A Korunk e havi kérdése: A közismerten népszerű Wass Albert-könyvek, a József Attila megemlékezések, esetleg a Nagy Könyv kapcsán kérjük ki a disputázók véleményét arról, hogy ki mit tart irodalmi sikernek?

Az újonnan divatba jött reklámarcú író talmi sikerét egyáltalán nem. Az irodalmi siker (?) egyetlen mércéje: az író olvasottsága. (aetranger)

Tehát a bestseller a siker? Azt olvassák a legtöbben... (szolo)

Ugyebár, most tovább köllene bonyolítani, hogy tulajdonképpen mi a siker.... Mert nem mindegy – legalábbis szerintem –, hogy egy irodalmi alkotás sikerkönyv vagy nagy könyvsiker. Amiről Te kérdezel, az a sikerkönyv... (aetranger)

A Wass Albert-könyvek melyik kategóriába sorolhatók? (szolo)

Az Össz siker, jónéhány pediglen könyv... (aetranger)

Az Olvasó kezébe veszi a Könyvet, s Időt szán rá. Odaadja magát a Műnek. Teljesen. Élményt keres, mert feltételezi, hogy az Író adni akar valamit, az élménynyújtásért írta a Könyvet. Nos, az Olvasó bemegy a Mű világába, odamegy, ahová az Író el akarja vinni, odaadja magát az Írónak, hagyja magát kézen vezetni, mert csak így érti meg az élményt.

Ha majd az Olvasó visszatér magához – önmaga lesz –, s úgy érzi, valami nála maradt, valamit kapott az élménytől, ergo már nem ugyanaz, mint aki volt, az az Írónak, a Könyvnek, a Műnek a sikere. Az a jó Könyv. A Nagy Könyv.

Az a Könyv, az a Mű, amelybe belemegyek, visszajövök és semmit nem kaptam, semmi sem változott bennem, rossz. Az író megcsalt, becsapott, csak a pénzért dolgozott. Lehetséges, hogy van abban a Könyvben, abban a Műben is valami, csak nem tudom megtalálni. De miért önmagamban kételkedjem, és miért ne az Íróban?

Ja, hogy ott vannak a Véleményezők. Igaz. Így van. De csak azok Véleményére hallgatok, akiket szeretek, s azokat szerettem meg, akiknek már odaadtam magam. Nyilván, hogy akiket utálok, azoknak a véleménye nem érdekel. Tegyük fel, én is írok egy Könyvet, s ezt a Könyvet nem adnám oda olyan Írónak, akinek Művei nem tetszenek, legyen bár az az Író nagyon, de nagyon híres. Ergo, olyasvalaki Írónak adnám oda Véleményezésre, akit s akinek a Könyveit, a Műveit szeretem.

Vigyázzunk, hogy az ember kinek a szavára hallgat. Így utólag belegondolva, nincs „és/vagy” siker. Van a Mű, és vagyok Én. (aetranger)

Kérdem az egyik ösmerős boltvezetőt (órára kész kínálat!), a Nagy Könyv „eksöny” óta nőtt-e a forgalma, NEM, sőt, volt a válasz..... (aetranger)

A csíksomlyói búcsúban láttam egy standot, ahol csak Wass Albert-könyveket árultak. Sokat árultak. Én sem hiszem, hogy ehhez a Nagy Könyv hozzájárult volna. (szolo)

A legjobb reklám nem mindig a médiából jön. Szerintem a Wass Albert-könyvek sikerének a legjobb marketinget az adta, hogy volt Trianon. Szabad nekünk frusztráltnak lenni utána. (márna)

Wass Alberttel kapcsolatosan Márna jól látja, ugyanis beleillik egy „vonulatba”...a csíksomlyói “biznisszel” kapcsolatosan: ha rajtam múlott volna, Spiró György Fogságát árultam volna... (aetranger)

„Tehát a bestseller a siker? Azt olvassák a legtöbben...” Igen, az. Persze az „irodalmi siker” nem mindig egyenértékű a minőséggel is, de „by definition” a bestseller az irodalmi siker. (zOLTAN)

Inkább üzleti siker, nem? De ha már itt tartunk, akik könyveket írnak, nem azért írják, mert el is szeretnék adni, hogy megéljenek belőle? Mert biztos, nagy dolog néhány rangos szakmai elismerés, de mit ér vele az ember, ha közben felkopik az álla? (Syntax Terror)

Mesterségesen vezérelt kultusszal, ergo versenyeztetett könyvek (lásd Nagy Könyv akció) esetében fogyasztói s nem olvasói leszünk a Műnek. A Könyv fogyasztási cikké minősül, mint a mosópor, a margarin, a televízió, és így tényleg mindegy, melyik márka a szívünkhöz közel álló, Dosztojevszkij vagy Dan Brown. (aetranger)

Manapság szinte mindenben az a lényeg, hogy „trendy” legyen, és nem az, hogy minőségi. És ez a szemlélet sajnos ma már a kultúrát sem kíméli. Valaki rájött, hogy abból es lehet bizniszt csinálni, csak egy kis modern versenyszellemű szemléletet kell a dologba vinni, meg kell támogatni egy kis, az igazi önmegvalósítást és érdekérvényesítést előtérbe helyező fogyasztói szemléletű marketinggel (egymással a kedvenc könyvükön veszekedő párok, stb.), és hisztit kell kelteni körülötte. Kb. ez a Nagy Könyv. Aztán majd lesz sok „audis kondis” kopasz barom, aki egy betűt nem fog elolvasni belőle (meg eddig sem tette, max. a hogyan legyünk kigyúrtállatok kategóriájú „bestsellerekkel”), megveszi, me most éppen ez a „trendy”. És ha jól megy, még szavaz is egy könyvre (az is bevétel a szervezőknek) pl. az alapján, hogy eddig mire szavaztak a legtöbben, melyik fog „nyerni”. És akkor majd elmondhatja, hogy az „ő könyve nyert”. (Syntax Terror)

Az ember időnként tesz kísérleteket a trendi irodalom megemésztésére, aztán mégiscsak feladja. Itt van ez a Paolo Coelho, akinek elolvastam egy fél regényét, s ezzel befejezettnek tekintettem az életművével való ismerkedést. (bluepoppy)