CS. Lewis: Az öröm vonzásában

Az angol irodalomtudós önéletrajza 1955-ben jelent meg a Harper Collins Publishersnél. (Eredeti címe: Surprised by Joy.) Az ateizmustól a kereszténységig, a kozmikus Logosztól a személyes Teremtőig vezető utat mutatja be a szerző. „A materialista világegyetem azzal a hatalmas előnnyel kecsegtette gyávaságomat, hogy korlátolt felelősséget kínált föl. Semmi igazán végtelen szerencsétlenség nem érhet benne. A halállal véget ér minden. S ha bármelyik véges nyomorúság elviselhetetlenül ránehezedik az emberre, akkor mindig lehetséges az öngyilkosság. A keresztény világegyetemben azt éreztem legszörnyűbbnek, hogy egyetlen ajtajára sincs felírva: Kijárat. Ha ez igaz volna, akkor többé semmiképp sem lehetséges kiegyezni a valósággal. Akkor még az ember lelke legmélyén sem marad egyetlen terület sem (sőt éppen ott a legkevésbé), amelyet körülvehetne drótkerítéssel, és kiakaszthatná a táblát: Belépni tilos! Én pedig ezt kívántam: legyen olyan terület, bármilyen kicsiny is, amelyről elmondatom az összes többi lénynek: Ez csakis és egyedül énrám tartozik.” (Harmat. Bp.) — Sz. G. 

Czirják Árpád: Erdélyi magyar breviárium

Breviárium, de nem katolikus papi zsolozsmás könyv, noha szerzője jeles egyházi személy. Naphoz kötött (az első könyvben a január 1. és április 30. közti napokon Erdélyben született nevesebb emberek életéhez és művéhez kapcsolódó) jegyzetei valamiképpen mégis imádságok: a szülőföldjéhez és magyarságához makacsul ragaszkodó (római katolikus) lelkipásztor példabeszédeit találjuk itt 500 könyvoldalon. Ahogy beköszöntőjében Czirják Árpád írja: „Az imádkozó ember az istenszeretetre, e könyv olvasója pedig — a szerző reménye szerint — Erdély szeretetére kap indítást.” A sokakhoz szólni kívánó gyűjtemény, az egyes gondolatfutamokat követő életrajzi jegyzetekből is következtethetünk erre, „minden vallás színeit” felöleli, anélkül, hogy az egyes felekezeti szempontokat kiemelné. A választási szabadságot a szóba hozott egyes életművek súlya, régmúlt és közeli korok felvillantása tekintetében is érzékeljük, hiszen a naptári véletlenek folytán közel kerül egymáshoz Mátyás király és Sigmond Bek e századi vegyészmérnök, Bartók Béla és Barra György pedagógus, Jósika Miklós és Köteles Pál. A Szilágyi Domokos hónapokat idéző verseivel és Gy. Szabó Béla fametszeteivel szépen tagolt kötet szellemiségének summája a Mátyás-fejezetből idézhető: „Minden győzelemre büszkén gondolni és minden vereségből és hibából tanulni! Akinek múltja van, annak gyökere is van. A magyar gyökér egy része, ha megsérült és elszáradt is, a megmaradt rész életképes, még mélyebbre tör, hogy jobban megkapaszkodjék.” (Goria Nyomda és Kiadóvállalat kft. Kolozsvár, é.n. [1996.D — K.L.

Ruth Epting: Nők az egyházban és a társadalomban

R.E. műve a „Nemzetközi theológiai könyv” 15. köteteként jelent meg. A többnyelvű könyvsorozat (amelynek a kiadását a Gaube in der 2. Welt Intézet támogatja) az EBESZ államaiban igyekszik „minden keresztény felekezet különböző nyelvterületei számára” elérhetővé tenni a teológiai gondolkodásmódot.

A szerző érdekes és „kényes” témákat érint könyvében. Két fejezetcím különösen fontos írásokról árulkodik: a női emancipáció; a bibliai üzenet gyümölcse s az egyháznak szegezett kihívás; a nők alárendelt helyzete avagy bibliai textusok egyoldalú értelmezése. A továbbiakban a modern nők konfliktushelyzeteiről, a házasságon kívüli anyaságról, az elvált, a magányos és özvegy nők sorsáról, az egyenjogúságról, a nők közéleti szerepvállalásáról olvashatunk. Általános kérdésekkel ismerkedünk meg az utolsó fejezetben (A nők várható integrációja az egyházban), de az egyéni, személyes szféra sem kerüli el Ruth Epting figyelmét (Lelkészfeleségnek lenni szerep vagy személyes küldetés?). Az Igehirdetés szószék nélkül című írásban azt állítja a szerző, hogy „a nők nem válhatnak hűtlenné feladataikhoz csakis azért, mert sokan hamis alávetettséget várnak el tőlük a fennálló törvényekkel és normákkal szemben. A kereszténység révén minden nő a keresztény gyülekezet tagjává vált, s a gyülekezetben a világi bizonyságtétel elvárásával szembesül.” (Református Zsinati Iroda Tanulmányi Osztálya. Bp.) — Sz.G.

Ortega y Gasset: Tema vremii noastre (Korunk feladata)

A kötet a kiváló spanyol filozófus-esszéíró egyik kedvelt tematikájának, rendszer és körülmények interdependenciájának az elemzését nyújtja. Ortega y Gasset felfogásában „az új idők küldetése annak bebizonyítása, hogy az értelem, kultúra, művészet és erkölcs kötelesek az élet szolgálatába szegődni”. A szerző e szavakat 1923-ban írta, üzenete azonban ma is érvényes, amikor úgy tűnik, kultúra és élet viszonyát végérvényesen az extrém pragmatizmus, illetve a piacagazdaság nem mindig kultúrorientált törvényei határozzák meg. A magyarul több ízben megjelent munkát ez alkalommal román nyelvű fordításban (előszó és fordítás Sorin Mărculescu) veheti kézbe az olvasó. (Editura Humanitas, Buc, 1997.) — K.K.Gy.