A társadalmi valóság és hétköznapi életkörülményeink átalakítása nemcsak azért látszik olykor kilátástalannak, mert igen sokféle feltételtől függ, hanem sokszor azért is, mert nem vagyunk képesek kilépni a világ szokványos értelmezésének kliséiből, nem vagyunk  tudatában annak, hogy a változás kezdetét az jelenti, hogy elkezdjük másképpen szemlélni a dolgokat. Lényegében ez az oka az elméletekkel és a filozófiával szembeni bizalmatlanságnak is, függetlenül attól, hogy megfogalmazóik a „tiszta szellem” alkotói vagy az „evilági filozófusok” (közgazdászok) közül kerülnek ki. Éppen ezért egyre nagyobb szükség van arra, hogy átlépjük a diszciplínák közötti határokat és nagyobb nyitottsággal tekintsünk mindazon szakemberek tevékenységére, akik végső soron az emberi gondolkodás megváltoztatásán dolgoznak. Az effajta „partnerséget kereső” gondolkodás ma már nem csupán praktikus következményei miatt kívánatos, hanem az egyes tudományterültek, problémakörök fejlődésén belül is megalapozott követelmény.

Az erkölcstan terén a 20. század során bekövetkezett változások egyik leglényegesebb következménye az erkölcsi problémakörök tevékenységi területenkénti látványos szakosodása és önállósodása: az alkalmazott etikák vagy ágazati erkölcstanok megjelenése. A már jóval korábban is ismert tendenciák (lásd az orvosi etika egyfajta foglalatát a hippokra-teszi eskü évezredes szövegében) szisztematikus kifejlődése rávilágít az általános erkölcsi alapelvek korlátozott érvényességére, illteve az erkölcsi problémák és az életmód szoros kapcsolatára. Az említett tendenciák korántsem jelentik az erkölcsiség vagy az etikai gondolkodás valamiféle válságtünetét, hanem természetes velejárói az emberi életmódok diverzifikálódásának és a különböző „társadalmi alrendszerek” (Niklas Luhmann) funkcionális önállósulásának. Ilyen körülmények között különösen fontos az erkölcsi követelmények egységének a megőrzése, valamint a különböző tevékenységi szférákon belül, azok általános emberi következményeinek a szem előtt tartása, egyszóval integrálásuk az emberi lét és az emberi méltóság globális szemléletébe. Az integráció egyik kiváló lehetőségét éppen az olyan átfogó szemléletű diszciplínák kínálják, mint az ökológia, amely saját kutatási tárgyának jelenségeit is a különböző rendszerek kölcsönhatásában értelmezi.

Az ágazati etikák sorában különleges hely illeti meg a gazdaságetikát, mint olyan dinamikusan fejlődő diszciplínát, amelynek kutatásai és morális szabályozó szerepe az összes többi társadalmi alrendszer létét és fenntartását meghatározó alapvető társadalmi folyamatokra irányulnak, tehát közvetve vagy közvetlenül minden ember életét érintik. Éppen ezért igen nagy jelentősége van annak, hogy a közgazdaságtudomány művelői a gazdasági tevékenységet nem csupán annak belső mechanizmusai és hatékonysága szempontjából vizsgálják, hanem tartsák szem előtt kölcsönhatását az összes többi társadalmi alrendszerrel, sőt globális emberi jelentőségén túl a természettel, mint az összes rendszerek rendszerével is. A tevékenységnek valamennyi érintett létező összefüggésében való szemlélete (és nem csupán globális emberi jelentősége szempontjából) mélyebb és átfogóbb erkölcsi szemléletmódot tesz lehetővé, mint hogyha csupán az emberi tevékenység önreflexiójára korlátozódna. Zsolnai László Ökológia, gazdaság, etika1 című könyve ennek az újrafelfedezett, ökológiailag és etikailag integrált gazdasági gondolkodásnak a rendszeres bemutatása. A szerző közgazdász, egyetemi tanár, aktív környezetvédő és a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen (ma Budapesti Corvinus Egyetem) Gazdaságetikai Központjának vezetője, akinek tevékenysége a magyarországi és nemzetközi gazdaságetikai kutatás és oktatás élvonalához tartozik.

