Kétfajta irodalom létezik, legyint a gyakorló hedonista olvasó, jó és rossz. Olyan, amivel feltűrt ingujjban az asztalhoz könyöklünk, meg olyan is, amit aztán magunkkal viszünk az ágyba elalvás előttre. Ahogyan az a hús-vér életben nemcsak a regényekkel történni szokott. Magas- és szubkultúra, normális és perverz s az összes többi ehhez képest csak címkék, mesterkélt fogalmak. Profi kollégája számára azonban, aki hivatásból és nem csak élvezetből olvas, a „valódi” (elméleti) problémák csak itt kezdődnek el...

Ami azt illeti, egy álproblémával legalább leszámoltunk. Első nyugtalanító szimptómája a tavalyi Bookarest Könyvvásáron, zömmel a Polirom kiadónál debütáló fiatalokkal jelentkezett be. Többek között Ioana Baetica (Fişă de înregistrare), T. O. Bobe (Cum mi-am petrecut vacanţa de vară), Dragoş Bucurenci (RealK), Ionuţ Chiva (69), Radu Pavel Gheo (Fairia – o lume îndepărtată), Claudia Golea (Siam), Cosmin Manolache (Ce faţă cumplită am), Adrian Şchiop (pe bune/pe invers), Dan Ţăranu (Al patrulea element) szövegeivel, Ioana Bra-deának az EST kiadónál megjelent Băgău-ja, Alex. Vakulovskinak az Idea designnál kiadott Letopizdeţe mellett.

Kiadói részről gondosan megtervezett hiperallergiás reakció volt ez, ahogyan még akkor, a múlt nyár irodalmi életének eseményeit összefoglalva Dan C. Mihăilescu megírta (Vara literară. ID. 1. 2004. október). Zajos tüsszögés a status quo-ra, tabukra, main stream hierarchiákra, előítéletekre és konvenciókra. A erotofil szómenés, a nimfománia és a narkomániás homoszexualitás offenzívája, depresszív háttérrel. Marius Chivu látlelete alapján, aki júniustól a România literară hasábjain a fentiek közül jó néhány kötetet gondosan kezelésbe vett, mindahány túlságosan is görcsösen az új generáció regénye akart lenni, kultuszkönyv, afféle punk-junkies literature, amelynek valódi sikerét éppen e kód előreadottsága akadályozta meg. Hogy szeplőit soroljuk, nonkonformista, lázadó, rendszerellenes, extravagáns, delikvens, gátlástalan, de fásult, triviális és deviáns is.

Az említett látszatproblémát a kritikai határmegvonás feladata képezte. Irodalom vagy pornográfia? – nemrégiben még emígy szegezte neki a kérdést Cristian Tabără, a ProTV Nagy Inkvizítora a Parte de carte című műsorban két ízben is az ifjú prózaírók (Ionuţ Chiva, Claudia Golea) és az idősebb kritika (Dan C. Mihăilescu) képviselőinek, a vádlottak fejére is olvasván néhányat a sikamlósabb passzusok közül.

Mármost ehhez az elavult irodalmi pereskedéshez képest Adina Diniţoiu (Un „proces” desuet) a România literară részéről első kötetes költőknek, próza- és esszéíróknak kiosztott díjak odaítélése kapcsán a konzervatív prüdéria felett aratott győzelmet regisztrálja. Amint azt a rivális Observator cultural folyóiratban a helyszíni tudósítások mellett megjelent cikkében összeszámolja, az idei év május 18-án a bukaresti Club Prometheusban lezajlott rituálé (beavatási szertartás?) nyolc jelöltje közül legalább négy, nevezetesen Baetica, Bradea és Chiva prózái, valamint Miruna Vlada Poeme extrauterine című verseskötete a kortárs román irodalom minap még pornónak bélyegzett rétegéhez tartozott, és lám, ezek közül Ioana Bradea regényét még díjazták is. Egyszóval, állapíthatnánk meg, úgy tűnik, hogy a moralizáló kritikát legyőzte a hedonista olvasó. A feloldás nem más, mint a kanonizáció – hisz végül is, ha már tényleg fel kell vennünk a harcot a kánon ellen hadakozókkal, a legjobb stratégia, ha sürgősen kanonizáljuk őket.

Szimptomatikus egyébként az is, hogy a Prométheuszban felolvasott részletek a per során vádló bizonyítékok gyanánt latba esőkkel szemben jóval illemtudóbbak voltak. Szemérmetlenség ellen elkövetett sértés. (Observator cultural, 2005. 13.)