zik a szel­le­mi nyugtalanság.25

Va­ló­ban, a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú éve­i­nek Hiteljében meg­erő­sö­dött a nemzeti-keresz-tény-konzervatív szel­lem. Míg az el­ső, 1935-ös Hi­tel vol­ta­kép­pen fő­is­ko­lai lap­nak szá­mí­tott, a má­so­dik is ki­fe­je­zet­ten a leg­fi­a­ta­labb ér­tel­mi­sé­gi nem­ze­dék ér­dek­lő­dé­sét tük­röz­te, ad­dig az 1940-től meg­je­le­nő szá­mok szer­zői már zö­mé­ben fon­tos tár­sa­dal­mi po­zí­ci­ó­kat vi­se­lő em­be­rek, a lap pe­dig már nem a fi­a­tal ér­tel­mi­sé­gi­ek, ha­nem ál­ta­lá­ban a nem­ze­ti-ke­resz­tény gon­dol­ko­dók fó­ru­ma. Sa­ját szer­kesz­tő­i­nek köz­éle­ti sze­rep­lé­se mi­att a Hi­tel nem tud­ta tel­je­sen ki­von­ni ma­gát a na­pi po­li­ti­kai élet hul­lá­ma­i­ból, a Ma­gya­ror­szá­got há­bo­rú­ba be­lép­te­tő Bárdossy Lász­ló exmi-niszterelnök mel­lett több ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­kus is pub­li­kál a lap­ban.

A kon­zer­va­tí­vabb szel­lem je­gyei a lap­szer­kesz­tés­ben, ti­pog­rá­fi­á­ban is érez­he­tők, 1943-tól az imp­resszum­ban már je­lö­lik a szer­ző cí­mét, rang­ját, funk­ci­ó­ját is. Az imp­resszum ta­nú­sá­ga sze­rint a köz­éle­ti funk­ció na­gyobb fon­tos­ság­gal bírt, mint a tu­do­má­nyos vég­zett­ség, a Hi­tel szá­mos ré­gi mun­ka­társ és szer­kesz­tő ese­té­ben az „or­szág­gyű­lé­si kép­vi­se­lő” cí­met és nem az il­le­tő tu­do­má­nyos vég­zett­sé­gét je­lö­li. A szer­zői ne­vek mel­lett a kü­lön­bö­ző tu­do­má­nyos in­téz­mé­nyek fel­so­ro­lá­sa vég­ső so­ron te­kin­tély­im­port, akár­csak a ko­ra­be­li szel­le­mi és köz­élet je­les kép­vi­se­lő­i­től vett, lap­szá­mon­ként is­mét­lő­dő, captatio benevolentiae-ként is ol­vas­ha­tó, szí­nes, bib­li­o­fil lap­ra nyom­ta­tott idézet.26

Ahogy a két vi­lág­há­bo­rú köz­ti er­dé­lyi ma­gyar szel­le­mi élet egyet­len cso­por­to­su­lá­sa, úgy a Hi­tel kö­re sem te­kint­he­tő ho­mo­gén­nek, tag­jai nem osz­tot­tak min­den szem­pont­ból azo­nos el­mé­le­ti-po­li­ti­kai né­ze­te­ket, ezért az ide­o­ló­gi­ai dif­fe­ren­ci­ált­ság a lap tar­tal­má­ban is ér­zé­kel­he­tő. A konk­rét, sta­tisz­ti­kák­ra, szo­ci­o­ló­gi­ai fel­mé­rés­re ala­po­zó ta­nul­má­nyok ugyan­azon lap­szá­mon be­lül akár el­lent­mon­dás­ban is áll­hat­nak a té­zis jel­le­gű, el­mé­le­ti írá­sok­kal. Az al­cím­ként je­lölt „nem­zet­po­li­ti­ka” nyil­ván egé­szen mást je­len­tett a szé­kely­föl­di cse­cse­mő­ha­lan­dó­ság­ról író Tonk Emil vagy a szé­kely túl­né­pe­se­dés ál­tal fel­ve­tett prob­lé­má­kat vizs­gá­ló Venczel Jó­zsef, mint Makkai Sán­dor szá­má­ra, aki 1943-as A ma­gyar otthon27 cí­mű írá­sá­ban nem­zet­ta­ga­dás­nak ne­ve­zi a női eman­ci­pá­ci­ót, és ön­tu­da­tos ka­to­nák, il­let­ve ka­to­na­fe­le­sé­gek ne­ve­lé­sét tart­ja a ma­gyar nők leg­fon­to­sabb fel­ada­tá­nak.

