Felsőoktatási reformfolyamatok és támogatási rendszerek

A romániai tanügyi rendszert sokáig markánsan meghatározta a kommunista ideológia. A kilencvenes évek oktatáspolitikája kezdetben elsősorban ennek az állapotnak a megváltoztatására összpontosított. A kommunista rendszerben a politikai, vallási vagy más, ideológiai okokból eltanácsolt diákokat visszaveszik az egyetemekre, a doktori címet hasonló okokból megszerezni nem tudó oktatók, egyetemi tanárok stb. pedig szabad utat kapnak a doktorátus elvégzésére. A tanügyi törvény teljes körű módosítására 1995-ben kerül sor, a doktori képzés rendszerét pedig egy 1997-es kormányhatározat módosítja. Az 1999-ben megfogalmazott Bolognai Nyilatkozat új oktatáspolitikai távlatokat nyit, ennek hatására jelentősen átalakul a romániai felsőoktatási, ezen belül a doktorátusi képzés rendszere. A felsőoktatási reformfolyamatot a 2004-es, tanügyi rendszert módosító kormányhatározat indítja el, 2005-ben pedig a doktori képzés rendszerét alakítják át.

A doktorandusképzés rendszere

A doktorátus az egyetemi képzés legmagasabb formája. Az 1997-es kormányhatározat alapjában áttekinthető és hozzáférhető rendszert alakít ki: doktorátusra ideológiai, vallási, nemzetiségi tekintet nélkül bárki jelentkezhet, aki egyetemi oklevéllel rendelkezik. A doktorátust szervező intézmények szabad kezet kapnak a felvételi rendszer kialakításában, a vizsgafeltételeket az egyetemek dolgozzák ki. A doktorátusnak négyéves látogatott/nappali és hatéves távoktatásos formája létezik, amit nyilvános disszertációvédés zár. A doktori címet a vizsgáztató egyetemi bizottság és az Egyetemi Címeket, Okleveleket és Bizonyítványokat Hitelesítő Országos Tanács (Consiliul Naţional de Atestare a Titlurilor, Diplomelor şi Certificatelor Universitare) hagyja jóvá. A doktorátusvezető csak egyetemi tanár vagy doktori címmel, első fokozattal rendelkező tudományos kutató lehet, aki tizenkét doktorandust irányíthat. Újdonságnak számít az ún. kotuteláris rendszer bevezetése. Ennek értelmében egy doktorandusnak akár két vezetőtanára is lehet (egyikük külföldi professzor). Azok a diákok, akik külföldön posztgraduális képzésben vettek részt, felvételi nélkül iratkozhatnak be a doktorátusra – amennyiben ezt a külföldi intézmény is jóváhagyja –, ugyanakkor választhatnak, hogy a két hely közül hol kívánják megvédeni doktori dolgozatukat. Ha a doktorátusvezető vagy maga a doktorandus külföldi, a disszertáció nemzetközi nyelven is íródhat.

Ösztöndíjban csak nappalis doktorandus részesülhet, aki egyébként alkalmazható félnormás vagy óradíjas egyetemi tanársegédként is. Ez a tevékenység azonban csak akkor számít munkakönyves alkalmazásnak, ha a doktorandus után az intézmény társadalombiztosítási járulékot fizet; a járulék összege az egyetemi gyakornok vagy asszisztens bruttó fizetése után fizetett összegnek felel meg. A tanügyből vagy kutatóintézetből érkező doktorandus helyét tanulmányai befejeztéig a munkaadó köteles fenntartani. A felvételin a nappali és a látogatás nélküli tagozat számára ugyanolyan vizsgarendszert alkalmaznak, csak a képzés folyamatában vannak eltérések: míg a nappalis doktorandusok számára kötelező az előadások látogatása, a látogatás nélküli tagozat számára ez opcionális lesz. Ugyanez a törvény kimondja, hogy a gyakorlati képzést három sikeres (nyolcas az átmenő jegy) írásbeli vagy szóbeli vizsga és három referátum zárja. Ha a doktorátusvezető úgy találja, hogy a doktorandus nem tett eleget a vizsgafeltételeknek, megvonhatja az ösztöndíját, vagy – súlyosabb esetben – eltanácsolhatja a doktori iskolából, döntését azonban az egyetemi tanácsnak (vagy kutatócsoportnak) is jóvá kell hagynia. A tanügyi törvényt módosító 1997-es kormányhatározat már megengedi, hogy kizárás esetén a doktorandus még egyszer felvételi vizsgát tegyen.

