Kisebbségkutatás - 2009. 2. szám

Dérens, Jean-Arnault

Bosznia-Hercegovina megfullad Dayton szorításában

La Bosnie-Herzégovine étouffe dans le carcan de Dayton. = Le Monde diplomatique, 2008. szept.,  p.10-11.

 (A szerző a Le Courrier des Balkans főszerkesztője, a témában frissen könyvet is publikált. »Balkans, la mosaïque brisée« címmel.)

Szarajevó megünnepelte a korábbi szerb vezető, Radovan Karadzić letartóztatását és a hágai  Nemzetközi Büntető Bíróság elé állítását. Koszovó függetlenségének kikiáltása február 17-én azonban fölélesztette a " szerb entitás" szétszakadásától való félelmet, s az ország úgy fest, mint akit alaposan elfelejtettek az új balkáni helyzetben.

2006 szeptemberének végén, néhány nappal az utolsó általános választások előtt, egy kisváros, Kakanj gyanús csoportosulása nyíltan bombát hajított a köztársasági elnök portájára. Ez az elkeseredett akció némi szimpátiát váltott ki demokrata körökben. A következő napokban néhány tüntetés vonta magára a rendőrség brutális figyelmét - azonban mindössze pár szár ember gyűlt össze tiltakozni.  

A szarajevói demokraták minden alkalmat megragadnak a tiltakozásra, így az elmúlt télen egy fiatalnak a villamoson történt gyilkossága váltott ki több tüntetést is.  

Valójában a 2006. október 1-jei általános választások fordulatot hoztak az ország jelenkori történelmében. Az 1990-es változás óta először vonultak háttérbe az akkori, régi nacionalista formációk, az SDA, az SDS, és a HDZ. Ettől azonban mitsem javult a politikai légkör.

De milyen státusa legyen Bosznia-Herzegovinának?

 A Demokratikus Akció Pártja (SDA) jelöltje Sulejman Tihić volt, akin a karizmatikus Haris Silajdzie kerekedett fölül, a háborús idők miniszterelnöke (valamikori SDA-tag). Pártja, a Párt Bosznia-Hezegovináért (SBiH) amolyan " egységes" államot akarna újralétesíteni.  Sikeréhez nyilvánvalóan hozzájárult Mustafa Efendi Ceric, bosznia-herzegovinai iszlám vezető támogatása. [Az iszlám jelenléte, és társadalmi súlya folyamatosan növekszik Boszniában. Hercegovinában ma már a lakosságnak több mint 50 százaléka követi ezt a vallást, míg a háború előtt 43,5 százalék tett így. Mustafa Efendi Ceric, aki még a jugoszláv időben kezdte meg a közösségek újjászervezését, meghirdette az építkezést, amelynek nyomán erős ütemben állítják helyre a sérült mecseteket, valamint újakat emelnek. A szarajevói egyetemen létrehozták az iszlám teológiai fakultást. Az Iszlám Közösség az ország legnagyobb hatalmú intézményévé nőtte ki magát. Politikai befolyása nagy. Szerbiában ugyan létezik egy másik vonulata is az iszlámnak, de Ceric szellemi vezetését ők is elismerik. Készen állnak egy Mostarban létesülő iszlám egyetem tervei is. Ceric valamennyi kisebb közösséget szeretne összefogni, és úgy, " európai iszlámként" az Európai Unióban megjelenni. Kérdés, hogy mennyire lehet egységesíteni a Balkánon őshonos, hanafita rítusú, ottomán tradíciójú, nagyon vegyes iszlám népességet a Nyugat-Európába bevándorolt különféle iszlám közösségekkel?

A Szerb Demokratikus Pártot (SDS) kiseperte Milorad Dodik, és az általa vezetett, Független Szociáldemokrata Párt (SNSD). Dodik, a háborúk után került a parlamentbe, közvetlenül sosem vett részt a hatalom gyakorlásában, s így viszonylag " ártatlan" maradt. A béke beköszöntével ő lett a Nyugat és az Egyesült Államok által keresett demokrata, az alternatív szerb politikus.

Valóban, közvetlenül a háború után megpróbálta összebékíteni a demokratikus erőket. Az 1998-2001 közötti években az üzleti világ, majd a sivatagi vándorlás következett számára. A 2006-os választásokon magáévá tette a boszniai szerbek valamennyi klasszikus, nacionalista követelését, mindenekelőtt a népszavazás által kivívandó önredelkezést a Boszniai Szerb Köztársaság számára. Stratégiája bevált, és a szociáldemokraták addig soha nem tapasztalt szervezettséggel léptek föl. A bosznia-hercegovinai parlamentben többségben vannak, a kormányt pedig Dodik irányítja, ugyanakkor ő képviseli a legfontosabb erőt a boszniai parlamentben is.

Bosznia új erős embere nem tartózkodik túl sokat Szarajevóban, inkább Banja Lukán szeret lenni. Siladzić és Dodik homlokegyenest ellentétes nézeten vannak Bosznia-Hercegovina sorsát illetően. Az ő ellentétük háttérbe szorít minden más formációt, így például a horvátokét. Ez utóbbi etnikum még 17,5 százalékot tett ki a háború kezdetén, ma mindössze a lakosság 10-11 százalékát képviselik. Az egyébként is sokkal jobban prosperáló Horvátország vonzereje nyilván jóval erősebb lesz ennek az EU-hoz való csatlakozása után. A jelenlegi boszniai horvát pártok ugyanakkor korrupciós ügyek főszereplői.

