1990 őszén Budapesten betértem a Fe- renciek terén levő ferences templomba, hogy a csöndben legalább részben feldolgozhassam azt a rengeteg hatást, ami azokban a napokban ért. Amikor néhány perc múlva kiléptem, diszkrét eleganciájú fiatalember szólított meg: beszélek-e angolul. Azt hittem, valami eltévedt külföldivel van dolgom, így hát barátságosan feleltem és igenlően. Am ő nem valamely múzeumra, étteremre vagy utcára volt kíváncsi a továbbiakban, hanem arra, hogy katolikus vagyok-e, és hogy mi a véleményem az ökumenizmusról. És még mindig jóhiszeműen és őszintén — ekkor ugyanis arra gondoltam, hogy talán valamilyen egyházszociológiai felmérést készít, miért ne segítenék az adatgyűjtésben — elmondtam, szerintem óriási botrány a kereszténység megosztottsága, ami- nek megszüntetésén munkálkodni kell, ezért becsülök nagyra minden ökumenikus törekvést. (Miközben erről beszéltem, az jutott eszembe, ami Taizében élő valóság: az egység szolgálata anélkül, hogy bárki is megtagadná saját hovátartozását és hagyományait.) Öröm látszott az arcán, azt felelte, hogy ha így van, feltétlenül együtt kellene működnünk, hiszen ő egy ökumenikus szervezet tagja, a neve Egye- sítő Egyház. Egy prospektust is a kezembe nyomott, benne olyan általános, ezért majdhogynem semmitmondó célkitűzésekkel, mint a rászorulók megsegítése, a béke előmozdítása, a vallások közelebb kerülése egymáshoz... Ekkor még csak az elnevezés lett gyanús: miért éppen „Egyház”? Rá is vágtam gyorsan: én nem akarok kilépni az egyházamból. Nem baj, volt a válasz, és meghívott egy összejövetelükre. Ekkor már átláttam a szitán, mégis elmentem: kíváncsi voltam, mégis mit ért ökumenizmuson ez a szervezet, mit képes kezdeni azokkal az átfogó emberi gondokkal, amelyeket a tájékoztatón megjelölt. Talán nem kell mondanom, sem a felekezetek közötti megbékélés lehetőségeiről, sem a világ nagy ínségeiről nem esett szó az összejövetelen: valami számomra követhetetlen gondolatmenetü videokazettát tekintettünk meg, a dolgok közötti rejtett összefüggésekről. Egy idő után már csak a módszerre figyeltem, visszamenőleg is: a templom körül ólálkodnak (miért nem az aluljárót vagy kocsmát célozzák meg, ha már
olyan fontos nekik az emberek üdvössége, gondoltam), a megszokottól megtévesztően el- térő jelentést tulajdonítanak egy, az egyházi nyelvben meghonosodott és lefoglalt kifejezésnek (ökumenikus egyház) — ez enyhén szólva manipuláció, talán inkább hazugság—, kusza- vulgarizált egyvelegét adják elő keresztény és keleti tanoknak, magabiztosan, tetszetősen, így próbálva meg behálózni a fogékony, ám tájékozatlan és saját egyházának pasztorációs gyakorlatával elégedetlen hívőt. Véletlenül derült ki, hogy az én fiatalemberem valamikor katolikus volt, társai is valamely történelmi egyház tagjai voltak, ám az ökumené első lépéseként otthagyták saját felekezetüket. Még soha nem voltam szektás térítés alanya, és miután ellenvetéseimet hangosan megfogalmaztam, nyomban megfagyott körülöttem a levegő. Nem is hívtak többé maguk közé. Évek múlva jöttem rá, hogy a munisták egy csoportjával találkoztam.