A doktori képzés alatt a vizsgabizottság összetételét a doktorátusvezető javaslatára a katedra- vagy kutatócsoport-vezető határozza meg. A disszertáció címét a felvételi időpontjától számított egy éven belül rögzíteni kell, módosítására mindössze egyszer kerülhet sor, akkor is csak a doktorátusvezető javaslatára és a kari tanács beleegyezésével. A disszertációvédés nyilvános. A bizottság elnöke a dékán vagy helyettese, a kutatóintézet igazgatója vagy annak a helyettese. A védés előtt a doktorandus a dolgozatot a referenseknek is elküldi, akik szükség esetén visszautasíthatják, vagy módosítást javasolhatnak, hibákra hívhatják fel a figyelmét. Amennyiben más nyelven íródott a dolgozat, annak szerzője köteles román és angol nyelvű kivonatot mellékelni. Ha a vizsgabizottság vagy az Oktatási és Kutatásügyi Minisztérium utasítja el a doktori dolgozatot, a doktorandusnak két év áll rendelkezésére, hogy újraírja a disszertációját. Akik a törvény által meghatározott időn belül nem tudják elkészíteni és megvédeni dolgozatukat, azok automatikusan elveszítik doktorandusi minőségüket. A doktorandusnak jogában áll használni az egyetem könyvtárát, laboratóriumait, teljes felszerelését. Tanulmányait egyetlen esetben szakíthatja meg, maximum egy évre, kivétel a kétéves szülési vagy egészségügyi szabadság vagy a legtöbb kétéves továbbképzés. Ha ez esetben önképzésről van szó, akkor a hallgató elveszíti az ösztöndíját. Ugyanez érvényes a nappali tagozatról látogatás nélkülire átiratkozó doktorandusokra is. Az olyan költségeket, amelyek a kutatáshoz, a doktorandus kiszállásaihoz, vendégoktatók elszállásolásához stb. szükségesek, az egyetem állja.

Reformfolyamatok a doktorandusképzésben

Az 1999-ben megfogalmazott Bolognai Nyilatkozat egységes európai oktatáspolitikát vetít előre. „A kitáguló lehetőségek és a több európai országgal mélyülő kapcsolatok” egy kiszélesedő Európát eredményeznek, amely „fokozatosan erősíti intellektuális, kulturális, szociális, tudományos és technológiai dimenzióit”. Az uniós tagországok között nem elég a gazdasági együttműködés, a tudásalapú társadalom megszervezésének feltétele a homogenizált felsőoktatási rendszer kialakítása, egy mobilis, átjárható és áttekinthető, egységes oktatáspolitika gyakorlatba ültetése. A nyilatkozat szerint Európa ereje a közös tudásanyag maximális felhasználásában rejlik. A Bolognai Nyilatkozat egységes módszert dolgoz ki, amely mindennemű felsőoktatási képzésre alkalmazható alapkövetelményt jelent: a tagországok nyelveinek elsajátítása, az oklevelek kölcsönös elismerése (erre alakítják ki a diákok mobilitását elősegítő kreditrendszert), egyetemi intézmények együttműködése, oktatási problémákban kölcsönös tapasztalatcsere, a doktori képzés bevonása az ún. bolognai folyamatba.

A román parlament 2004-ben módosítja az 1995-ös tanügyi törvényt. Alapvetően a Bolognai Nyilatkozatra (lépésekben pedig az arra alapozó Lisszaboni Nyilatkozatra) építkezik, és egy rugalmas, áttekinthető felsőoktatási rendszer kialakítását célozza meg. Az egyetemi rendszer felépítése ekkor alaposan átalakul, jelentősen megváltozik a doktori oktatás, a felvételi- és vizsgarendszer is. A legmarkánsabb lépés a felsőoktatási rendszer háromszakaszos átszervezése a Lisszaboni Nyilatkozat rendszere alapján. Az immár hároméves egyetemi ciklus és a doktorátus közé beiktatják a mesterképzést, így doktorátusra csak mesterképzős diplomával rendelkező fiatalok felvételizhetnek. A doktorátus ettől kezdve szintén hároméves lesz, ami maximum két évvel hosszabbítható meg a doktorátusvezető beleegyezésével és kérésére, ha indoklása szerint a téma kidolgozása hosszabb időt igényel. Ebben az esetben is a doktorandus legkésőbb a doktori képzés befejezésétől számított három éven belül köteles megvédeni a disszertációját. A képzésforma, a disszertációtéma megváltoztatása, a doktorátusvezető kicserélése, a tanulmányok megszakítása csak a tanulmányi szerződés kikötései szerint történhet meg. A doktorandus áthelyezése egyik intézményből a másikba csakis mindkét fél beleegyezésével és törvényes úton történhet. A doktorandus kutatása jól megindokolt esetben két évvel meghosszabbítható, a kétéves többletköltséget pedig az intézmény állja.

