Interjú Keresztury Tiborral

Többször, többen mondták a közelmúltban – legutóbb Tolnai Ottó a Könyvhét megnyitóbeszédében –, hogy a kortárs irodalom, különösen a regény, valós, nagy reneszánszát éli, és ugyanakkor egyre népszerűbb is. Te hogy látod ezt?

– Valójában már a „Péterek”-hez köthető prózafordulat óta megfigyelhető, hogy az olvasóközönség érdeklődésének hierarchiájában a költészettel szemben az epika vette át a „vezető szerepet”. Még inkább domináns lett ez a közelmúltban, hisz Petri, Orbán Ottó halála óta a kortárs magyar költészetnek nincsenek a hagyományos értelemben vett „mesterei”, élő klasszikusai, miközben a magyar regény igazi, nagy korszakát éli – magas itthoni példányszámokkal és komoly nemzetközi sikerekkel.

– Mondj néhány, számodra fontos könyvcímet, amivel alá lehetne támasztani vagy árnyalni ezt a képet!

– Harmonia caelestis, Saját halál, Északról hegy…, Bestiárium Transylvaniae, Jadviga párnája, Milota, Hősöm tere, A könnymutatványosok legendája, TündérVölgy, A kígyó árnyéka, A hullócsillag éve, Isten hozott, Fogság, valamint Márton László vagy Szabó Magda, Vámos Miklós könyvei jutnak eszembe így hirtelen.

– A litera főszerkesztője vagy. Mire jó egy internetes irodalmi portál?

– Hát, sok mindenre. Elsősorban arra, hogy színesen, naprakész és informatív módon megbízható képet adjon a kortárs irodalom értékeiről, folyamatairól és aktuális történéseiről – hogy érvényes és szakmailag hiteles látleletet nyújtson a mai magyar irodalom állapotát illetően. Felhívja a figyelmet a fontosabb alkotókra, eseményekre és könyvekre, s ezáltal népszerűsítse az irodalom szereplőit, nyomtatott kiadványait – újabb olvasókat toborozzon tehát.

– Mire nem jó?

– Hogy negyvenflekkes regényrészleteket vagy hetven lábjegyzettel bíró értekező prózai szövegeket közöljön, teszem azt.

– Jelenleg már többen olvasnak benneteket, mint bármelyik nyomtatott irodalmi folyóiratot. Mi lesz később?

– Hogy később mi lesz, azt nem tudom, az azonban kétségtelen, hogy a litera nézettsége és presztízse igen magas. Tudomásul kell venni, hogy felnőtt egy nemzedék, amelyik a számítógép előtt szocializálódott, döntő mértékben vagy kizárólagosan az internetről szerzi be információit, így innen tájékozódik irodalmi kérdésekben is. Másrészt pedig – s ez legalább ennyire fontos – igazolhatóan sikerült megnyernünk a szakmának azt a részét, mely konzervatív alkatánál fogva a számítógéptől, az internettől eleddig tartózkodott, idegenkedett – szerzőként és állandó olvasóként egyaránt. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy mi nem a nyomtatott folyóiratoktól veszünk el olvasókat: működésünknek tehát a folyóiratok előfizetőit, olvasóit illetően semmi kimutatható következménye nincs. A két dolognak teljesen más a funkciója – a magam részéről szeretnék inkább egyfajta közvetítő szerepben bízni: abban tehát, hogy a litera hatására az eddigieknél többen vesznek kézbe folyóiratokat, könyveket. A tendencia ugyanakkor tagadhatatlanul az, hogy miközben az összes nyomtatott lap olvasói megtartásáért küzd, a litera látogatottsága a 2002-es indulás pillanatától kezdve egyfolytában, dinamikusan nő – az idei Pulitzer-díj ezen a téren különösen nagy lökést adott.

– A litera mellett az Alföld című nyomtatott folyóirat szerkesztője is vagy. Nem konkurenciája egymásnak a két lap?

– A fentebb mondottakból kifolyólag legfeljebb a primer szépirodalmi közlemények esetében lehet a két műhely egymás konkurense, de szerencsére elég gazdag a mai magyar irodalom ahhoz, hogy elbírjon több, hasonló ízlésű, szellemiségű fórumot.

– A Nagy Könyv program egyfajta alternatívájaként kezdeményeztetek egy saját szavazást is, azzal kapcsolatban, hogy a kortárs regények közül melyik legyen a litera Nagy Könyve. Nádas Péter kapta a legtöbb szavazatot az Emlékiratok könyve szerzőjeként. Mit jelent ez számodra?

– Nagy örömet s azon törekvésünk megerősítését, hogy a kortárs irodalom igazi, maradandó értékeire irányítsuk a figyelmet, ezáltal jó ízlésű, művelt, határozott értékbeli prioritásokkal bíró olvasóink legyenek.

– A litera nagy olvasottsága milyen tartalmi következményekkel jár? Próbáltok „populárisak” lenni? Milyen projektjeitek vannak a jövőre nézve?

– A „mai felgyorsult világban”, ahogy mondani szokták, szerintem nem lehet lemondani arról, hogy internetes irodalmi fórum jó értelemben populáris is legyen – már csak azért sem, mert a kortárs próza és líra egyik tendenciája is éppen ebbe az irányba mutat. A litera egyik legfontosabb funkcióját – ha úgy tetszik: küldetését – abban látom, hogy a megőrzött igényesség mellett bulvárosabb, populárisabb, „alternatív” eszközökkel mozdítsa ki a kortárs irodalmat önköréből, minél szélesebb körből szerezzen számára híveket, minél több potenciális olvasó számára tegye vonzóvá és „fogyaszthatóvá”. Számos olyan emberhez jutunk el, akik nem vesznek és olvasnak nyomtatott irodalmi folyóiratot, viszont erős az igényük rá, hogy értelmiségiként képben legyenek kulturálisan. Őket nyilván máshogy kell elérni és megszólítani, mint az igényesen kényes szakmai közönséget, s ez okoz is a szerkesztés során néha feszültségeket. Az egyik legnagyobb, napi kihívásunk, hogy feloldjuk vagy összeegyeztessük ezeket.