Kisebbségkutatás - 2009. 2. szám

Thawnghmung, Maung Ardeth - Myoe, Aung Maung

Mianmar, 2007: Fordulópont?

Myanmar in 2007: A Turning Point in the "Roadmap"? = Asian Survey, XLVIII. évfolyam, 2008. január/február, 1. szám, 13-19. p.

Ardeth Maung Thawnghmung a politikatudományok adjunktusa (Massachusettsi Egyetem, Lowell). Maung Aung Myoe posztdoktori ösztöndíjas (Asia Research Institutes, Szingapúri Egyetem).

A mianmari katonai juntát világszerte elítélték a 2007. szeptemberi kormányellenes tüntetések brutális leveréséért. Az akkor fordulópontnak tűnő események ellenére, amelyek elősegítették a nagyobb mértékű nemzetközi beavatkozást, napjainkra a folyamatok visszatérni látszanak a " normális" kerékvágásba, azaz a katonai rezsim elutasít minden párbeszédet a fő ellenzéki párttal, és saját elképzelései alapján folytatja a politikai átalakulást.

Belpolitika

2007 januárjától kisebb, elszórt kormányellenes tüntetések törtek ki, részben állampolgári kezdeményezésre, részben a National League for Democracy (NLD), az 88 Generation Students szervezet, emberjogi csoportok, valamint munkajogi és AIDS-aktivisták szervezésében. Főként az 88 Generation Students kezdeményezett újfajta, jobban szervezett akciókat, ezek elsősorban nem közvetlenül magát a rezsimet támadták, sokkal inkább nem-politikai kérdésekre, illetve a hatalmon lévő Állami Béke és Fejlődés Tanácsa (State Peace and Development Council, SPDC) káros vezetési stratégiáira koncentráltak. A nem közvetlenül a rezsimet támadó stratégia egyik példája a White Expression, a Signature és az Open Heart szervezetek felszólítása, ami arra biztatta az állampolgárokat, hogy levélben írjanak az SPDC-nek az emelkedő élelmiszerárak, az áramellátás-korlátozások, a korrupció és az oktatás hozzáférhetetlensége által okozott problémákról. A Tuesday Prayer Group közös imákat szervezett a legfőbb ellenzéki vezető, Daw Aung San Suu Kyi szabadon engedéséért. A Sunday kampány aktivistái pedig politikai foglyok családjait látogatva fejezték ki szolidaritásukat.

A hatalom válasza az akciókra változó volt: egyes aktivistákat és kormányellenes tevékenységgel vádolt személyeket kihallgattak, megfélemlítettek, őrizetbe vettek. Másokat csak akkor engedtek szabadon, ha ígéretet tettek, nem vesznek többé részt hasonló megmozdulásokban. A kormány azonban alapvetően az SPDC-t támogató szervezeteket, például a Union Solidarity and Developmnet Associationt (USDA) és a Son Arr Shint (National Force Corps, nemzeti hatalmi alakulat - a ford.) vetette be az ellenzékiek ellen, illetve a kormány támogatottságának bizonyításához.

2007 februárjában külső, gazdasági nyomásra (a burmai áruk külföldi bojkottjának elkerülése érdekében) a kormány megegyezést írt alá a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel (International Labor Organisation, ILO). A megegyezés egy, a kényszermunka áldozatainak sérelmeit orvosló rendszert állított fel. Májusban az SPDC 24 nonprofit szervezet (non governmental organisation, NGO) regisztrációjának meghosszabbítását tagadta meg. Ugyanabban a hónapban a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (International Committee of the Red Cross, ICRC), a mianmari kormány által kiszabott megszorítások megnövekedésére hivatkozva, bezárta Mon és Shan állambeli területi képviseleteit. A Vöröskereszt és az SPDC viszonya Jakob Kellenberger, az ICRC igazgatójának júliusi nyilatkozata után vált feszültté. Kellenberger a nyilatkozatban nyíltan bírálta a kormányt civilek és fogvatartottak ellen elkövetett túlkapásokért. 2007. folyamán az SPDC folyamatos kísérleteket tett a kevés megmaradt fegyveres helyi ellenállás szervezeteinek felszámolására.

Zavargások és ellenlépések

2007 augusztusában a mianmari kormány előzetes figyelmeztetés nélkül megemelte a hivatalos üzemanyagárakat. A megfontolt, mégis elszámított lépés Mianmar növekvő költségvetési hiányát hivatott volna kedvező pályára terelni. Sokak szemében azonban az áremelés csali volt, a vezetés az általa " bajkeverőknek" tekintett személyeket akarta felheccelni, hogy még az alkotmányról szóló nemzeti referendum előtt őrizetbe lehessen őket venni. Augusztus 14-én a támogatott (de korlátozott mennyiségben vásárolható) dízel ára 1500 kjapról (1,16 USD) gallononként 3000 kjapra (2,33 USD) emelkedett, a benzin 1500 kjapról (1,16 USD) 2500 kjapra (1,94 USD), a földgáz pedig 500 kjapról (0,39 USD) 2500 kjapra (1,94 USD) ugrott. Az üzemanyagárak emelkedését azonnal követte az élelmiszerek és a közlekedés árának megugrása. Mindez zavargásokhoz vezetett.