Az új oktatási törvény szorgalmazza a mobilitást, az átjárhatóságot egyik szakról a másikra. Egy évvel később, 2005-ben egy kormányhatározatban előírja a különböző karok, egyetemi előadók, külföldi egyetemi tanárok, tudományos kutatók és szakemberek bevonását a doktori képzésbe. Azoknak az intézményeknek, egyetemeknek, amelyeken doktori képzés folyik, újra kell szervezniük ezt a képzést oly módon, hogy a doktorátus az egyetemi képzésnek egy különálló szakaszát (ciclu distinct) képezze. A 2005/567-es kormányhatározat a doktori képzés két típusát különbözteti meg: a szakdoktorátust (doctorat profesional) és a tudományos doktorátust (doctorat ştiinţific). A képzőművészetben és a sportban mindkettőt meg lehet szerezni. Minden szervező intézménynek, egyetemnek 2005 szeptemberéig ki kellett dolgoznia egy-egy szabályzatot, amelyben pontosan meghatározza az anyagi keretet, az etikai és szakmai normákat, valamint az intézményes keretet, ugyanakkor tanrendjét a két képzéstípushoz kellett igazítania. Az intézménynek szabályzatában meg kellett határoznia a doktorandus, a doktorátusvezető és az egyetem jogait és kötelezettségeit. Az intézményeknek átláthatóvá és hozzáférhetővé kellett tenniük a minősítés adatait, rendszerét, hiszen a doktorandusnak ettől kezdve jogában állt fellebbezni.

A 2005-ös minisztériumi rendelet a nappali tagozatot két részre, államilag támogatott, illetve fizetéses tagozatra osztja, a távoktatásnak (látogatás nélküli képzésformának) csak fizetéses formát engedélyez. A felvételit az egyetemek belső szabályzata szerint szervezik meg, természetesen a törvényhez alkalmazkodva. A külföldi diákok ugyanolyan kritériumok szerint tanulnak, mint a belföldiek, és román nyelvi felkészítőt is igényelhetnek.

A nappalis ösztöndíjas doktorandusokat az egyetem (bérmentesen) négy-hat órás oktatómunkára kötelezheti (ore didactice). A doktori képzés azonos módon mindkét képzési formában két részre oszlik: felkészítő és tudományos kutatási programra. A felkészítés két-három szemeszteres, az előadásokat a doktorátusvezető és egyetemi tanárokon kívül kutatók vagy doktori címmel rendelkező adjunktusok is tarthatják. Az oktatás az egyetemi szenátus által jóváhagyott tanrend szerint történik, a szemesztert vizsga zárja. A rendelet az oktatás minőségének javítására ajánlja az interdiszciplináris felkészítés módszerét. A felkészítés alatt a doktorandus köteles elkészíteni kutatási tervét. Azokat a doktori dolgozatokat, amelyek egy adott közösség nyelvéről, kultúrájáról, civilizációjáról szólnak, az illető közösség nyelvén lehet megírni; a disszertáció kivonatát azonban román és angol nyelven is meg kell írni. A kotuteláris rendszerben a doktorátusvezetők szerződésben pontosítják egymás feladatkörét; amennyiben ez két intézmény között történik, meg kell határozni mindkét fél kötelességeit.