A mű alapgondolatait összefoglalva két nagy kérdéskör különíthető el: Melyek az emberi lét ökológiai értelmezésének alapeszméi? és Hogyan formálja át a gazdasági gondolkodás és a gazdaságirányítás célrendszerét az ökológiai elvek figyelembevétele a gazdaságetika és a gazdasági törvénykezés területén? Ezekből a kérdésekből és a rájuk adott válaszokból bomlik ki a könyv lapjain egy új, alternatív közgazdasági szemlélet, az ökológiai gazdaságtan alapproblémáinak áttekintése, mint amilyenek az ökonómia metaökonómiai kritikája, a környezeti döntéshozatal, a környezet minőségének és a társadalmi jólét párhuzamos felfogásának szükségessége, vagy a fenntartható fejlődés gazdasági feltételrendszere.2 Igazi szemléletváltást sürgető könyvről van tehát szó, amely a gazdaságetika problematikáját nem pusztán általános etikai elvekre, illetve az egyéni jószándékra és áldozatkészségre alapozza, hanem az erkölcsi követelmények jogosultságának a gondolatát összekapcsolja az ember és természet viszonyának újraértelmezésével és a gazdasági reform szükségességének gondolatával. Olyan összetett, interdiszciplináris elméleti keret kidolgozására vállalkozik a szerző, amelyre felépíthető a gazdaságetikai problémák egész összefüggésrendszere, annak individuális, szervezeti, makrogazdasági és globális aspektusaival együtt .

A könyv értéke mindenekelőtt a téma sokoldalú megközelítésében rejlik, ami alkalmassá teszi arra, hogy átfogja a gazdaságetikai szemlélet feltételeinek, illetve kialakításának, betartatásának és következményeinek leglényegesebb kérdéseit, a különböző világvallások (a zsidó vallás, a kereszténység, buddhizmus, taoizmus) tanításaiban fellelhető gazdaságetikai előzményektől, a gazdaságetikai szempontok betartásának érzelmi, racionális, szociális és jogi feltételrendszeréig. A szerző álláspontja szerint a gazdaságetikai megfontolások egyáltalán nem idegenek a gazdasági tevékenységtől, sőt egyidősek magával ezzel a tevékenységgel, amennyiben minden jelentősebb világvallásban találunk megfelelő kitételeket az erkölcsösnek tekintett gazdasági magatartásra, és a morális megelégedettség igénye még a leghétköznapibb döntések motívumai között is megtalálható. Ugyanezt a feltevést látszanak alátámasztani az Amitai Etzioni által képviselt szocióökonómia eredményei, miszerint a gazdasági tevékenség nincs és sosem volt a klasszikus közgazdaság által feltételezett haszon-maximalizáló elv kizárólagos hatása alatt, hanem szorosan kötődik etikai, esztétikai és vallási normákhoz. Ezek a társadami együttélés alapviszonyait szabályozó normák és értékek képezik a gazdasági tranzakciók „etikai infrastruktúráját”. Mindazonáltal a gazdasági tevékenység zökkenőmentes működése és a társadalmi költségek elfogadható szinten tartása érdekében a morális érzék megfelelő fejlettsége és a piac „láthatatlan kezének” regulációs mechanizmusa mellett szükség van – állítja a szerző – az állami szerepvállalás és a jogrend „látható kezének” (fogyasztó- és környezetvédelmi törvényeknek) és a civil társadalom önvédelmi mechanizmusainak az igénybevételére is. 

