A Kárpát-medence Európa etnikailag talán leginkább vegyes területe, ahol továbbra sem esnek egybe az államhatárok a népek, nemzetek települési határaival. Ez az eltérés - köztudottan - Közép-Európában leginkább a magyarságot érinti, ám kisebb-nagyobb mértékben minden itt élő náció szembesülni kénytelen az állam-nemzet dichotómiájával. E tudva biztosítottunk teret az MTA és a NEKH által közösen rendezett konferencia anyagainak, amelyek homlokterében a magyarországi nemzetiségi viszonyok elemzése állt. A konferencia gondolati keretét - Glatz Ferenc izgalmas bevezető előadását követően - Doncsev Toso alapos és gondolatgazdag helyzetelemzése adta, amelyből számomra talán a többségi társadalom nemzetiségpolitikát formáló informális hatása kívánkozik kiemelésre. Szarka László érdekes klasszifikációjában eredeti gondolat az etnikai kisebbségek megszokottnál fogalmilag tágasabb meghatározása. A magyarországi németek anyanyelv-ismereti vizsgálatáról számol be az Erb Mária - Knipf Erzsébet szerzőpáros, s megállapítja, hogy miközben a csoport funkcionálisan első nyelvévé a magyar vált, eközben a német nyelvjárások szerepét - a kommunikáció minden szintjén - egy, a német standardhoz közel álló változat veszi át. Csepeli György egy különleges erdélyi összehasonlító kutatás eredményeit összegzi: az itteni magyarok és románok csoport-értékeléseinek eltérései az iskolázottsági szint növekedésével csökkennek, s ez reményt ad az etnikumközi kapcsolatok jövőbeli javulására.

Két történelmi feldolgozásnak is helyet adtunk ebben a számban: Egyed Ákos tanulmányában hitelt érdemlően cáfolja a hivatalos román történetírás álláspontját, mely szerint a korabeli véres konfliktusok kiváltó oka Magyarország és Erdély uniója lett volna; S. Benedek András pedig egy kevésbé ismert témát, a máramarosi koronavárosok sorsát ismerteti. Rokonszenves felfogásában a városszövetség bölcsője lett a polgárosodási folyamatoknak.

Szemle rovatunkból - sajnálatos időszerűsége okán - a koszovói feldolgozásokat emeljük ki, különösen a V. Spasovska és J. Reuter tanulmányából készült szintézist, ami - mondhatni - megjósolta a jelent. E súlyos konfliktus megértéséhez ad elméleti hátteret Kaufmann írása az etnikumközi lakosságcseréről és szétválasztásról, valamint Jacquin- Berdal elemzése a nemzetközi közösség lehetséges szerepéről a nemzeti konfliktusok kezelésében.