Kisebbségkutatás - 2010. 2. szám

Bevándorló vállalkozók: az ’56-os magyarok szerepe a kanadai gazdaság kiépítésében

Tömöry, Éva: Immigrant Entrepreneurship: How the ’56-ers Helped to Build Canada’s Economy = Hungarian Studies Review, 35. évfolyam, 2008, 1-2. szám, 125-142. p.

A vezetéstudomány viszonylag fiatal ága a vállalkozóság (entrepreneurship) kutatása. Ugyanakkor a vállalkozás jelensége már hosszú történettel bír – az emberiség egyik legősibb elfoglaltsága. Az emberek életében mindig fontos szerepet játszott az új üzleti lehetőségek felismerése és kiaknázása a gazdasági haszon érdekében.

Az „entrepreneur” (vállalkozó) szó francia eredetű, az angolban sokáig nem is volt releváns megfelelője. Az 1755-ben megjelent A Dictionary of the English Language már tartalmazza a fogalom meghatározását: „Kalandor, aki szívesen teszi próbára a szerencséjét, a sorsra bízza magát.” Az 1956-os magyar menekültek a szó ezen, klasszikus értelmében voltak vállalkozók. A forradalom során sokan közülük az életükkel és a vagyonukkal játszottak, és az ismeretlennel néztek szembe, hatalmas kockázatot vállalva, a vakszerencsére bízva magukat, amikor átlépték Magyarország határát.

Tömöry Éva írásának témája a vállalkozóság és az 1956-os magyar kivándorlók. Először a vállalkozóság elemeit részletezi öt ’56-os magyar emigráns tapasztalatain keresztül, akik Kanadában sikeres vállalkozók lettek. Megemlíti, hogy a vállalkozás-kutatás egyik legnagyobb kihívása jelenleg a vállalkozóság fogalmának és központi elemeinek pontos definiálása. Írása a vállalkozást hol új cég alapításaként, hol kis cég működtetéseként értelmezi.

A vállalkozóság kutatása hagyományosan a sikeres vállalkozó elemzését foglalta magában - milyen a sikeres vállalkozó személyisége, végzettsége, munkatapasztalata, etnikai hovatartozása? A személyiségjegyeket célzó kutatások eredményei alapján a vállalkozó őstípusa opportunista, kezdeményező, képzelőereje gazdag, az ötletek embere, támogatja az újításokat, nyugtalan, kalandkedvelő, együttműködő és átgondolt, hosszú távú pénzügyi tervekkel rendelkező személy. A határozott vállalkozói küldetéstudat és a családi hagyományok is részét képezik a vállalkozóságnak.

Az ’56-os magyar emigránsok számos, sikeres vállalkozást sejtető tényező birtokában érkeztek Kanadába: hajlandóak voltak kockázatokat vállalni, nagy mértékben motiváltak, felkészültek voltak, és jó alkalmazkodóképességgel bírtak. Sokuk számára valószínűleg a „jó életért” vívott harc egyenlő volt vállalkozó szellemük kamatoztatásával, kis cégek alapításával. A kanadai körülmények is kedveztek a kisvállalkozások indításának. Mind a kanadai magyarok, mind a kanadaiak tárt karokkal fogadták a magyar vállalkozókat. Az aktív magyar társadalmi kapcsolatok, a kreatív vállalkozói kezdeményezések és az újítások gazdag táptalajra leltek Kanada városaiban. A kanadai kormány is támogatta őket, ha nem is mindig közvetlenül. Biztonsággal vélhető, hogy az ’56-os emigráns magyarok jó képességei, együtt a Kanadában tapasztalt forrásmozgósítási lehetőségekkel, számos sikeres magyar vállalkozás létrejöttét tették lehetővé. Esettanulmányok és régi történetek támasztják alá a kijelentés valóságát.

Az írás második részében Tömöry párhuzamot von az ’56-os magyar emigránsok és az Amerikai Egyesült Államokban rengeteg vállalkozást indító kubai bevándorlók között, majd az ’56-os magyar menekültek boldogulását Roger Waldinger interaktív etnikai üzletfejlődést feltérképező modellje segítségével vizsgálja. Waldinger modellje arra enged következtetni, hogy nem egy bizonyos jellemző határozza meg egy országban a bevándorlók által indított vállalkozások mennyiségét. A kivándorlás előtti és utáni tapasztalatok, a kivándorlás körülményei önmagukban nem meghatározók – egymásrahatásaikban, a helyi lehetőségek szerkezetével együtt válnak értelmezhető egésszé. Az írás azon lehetőségek tárgyalásával zárul, amelyekkel a magyar „etnikai” vállalkozási lehetőségek feltárhatók.

A vállalkozóságnak, valamint a kubai kivándorlók vállalkozásainak már terjedelmes szakirodalma van. Az ’56-os magyar emigránsok mint etnikai vállalkozók azonban még fehér foltnak számítanak az akadémiai kutatások területén. Tömöry írása arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy számos jövőbeli vállalkozó, politikus és akadémikus javára válhatna, ha az emigrációban vállalkozóvá lett magyarok tapasztalatait alapos kutatás tárgyává tennék. Az idő azonban múlik: sok sikeres emigráns vállalkozó nincs már az élők sorában.

Dézsi Tímea