Kisebbségkutatás - 2009. 2. szám

Etnokulturális találkozások Közép-Európában történeti és jelenkori metszetben.

(Szerk. Kupa László) B&D Stúdió, Pécs, 2006. (konferenciakötet) 198 p.

2010-ben, reményeink szerint, Pécsre irányul a világ, de legalábbis az öreg kontinens figyelme, mivel a város erre az évre elnyerte az Európa kulturális fővárosa címet. A felkészülésre, a címhez kapcsolódó rendezvények méltó lebonyolítására, a szellemi és tárgyi építkezésre azonban csak rövid idő áll rendelkezésre. Az egyetem, a városi intézmények, társadalmi és tudományos szervezetek egyaránt kiveszik részüket a felkészülésből, mint ez a kötet is bizonyítja, amit a nemrégiben megalakult Magyar Szociológiai Társaság Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kutató Szakosztálya adott közre az általa szervezett pécsi konferenciáról. Az előadások főként a közép-európai és a hozzá közeli balkáni térségben végbemenő " etnokulturális találkozásokat" érintették.

Közép-Európa, - noha e történeti-fejlődéstörténeti régió határainak kijelölése egyik világtáj felé sem teljesen egyértelmű, - a különböző nyelvű és kultúrájú népek találkozóhelye, illetve sok évszázados együttélésének színtere. Erre az együttélésre a kultúrák, a nyelvek és a felekezetek közötti harmonikus viszony éppúgy jellemző, mint a nemzetiségi-kisebbségi kérdések megoldatlanságából fakadó sérelmek, feszültségek, amelyek még a jelenkorban is tetten érhetők, sőt akár fel is erősödhetnek. Az elmúlt évszázadban e mozgalmas, sőt viharos kontinentális térségben etnikai csoportok egyik napról a másikra váltak kisebbséggé, szakították el őket " anyanemzetüktől" a politikusok íróasztalán megrajzolt határok. Míg mások éppen ennek köszönhetően egyesülhettek határon túli néptársaikkal, hátat fordítva sok évszázados kisebbségi sorsuknak. A kulturális és felekezeti sokszínűség, egymás szokásainak átvétele, a változó és alkalmazkodó túlélési stratégiák bonyolultsága, a természetes és erőltetett asszimiláció egyaránt jellemzőek e térségre, amelyiknek szellemi és politikai kisugárzása messze túlterjed a közép-európai határokon. A közös történelmi múlt mellett korunkban a globalizációs kihívások - a világ más térségeihez hasonlóan - Közép-Európát, az itt élő társadalmi és etnikai csoportokat is közös gondolkodásra, alkalmazkodásra késztetik.