A szekták, magukat egyedül üdvözítőnek és a problémákat megoldónak mondó vallási csoportosulások gombamód történő szaporodása világjelenség. Sokuknak külön megtévesztő vonása, hogy nem fordulnak nyíl- tan szembe a kereszténység hagyományos tan- rendszerével és intézményeivel (ezt láthattuk például a munisták esetében), olykor megnevezésük is vonzó, és csupán a behatóbb ismerkedés során tárulnak fel gondolati ellentmondásaik, keresztényellenes beállítottságuk.

A rendszerváltás hozta szabadság első eufóriájában úgy tűnt, hogy a szabad vallás- gyakorlás lehetősége vagy visszatéríti az embereket a megújult hitélet keretei közé, vagy megtartja őket becsületesen végiggondolt elméleti ateizmusukban. A harmadik lehetőség- re, a sokszor agresszív, ám az emberek hiszékenységére, vallási tudatlanságára, benső labilitására mindenképpen rájátszó csoportosulások nagyszámú felbukkanására és sikerére kevesen számítottak. A tünet ugyan- akkor sokatmondó: az Istenüket elveszített személyeknek és tömegeknek a természetfeletti iránti éhségét mutatja, akik nem tudják, hol is keressék a természetfelettit.

Ugyanakkor a hiteles keresztény értékek hordozói, a történelmi egyházak keretei között is számos lelkiségi mozgalom indulásának le- hetünk tanúi, nekik olykor szintén szembesül- niük kell az értetlenséggel, súlyosabb esetben a szektásság vádjával. Pedig az ő törekvéseikben éppen az az egyik lényeges elem, hogy a megújulást belülről akarják elősegíteni, nem alapítanak új vallást, hanem a jelenkor — köztük a szekták — kihívásaira igyekeznek sokféleségük mellett is elmélyült és perszonalisztikus választ adni. Amellett, hogy magukévá teszik az egyházi tanítás egészét, tevékenységükben valamely sajátos szükség enyhítését vállalják fel.

Jelen összeállítás nem vállalkozik a szektakérdés megoldására. A fogalomtár nem teljes sem a felsorolás számát, sem az ismertetés mélységét tekintve. Azokat a jelenségeket tartalmazza elsősorban, amelyek nálunk is fellelhetők. Az osztályozás szempontjai is inkább gyakorlati célt szolgálnak. Különálló tömbben mutatjuk be azokat az elsősorban a katolikus egyházon belüli mozgalmakat, amelyek a hitélet fellendülésének kívánnak fórumaivá válni, és ezért érdemesek a támogatásra, illetőleg azokat a szektákat és valláspótlékokat, amelyek manipulációval és megtévesztéssel dolgoznak, és a kizárólagosság igényével lépnek fel.

Megújulási mozgalmak az egyházakban

CE-Mozgalom. A református egyházon belüli, gyökereit a második világháború előtti megújulási mozgalmakra visszavezető református missziósszövetség. Az elnevezésben levő rövidítés jelentése: Krisztusért és Egyházáért. Alapelvei: vallástétel, szolgálat, hűség, közösség. Az országos szervezet központja Nagyváradon van, elnöke ifj. Adorján Kálmán zilahi belvárosi lelkipásztor. A CE-Koinonia a szövetség által létrehozott könyvkiadó és programszervező Kft.

Fokolare Mozgalom vagy Mária Műve. Alapítója a trentói származású Chiara Lubich, elsődleges célja a Jézus főpapi imájában emlegetett egység (Jn 17, 21) előmozdítása, amely már összetételében is megmutatkozik: tagjai között világiak, papok, szerzetesek, fiatalok, idősek, házasok és a legkülönbözőbb társadalmi rétegek egyaránt megtalálhatók, sőt követői között sokan a többi keresztény egyházhoz vagy más vallásokhoz tartoznak.

