Három esztendővel ezelőtt, amikor Majlátfalváról írta államvizsga-dolgozatát, a lakosság elöregedését látta a legnagyobb gondnak. A munkaerő-utánpótlás megoldhatatlannak tűnt. Most örömmel vallja be – a Kossuth rádió Határok nélkül című műsorában hangzott el beszélgetésünk 2004. január 3-án –, hogy szerencsére tévedett.

– Egyetemi hallgató koromban én tényleg azt hittem, hogy ide nem fog hazajönni fiatalember, csak az innen elszármazottak telepednek haza öreg korukra, mivel ez egy nyugodt és kellemes falu. Hanem aztán kiderült, hogy a dolgok állapotán lehet változtatni. Amióta Majlátfalva gazdaságilag is fejlődésnek indult, a környező falvakból is sokan áttelepedtek. Elsősorban sokgyermekes magyar családok Totináról, Monostorról, Szentpéterről – ahol nagyon rossz körülmények vannak. Megvették a régi házakat, felújították, és most Majláton már nem olyan nehéz munkaerőt találni, mint három évvel ezelőtt. Napszámosokra gondolok, mert a szakképzett munkaerő hiánya még mindig gondot jelent. Mégsem reménytelen a helyzet. Többször ellátogattam egykori iskolámba, ahol a most felnövő nemzedékek már interneteznek, nyelveket tanulnak, a magyarországi alapítványok segítségével beszerzett új könyveket olvassák... Remélem, ha majd szakképzettséget szereznek, idővel ők is visszatérnek. Ez óriási segítség lenne a falunak.

– Somogyi Levente huszonnégy évesen egy részvénytársaság elnöke...

– A részvényesek aktívan beleszólhatnak abba, hogy mit csinál a cég. Nagy részük (80–90 százalékban) majlátfalvi, a többiek aradi, temesvári elszármazottak, akiknek Majláton kertes házuk van. Nos, a  részvénytársaság minden ősszel ingyenesen felszántja és megtárcsázza a kertjüket, ami nagyban megkönnyíti a tavaszi veteményezést. Talán ennél is fontosabb, hogy a részvényesek több formában is kivehetik az osztalékot. Tehát ha valaki azt mondja, hogy neki állatai vannak, és búzában vagy kukoricában kéri az egész osztalékot, esetleg felét búzában, a másik felét kukoricában vagy 10 százalékát búzában s a többit pénzben, mert történetesen pénzre van szüksége, akkor mi figyelembe vesszük az igényét. Az aradiak például sohasem kérnek búzát, mert a városban nincs hol tárolniuk a terményeket, ők mind pénzt kérnek, és a társaság minden további nélkül megadja nekik.

– Nagy földterületen gazdálkodnak?

– Kétszáz hektáros búzatábláink is vannak egy darabban, ezeket aztán helikopterrel is lehet gyomirtózni...

– Helikopterrel? De hiszen ez óránként is rengetegbe kerül, a traktorral ellentétben...

– Valóban, de a mezőgazdaságban nagyon sokat számít az, hogy az esedékes munkálatokat mindig optimális időpontban végezzük el. Tehát szép időben permetezzünk, ne olyankor, amikor az eső lemossa a permetet a gyomnövények leveléről. Traktorral ezt a munkát csak néhány hét alatt lehetne elvégezni. Az sem mellékes, hogy a helikoptert béreljük, nem nekünk kell azt javítanunk, aztán miközben permetezünk, az alkalmazottaink akár szabadságukat tölthetik, vagy javíthatják a gépeket. Így a következő munkapillanatban működőképes gépekkel lehet indulni, tökéletesebb munkát lehet végezni.

– Huszonnégy évesen miként látja faluja jövőjét?

– Ebben a faluban sok lehetőség van. Nagyon remélem, hogy azok az emberek, akik ma is sokat tesznek a faluért, és sokan vannak ilyenek Majlátfalván, a jövőben is megtalálják itthon a számításaikat. Fontosnak tartom, hogy a földtulajdon továbbra is a helybeliek kezében maradjon. Semmiképpen se kerüljön falun kívüliek vagy akár külföldiek kezébe. Mert nálunk a föld az alapja a gazdasági és szellemi felemelkedésnek. És ha helybelieké a föld, akkor helyi érdekek is vannak, ha helyi érdek van, akkor helyi fejlesztés is van. Ha valaki itt él, és innen jön a pénze, akkor természetes, hogy azt a pénzt itt fogja felhasználni, nem fogja kivinni a faluból a profitot, hanem itt fog szépen házat építeni, itt fogja rendbe tenni az utakat, vagy itt fog adományozni az iskolának vagy a szegényebb sorsú gyerekeknek