A konferenciakötetben tizenöt tanulmányt olvashat az érdeklődő; terjedelme pedig az előszóval, a köszöntőkkel és más mellékletekkel együtt megközelíti a kétszáz oldalt. Az előadók (szerzők) többsége a Pécsi Tudományegyetem oktatója-kutatója. A tanulmányok egyik fele főként elméleti kérdéseket boncolgat, hiszen az elmúlt másfél-két évtizedben számos új fogalommal ismerkedhettünk meg, a korábban is használatosaknak pedig jelentartalma módosult. A nemrég még kritikával kezelt és nehezen beszerezhető " nyugati" szerzők könyvei, elméleti munkái részben követendő példaként szolgálnak, részben azonban továbbra is kritika tárgyát képező, de naponta forgatott szakirodalommá váltak. Közép-Európának is, a világ más térségeihez hasonlóan, a történelmi múlt problémáinak feldolgozásán túl a jelen kihívásaira is válaszolni kell. Így egyebek között: Milyen hatást gyakorol a globalizáció folyamata a közösségek szerveződéseinek hagyományos formáira, mennyiben teremt ez a folyamat új típusú emberi kapcsolatokat, csoportosulásokat Délkelet-Ázsia vagy éppen Kelet- és Közép-Európa lakói számára? - teszi fel a kérdést előadásában Szabó G., aki szerint a nemzet mint közösség és a rá épülő állam közötti kapcsolat a globalizáció mobilitást fokozó hatásai következtében egyértelműen fellazul. A globalizáció összességében tehát gyengíti az államok szuverenitását, így tágabb tér jöhet létre a nemzeti mozgalmak számára. Barcsi T. Kultúra és identitás című tanulmányában Huntingtont idézve azonban kiemeli, hogy a hidegháború utáni világban a kulturális azonosulás fontossága drámai méretekben növekszik a más dimenzióba tartozó azonosságtudathoz képest. Európáról pedig - egy 1999. évi felmérés eredményeit felhasználva - megállapítja, az öreg kontinensen élők 43 százaléka csak a nemzetállam polgárának vallja magát, míg ugyanennyien a nemzetállami mellett az európai identitást is fontos tartják. A kultúrák közeledésének problematikáját Bertók R. előadása érintette, aki többek között kifejtette, hogy a világméretű kooperáció nem nélkülözheti az olyan kritériumokat, mint amilyen a harmónia, a komplexitás, a rendszertan, az integráció. Korunk másik feloldhatatlannak látszó dilemmája a szabadság és a biztonság elsődlegességének kérdése. Az etnikumok találkozását az irodalom perspektívájából Hammer E. közelítette meg, aki a Németországban élő japán írónő, Yoko Tawada egyik írásának szövegelemzését végezte el. Golesorkhi, K. - Gombár G. szerzőpáros pedig angol nyelvű tanulmányában azt vizsgálja, hogy a többetnikumú térségekben milyen hatást gyakorolnak egymásra az ott élők, főként az egészség megőrzésének kérdése milyen súlyt foglal el életükben. A tanulmányhoz kapcsolódó magyar nyelvű Appendix, a Baranya megyei Versenden készített egyik interjút tartalmazza. Gervai P. és Trautmann L. Vállalat és identitás címmel elhangzott előadását azzal zárta, hogy olyan termelési és fogyasztási kultúrát kell kialakítani, amelyik biztosítja a fenntartható fejlődést, és az identitás révén lehet erősíteni a tulajdonosi szemléletet minden gazdasági szereplőben.

A szakemberek többsége a térség megszámlálhatatlan etnikai-kulturális kérdésének egy-egy szeletét választotta előadása témájául. Nem lehet véletlen, hogy a balkáni térséggel is több szakember foglakozott, hiszen az egységesülő Európának egyik legnagyobb tehertétele - akár száz- százötven évvel ezelőtt is - e nagy történeti-földrajzi tájegység etnikai-nemzeti és főként államhatári kérdéseinek rendezése. S. Szabó P. a felekezetileg sokszínű Balkánon végbemenő vallási szinkretizmust, a vallások cseréjét, illetve egyes elemeinek átvételét elemezte, főként az iszlám és a kereszténység viszonyában. A tanulmány azért is tarthat számot érdeklődésre, mivel a két nagy világvallás együttélése - éppen az Európát is érintő migráció miatt - feszültséggel teli. A Török Birodalom több évszázados balkáni jelenlétéhez kapcsolódik az egykori keresztény európai népek (albán, bosnyák) iszlamizálása is. Egy már-már elfedett tudósításra (országleírásra), Asbóth Jánosnak az 1880-as években megjelent boszniai útirajzára és mai aktualitásaira hívta fel a figyelmet Kupa L. (Az ismert történelmi okok (okkupáció, balkáni háborúk) miatt már a maga korában is nemzetközi érdeklődésre számot tartó országismertetésből a Tertia Kiadó jelentetett meg néhány évvel ezelőtt egy terjedelmesebb válogatást.) Reményi P. és Végh A. az egykori Jugoszláviából kivált államok határait és a térség etnikai választóvonalait mutatta be. E tanulmány aktualitást jelzi, hogy az állami elkülönülés még napjainkban sem zárult le, és Koszovó (a tartomány albán többségének önállósodási törekvése miatt) éppen 2007/2008 fordulójától került ismét a nemzetközi érdeklődés középpontjába. Az egykori jugoszláv állam felbomlása számos további kérdést vetett fel, így az évtizedekig egységesként számon tartott " szerbhorvát" nyelv is a szétválás útjára lépett, az ismét " önállósult" délszláv nyelvekben pedig folyamatosan érvényesülnek a korábbi nyelvművelési hagyományok (a nemzetközi szavak adaptálása, illetve a purista tendenciák felélesztése), mint az Barics E. előadásából is kiderül.