A könyv a címben foglalt témakörnek megfelelően a gazdaságetikát a környezetgazdasági princípiumoknak alárendelten értelmezi. Ennek az összefüggésnek az előtérbe állítása, illetve az ezzel kapcsolatos magyarországi és európai normák ismertetése a mű egyik legfontosabb erénye és egyszersmind gazdaságetikai szemléletének tudatosan választott határpontja is. A környezeti elvek jelentőségének tudatosítása, valamint azoknak a jogrendszerbe és makrogazdaság irányításába való integrációja fontos szerepet játszhat a termelők és fogyasztók környezetvédelmi tudatosságának a kialakításában, mindazonáltal a gazdaságetikai kérdések zöme közvetlenül a gazdasági vállalkozások szintjére összpontosul, és nincs látványos kapcsolatban a környezetvédelmi elvekkel. A gazdaságetikai tudatosságnak és lelkiismeretességnek a vállalatok tevékenységében való érvényesüléséhez elengedhetetlen a különféle szintű alkalmazottak és vezetők morális öntudatának fejlesztése, de legalább ennyire fontos az is, hogy az alapvető erkölcsi értékek és alapelvek helyet kapjanak a cég hosszú távú céljait megfogalmazó dokumentumokban (a cég küldetési nyilatkozatában), a vállalati szervezeti és irányítási struktúra alapviszonyait meghatározó organogrammban (pl. az erkölcsi felügyelő helye a menedzsmentben) és a magatartási szabályokban. Az erkölcsi alapelvek figyelembevételével felépített és működtetett vállalat nem hozható létre pusztán az irányítás átszervezésével és a dolgozók Becsületkódexének, illetve a Magatartási és Konfliktuskezelési Szabályoknak az előírásával, hanem az egész tevékenység állandó erkölcsi szemléletű elemzését és megbeszélését is feltételezi.  Egyszóval a „morális vállalat” kialakítása nem lehet egyszeri, korlátozott vagy alkalmi önképjavító vállalkozás. Aki elkezdi, annak át kell alakítania a vállalat egész belső szervezeti és kommunikációs rendszerét, vállalva a dolgozók őszinte véleményével való rendszeres konfrontálódást, folyamatos erkölcsi továbbképzésüket, a kozmetikázás nélküli éves erkölcsi mérlegbeszámolókat és az időnkénti független erkölcsi szakértők általi átvilágítást. Ráadásul mindebben soha többé nem lehet megállás, anélkül, hogy a kétes szándékok le ne lepleződjenek.

Azokat az alternatív vállalkozásokat leszámítva, ahol a vállalatvezetés a cég küldetési nyilatkozatában is megfogalmaz környezetvédő célokat (pl. a Body Shop International PLC) a természeti környezettel fenntartandó harmonikus kapcsolat csupán egyike a morális vállalatvezetési szempontoknak. A természet a vállalati tevékenység felétele és érintett szereplője, ezért méltán elvárható, hogy (a környezetvédők által képviselt) „szempontjait” a vállalati tevékenység tervezése és irányítása során figyelembe vegyék,  „jólétéről”, szükség esetén pedig „rehabilitációjáról” gondoskodjanak. Ez a gondoskodás pedig a vállalatvezetéstől mind a „környezeti tudatosság”, mind pedig „a vállalat társadalmi felelőssége” értelmében elvárható.

Zsolnai László könyve alkalmas arra, hogy a különböző területeken dolgozó szakembereket – közgazdászokat, szociológusokat, jogászokat, pszichológusokat, ökológusokat, filozófusokat, teológusokat – rádöbbentse arra, hogy problémáik elválaszthatatlanok egymástól és a vállalkozói szférában lejátszódó folyamatoktól. Ez a felismerés idővel elvezethet az érintett területek képviselői közötti párbeszédhez is.

JEGYZETEK

1. Zsolnai László: Ökológia, gazdaság, etika. Helikon Kiadó, Bp., 2001.

2. Szerzőnknek az ökológiai gazdaságszemlélet iránti érdeklődése jóval korábban kezdődött. Erre utal a mintegy húsz évvel ezelőtt, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál megjelentetett , Mit ér az ökonómia, ha magyar? Ökológiai és humán kérdése című könyve, amelyben éppen az ökológiai szemlélet és a gazdaságetikai követelmények, egyszóval  az értékek metaökonómiai rangsorolása szempontjából tekintette át a nemzetközi és a magyarországi gazdaságelméleti eredményeket.