A Hi­tel min­den el­lent­mon­dá­sos­sá­ga el­le­né­re a má­so­dik bé­csi dön­tés után is Er­dély egyik leg­ol­va­sot­tabb, szín­vo­na­las tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi fo­lyó­ira­ta ma­radt, amely ha né­mi hi­á­nyos­sá­gok­kal is, de ké­pes volt meg­raj­zol­ni a ko­ra­be­li ma­gyar­ság szel­le­mi, gaz­da­sá­gi, tu­do­má­nyos és po­li­ti­kai ke­reszt­met­szet­ét.

A két vi­lág­há­bo­rú köz­ti kor­szak iro­dal­mi/szel­le­mi moz­gal­ma­i­nak tör­té­ne­tét író Li­ge­ti Er­nő el­ső­sor­ban a Hi­tel kö­ré­nek tu­do­má­nyos ob­jek­ti­vi­tás­ra va­ló tö­rek­vé­sét tar­tot­ta fon­tos, a ki­sebb­sé­gi hely­ze­ten és a min­den­ko­ri ak­tu­a­li­tá­son túl­mu­ta­tó tu­laj­don­ság­nak: „A Hi­tel cso­port – ír­ja a Súly alatt a pál­má­ban – már nem hitt a de­mok­rá­cia csal­ha­tat­lan­sá­gá­ban, nem hitt az er­dé­lyi szel­lem im­ma­nens vol­tá­ban sem. [...] túl volt már Sza­bó De­zső, Szekfű Gyu­la el­ve­in is, [...] a kol­lek­ti­vi­tás új meg­fo­gal­ma­zá­sá­val kí­sér­le­te­zett, mind­ezt ki­tar­tó terv­sze­rű­ség­gel, mint aki sej­ti a jö­vőt, és a fel­sza­ba­dult Er­délyt el­len­ál­lás nél­kül kí­ván­ja be­il­lesz­te­ni az új eu­ró­pai együt­tes csillagképletébe.”28

JEGY­ZE­TEK

1. A Fer­di­nánd Tu­do­mány­egye­tem, il­let­ve a Ke­res­ke­del­mi Aka­dé­mia és a Szép­mű­vé­sze­ti Aka­dé­mia tan­nyel­ve a ro­mán volt, ma­gyar nyel­vű fel­ső­ok­ta­tást csak a te­o­ló­gi­ák biz­to­sí­tot­tak.

2. Pl. a re­for­má­tus If­jú­sá­gi Ke­resz­tény Egye­sü­let (IKE), az Er­dé­lyi Ró­mai Katholikus Nép­szö­vet­ség Egye­te­mi és Fő­is­ko­lai Szak­osz­tá­lya, amely 1932-től Majláth Kör né­ven mű­kö­dött, az uni­tá­ri­us Dá­vid Fe­renc Egy­let If­jú­sá­gi Kö­re (DFEIK) vagy a fe­le­ke­ze­ti ho­va­tar­to­zá­son fe­lül­emel­ked­ni kí­vá­nó Szé­ke­lyek Ko­lozs­vá­ri Tár­sa­sá­gá­nak If­jú­sá­gi Bi­zott­sá­ga (SZKTIB).

3. Idé­zi Zá­hony Éva: A ma­gyar ki­sebb­sé­gi élet kez­de­te Ro­má­ni­á­ban. In: Hi­tel 1935–1944. Vá­lo­gat­ta Zá­hony Éva. Beth­len Gá­bor Könyv­ki­adó, Bp., 1991. 22.

4. Lásd. B. Ná­dor Or­so­lya: A Ter­més lét­re­jöt­té­nek kö­rül­mé­nyei a le­ve­le­zés tük­ré­ben. Literatura, 1986. 4.

5. Az utol­só szám zár­la­tá­ban a szer­kesz­tők anya­gi gon­dok­kal in­do­kol­ják a lap meg­szű­né­sét, ami­be azon­ban be­le­ját­szott az is, hogy Makkai Sán­dor 1935-ös Ma­gya­r-or­szág­ra va­ló át­te­le­pe­dé­se­kor fia, Makkai Lász­ló szin­tén Ma­gya­ror­szág­ra köl­tö­zött, és a lap így egy idő­re gaz­dát­la­nul ma­radt. A má­so­dik bé­csi dön­tés után Makkai Lász­ló vissza­tért Er­dély­be és te­vé­keny részt vál­lalt a „má­so­dik” Hi­tel szer­kesz­té­sé­ben.

