Kisebbségkutatás - 2008. 1. szám

Kisebbség a határon: EU bővítés és a Lengyelországban élő ukrán kisebbség

A Minority at the Border: EU Enlargement and the Ukrainian Minority in Poland = East European Politics and Societies, 21. vol. 2007. 3. no. 475-502. p.

A cikk az Európai Unió keleti irányú bővítésének a Lengyelországban élő ukrán kisebbség helyzetére gyakorolt hatását vizsgálja. A bővítés két egymással összeütközésben lévő fejlődési mozgást indított be, amelyben mindkettő súlyos hatást fejthet ki a kisebbségi tevékenységekre a bővített EU külső határainál. Egyfelől jelenlévő folyamat az EU külső határainak fokozott védelme, másfelől egy új trend is érzékelhető az EU-n belül, amely egy növekvő politikai, biztonsági, gazdasági és kulturális együttműködés felé mutat az új szomszédos államokkal a keleti határok mentén. Társadalmi mozgalmakat vizsgáló tanulmányok gondolatainak és ukrán kisebbségi aktivisták nyilvános állításainak felhasználása szolgált egy empirikus elemzés alapjául. Ez a cikk feltárja, hogy ez a két ellentétes irányú fejlődés miként gyakorolt hatást a Lengyelországban élő ukrán kisebbségre.

A cikk öt részből áll. Az első rövid elméleti áttekintést nyújt a társadalmi mozgalmak kutatásának elméleti eredményeiről. A második középpontjában fontos és jelenleg is zajló európai szintű politikai és intézményi változások állnak, és bemutatja, hogy ezek a változások elméletben milyen mélyreható hatást gyakorolhatnak a Lengyelországban élő ukrán kisebbség helyzetére. A harmadik részben az ukrán kisebbség jelenlegi helyzetéről kaphatunk áttekintést, valamint az ukrán kisebbségi élet alakulásáról 1989 óta. A negyedik rész folytatja a lengyelországi ukrán kisebbségi helyzet vizsgálatát a központosított kormányzati intézményekben. E vizsgálat részben az ezen kormányzati testületek által kibocsátott dokumentumok tartalmának elemzésén, részben a lengyel alsóház (szejm) 2001 és 2005 közötti vitáinak jegyzőkönyvein alapszik. A szerző összefoglalja, hogy míg az európai integráció egyértelműen egy domináns strukturális erő Lengyelország és Ukrajna nemzetközi diplomáciai kapcsolatainak és a határon átívelő kapcsolatainak szabályozása terén, addig kevés hatást gyakorolt a lengyelek és a Lengyelországban élő ukránok összebékítésének folyamatára. Úgy tűnik, a Lengyelországban élő ukrán kisebbség kevés hasznot tudott húzni abból, hogy Lengyelország szilárdan támogatja Ukrajna törekvéseit az Európai Unióba való csatlakozáshoz. A cikk utolsó része felsorakoztatja ennek az eredménynek néhány lehetséges magyarázatát.

E cikk arra mutat rá, hogy az EU-bővítés és a lengyel-ukrán kapcsolatok fontos fejlődési folyamatai Lengyelország EU felvételének kontextusában, nem számottevően változtatták meg a Lengyelországban élő ukrán kisebbség képviselőinek tevékenységét, illetve az általuk alkalmazott retorikát és stratégiát. Ez a megállapítás kiemeli azt a tényt, hogy a transznacionális politikai lehetőségek az etnikai mobilizációra nem egyszerűen a nemzetközi környezet változásaitól függenek, hanem a tevékeny résztvevők az állam és más politikai szereplők által adott egyéni válaszoktól is. A nemzetközi viszonyokban a politikai élet szereplőinek még azelőtt kell lehetőséget látniuk, mielőtt azok lehetőségként működnének. Ez rendkívül fontos eredmény, mivel aláhúzza azt a tényt, hogy a nemzeti kisebbségek és anyaországaik közti kapcsolat sokkal összetettebb, mint azt bárki is gondolná. Amit az ukrán kisebbség képviselőinek követelései és a jelenlegi kisebbségi kérdésekkel foglalkozó lengyel intézményes fórumok vitái jól mutatják, egyáltalán nem könnyű meghatározni, mit jelent az ukrán identitás Lengyelországban. A lengyelországi ukránok helyzete nem fontos politikai kérdés az ukrán kormány számára, és az ukrán kisebbségi politikusok nem alapozzák politikai küzdelmeiket és törekvéseiket arra a gondolatra, hogy ők valamilyen módon „Ukrajnához tartoznak”. Noha ugyanezek az ukrán kisebbségi politikusok ellenzik az asszimilációt, mégis tevékenységük nagyrészt a lengyel politikához kötődik, és mint hűséges lengyel állampolgárok nem keresik a lengyel államtól való elhatárolódás lehetőségét. Az „európai” érvek szerepe ebben a környezetben meglehetősen korlátozott. Míg az EU-bővítés egyértelműen domináns szervező erő volt, Lengyelország és Ukrajna között, valamint a határokon átnyúló kapcsolatok szabályozásához, addig kevés hatást gyakorolt a Lengyelországban élő ukrán kisebbség mobilizációjára, vagy a lengyelországi ukránok és a lengyelek közti kapcsolat rendezésének folyamataira. Bosznay Csaba