Kisebbségkutatás - 2009. 2. szám

Pjadisova, Jevgenyija Borisznovna

Öt nap, amely megváltoztatta a világot

(Grúz- oszét- orosz konfliktus)

Pjat’dnej, kotorüe izmemili mir = Mezsdunarodnaja Zsizny, 2008. 11, no. 20-32. p.

A hangzatos, az 1917-es bolsevik forradalomra visszautaló cím lényegében vitairatot jelez, amely a 2008 augusztusi észak-oszétiai grúz-orosz összecsapás apológiája. A szerző adatai szerint a grúz haderők augusztus 7-én, nem sokkal éjfél után törtek rá a békésen alvó településekre. (A konfliktusnak azonban hosszabb előzménye van. Áprilisban a NATO és az Európai Unió támogatásáról biztosította Grúziát. Az orosz haderők túllépték a megállapodás szerinti 3 000-es kvótát és orosz harci gépek több ízben támadták Grúzia stratégiai létesítményeit. - S.B.A.)

A szemle szerzője genocídiummal vádolja Grúziát, amely a déli autonóm terület (Oroszország szerint: Köztársaság) fizikai megsemmisítését tűzte ki célul. Oroszország azonban a Nyugattal szemben bebizonyította, hogy erős geopolitikai hatalom. (Két szovjet gép még a grúz támadás előtti napokban bombázott egy grúz radarállomást és Gori városát. - S.B.A.).

Az elemző tanulmány nagyrészt az ezt követő eseményekről szól. Augusztus 25-én az Állami Duma azzal a kéréssel fordult Medvegyev elnökhöz, hogy ismerje el Dél-Oszétia és Abházia függetlenségét. Mindez a szemleíró szerint megfelel az ENSZ alapokmányainak, a Helsinki záróokmánynak és más nemzetközi dokumentumnak. Ennek alapján elismerték a két állam függetlenségét, és a többi nemzetet is erre hívták fel. Hangsúlyozták, hogy az agressziót választva maga Szaakasvili szüntette meg az esélyt Grúzia és az említett köztársaságok békés együttélésével kapcsolatban.

Minden nemzetnek megvan a joga az önrendelkezéshez, jelentette ki Medvegyev. Ugyanakkor kijelentette azt is, hogy ez az eset különleges. Ezt kezelve Oroszország nem alkalmaz kettős mércét és egyáltalán nem hasonlít például Koszovó esetére.

A két köztársaság elismerésére Medvegyev szerint tizenhét év etnikai tisztogatásai, esetenként népirtása vezetett. A 2008. október 17-én Asztanában rendezett konferencián Szergej Lavrov orosz külügyminiszter újra megpróbálta megmagyarázni a két köztársaság elismerését, hangsúlyozva, hogy mindez emberiességi okokból történt. Moszkva, elismerve a két köztársaságot, hatékonyan biztosította külső biztonságukat. A Moszkva, Szuhumi és Chinvali közti megállapodás értelmében állomásoznak ma orosz határvédelmi erők a területen. Meg kell jegyezni, hogy hasonló megállapodás van érvényben Örményországgal kapcsolatban.

Az ötnapos háború egységbe forrasztotta az egész orosz társadalmat. A függetlenség elismerését 71 százalékban támogatják, köztük a nagyszámú orosz diaszpóra is.

Kezdetben a nyugati sajtó halálos csöndben figyelte az eseményeket. Csak szeptember végén és októberben hívták fel a figyelmet a grúz vezetés hibáira. Felemlítették azt is, hogy Grúzia lényegébe az USA protektorátusa. Condoleeza Rice amerikai külügyminiszter volt az egyetlen, aki elítélte a két érintett terület önállóságának kihirdetését.

Ma, a függetlenség reális esélyével érdemes végigtekinteni ennek történelmi folyamatát. 1830-ban az orosz hadvezetés szerint Dél-Oszétia egészében egy jól védhető erőd. 1831-ben az orosz hivatalnokok úgy vélik, hogy azokban a völgyekben, amelyekre a grúz vezetés igényt tartott, nincs semmilyen nyoma a grúz irányításnak. 1920 májusában Dél-Oszétia munkássága memorandumban kinyilvánította, hogy a szabad bolsevik Oroszországhoz akar csatlakozni. Orosz haderők segítségével a dél-oszétok az év júliusában, átkelve a határon, megverték a grúz hadsereget.. Ezt követően a grúz megtorló akciókban a terület gyakorlatilag tönkrement.

l989-ben a kis autonóm terület kérte az autonóm köztársasággá való átminősítését, Grúzia azonban ezt elutasította és 1990-ben rendkívüli állapotot vezetett be. 1991. január 5-én és hatodikán Chinvaliba grúz milicistákat (értsd: rendőröket) vezényeltek, ők azonban pár hét után kénytelenek voltak elhagyni a várost. Megtorlásként februárban Grúzia kikapcsoltatta a terület energiaellátását. A grúz erők ellenőrizték a stratégiai pontokat a főváros körül. Decemberben az orosz erők kivonultak, hátrahagyva fegyvereiket a dél-oszétoknak. 1992 januárjában a köztársaságban referendumot tartottak a függetlenségről, majd az Oroszországhoz való csatlakozásról. A kérdéseket közel 100 százalékban megszavazták.

Februárban a grúzok nagy erőkkel támadták Chinvalit. Az összecsapásoknak a dagomiszi grúz-orosz szerződés vetett végett, amely tanácskozó testületet hozott létre Grúzia, Oroszország és Észak-Oszétia részvételével. 1992 júliusában három zászlóalj békefenntartó erő vonult be Chinvaliba (orosz, grúz, Chinvali és különállóként - Észak-Oszétia) Lényegében ettől az időtől kezdve funkcionál Dél-Oszétia önálló köztársaságként.

Abházia és Dél-Oszétia, valamint Oroszország közt rendkívül szoros kapcsolatok jöttek létre. Az orosz segélyszállítmányok szinte felmérhetetlenek. Grúzia támadását követően tonnaszám gyűlt a ruhanemű, orvosság, és az alapvető cikkek sokasága. Előfordult, hogy az esedékes szállítmány akkor érkezett, amikor Chinvaliban tartózkodott Luzskov, Moszkva polgármestere, aki egy iskola alapkövét együtt helyezte el a Chinvali államfővel. Megállapodtak, hogy Chinvali 60 hektár területet biztosít egy új negyed felépítéséhez, amelyet Moszkva 2,5 milliárd rubellel támogat. A kerületben az iskolák, óvodák és közlétesítmények még a lakóterület felépítése előtt elkészülnek. Szóba került egy vasútvonal megépítése is, amely az addigi közúti alagút mellett biztosíthatja Dél-Oszétia és Oroszország kapcsolatát. A grúz-déloszét konfliktus forró szakasza lezárult, de megmaradt a feszültség. Folyamatosak a fegyveres összetűzések. Oroszország mindent megtesz azért, hogy a helyzetet diplomáciai úton a világ elé tárja. Bár némi alkukkal, de, megvalósult a Kaukázus stabilitásával kapcsolatos nemzetközi konferencia. Jelenleg a menekültek biztonságos hazatérése került napirendre. Ha Grúzia nem vesz részt ezeken a tárgyalásokon, akkor láthatóvá válik, ki is a térség biztonságának képviselője és ki nem az.

S. Benedek András