A walesi idő

 

Délután hat óra. A démonok elvesztik

karcsúságukat. Formátlanodik az arc,

finom rezgések halványulnak el, az

apró dolgok, hogy dicséretük senki se

zengi, a második vonalban, a lövészárkok

mögötti téren gyakorolják a valóságot.

Tizenkét walesi madár osztva kettővel,

ennyi a walesi idő. A nagymutató legalábbis

egészen lefelé és egészen feketén

mutat egy alsó cél felé,

s a démonok se szeretik ezt.

 

Kacérság

 

Éjszaka kacér vagyok. Kilátszik szőrös lábszáram

az asztal alól. Ők felülről jönnek, fejem felett

hallani suhogásuk. Számukra nem vonzó egy emberi

lábszár, az enyém meg amúgy is ronda darab.

Éjszaka kacér vagyok, de a lábszár, az számukra

nem esztétikum. Amit ők akarnak, azt én nem adom.

 

A meg nem nyerhető futam

 

A meg nem nyerhető futamban ne fogadj a szerencsés

lóra. A szerencsés ló kettes számmal és közepes

zsokéval áll a rajthoz. Inkább fogadj a hármasra,

úgy kevesebb lesz a veszteség. Én a négyesre fogadok,

a zsokém halhatatlan. Láttam, hogy a ló farkához

kötözte Hektort.

 

A kékhajú

 

Kékhajúvá lettem. Mint a kékhajúak általában,

csak úgy, egy másik pillanatba átlépve váltam kékhajúvá.

Tanulom árnyalataim. A halántékom néha türkiz,

azt mondják, beszélnem kell olyankor, az Adriáról

lehetőleg vagya kék nagy Atlantiról az oszlopok

mögött, ahol az almák is kékek.

Tizenkét próbám közül legnehezebb a kékhajúság.