Augusztus 17-ére az 88 Generation Students vezetői tüntetéssorozatot szerveztek Yangonban, amit a rendőrség gyorsan szétvert. A tüntetések azonban továbbterjedtek Mandalaybe, Sittwébe, Monywába, Pakkokuba, Moulmeinba és Peguba, ahol már buddhista szerzetesek vették át a vezetésüket. A zűrzavar közepette, szeptember 3-án, az SPDC létrehozta a nemzetgyűlést, teljesítve a " fegyelmezett demokráciához" (" disciplined democracy" ) vezető út első két lépését. Szeptember 26-án és 27-én a kormány brutálisan leverte az augusztus óta tartó tüntetéseket. A tüntetések szétveréséről és a szerzetesek elleni drákói intézkedésekről készült felvételek gyorsan eljutottak a nemzetközi közösség médiáiba, terjedésüket kormányellenes aktivisták és szimpatizánsaik biztosították, mobiltelefonon, szöveges üzenetekben, blogokban és internetes oldalakon továbbítva a képeket, üzeneteket. A kormány 10 ember haláláról és körülbelül 3000 ember letartóztatásáról számolt be. Ezzel szemben, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) emberjogi küldötte, Paulo Sergio Pinheiro professzor legalább 31 halálos áldozatról és 4000 letartóztatottról tett jelentést december elején. A jelentés idején a letartóztatottak közül ezren még mindig fogságban voltak.

A nemzetközi nyomás ellenére az SPDC tovább üldözte az aktivistának vélt személyeket, kolostorokat záratott be, korlátozta a médiát és az internethasználatot az országban. A rezsim megtagadta az ENSZ az ellenzéki pártokkal történő, " érdemi párbeszédre" tett javaslatát, és október 18-án, egy 54 tagú alkotmányozó bizottság létrehozásával megtette a harmadik lépést a kormány vezette politikai átalakulásban. Soe Win miniszterelnök október 12-i halála sem hozott érzékelhető változást az SPDC politikájában és napi működésében.

Gazdaság

2007-ben, a viszonylag biztató gazdasági eredmények és a kormány a bevételek növelésére tett erőfeszítései ellenére, már mutatkoztak a költségvetési krízis előjelei. Az országban körülbelül egymillió regisztrált jármű van, a világszerte növekvő nyersolaj-árak mellett így Mianmarnak évi körülbelül 200 millió dollárjába kerül az üzemanyag-import. Emellett, a Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Found, IMF) becslése szerint, a kormány évente 122-244 millió dollárból finanszírozza a Mianmar középső részén épülő, új fővárost. A helyzetet rontják veszteségtermelő állami gazdasági vállalkozások és egy kiber-város építésének költségei, Mandalayhez közel.

Az üzemanyagárak emelése következtében az alapvető élelmiszerek, például a rizs, a hagyma és az olaj ára 35-50 százalékkal növekedett, nehéz helyzetbe hozva az átlag háztartásokat, ahol a bevételek háromnegyedét élelmiszerekre költik. Egy ENSZ jelentés szerint Mianmarban minden harmadik, öt év alatti gyermek alultáplált, és kevesebb, mint 50 százalékuk tudja befejezni alapfokú tanulmányait. Körülbelül 60000 HIV/AIDS-fertőzöttnek továbbra sincs biztosítva antiretrovírus-kezelés. Felső-Mianmarban, Rakhine államban és az Ayerwaddy-deltában a helyzetet tovább rontották az erős áradások, amelyek ezreket tettek földönfutóvá, és komoly károkat okoztak a termésben. A kormány brutális reakciói szintén rendkívül rossz hatással voltak a gazdaságra, főleg a vendéglátó és a turisztikai ágazatra. Az Air Bagan és a Myanmar Airways International (a nemzeti légitársaság) megszüntette nemzetközi járatait, a Silk Air (Ragoon-Szingapúr) járatainak száma 14-ről 10-re csökkent, a Bangkok Air és az Air Asia pedig 7 helyett csak 3 járatot működtet. A nyugati turisták hotelfoglalásaik 90 százalékát visszamondták.

Külkapcsolatok

Az SPDC brutális reakciója a tüntetésekre mély nemzetközi felháborodást keltett. Az Egyesült Államok és az Európai Unió listát tett közzé beutazási tilalom és eszköz-befagyasztás hatálya alá eső katonai vezetőkről és az érdekeltségi körükbe tartozó vállalkozásokról. Az EU bojkottálta a mianmari fakitermelő, fafeldolgozó és bányászati szektort. Decemberben az Egyesült Államok kongresszusa betiltotta a drágakő- és faimportot Mianmarból. Ausztrália pénzügyi feketelistára tett 418 kormányzati hivatalnokot, köztük 40 üzletembert. Japán pedig, amely a történelem folyamán mindig az ország fő humanitárius segélyforrása volt, visszavont egy 4 millió dolláros segélyt, miután egy japán riporter életét vesztette a tüntetések leverése során.

Több nyugati ország és emberjogi szervezet gyakorolt nyomást a Mianmarral széleskörű üzleti kapcsolatban lévő országokra, például Kínára, Indiára, Szingapúrra és Thaiföldre is. A Délkelet-ázsiai Országok Szövetsége (Association of Southeast Asian Nations, ASEAN) egyre határozottabban adott hangot kritikájának a burmai katonai rezsimet illetően, a tüntetések erőszakos leverése után pedig sürgette a burmai vezetést, hogy kezdjen érdemi párbeszédbe az ellenzéki pártokkal, és engedje szabadon a politikai foglyokat. Az ASEAN azonban továbbra sem a Mianmar elleni szankciókban látta a problémák megoldását.

Összegzés

A mianmari tüntetések brutális leverésére adott nemzetközi reakció az országok egyöntetű, kritikus véleményét tette világossá. A katonai rezsim számára egyre nehezebb ellenállni a külső nyomásnak, eddig mégis csak kisebb, szimbolikus lépéseket tett a helyzet normalizálására. Az SPDC minden bizonnyal az általa meghatározott hatalmi megosztásban és ütemezésben fogja végrehajtani a politikai átalakulást, amennyiben nem következik be - mind nemzetközileg, mind az országon belül - egy rendkívüli fordulat, ami az ellenzéki erőknek kedvez.

Dézsi Tímea