Közép-Európa viharos történelmi múltjából eredő sok évszázados migrációs folyamatait Tóth J. vázolta fel. A pécsi geográfusprofesszor egyúttal felhívta a figyelmet az e témakörhöz kapcsolódó legfontosabb kutatási feladatokra is. Többek között arra, hogy a migráció minden formájának kutatása nemzetközi legyen - szemben az államot és annak szuverenitását fetisizáló időszak vizsgálataival, továbbá megítélése szerint legalább ennyire fontos a Kárpát-medence államai határtérségeiben zajló folyamatok sokoldalú feltárása, beleértve a migrációt is. Molnár M. tanulmánya az erdélyi történelemmel foglalkozik, az országrész (tartomány) etnokulturális találkozásiról ad áttekintést a jogalkotás tükrében. Így kiemeli többek között az 1557. évi tordai országgyűlést, amelyik a vallásháborúktól sújtott kontinensen elsőként mondta ki a szabad vallásgyakorlást a római katolikusok, a reformátusok, az evangélikusok és az unitáriusok számára. A területi autonómiák (szász és székely székek) pedig a középkori megyerendszer közé ékelődve Erdélyben több évszázados múltra tekinthetnek vissza. A szerző Kós Károly örökérvényű gondolatit is megosztja olvasóival " Erdély sorsa akkor volt a legboldogabb, kultúrája akkor virágzott ki leggazdagabban és legteljesebben, amikor népei egy akarással vállalták a külön erdélyi sorsot és építették azt külön erdélyi eszükkel." Egyik rövid és békés határszakaszunkat, a magyar-szlovén határtérséget vizsgálja a legutóbbi időszakban a kisebbségek és anyaországuk kapcsolatrendszere alapján Mohos M, aki külön is hangsúlyozta a határ menti együttműködés fontosságát. Lampek K. és Törőcsik M. a térség leghátrányosabb kisebbségének, a cigányságnak magyarországi felemelkedési lehetőségit vázolja egy ezer főre kiterjedő szociológiai felmérés alapján. A szerzők vizsgálati eredményei is alátámasztják, hogy hátrányos helyzetük megváltoztatásának kulcsa az iskolázottsági szint emelése, a magasabb iskolai végzettség ugyanis kedvezőbb foglalkoztatottsághoz és jobb egészségi állapothoz, egyszóval emberibb élethez vezethet. A római katolikus egyház szocialista korszakbeli és mai tevékenysége megítélésének eredményeit nyolcszáza fős minta lapján adja közre Lénárt I. A véleményekben is tetten érhetők a mai Magyarország egyes térségeinek felekezeti sajátosságai.

Összességében elmondható, hogy egy jól szerkesztett, ábrákkal, hivatkozásokkal és angol nyelvű rezümékkel ellátott, számos tudományterületet érintő kötetet vehet kezébe az olvasó. Mindössze két apró kritikai megjegyzés illetheti a szerkesztőt. Az egyik: tekintettel arra, hogy több tanulmány is balkáni problematikával foglalkozik, megfontolandó lett volna ezt a kötet címében is szerepeltetni: Etnokulturális találkozások Közép-Európában és a Balkánon…. A másik pedig: feltehetően a nyomda ördöge játszott közre abban, hogy a közölt térképes ábrák egy része, pontosabban az azokban szereplő adatok az összemosódó színskálák miatt nem érzéklehetők. A tanulmányok mindenképpen teljesítették a Tibori T. által az előszóban megfogalmazottakat: " A kötet címében is jelzi azt a szándékot, hogy az etnokulturális találkozást, együtt járást javasol az elfordulás, az önmagunkba zárkózás helyett."

Kugler József