Beňušová, Zuzana: Religious affiliation and its manifestations in the system cultural elements in Slovakia. = Slovenský národopis, 47. roč. 1999. 2-3. no. 211-222. p.

A lakosság vallási hovatartozása a történelem folyamán komoly hatással volt a különféle régiók és települések kulturális jellemzőire. A vallásosság lépten-nyomon megnyilvánul az anyagi, szellemi és szociális kultúra, valamint a folklór elemei között. Segítségével az említett geográfiai egységek natalitási, gazdaságvezetési, értékrendszeri különbözőségei kaphatnak megalapozott magyarázatot.

A vallásosságnak két megnyilvánulási formája létezik. Az egyik az érzelmi, azaz a szubjektív forma, a másik pedig a jelbeli, azaz az objektív. Mindkettő az adott helyeken gyakorolt vallás(ok) parancsolatait, dogmáit, tanításait tükrözi különböző mértékű laikus torzulásokkal.

A vallási hovatartozás megnyilvánulásai különösen a vallásilag kevert településeken tudatosulnak a lakosság körében, ahol is a helyi társadalom differenciálódásának meghatározóiként szerepelnek.

Szlovákia egyike azoknak a kelet-közép-európai államoknak, amelyek területén a nyugati és a keleti rítusok választó vonala húzódik, mégpedig gyakorta vallási (egyszersmind: nemzetiségi) keveredéseket, enklávékat és zárványokat alkotva. Ezért kínálkozik rendkívül alkalmas színtérnek Szlovákia a vallásosságból eredeztethető, illetve vele kapcsolatos kulturális jellemzők felfedezésére, összegyűjtésére és tanulmányozására. E megállapítás igazát erősíti az a tény is, hogy az ateizmus erőteljes térhódításának visszahatásaként az 1989 óta tartó vallási reneszánsz mindmáig szakadatlanul fejlődik, másként szólva: az utóbbi évtizedben igencsak felerősödött a vallási identitás jelentősége.

A kulturális jellemzők kialakításában részt vevő egyházak között a római katolikus egyház a domináns: 1930-ban a lakosság 71,6%-át, 1991-ben pedig 60,3%-át fogta át. Ez az ország összes hívőjének 78%-át teszi ki. A római katolikusok gyakorlatilag minden településen megtalálhatók. A szlovák nemzetiségieken kívül - s ez a kulturális jellemzők tanulmányozása szempontjából korántsem elhanyagolható körülmény - (főként Nyitra megyében) magyar, (elsősorban Körmöcbánya és Túrócvidék környékén) német és (Nyugat-Szlovákia déli csücskében) horvát nemzetiségű katolikusok is szép számban fordulnak elő. A cigányság java része ugyancsak római katolikus, sőt: a rutének között is szép számmal vannak katolikusok.

A számosság szerinti sorrendben a második helyet az evangélikusok foglalják el, akik 1930-ban az ország lakosságának 12%-át, 1991-ben 6,2%-át tették ki. Noha országszerte jelen vannak, legtöbben Közép-Szlovákiában élnek. Eltekintve minimális számú német hívőjüktől, gyakorlatilag szlovák vallásnak tekinthető, ugyanakkor ők a katolikusoknál és reformátusoknál kevésbé tudnak ellenállni az ateizmus csábításának.

Túlnyomórészt magyar vallás a református. Mint ilyen Nyugat-Szlovákia déli részén, illetve a keleti országrész déli peremén honos leginkább. Aránya - nem utolsósorban a második világháború utáni lakosságcsere miatt - 1930-hoz képest (4,4%) 1991-re igencsak lecsökkent (1,6%).

Az ún. "kisegyházak" és szekták közül legtöbben a baptista egyházba tömörülnek.

A keleti típusú egyházak elsősorban az Eperjes környéki rutének körében vannak jelen. A görög katolikusok számaránya 1930-ban 6,4% volt, 1991-ben pedig 3,4%. Az ortodox közösség az említett években 0,3, illetve 0,6%-os részesedést ért el országos viszonylatban.

Területileg szétszórtan éltek zsidók (1930-ban: 4,1%), ám a vészkorszak következtében számuk végletesen megcsappant.

forditotta: Futala Tibor

Vissza