Hit és Fény. Nemzetközi mozgalom, elindítója Jean Vanier. Középpontjában enyhén vagy súlyosan sérült értelmi fogyatékosok, illetve ezek hozzátartozói és barátai állnak, ezzel függ össze a hármas célkitűzés: 1) hogy az értelmileg sérült emberek és szüleik megtalálják helyüket az egyházban és egyházközségekben; 2) hogy tanúságot tegyenek a társadalomban az értelmileg sérült ember értékeiről, mindenekelőtt szeretőképességéről, érzelmi gazdagságáról; 3) hogy a kiengesztelődés forrásává váljanak a keresztény egyházak között a legszegényebbekkel vállalt közösségben és szolgálatban. Egy-egy közösség húsz-harminc tagot számlál, akik rendszeresen összejönnek közös foglalkozásokra, ünneplésre. Nyaranta táborokat szerveznek, ahol egymás kölcsönös megismerése mellett a segítők a „nem értük, hanem velük” elv alapján vesznek részt a programokon.

Kamilliánus Családok Szövetsége. A betegeket és hozzátartozóikat összefogó csoport eredete Szent Kamill (1550—1614) alapítására megy vissza: maga is súlyos betegként hívott létre betegápoló és -gondozó férfi szerzetesrendet a rászorulók testi-lelki gyógyulásának szolgálatára. A közösség tagjai helyi csoportok szervezésével önkéntes világi segítők bevonásával is foglalkoztak — ez a mai kamilliánus családok őse. Egy-egy családhoz húsz személy tartozik — betegek, fogyatékosok, ezek hozzátartozói, valamint egészséges emberek, ők a maguk csoportjában segítenek a betegek ápolásában, és lelki segítséget is nyújtanak. Képzésük 6—9 hónapig tart, az egészségügyi tudnivalókon kívül kommunikációt tanulnak, az imaélet elmélyítése mellett tanulmányozzák Jézus és a betegek kapcsolatát, tájékozódnak a betegeket érintő szociális és egyéb kérdésekről. Erdélyben 1995-ben 15 kamilliánus család működött.

Kolping Szövetség. Adolph Kolping (1813—1865) 1849-ben Kölnben hét iparoslegénnyel megalapította a Katolikus Legényegyle-tet, amelynek célja, hogy a fiatalembereket felkészítse: jó keresztényként, képzett mesteremberként, családapaként és polgárként álljanak helyt az életben. Az egylet sokuknak nyújtott otthont, önképzési és szórakozási lehetőséget, és megalapozta a mozgalom azóta is érvényes cél- rendszerét: a szilárd vallásos meggyőződés kialakítását, a hivatásban és szakmában való kiválóságot, a családban való felelős helytállást, valamint a társadalom életében való elkötelezettséget.

Taizéi Közösség. Nemzetközi és ökumenikus közösség, alapítója az evangélikus Roger Schutz, aki első társaival 1949 húsvétján kötelez- te el magát végérvényesen a szerzetesi életre és a közösségen belül az egység szolgálatára. Ma 90, katolikus és különböző protestáns egyházakból és több mint húsz országból származó testvér él együtt a Cluny közelében levő faluban. Az ötvenes évek végétől egyre többen látogatnak Taizébe, az egész évben folyó interkontinentális találkozók keretében. A közösség valójában soha nem akart mozgalmat indítani, hanem arra ösztönzi a fiatalokat, hogy saját egyházközségükben és környezetükben éljenek elkötelezett életet, amelyet „a bizalom világméretű zarándokútja” révén támogat. Minden év végén egy-egy európai találkozó Jelzi e zarándokút különböző állomásait: ekkor több tízezer fiatal gyűl össze néhány napra mindig más és más nagyvárosban. Sajátos világa van a közösség énekeinek: szövegei biblikusak, zenéje pedig stílusos ötvözete hagyományosnak és modernnek.

Szekták, új vallások, valláspótlékok

Agykontroll. Valójában nem is vallás, ha- nem José Silva által az azonos című könyvben leirt deista és panteista elemek keverékét tartalmazó meditációs módszer, amelynek segítségével állítólag határtalanná tágíthatók az ember szellemi és lelki képességei, uralom alá vonható nemcsak az ember saját elméje, hanem lehetséges mások agyának kontrollja is. Tanfolyamai burkolt spiritizmust, mágiát, démonizmust tartalmaznak, tanítanak.

