Nemzetközi „utánpótlás” a szlovén irodalomnak avagy hogyan lesznek idegenekből szlovén írók, költők?

Kondrič Horvat, Vesna: Wie wird ein Österreicher zum slowenischen Dichter? Über Ludwig Hartinger und Erica Johnson Debeljak. = Literatur und Kritik. 2008. H. 427/28. 31-36. p.

A maribori filológus asszony cikke két különös irodalmi nyelvhasonulást elemez. Mindkét esetben a „kedvezményezett” természetesen a szlovén irodalom. Szó van egyszer az elképesztően sokoldalú osztrák irodalomszervező, gondolkodó, költő, fordító Ludwig Hartingerről. Hartinger hírnevét szerteágazó közép-európai kapcsolatai öregbítik. A ’90-es években egyik elindítója annak a sorozatnak, amelyet szerkesztői a politikai blokk „ölelő” karjaiból kiszabadult népek és irodalmak nyugat-európai felfedezésének szenteltek (Das Buch der Ränder – ’A peremek könyve’). Nem véletlenül kapta meg elsőként, 2004-ben a Közép-Európa Ösztönzéséért nemzetközi elismerést. A legszorosabb kapcsolatok azonban Szlovéniához fűzik. A ma ötvenvalahány éves Hartinger még fiatalon, márkás francia fordítás (Marc Alyn) alapján ismerkedett meg az oly rövid életű modernista szlovén költő, Srečko Kosovel (1904-1926) életművével, és ettől kezdve a szlovén irodalom és a szlovén nyelv fokozatosan tájékozódásának középpontjába került. Mondani sem kell: maradéktalanul eredeti szemlélettel közelített a másik kultúrához. Maga először is németre kezdte fordítani Kosovelt és a szlovén költészet más képviselőit, majd a nyelvi, szemléletbeli azonosulás olyannyira hézagtalanná vált, hogy a maga személyében költőként is megszólalt szlovénül, pontosabban: éppen szlovén nyelven mutatkozott be költőként (Ostrina bilk – ’A fűszálak éle’, 2006), anélkül, hogy ennek e műfajban markánsabb anyanyelvi előzménye lett volna. A jövevény költő alapvető tapasztalata: a másik nyelvvel egy új, második ént kapott.

     A legbenső személyes megnyilatkozás sajátos nyelvváltása Hartingernél a szerző szemében az interkulturalizmus dinamikus válfaját megjelenítő, Wolfgang Welsch által csak nemrégiben elindított transzkulturalizmus-elmélet igazának fényes gyakorlati bizonyítéka. A cikk nem sorolja fel Hartinger nemzetközi kapcsolatai sorában, de itt megemlítjük a magyar Márton Lászlót, aki a Batsányi linzi száműzetésének szentelt és Hartinger által kiadott metaelbeszélését német nyelvre váltva formálja meg (Die fliehende Minerva, oder Die letzen Tage des Verbannten, 1997; magyarul: A menekülő Minerva avagy a száműzött utolsó napjai címmel a 2000 című folyóirat következő évi 4. számában), s ezzel valami hasonlót művel a másik nyelvi közegben, mint osztrák partnere a szlovénban.

     A másik rendkívüli történet a San Franciscóból elszármazott Erica Johnson Debeljak nevéhez fűződik, aki Aleš Debeljak íróval házasságot kötve került Szlovéniába, és nemcsak szlovéniai, balkáni beszámolókat küld volt hazájába vagy fordít szlovén irodalmat angolra, de maga is megszólal férje, és nem utolsósorban Srečko Kosovel nyelvén. (A Kosovel-élmény összeköti őt Hartingerrel is.) Erica Debeljak egyebek között kiadott egy önéletrajzi vallomást belső integrálódásáról és egy Kosovelről írt vallomásesszét szlovénül, ezeket utóbb megjelentette angol nyelven is: Foreigner in the House of Natives (’Idegen a bennszülöttek között’, 1999); Srečko Kosovel: The Poet and I (’S. K.’ – a költő meg én’, 2004). Ez a másik történet is híven példázza a különböző kultúrák egyetemesen átváltható érdemét és ezen keresztül rejtett, felszín alatti egymásba fonódását. A rátalálás csak a mobilitás és a közelítés bátorságának kérdése.

                                                                                                                       Komáromi Sándor