Kisebbségkutatás - 2008. 4. szám

Kavaliauskaite, Jurate

A terror illúziója. A litvániai cigányok identitásának megfegyelmezése

Chimeras of Terror: Disciplining Roma Identity in Lithuania) = Alternatives, 33. évfolyam, 2008. 153-171.p.

Szeptember 11. után mitikus fogalmak is befolyásolják a politikai helyzetet. Az ókori mítoszokban szereplő, valamilyen szerencsétlenség előjelének tartott szörny, a Chimaera olyan politikai viselkedésmód metaforája lehet, ami ugyan nem koherens, de legitim. A terrorizmus és az ellene folytatott harc annyira átjárják a nemzetközi politikai élet diskurzusát, hogy a nemzetközi rend legfontosabb elemeivé válnak. A terrorról szóló diskurzus centrifugális erővel rendelkezik: szokatlan területekre is hatást gyakorol. Ezért a terrorizmusról szóló diskurzus perifériáját jól lehet olyan eseteken keresztül bemutatni, ahol a terrorizmus-elleneség társadalmi kirekesztéssel, etnikai intoleranciával és erőszakkal kapcsolódik egybe. Ez a tanulmány egy ilyen esetet vizsgál: hogyan bélyegezték a litván hatóságok a litvániai cigányokat terroristának 2004 őszén. A tanulmány nem foglalkozik a bevándorlókkal, a nemrégiben alakult kisebbségi közösségekkel, muszlimokkal, vagy egyéb külső hatásokkal.

A litvániai romák az ország legrégebbi kisebbségei közé tartoznak, de számuk igen alacsony, a lakosságnak kevesebb mint 1 százalékát teszik ki. A litvániai cigányok negyede lakik Vilnius Kirtimai nevű külvárosában. A litvániai romák hosszú ideig békében éltek együtt az ország többségével, egészen addig, amikor 2004 őszén a vilniusi hatóságok növelni akarták a Kirtimai negyed rendőri felügyeletét a kerületben megfigyelt gyakori drogkereskedelem és bűnözés visszaszorítása érdekében. Először a cigány vezetők elégedetlenségüket fejezték ki a Kirtimaiban felállított térfigyelő- rendszerrel szemben, majd 2004. október 6-án a kerületben frissen felállított rendőrőrs leégett. A rendőrség, bár a gyújtogatót nem találta meg, terrortámadásnak nyilvánította az esetet. A litván média egyértelműen a cigányokat vádolta meg a gyújtogatással. A média egyhangú támadása elnyomta az olyan hangokat, mint pl. a Human Rights Monitoring Institute-é (Emberi Jogokat Figyelő Intézet).

2006-ban lezárult a vizsgálat és a per, a gyújtogatót húsz havi börtönbüntetésre ítélték. A gyújtogató nem volt cigány származású, de a média ezt nem emelte ki. A romákat vádoló, népszerű narratívának ellentmondó " valós történet" nem keltett túl nagy figyelmet. Szeptember 11. óta a terrorizmus és a terror gyakran használt, sokjelentésű fogalmak lettek. A terrorizmus elleni harc a NATO országaiban, így Litvániában is, a külpolitika alapvető céljaivá váltak. A litván lakosság azonban nem érzett közvetlenül terrorista fenyegetést, ezért a külföldi nyomásra felbukkant anti-terrorista diskurzus nem igazán tudott meghonosodni az országban. A terrorizmus témája a kilencvenes években már felbukkant Litvániában. A Szovjetuniótól való függetlenedés idején szabotázsakciókra, valamivel később pedig az alvilág tevékenységére használták a kifejezést. A terrorizmus azonban összemosódott a bűncselekményekkel és a randalírozással. Bár Litvánia 1997-ben aláírta a Terrorizmus-ellenes Európai Konvenciót, és büntetőtörvénykönyvébe is felvette a terrorizmust, 2001-ig a terrorizmus nem szerepelt a litván közbeszédben. A szeptember 11-i terrortámadások, az afganisztáni és iraki háborúban való litván részvétel nyomán hivatalos szinten megjelent a terrorizmus elleni harc diskurzusa.

A terrorizmust azonban nem határozták meg pontosan, és mivel az országnak nem kellett tartania belső terrortámadástól, ezért a litván lakosság számára a terrorizmus távoli, bizonytalan jelenség maradt. A litván média ezért a terrorizmus erőszakos voltát emelte ki, de az mindvégig a litvánoktól messzire lévő jelenségnek tűnt. Ez a bizonytalanság jól jött 2004 őszén a rendőrségnek, amikor konfliktusba került a cigány közösséggel.

A rendőrőrs felgyújtását terrorista cselekedetnek minősíteni azzal járt együtt, hogy a gyújtogatásnak különös jelentőséget lehetett tulajdonítani. Litvániában a cigányok ellen a legmagasabb az előítélet, megelőzve olyan, szintén nem túl népszerű csoportokat, mint a nemi identitás miatti kisebbségek, csecsenek, menekültek és muszlimok. A litvánok majdnem 80 százaléka nem szeretne cigány szomszédokat, pedig ez az arány 1990-ben még csak 59 százalék volt. A litvánok többsége úgy tartja, hogy az emberi jogi szervezetek felnagyítják a problémákat, mivel a romák leginkább maguk tehetnek rossz helyzetükről. A litvánok többsége azonban nem érzékeli országában a kisebbségek diszkriminációját, nagyon kevesen gondolják, hogy egy kisebbséghez tartozás hátrányos lehet. A litván közvélemény a kormányt és a sajtót teszi leginkább felelőssé a kisebbségek diszkriminációjának felszámolásáért, míg Nyugat-Európában inkább a civil társadalom és az oktatás szerepét hangsúlyozzák. Ezek a tényezők ahhoz vezetnek, hogy a litvánok egyrészt nem látják az etnikai diszkrimináció okozta problémát, másrészt nem is érzik magukat felelősnek, tehát nem cselekszenek a megkülönböztetés felszámolása ellen.