A doktorátust szervező intézmények maguk határozzák meg, hogy miként ellenőrzik a doktorandusok három-négy szemeszteres tudományos kutatását, milyen szempontok szerint értékelik referátumaikat. Az intézmény színvonalát emeli, ha a doktorandus részmunkája országos vagy nemzetközi folyóiratokban megjelenik. A nyilvános védésre csak abban az esetben kerülhet sor, ha a hivatalos referensektől kapott értékelés pozitív. Ahhoz, hogy a jelölt megkaphassa a doktori címet, „jó” (bine) vagy „kiváló” (foarte bine) értékelést kell szereznie. Amennyiben a nyilvános védésen a bizottság „elégséges”-nek (satisfăcător) vagy „elégtelen”-nek (nesatisfăcător) minősíti a disszertációt, a doktorandus köteles az egyetem által meghatározott módon és időkereten belül újraírni a munkáját. A vizsgáztatóbizottság által jóváhagyott dolgozat az Egyetemi Címeket, Okleveleket és Bizonyítványokat Hitelesítő Országos Tanács (Consiliului Naţional de Atestare a Titlurilor, Diplomelor şi Certificatelor Universitare) elé kerül, amelynek jogában áll visszautasítani a dolgozatot – ez esetben az újraírás költségeit az egyetem saját keretéből állja. A doktorátusképzést szervező egyetemeket és intézményeket ötévenként felértékelik, ellenőrzik, ahogyan a doktorátusvezetők képességeit is felmérik. A 2005-ös júniusi kormányhatározat szeptemberben kiegészült. Az újabb módosítások értelmében a doktorátusvezető nyugdíjba vonulása után is kérhet és kaphat jogot doktori kutatómunka irányítására. Ilyenkor a képzést szervező intézmény az irányítótanár utolsó ötéves tevékenységét veszi figyelembe. Ha a doktorátusvezetőnek más okból szűnik meg a szerződése az egyetemmel, a doktorandus új irányítótanárt kap. A kormányhatározat értelmében a doktorátus románul vagy egy nemzetközi nyelven folyhat, illetve bármely más nyelven, amelyen doktori képzést szerveztek.

A tanügyi törvény történetének következő állomása 2007. Az idén az Oktatási és Kutatásügyi Minisztérium által hozott rendelet értelmében doktorátusvezető csak egyetemi professzor vagy I. fokozattal rendelkező tudományos kutató lehet. Doktorátusvezetői posztjukban az akadémikusok, egyetemi professzorok és I. fokozattal rendelkező kutatók kapnak megerősítést. A 2007–2008-as tanév doktorátusi felvételi rendszerét a 2007 februárjában kiadott minisztériumi rendelet szabályozza. A rendelet értelmében mind az állami, mind a magánegyetemeken saját rendszer szerint – természetesen a törvényhez alkalmazkodva – történik a felvételi. Azok, akik a 2004-es mesterképzős rendszer bevezetése előtt szereztek egyetemi oklevelet, mesteri diploma nélkül felvételizhetnek a doktorátusra. Ugyanazon kritériumok szerint vizsgáznak az Európai Unióhoz tartozó országokból vagy az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség Gazdasági Térségéből érkező diákok.

Kutatói ösztöndíj, grantok, magántámogatás

Az 1995-ös tanügyi törvény értelmében csak a nappali tagozaton tanuló doktorandusok jogosultak ösztöndíjra. Ez a kitétel alapjaiban azóta sem változott, csak kiegészült. Az 1004/2002-es kormányhatározat alapján az Oktatási és Kutatásügyi Minisztérium minden tanévben száz kutatói ösztöndíjra való keretet különít el. Erre a támogatásra a harmincötödik életévüket be nem töltött, jelentős eredményt elért fiatal doktorandusok pályázhatnak, függetlenül attól, hogy doktori tanulmányaikat milyen formában végzik, így a látogatás nélküli, egyetemi ösztöndíjra nem jogosult doktorandusok is anyagi támogatáshoz juthatnak. A pályázatra érkező dossziékat a Felsőoktatási Tudományos Kutatás Országos Tanácsa vizsgálja át és hagyja jóvá. Kutatói ösztöndíjra általában csoportos pályázatok érkeznek be, bár a törvény az egyéni jelentkezést is megengedi. Ebben az esetben a doktorandusok csak az egyetem vezetőségének a jóváhagyásával pályázhatnak. A támogatás négy évre szól, azzal a kikötéssel, hogy a doktorandus ezalatt nem szakíthatja meg és nem lépheti túl a doktori képzés megszabott idejét. A támogatás összege 2002-ben havi kétmillió lej (2000 RON) volt. A magánösztöndíjak rendszeréről először 2004-ben rendelkezik a tanügyi törvény. Az ösztöndíj összegét a két fél által aláírt szerződésben határozzák meg. A támogatást folyósító fél csak akkor kötelezheti a diákot (esetünkben a doktorandust) tanulmányai befejezése után arra, hogy nála dolgozzon, hogyha „szakmába vágó” az illető munkahely, azaz egyezik a tanulmányi területtel. Ezzel szemben a támogatott a tanulmányi évek alatt nem dolgozhat a támogatást nyújtó intézménynek vagy személynek. A támogatás vonatkozhat egy adott periódusra vagy a teljes tanulmányi időszakra, adómentes, és egy hónapra eső összege nem lehet kevesebb az államilag meghatározott minimálbérnél.