Bahai Mirza Huszain Ali Núri alapította 1863-ban, nevét az alapító megtisztelő címe, a Bahá'ulláh (perzsa: „Isten fénye”) nyomán kapta. Az iszlámból nőtt ki, minden eddigi vallás koronájának tekinti magát. Szerinte az Isten egy, mindenható, nagy hatalmú, korlátlan, végtelen és mindentudó. Isten egysége összhangban van az emberiség egységével, amely nem tűr megkülönböztetést vagy előítéletet sem fajilag, sem nemileg. Minden vallásnak közös fundamentuma van, ez lehet az emberiség egységének alapja. Tagjai úgy vélik, akkor élnek igazul, ha senkivel szemben sem igazságtalanok, lázongás nélkül elszenvedik az igazságtalanságot, alázatosak és fáradoznak a betegek gyógyulásán. Felhasználják a világvallások szent iratait, legmagasabb rendűnek tartott szent könyvük azonban A bizonyosság könyve, amelyet az alapító két nap és éjszaka alatt irt.

Dianetika. Másik nevén szcientológia. Alapítója az amerikai származású Lafayette Ronald Hubbard — kalandos ifjúság után a harmincas évek Amerikájában sci-fi regények írója —, 1950-ben adta ki fő művét A dianetika, a szellemi egészség modern tudománya címmel. Nyomában szervezték meg a Szcientológia Egyháza nevű alternatív vallást, amelynek fő „tana”, hogy minden betegség meggyógyítható a szellemileg eltévelyedett lélek felszabadításával. „Hit- vallásukban” nem esik szó Istenről, csupán egy Thetan nevű szellemről, valamint a reinkarnációról. Az orvosi beavatkozás nélküli öngyógyítás álma, amelyet a dianetika vél valóra váltani, tulajdonképpen az alapító uralmi vágyának kielégítésére szolgál: követőinek körét fanatizálja, így gyakorolhat fölöttük teljhatalmat. A kapcsolatteremtést és tagtoborzást egy személyiségteszt ki- töltetésével kezdik, amely során a páciensről pszichés gyengeséget állapítanak meg, majd javasolják, végezzen el egy dianetikai szemináriumot. Aki a hosszadalmas és költséges kúra fázisait végigjárja, végül legyőzhetetlen és mindenható lesz, uralkodik az anyagon, energián, időn és a gondolatokon. Világszerte 8 millió híve és 160 temploma van 70 országban. 1990 óta Kelet-Európa felé is terjeszkedik.

Egyesítő Egyház. Más nevén mun. 1954-ben alapította a koreai Szan Mjung Mun Szöul-ban, és még most is vezeti. Azt tartja magáról, hogy megjelent neki Jézus, és megbízta, fejezze be az ő bevégezetlenül maradt küldetését, állítsa fel Isten tökéletes országát a földön. (Mun szerint ugyanis—mivel Jézust keresztre feszítették, még mielőtt megházasodhatott volna — egy második Messiásra van szükség, aki eljön, és házasságot köt egy tökéletes nővel, és aki természetesen nem más, mint az új vallás alapítója.) Istenről, a világról és az emberről való tanait egyfajta dualizmus határozza meg: Istenben az „egyetemes eredetenergia” polarizálódik férfivá és nővé, Isten lényében megvannak a férfi és női jellemvonások. A kozmosz is e kiegészítő, nem antetétikus dualizmusról ismerhető fel (hím és nőstény állatok, protonok és elektronok, magán- és mássalhangzók). Azzal teszi vonzóvá magát a szekta, hogy azt hirdeti magáról: minden vallást és fajt testvéri szeretetben akar egyesíteni.