A posztszovjet társadalmakban különösen nagy a média jelentősége a kisebbségek diszkriminációja szempontjából. A tömegmédiumokban a romák a legtöbbet bűnöző és a társadalomba legkevésbé beágyazódott csoportként vannak beállítva, akik egzotikusak, deviánsak, kifürkészhetetlenek, de könnyen befolyásolhatóak. A cigányokról szóló hírek gyakran negatívak és a bűnügyi jelentésekben gyakran említik az etnikai hátteret. A romákat érintő társadalmi problémákról (szegénység, munkanélküliség, rossz lakásviszonyok, iskolázatlanság) alig esik szó. Így a cigányok a társadalmon kívül álló negatív elemként jelennek meg a médiában, és egy etnikai csoportról szóló negatív kép nagyon könnyen tud stabilizálódni. A tömegmédia azonban sokkal mérsékeltebb, mint az internetes oldalak névtelen hozzászólásai. Mivel ezek a hozzászólások interaktívak és előzetesen nem szerkesztettek, ezért elemzésük újabb kutatási eredménnyel kecsegtet. A kutatás a legnépszerűbb litván internetes hírújság, a delfilt oldalán közzétett tizenhat hírhez érkezett hozzászólásokat vizsgálja annak érdekében, hogy felmérje a társadalom hangulatát az adott pillanatban.

A tizenhat hírhez összesen több mint 2600 hozzászólás érkezett. A hírek között három típust lehet elkülöníteni: az első típusba tartoznak azok, amelyek a rendőrség és a hatóságok munkájáról szólnak a legnagyobb részben; a második típusban megkérdőjelezik a hatóságok munkáját; míg a harmadik típusban az emberi jogi szervezetek védik a roma lakosságot. A cigánytelep felszámolást hírül adó tudósításra érkezett hozzászólások általában üdvözölték a döntést, bár több kommentár szerint a romák úgyis visszaköltöznek Vilniusba. A biztonsági kamerák felszerelését a területen szintén pozitívan fogadta a delfi .lt közönsége, és kifigurázták a cigány vezetők tiltakozását. A kommentátorok szerint azért tiltakoztak a térfigyelő kamerák miatt a roma vezetők, mert illegális tevékenységeiket akarták elleplezni. A rendőrőrs felgyújtásáról szóló hírhez érkezett a legtöbb hozzászólás. A kommentálók a városi hatóságok és a bűnöző, deviáns kisebbség szükségszerű háborújaként állították be a gyújtogatást. Ezért szigorú rendőrségi felügyeletet, sőt katonai beavatkozást szerettek volna elérni. A cigány kisebbséget dolgozni genetikailag nem tudó csoportként jellemezték, akiknek felesleges bármilyen kitörési lehetőséget nyújtani. Amikor a városi hatóságok leromboltak hat menedékhelyet, és a rombolást illegálisnak minősítette az ombudsman, akkor a delfi .lt hírére reagáló olvasók lekicsinyelték az emberi jogi szervezetek aggódását. A hozzászólók gyakran sérelmezték, hogy a cigányok csak jogokat követeltek maguknak, míg kötelességeikről nem voltak hajlandóak tudomást venni, és olyan juttatásokat szerettek volna elérni, amit mások nem kapnak. A menedékhelyek lerombolását pedig semmiségnek minősítették a feltételezetten a cigányok által elkövetett bűncselekményekéhez képest. A hozzászólók ragaszkodtak a "cigány" megnevezéshez, elutasítva az általuk mesterségesnek és a valóságot elfedőnek titulált "roma" szót. Ellenvélemény, vagy legalább a romák semleges megítélésével megpróbálkozó hozzászólás alig akadt, és ezeket is lesöpörték a cigányellenes vélemények. A cigány vezetők aktivitása (tiltakozások, jogaik megvédésére tett kísérletek az emberi jogi szervezetek segítségével) kitörési kísérlet volt a korábbi szerepből. A hatóságok, a média és a közvélemény éles elutasítása pedig az erre adott reakcióként értelmezhető, ami azt célozta, hogy a cigányok továbbra is csendes és passzív kisebbség maradjanak. Más szavakkal: a korábbi etnikai viszonyok, tehát a cigány kisebbség alárendeltségének fenntartása volt a hatóságok és a közvélemény célja. A vizsgált on-line médiatérben egy monológ zajlott: a hozzászólók szerint a cigány közösség megfegyelmezése a város többi polgárának érdekét szolgálta, mivel a roma érdekek és a többségi lakosság érdekei gyökeresen ellentmondanak egymásnak.

A közvélemény cigányokról alkotott képe és az állami politikák a romák társadalmi marginalizációját rendszeresen újratermelik. Az Európai Bizottság rasszizmus és intolerancia elleni jelentése megállapította, hogy a litvániai cigányokat rendszeresen sújtja megkülönböztetés az élet számos területén, mint pl. munkavállalás, lakáshoz jutás, egészségügy, rendőrségi bánásmód. Bár a jelentés üdvözölte, hogy a kormány elfogadott egy roma integrációs programot, a program kidolgozásában nem vettek részt a cigány kisebbség képviselői. Hasonló következtetésekre jutottak a litvániai emberi jogi szervezetek is. A romák a menekültekkel együtt továbbra is a litván társadalom legsebezhetőbb csoportját képezik.

Varga-Kuna Bálint