A 2005-ös kormányhatározat az ösztöndíj kiosztásában teljesen szabad kezet ad a doktorátusképzést szervező intézménynek. Az ösztöndíjat versenyvizsga alapján ítélik oda az arra érdemeseknek. Kiegészítésként a nappalis doktorandusnak jogában áll tanácsadási szerződést kötni, ún. grantokból többlettámogatást szerezni. A versenyképes, nemzetközi érdekeltségű tudományos kutatások támogatására hozták létre a grantrendszert.  A grant éves leosztású, egyéni és csoportos támogatás, ami a kutatási költségek, kiszállások stb. költségeit fedezi. Az Oktatási és Kutatásügyi Minisztérium, valamint a Román Tudományos Akadémia határozza meg azt, hogy milyen tudományos kutatás kapja meg ezt a támogatást. Fő szempont a magas fokú kutatási téma, nagy léptékű kutatási terv, fiatal kutatók vagy doktorandusok által kezdeményezett kutatási program, esetleg egy nemzetközi kutatási részprogram vagy olyan tudományos kutatás, amely a felsőfokú oktatás minőségét és fejlesztését segíti elő.

IRODALOM

1. Hotărâre nr. 59/1990 privind unele măsuri referitoare la învăţământul superior fără frecvenţă din 19/01/1990. Monitorul Oficial, Partea I., nr. 13 din 20/01/1990.

2. Hotărâre nr. 404/1990 privind completarea Hotărîrii Guvernului nr. 55 din 19 ianuarie 1990 din 13/04/1990. Monitorul Oficial, Partea I., nr. 74 din 23/04/1992.

3. Hotărâre nr. 521/1990 privind organizarea şi funcţionarea învăţământului în România în anul şcolar (universitar) 1990/1991 din 12/05/1990. Monitorul Oficial, Partea I., nr. 71 din 16/05/1990.

4. Hotărâre nr. 859/1995 (r1) privind acordarea de burse şi alte facilităţi financiare şi materiale pentru copiii, elevii, studenţii şi cursanţii din învăţământul de stat din 25/10/1995. Republicată în Monitorul Oficial, Partea I., nr. 87 din 29/04/1996.

5. Hotărâre nr. 590/1997 privind organizarea şi desfăşurarea doctoratului din 29/09/1997. Monitorul Oficial, Partea I., nr. 272 din 09/10/1997.

6. Legea învăţământului. Lege nr. 84/1995 (r2) din 24/07/1995. Republicată în Monitorul Oficial, Partea I., nr. 606 din 10/12/1999.

7. Lege nr. 288/2004 privind organizarea studiilor universitare din 24/06/2004. Monitorul Oficial, Partea I., nr. 614 din 07/07/2004.

8. Lege nr. 258/2007 privind practica elevilor şi studenţilor din 19/07/2007. Monitorul Oficial, Partea I., nr. 493 din 24/07/2007.

9. Ordin nr. 4834/2002 pentru aprobarea Normelor metodologice de aplicare a Hotărârii Guvernului nr. 1.004/2002 privind stimularea elevilor şi studenţilor care au primit distincţii la olimpiadele şcolare internaţionale organizate pentru învăţământul preuniversitar şi a doctoranzilor care au obţinut rezultate deosebite în activitatea de cercetare din 30/10/2002. Monitorul Oficial, Partea I., nr. 878 din 05/12/2002.

10. Ordin. nr. 4491/06.07.2005. privind organizarea şi desfăşurarea studiilor universitare de doctorat începând cu anul universitar 2005/2006. http://www.edu.ro/index.php/articles/c173/2007

11. Hotărâre nr. 567 privind organizarea şi desfăşurarea studiilor universitare de doctorat din 15 iunie 2005. Monitorul Oficial al României, Partea I., nr. 540/2005.

12. Ordin privind acordarea titlurilor didactice de profesor universitar şi, respectiv, conferenţiar universitar. Ministerul Educaţiei, Cercetării şi Tineretului, Cabinet Ministru. http://www.edu.ro/index.php/articles/ c173/2007

13. Lege nr. 288 privind organizarea studiilor universitare din 24 iunie 2004. Monitorul Oficial, nr. 614 din 7 iulie 2004.

14. Bolognai Nyilatkozat http://www.edupress.hu/dokumentumok/Bolognai_nyilatkozat.doc/2007