A kérdés az, ténylegesen mennyire fenyegetett Bosznia-Hercegovina egysége? Korábban Kostunica azt a képet festette, hogy ha Koszovó független lesz, úgy majd Bosznia-Hercegovina is arra fog hajlani. Dodik átvette ezt a retorikát, ám a 2008. február 17-én önállóságát bejelentő Koszovó példáját egyelőre nem követte Bosznia-Hercegovina. Dodiknak természetesen esze ágában sincs a szerb entitás függetlenségét kikiáltani. Jól tudja, hogy nemzetközi elismerés hiányában csak zsákutcába jutnának. Dodik egyfelől megerősítette európai tárgyalási pozícióját a stabilitás hiányát hangsúlyozva, másfelől elterelte a figyelmet az ő nevét is emlegető korrupciós ügyekről.

Dodiknak, pártjának és barátainak ugyanis gyakorlatilag sikerült mindent megszerezniük az elmúlt két évben: a telekommunikáció privatizálásával, a brodi olajfinomító megszerzésével, a két legfontosabb napilap ellenőrzésével. Egy tucatnyi csoport került így hatalmi túlsúlyba. Slobodan Vasković, újságíró szerint - akinek már alig-alig olvashatni kritikáit - " A nemzetközi közösség kreatúrája Dodik, akiről későn vették észre, hogy egy új Milosević lett belőle. A különbség annyi, hogy már nem ideológiáról, meg nacionalizmusról, hanem nyersen hatalomról és pénzről szól az ő története."

Érdekes, hogy politikai riválisának, Silajdzićnak a nevével találkozhatni az üzleti ügyeiben is: hol mint rivális, hol mint szövetséges bukkan föl az energiaszektorban. Bosznia, adottságai révén természetes hátteret nyújt a vízi erőműveknek. De a környezetvédelem szempontjából kétes hatású vízi erőművek ugyanolyan veszélyesek lehetnek, mint egy gazdaságilag halódó ország. Az egyetlen érdemleges beruházás a zenicai acélmű visszavásárlása volt. Úgy becsülik, hogy az aktív lakosság 40%-a munkanélküli. A szakszervezetek is az etnikumokhoz igazodóan széttöredezettek. A mezőgazdasági dolgozók, és a nyugdíjasok tudtak mindössze közösségszerűen tiltakozni néhány hétig a szarajevói parlament épülete előtt. Az élősködő hatalomnak kedvez az ország politikai blokádja. 1995 óta a rendőrség is az etnikumokat védi, ami sokszor lehetetlenné teszi a bűnüldözést. A reform tengerikígyóként gyűrűzik évek óta a boszniai politikában. Dodik tavaly áprilisi, ún. reformját " radikalizmus" vádjával nem szavazták meg a szociáldemokraták és a Demokratikus Akció Pártja. Ugyanezt nagy " előrehaladásnak" nevezték ugyanakkor elégedetten az európai vezetők.

A nemzetközi politika már régóta csak egyvalamit vár el a Boszniától, a stabilitást. Ilyen szempontból Dodik az eszményi ember, mert neki sikerült közömbösítenie a szerb nacionalizmust.

Az 1995 decemberi daytoni megállapodás még sok reményt fűzött az okozott sebek begyógyításához. De megújító tervek hiányában Bosznia csak belesüppedt a tehetetlenségbe. Európa a Szerbia által felgyorsított európai horvát integrációt tartja a térségbeli egyensúly biztosítékának.

A felvázolt szomorú kép ellenére a Szarajevóba látogató turista nemigen találkozik a háború vagy a megszállás látható jegyeivel. De tisztán kell látni, hogy noha a megszállás előttihez hasonlóan ötszázezer körüli a város lakossága, demográfiai összetétele egészen más. Százötven helyett csak mintegy 20 ezer szerb lakik itt. A régi bosnyák lakosság egy része is elmenekült, helyükre vidékiek jöttek, jórészt a Szandzsákból - a nézeteltérés mindennapos köztük, és a régi városi lakosok között. Három évvel ezelőtt az ENSZ Legfelsőbb Menekültügyi Testülete örömmel jelentette be a hírt, miszerint egymillió menekült, és lakhely-változtató tért vissza régi lakhelyére. Sajnos, ezek a visszatérések merőben illuzórikusak: a menekültek általában nem találják meg elhagyott javaikat, és kiderül, hogy kisebbségbe kerültek a saját lakhelyükön.

A nacionalista pártok továbbra is uralkodnak a monoetnikumú mikroterületeken. Elméletileg az európai integráció hívei, valójában minden erejükkel a hatalmukat igyekeznek konzerválni. Ezért Hercegovina mozdulatlannak látszik ilyen körülmények között. Bosznia egyre inkább a " fekete lyuk" megreformálhatatlan képét nyújtja. A fiatalok apolitikusak: a 25 év alattiaknak kevesebb mint 10 százaléka járult az urnákhoz szavazni. A fiatal diplomások vágya: elhagyni az országot. Szerintük a háború túlságosan traumatizálta az életet, ahhoz hogy egyhamar valami újat lehessen kezdeni, és túlságosan kimerült ahhoz, hogy igazi változásokat foganatosítson.

Kakasy Judit