Az anti-diszkriminációs törvények alkalmazása és az emberi jogi mozgalmak
Petrova, Dimitrina: Implementing Anti-Discrimination Law and the Human Rights Movement. = Helsinki Monitor, 2006. 1. no. 19–38. p.
A cikk a törvény előtti egyenlőség jelenlegi állapotát mutatja be, leírja az ehhez kapcsolódó politikát és azokat a küzdelmeket, amelyekkel egy civil társadalom szembesül, hogy az egyenlőség kiemeltebb jelentőséget kapjon az emberi jogi mozgalmak résztvevőinek törekvéseiből. A diszkrimináció fogalom értelmezéseinek főbb irányzataihoz, valamint a diszkrimináció-ellenes munka jövőbeni főbb alapelveihez is véleményt fűz hozzá.
Utal továbbá egy meglehetősen széles körű európai konszenzusra annak tekintetében, hogy szükség van az egyenlőséghez való jog integrált megközelítésére. Kijelenti, hogy Európa jövőbeni megkülönböztetés-ellenes politikája részben az Európán kívüli diszkrimináció-ellenes és az egyenlőséget célzó folyamat ütemétől függ.
A tiltott megkülönböztetés a társadalom egyik gonosz szelleme, és az igazságtalanság egyik forrása. A világ legtöbb állama aláírt és elfogadott nemzetközi térségi emberi jogi egyezményeket, melyek olyan garanciákat tartalmaznak, amelyek biztosítják a törvény előtti egyenlőséget, és tiltják a diszkriminációt. De az anti-diszkriminációs törvényhozás gyenge, vagy egyáltalán nem is létezik a legtöbb országban. Bár az egyenlőséghez való jog különálló, autonóm emberi jog, és értelmezésének általános történelmi tendenciája abba az irányba halad, ami az Európai Biztosság szerint „lényegi egyenlőség a gyakorlatban”, de ennek ellenére a diszkrimináció általános koncepciója még mindig homályos. Még kevésbé része a köztudatnak, és nagyon kevés szakértelem övezi a statisztikák szerepét a diszkrimináció elleni harcban. Számos probléma van országok közti statisztikák összehasonlíthatóságával, a különböző csoportokkal, jogi korlátozásokkal és kulturális határokkal, beleértve az áldozati csoportok ellenállását is.
A szerző azt a javaslatot teszi, hogy szükséges lenne az álláspontok, az eseti jog és a statisztikai adatgyűjtés módszertanának eszközfejlesztése abból a célból, hogy megalapozott bizonyítékok kerüljenek feltárásra a diszkrimináció bizonyításához, és hogy a politika intézkedéseit folyamatosan meg kell figyelni, és ezekhez kell igazítani.
Javasolja továbbá, hogy az államokat sürgetni kellene az ENSZ és testületei ajánlásainak betartására, valamint a diszkriminációt és az egyenlőséget tükröző statisztikák gyűjtésére. Társadalomtudományi kutatási módszereket tanácsol alkalmazni a diszkrimináció mérésére, és hogy ezeket az eredményeket meg kellene osztani a nem kormányzati (civil) szervezetekkel kutatásaik alátámasztása, vitás kérdésekben pozíciójuk erősítése, illetve érdekképviseleti szerepük erősítése céljából, valamint azzal a céllal, hogy befolyásolható legyen az ez irányú politikák kialakítása és választása.
Nemzetközi egyezményeket aláíró országok testületei következetesen és szisztematikusan sürgetik az országokat olyan társadalmi jelenségek figyelembevételére, amelyeknek – önkéntes önazonosítási alapon – az etnikai, a nemi hovatartozás és a vallás elválasztó elemei. Ezzel lehetővé válik megfelelő kutatási eszközök pontos körülírásán belül eső csoportok meghatározása. Vitás, peres ügyben a panaszos felhasználhatná a statisztikákat, hogy bemutassa a diszkriminatív magatartási minták jelenlétét, vagy egy általános, széleskörűen elterjedt nemi, faji megkülönböztetés vagy homoszexuálisokat érintő intolerancia stb. közkeletűségét.
A statisztikák nem bizonyítják a diszkriminációt egyes konkrét esetekben, de jelzik a probléma létét. A statisztikák az eset más bizonyítékával együtt történő alkalmazásával lehetséges megalapozni a diszkrimináció vélelmezhetőségét, melyet a védőnek kell a későbbiekben megcáfolni. Ezek információt szolgáltathatnak a bíróság számára is olyan tényezőkről, amelyek befolyással bírhattak az elkövető tetteire. A statisztikák továbbá szükségesek széles körben általános, gyanús egyenlőtlenségek esetén a diszkrimináció szerepének, hatásának kiszámításához. Ilyen pl. a nemek közötti kereseti egyenlőtlenség, ahol ez objektív kritériumok felállításával, mint pl. a munka jellege, a képzettség foka, az ipari szektor, a dolgozott órák száma által ellenőrizhetővé válik és kiszámítható, hogy a kereseti egyenlőtlenség mennyiben a diszkrimináció eredménye.
Bosznay Csaba