Hare Krisna mozgalom. Más néven Nemzetközi Társasága Krisnatudatért. Az ind A.C. Bhaktivédánta Szvámi Prabhupáda alapította 1966-ban New Yorkban azzal a céllal, hogy a „Krisna-tudat tudományát” tárja a nyugati világ elé. A hinduizmusból keletkezett — szellemi és anyagi dualisztikus felfogására épülő — új ind vallás Krisnát tartja a „legnagyobb személyű is- ten”-nek, ezért a hívek fő kötelessége Krisna szolgálata. Az emberiség nagy problémáinak, a félelemnek, betegségnek, éhezésnek, erőszaknak és háborúnak az okát abban látják, hogy nem ismerik „Krisna istent*. A Krisna-tudatú hivők nem esznek húst, halat, tojást, nem isznak kávét, teát, alkoholt, a szexuális kapcsolat csak a házasságon belül megengedett havonta egyszer, gyermeknemzés céljából, végül pedig tilos mindenfajta szerencsejáték és teljesítménysport.

Jehova Tanúi. Charles Taze Russell alapította 1874-ben, a legerőszakosabban térítő szekták egyike. Tanait az apokaliptikus fáradalmak határozzák meg, követői több ízben megjósolták már a (be nem következett) világvégét. A Bibliá-nak egy, saját érdekeik szerint átírt változatát használják. A Szentháromságról szóló keresztény tant a Sátán szerzeményének tekintik, Jézusról azt vallják, hogy bemerítésekor kapta meg' a felkenetési, hogy Messiás, azaz Jézus Krisztus lehessen. Jézus áldozatával a tökéletes emberi életet vásárolta vissza, így az már most elérhetővé válik számunkra a feltámadás által, amikor a 144 000 részesül a mennyei dicsőségben, a többiek pedig a földi dicsőségben. A pokolról szóló tanítást elvetik, akik tehát elutasítják a Királyság üzenetét, az ördöggel együtt örök pusztulásra, megsemmisítésre vannak ítélve: számukra nincsen feltámadás.

New Age: Új Korszak. A hatvanas évek-ben Amerikában indult mozgalom, a „vízöntő” korszakát értik rajta, amely felváltja a régi „halak” korszakát. „Ezek asztrológiai elnevezések, amelyeket a tavaszpont elmozdulásából vezetnek le. (Tavaszpont az állatövben az a pont, ahol a nap március 21-én áll. Ez a pont a földtengely rotációja következtében 2140 év alatt egy csillagképpel tovább tolódik. Az asztrológusok — és itt már átugranak a babonába — ezeknek a csillagképeknek olyan erőket tulajdonítanak, amelyek befolyásolják a föld és az ember sorsát.)” (Lothar Gassmann) A keresztény halak korszakát tehát, amikor az ember Istenben bízott, a vízöntő kor követi, amelyben az ember maga lesz istenné, felfedezve és kimerítve lényének eddig elrejtett erőit. Monizmusra és panteizmusra épülő szinkretizmusa miatt lehetetlen felsorolni a mozgalom összes ismérvét: a legkülönbözőbb vallási és ezoterikus forrásokat ötvözi, a személy lelki-pszichológiai átalakulására — vagyis alapjában véve egy vallásos tapasztalatra — épül, jelentős szerepet szán az ember még ismeretlen képességei kutatásának és kiaknázásának, de új rendszerbe kívánja foglalni az eddigi tudományos és okkult ismereteket is. Ókori előfutára a gnoszticizmus — az önmegváltás vallása —, gyökerei között asztrológiai jelenségek „értelmezése” éppúgy jelen van, mint a múlt században született teozófiai és antropozófiai mozgalom vagy az okkultizmus és a mágia. Mivel erőszakmentességet és toleranciát hirdet, terjeszkedési módja és kinyilvánított eszméi révén is megtévesztő lehet: nem kivonul, mint a legtöbb szekta, a keresztény világból, hanem beékelődik, a vallási türelem jegyében hirdet relativizmust, és kezd ki alapvető hittételeket: így legtöbben, akik magukévá tették a New Age-„hit” tartalmait, megmaradnak korábban többé vagy kevésbé gyakorolt vallásuk szervezeti keretei között. A mozgalomhoz és gondolkodási divathoz több olyan csoport vagy irányzat tartozik, amely önállóan, saját név alatt működik (közülük fogalomtárunkban is helyet kapott az agykontroll, bahai, dianetika, Hare Krisna mozgalom, reiki, sátánizmus, transzcendentális meditáció).

