Kisebbségkutatás 9. évf. 2000. 3. szám |
Wihoda, Martin: Vznik moravského markrabství. = Český časopis historický, 97. roč. 1999. 3. n
o. 453-473. p.A morva őrgrófság keletkezéséről és történetének első időszakáról nem maradt fenn túlságosan nagy számú írott forrás. Amikor ezeket a nagy cseh történész, Gelasius Dobner kritikailag megvizsgálta és értékelte (1776-ban és 1781-ben jelentette meg rá vonatkozó művét), nem gondolta, hogy valaha ez a kérdés még szakmai érdeklődést vált ki.
Ellenkezője esett meg: a cseh és a morva historiográfia különféle időszakaiban - hol akaratlanul, hol meg készakarva - többször torzították el az őrgrófság történetével kapcsolatos tényeket. Ez teszi szükségessé a vonatkozó források újbóli vizsgálatát, illetve az eddigi vélemények-feldolgozások kritikáját. Akkor is, ha történetesen az "őrgrófság keletkezéstörténetének józanabb kifejtése nem tud versengeni e ré
gmúlt mitikus képének színességével és drámaiságával".Szerzőnek az említett források és feldolgozások mikroelemzése révén sikerült bebizonyítania, hogy minden alapot nélkülöz az a hosszú idő óta közkeletű feltételezés, amely szerint I. vagy Barbarossa Frigyes csehellenes politikai tervei és a morva őrgrófság keletkezése között bármiféle összefüggés lett volna. Ez nem birodalmi ügy volt, hanem a cseh államon belüli esemény. Nem nagyon érthető, hogy a régiek mítoszteremtő hajlama hogyan érvényesülhetett egé
szen mostanáig.Kétségtelen, hogy a cseh intézmények körében az őrgrófság intézménye korábban nem fordult elő. A morva őrgrófságot az a belső hatalmi harc hívta életre, amelyet Frigyes (Bedřich) fejedelem vívott a znojmói Konrád Ottó (Konrád Ota) hűbéres túlzott ambícióinak visszaszorítására. Ez a Frigyes bízta meg ugyanis (valószínűleg) 1179-ben öccsét, Přemyslt, hogy Morvaország északkeleti részét őrgrófként felügyelje.
Barbarossának csak egy későbbi, 1182-es döntése korlátozta átmenetileg a cseh fejedelem Morvaország feletti szuverenitását, ám az 1185-ben vívott véres loděnicei csatát követően Konrád Ottó - cserében azért, mert ígéretet kapott a fejedelmi rang megöröklésére - elismerte Frigyes jogait. Addig is azonban felvette a morva őrgrófi címet, ami a
z őrgrófság feletti cseh szuverenitás újabb bizonyítéka. Amikor azután négy év múlva átvehette Prágában a hatalmat, lemondott az őrgrófságról, és Morvaországban helyreállította a hűbéri rendszert.1192-ben Ulászló Henrik (Vladislav Jindřich) ugyancsak morva őrgrófként ellenőrizte Znojmo és talán Brünn vidékét, miközben testvérének, Přemysl fejedelemnek volt az alattvalója.
Az őrgrófi hivatal diszparát jellegét csak 1197 végén kötött egyezmény változtatta meg. Ekkor Ulászló Henrik a fejedelmi trónt testvérének engedte át, aki cserében viszont egyetértett az uralkodó hatalmának dualisztikus felfogásával, s ezáltal (áttételesen) megnövelte az őrgrófi cím presztízsét és jelentőségét a hazai és a birodalmi politikai színtéren. A hajdani hűbéreknek fokozatosan az
őrgrófi hatáskörbe való helyezése mintegy betetőzte Morvaország fokozatos emancipálódását a cseh állam keretein belül.Fordította: Futala Tibor