Kunicza - egy raszkolnik falu Moldáviában

Bucka, Swietłana: Kunicza - wieœ staroobrzędowców w Mołdawii. =Więż, 1999. 5. no. 166-178. p.

Raszkolnikoknak vagy ószertartásúaknak azokat az orosz pravoszlávokat nevezik, akik nem fogadták el Alekszej cár és Nikon pátriárka egyházi reformjait. Ez a 17. századi újítási hullám az orosz történelem egyik drámai csúcsa. A lázadás kezdetben vallási alapú volt, de hogy valóságos schizma lett belőle, az az ország modernizálását ellenzők erős befolyására vezethető vissza. A következményi summázat: a régi Oroszország töredéke végleg elvált Nagy Péter új Oroszországától.

Az állam és a hivatalos egyház által üldözött raszkolnikok nemcsak vallásuk, hanem életük megóvására is törekedtek. Egész családok és egész települések egyházi könyveiket, kézirataikat és ikonjaikat magukkal mentve költöztek el az ország peremvidékeinek mély erdőségeibe és külföldre is. Sokan a felosztás előtti Lengyelországban találtak menedékre. Manapság Romániában, Törökországban, az USA-ban és Kanadában is megtalálhatók utódaik.

E vallási kisebbség lelki vezetői - főként Avvakum protopópa tevékenységének köszönhetően - a schizma hívei lettek, és elsajátították: miként kell külföldön viselkedniük, sőt Oroszországban megtanultak alkalmazkodni a "nikoniánusok", azaz a reformot elfogadó többségiek környezetéhez.

A 18. században egyetlen állam ismerte el a raszkolnikok vallását: Ausztria 1783-ban szabad vallásgyakorlást biztosított számukra. Ezt követően egyre-másra jöttek létre Bukovinában apró települések. A helyi lakosság lipovánoknak nevezte őket arról a sűrű hárserdőről, amelyből első telepeseik kirajzottak.

A megtelepülők gyorsan nekiláttak az új föld megművelésének, az őslakosságtól elsajátítva a gyümölcsös- és szőlőtelepítés fortélyait, valamint a dohánytermesztést, noha nekik szigorúan tiltották a dohányzást. Amit a fejükbe vettek, azt véghez is vitték. Amikor például az osztrák hatalom nem járult hozzá, hogy kolostort építsenek, egy se vége, se hossza bükkerdőben - ma: Biała Krynicában - mégis tető alá hozták.

Amikor kihaltak a moszkvai szinódus által felszentelt, velük együtt jött papjaik, nagy problémát okozott nekik a lelkészhiány. 1844-ben elhatározták, hogy külföldről hoznak maguknak püspököt, hogy legyen, aki felszenteli Biała Krkynicában a szerzeteseket és a papnövendékeket. 1846-ban Ambróziusz, a bosnyák metropolita el is foglalta hivatalát. A papképzést sikerült annyira felfejleszteni, hogy orosz, osztrák, török stb. területről érkező igényeket is ki tudtak elégíteni.

Kunicza Nagy Péter idején keletkezett. Megőrzött népdalkincsük alapján könnyű volt megállapítani, hogy mostani lakhelyükre a középső Volga-vidékről érkeztek. A 20. század 70-es éveiben Kuniczának négyezer raszkolnik lakosa volt. Noha a falu ifjúsága innen is a városokba áramlik, anélkül azonban, hogy felszámolná gyökereit. Házasságot kötni, gyerekeket kereszteltetni, karácsonyt és húsvétot ünnepelni mindenki hazajár.

A kuniczaiak a moldvai körülmények között jól érzik magukat. Noha meglehetősen zárkózottak, a "más vallásúakkal" normális gazdasági kapcsolatot tartanak fenn, és lojálisak a mindenkori hatalom iránt is. Nem szívesen politizálnak. Konzervativizmusukra jellemző, hogy tíz évvel ezelőtt a faluban még alig volt televízió, korántsem a szegénység miatt. Ezzel szemben jártasak a dogmatikus és a liturgikus irodalomban; e kérdésekről gyakorta elmélkednek-beszélgetnek. Sikeres gazdálkodásuk az egyházi év kereteihez igazodik, ezt fogadja el rendező elv gyanánt.

Kunicza egyik végét az orosz raszkolnikok, a másikat pravoszláv ukránok lakják. A település középső részén található a tanácsháza, a bolt, a közös iskola, az autóbuszmegálló. Itt folyik a közélet és a magánkereskedés is. A két közösség tiszteli egymást, nem akar az egyik fölébe kerekedni a másiknak. Annak ellenére sem, hogy az életvitelben nagy különbségek vannak köztük.

Merőben más a két vég utcarendszere és építészete is. A raszkolnikok lakta utcák zegzugosak, házaik zártak. Több ütemben alakult ki mai arculatuk, a betelepülés szakaszosságának megfelelően. Ez a "rendetlen települési rend" a Flora és Laura fából épült szentélye köré szerveződik.

Az ukrán utcák ezzel szemben szélesek és nyitottak. Az ukrán pravoszlávok szentélyét a raszkolnik ácsok segítették tető alá hozni.

A kétféle népesség külsőre is eltér egymástól. A raszkolnik férfiak szakállat viselnek, az asszonyok nyilvános helyen kendőben jelennek meg. Általában: adnak öltözködésükre télen-nyáron. Vallásukkal kapcsolatban sokféle tilalom létezik. Olyannyira sok, hogy nem lehet őket egyetlen forrásból megtanulni. A szertartásokon a férfiak és a nők külön állnak, hacsak nem énekkari tagok. Aki vét a szabályok ellen (pl. vegyes házasságot köt), egyházi büntetésben részesül.

Szertartásaik - megfelelően a 17. századi előírásoknak - hosszú ideig tartanak, ui. hétköznap és ünnepnap az esedékes szövegeket és énekeket végigmondják, illetve - éneklik.

A gyerekeket már az iskolás kor előtt kezdik felkészíteni a liturgia elemeinek - szövegeinek és énekeinek - elsajátítására. Az iskolás korban a legtehetségesebb tanulók feladata az egyházi szövegek pontos másolása.

A szerző a következőképpen fejezi be dolgozatát: "Napjainkban az ószertartású Kuniczának nem kell senki elől elmenekülnie. Az etnológusok jelenlétén sem csodálkozik senki, úgyhogy kapcsolatunk a helybeliekkel kimondottan szívélyes. A hagyományos kultúra egy másfajta világ kérdéseire fokozatosan nyílik meg. Erre ui. a könyvek nem tudnak válaszolni, szükséges, hogy találkozzunk egész életükben a kompromisszum nélküli hit lángját őrző közösségi bölcsekkel, s azokkal a tanítókkal, akik átörökítik a lelki hagyatékot. Kemény-szigorú életüket az egyházi dogmák merev szabályai határozzák meg. Ezzel szemben a hit és az ősök hagyománya tették lehetővé a kuniczaiak számára, hogy megőrizzék nemzeti azonosságtudatukat, nyelvüket és kultúrájukat, hogy gyerekeiket hagyományaik szellemében neveljék fel, és nemzedékek tudását közvetítsék nekik."

Futala Tibor

Vissza