Reiki. A szó japánul egyetemes életenergiát jelent, útnak indítója a japán Usui mester, aki a múlt század végén annak a módját kezdte keresni, hogyan tehetne Jézushoz hasonló csodákat. Egy tibeti „tanulmányút”, meg egy zen- buddhista kolostorban végzett meditációsorozat után megkapta a reikit, a gyógyító erőt, ettől kezdve a bioenergiával való gyógyításnak a betegek számára igencsak költséges „szórakozását” végzi, tanítványaival és követőivel együtt. Aki ennek útján akar haladni, annak vallania kell a reinkarnációt, vállalnia kell a gnosztikus-okkult beavatás formáit.

Sátánizmus. A legveszedelmesebb destruktív szekta. Lényege a Sátán-imádás, a lelki perverzitással megfordított hit. Az ún. hagyományos sátánizmus igenlése mindannak, amit a kereszténység elvet vagy tagad hit és erkölcs dolgában (pl. klasszikus boszorkányok, démonimádók.) A modem sátánizmus mint vallási mozgalom a hatvanas évek Amerikájának szubkulturális mellékterméke: Amon Szándor La Vey ekkor alapította San Franciscóban a Sátán Egyházát, a hagyományos sátánizmus „humanis- ta” válfaját, amely nemcsak a kereszténység hitbeli és erkölcsi értékeit tagadja, de kiszolgálja a modern testiség szinte minden változatát. A sátánkultuszok közös rituáléi a fekete mise (szent tárgyak és cselekmények meggyalázása), a pápa képének koporsóba helyezése egy meztelen nő mellé, állatdráma stb. Fokozott veszélyt jelentenek az ún. acid sátánisták, akik alkohol és drog hatása alatt a jelentős társadalmi felháborodást kiváltó bűncselekmények (temetők feldúlása, ál- latáldozás, állatkínzás, olykor emberáldozat) mögött állnak. A modem ifjúsági sátánizmus kialakulásában nagy szerepet játszik a sátánista rockzene, amely nyíltan hív fel a Sátán követésére, morális értékek tagadására, öngyilkosságra, a szexuális ösztönvilágot, állatiasságot, brutalitást és szadizmust felébresztő szövegbe és zenébe épített „üzeneteivel”.

Transzcendentális meditáció. Indiából eredő vallási mozgalom, olyan technikákat és módszereket akar meghonosítani, amelyek minden vallással összhangba hozhatók. Azzal kecsegtet, hogy megszabadít a stressztől — e fogalmon a szervezet minden károsodásánál fellépő riadó- reakciókat értik, mint amilyen az ingerlékenység, a belső nyugtalanság, félelem, depresszió, alvás- zavar, neurózis, allergia stb. — és minden pszichoszomatikus betegségtől, kiváltképpen a kábítószerfüggéstől. A koncentráció magas fokát ígéri, a tanulási teljesítmények növekedését, a teljes nyugalom elérését. Állítása szerint javítja a kapcsolatokat, összehangolja az életet a természeti törvény evolúciós erejével, ezért a világbéke lényegi alapját teremti meg. A lélektani eljárások során fontos a mantra (ÓM) vibrálása, bizonyos jógaszerű tudatállapot, ezek nyomán az elme a tudat egyre ritkuló rétegei felé haladhat, majd belép egy „tárgy nélküli tudatosságba”, a „transzcendentális lét csendjébe”.