6. Idé­zi Zá­ho­nyi Éva: i.m. 29.

7. Lásd Dimitrie Gusti: A szo­ci­o­ló­gia mo­nog­rá­fi­á­ja. Ford. Ba­lázs Sán­dor. Kriterion Könyv­ki­adó, Buk., 1976. 

8. Lásd Mikó Im­re: Er­dé­lyi po­li­ti­ka. Hi­tel, 1940. 1. 176–182. Venczel Jó­zsef: Az ér­tel­mi­ség-ne­ve­lés és a fő­is­ko­lás moz­gal­mak. Er­dé­lyi Tu­dó­sí­tó, 1935. jún. Már­ton Áron: Nép­ne­ve­lé­sünk fel­ada­tai. Hi­tel, 1937. 3. 189–96. 

9. A kul­tu­rá­lis elit ve­ze­tő sze­re­pé­nek kör­vo­na­la­zó­dá­sát a Hi­tel tör­té­ne­té­ben Tö­rök Zsu­zsan­na ta­nul­má­nya tár­gyal­ja rész­le­te­seb­ben. lásd.  Tö­rök, Zsu­zsan­na: Planning the National Minority: Strategies of the Jo­ur­nal Hi­tel in Romania, 1935–44. In: Nationalism and Ethnic Politics. Vol. 7, No. 2, Summer 2001. 57–74.

10. Ta­má­si Áron: Cse­lek­vő er­dé­lyi if­jú­ság. Bras­sói La­pok, 1936. ápr. 11–12., 4.

11. Ba­logh Ed­gár: Új ma­gyar ren­di­ség szó­szó­lói Er­dély­ben. Ko­runk, 1936. 4. 23.

12. Idé­zi Zá­hony Éva: i.m. 42. 

13. Lásd Tö­rök Zsu­zsan­na: i.m. 69.

14. Mikó Im­re: Er­dé­lyi po­li­ti­ka. Hi­tel, 1940–41. 2–3. 182.

15. Lász­ló De­zső: Kor­sze­rű ma­gyar­ság. Hi­tel, 1942. 1.

16. Vi­ta Sán­dor: Földbirtokpolitika és ma­gán­tu­laj­don.  Hi­tel, 1942. 4. 244–46.

17. Mikó Im­re: Nem­ze­ti­sé­gi kér­dés a kép­vi­se­lő­ház­ban. Hi­tel, 1942. 8. 491–8.

18. Lász­ló De­zső: A kép­vi­se­lő­ház és Er­dély. Hi­tel, 1944. 1. 2.

19. Ta­má­si Áron: Kér­dés és fe­le­let. Hi­tel, 1943. 9.

20. Vi­ta Sán­dor: Metamorphosis Transsylvaniae. Hi­tel, 1942. 2. 346.

21. Haj­dú Far­kas-Zol­tán: Be­szél­ge­té­sek a Hi­tel­ről. Ko­runk, 1992. 4. 92.

22. Sza­kács Gusz­táv: Há­bo­rús ár­ala­ku­lás Ma­gya­ror­szá­gon. Hi­tel, 1942. 8; R. Jó­nás Mag­da: A lét­fenn­tar­tá­si költ­ség­in­dex és a drá­gu­lás. Hi­tel, 1943. 7.; Han­tos Lász­ló: Vál­to­zá­sok a ma­gyar nem­zet­gaz­da­ság szer­ke­ze­té­ben. Hi­tel, 1943. 8.; Csiz­ma­dia An­dor: Szo­ci­á­lis vál­to­zá­sok – szo­ci­á­lis Ko­lozs­vár. Hi­tel, 1943. 11.; Almay Bé­la: Né­hány szó a ka­to­nai dön­tés­ről. Hi­tel, 1942. 7.

23. László De­zső: Ha­ta­lom és er­kölcs. Hi­tel, 1943. 1. 148–49.

24. Lásd Haj­dú Far­kas-Zol­tán: i. m. 90.

25. Lásd Zá­hony Éva: i. m. 44.

26. Az el­ső ilyen szö­veg  Hor­thy Miklósné ada­ko­zás­ra va­ló fel­hí­vá­sa, majd a ko­ra­be­li szel­le­mi élet fon­tos kép­vi­se­lő­i­nek (Prohászka Ot­to­kár, Kodolányi Já­nos, Ra­vasz Lász­ló, Féja Gé­za, Ve­res Pé­ter, Ba­bits Mi­hály, Né­meth Lász­ló, Bárdossy Lász­ló, Szabédi Lász­ló) mű­ve­i­ből idéz­nek.

27. Makkai Sán­dor: A ma­gyar ott­hon. 1943. 4.

28. Li­ge­ti Er­nő: Súly alatt a pál­ma, h. n., é. n. [Ko­lozs­vár, 1941.]