A február 16. és 22. közötti hétre időzítette Tettamanti Béla a biciklijén (velocipédjén) a hegyek karéjában háromszínű (ám a választott technika folytán jótékonyan fekete-fehér) zászlójával karikázó embert, aki feje helyén is kereket visel, s ez a kisebbik kerék áttételt biztosít a két járókerékre. A rajz a Korunk idei első számában is látható, e fura zászlós-kerekező emberke a „Kiegyező Európa” témát vezeti fel, képileg, az uniós reményeket és gondokat térképező összeállítás élén. Abszurd világunk reális, de átminősülő elemeit hasonlóképpen lehetne sorra venni a senkiével össze nem téveszthető Tettamanti-rajzokon – akár novellát vagy regényt kerekítve belőlük. Egyik méltatója-értője, Andrassew Iván írta le, hogy mit is „ábrázol” ez a rendkívüli fantáziával és rajzi tudással megáldott grafikus: „nem a harsogót, nem a direktben röhögtetőt, hanem az olyat, amelyiken mondjuk egy apró, kicsi részlettől lesz más a világ. Az is lehet, hogy nézed, föl se fogod elsőre, hanem csak öt perc múlva jössz rá, hogy mit láttál.”

Én 2004-ben nem öt percig, hanem egy egész éven át fogom nézni Tettamanti Béla rajzos rejtvényeit a múlt év végére elkészült, képzőművészeti albumot is helyettesítő falinaptárnak köszönhetően. Hasznos magyarázatul fog szolgálni ez az ötven-egynéhány rajz ahhoz, hogy megértsem, mi történik valójában körülöttünk, a 21. század emberét különös helyzetekbe sodró külvilágban. A Korunk is valami ilyenre szeretne vállalkozni, szövegeivel, de mintha annyira fején találni a szöget igazán a karikatúra határán járó, ám valóban sosem „röhögtető” rajzművész tudná. Ezért is öröm regisztrálni, hogy Tettamanti a kilencvenes évek elejétől rendszeresen jelen van folyóiratunkban, s a versenyhelyzetre, a hatalom természetrajzára ugyanúgy megtalálta a képi kifejezést, mint az európai integráció külső-belső motívumaira.

2004-ben tehát tovább faggatom Tettamantit.

Kántor Lajos