Mondovics Napsugár
A hazaszeretet @rca

Geszti Péter és h@rcos munkatársai szervezésében óriásplakátok és cityposzterek felvonulása látható augusztus 24-éig, immár hatodik éve a megszokott helyen, a Felvonulás téren. „Hirdetési célú társadalom”; bólogatós autós kutya nyakmerevítőben; egy helyben topogó piros és narancsszínű lábnyomok „100 lépése”; óriás Pöttyös Túró Rudi kínai felirattal - íme néhány alkotó válasza a HAZA (pont) kijelentő mondatra. A folytatásra - SZERETED? - tőlünk várnak választ.

- Az idei ARC-kiállítás mottója: Van egy ország, ahol álmomban jártam. Magyarország. Te milyennek álmodod Magyarországot?
- Mindenekelőtt értelmesnek, barátságosnak, toleránsnak és szolidárisnak. Egy olyan országnak, ahol nem fejet ráznak, hanem kezet.
- Ha idén neveztél volna a kiállításra, milyen kategóriában és mivel indultál volna?
- A kiállítás egyik szervezőjeként természetesen nem pályáztam. De a Haza. Szereted? témában egyébként biztosan indultam volna. Folyamatosan gyűjtöm az ezzel kapcsolatos ötleteimet, amelyek friss szempontokkal gazdagíthatnának egy jövendőbeli országimázst. Ha lenne kiírva erre vonatkozó verseny, volna mivel indulni.
- Miért pont ezt a témát választottátok, illetve emeltétek ki a többi közül a kiállítás címeként? 
- A tömegekben apátia alakult ki a politika elmúlt tizenakárhány éves teljesítménye miatt. Ez érzelmileg is eltompította az országot. Szerettük volna együtt boncolgatni ezt a témát. A helyszínen két olyan óriásplakátot is kihelyeztünk, amelyekre felírtuk az erre a kérdésre adható egyetlen lehetséges választ: IGEN! Az odalátogatók aláírhatják ezeket a plakátokat. Az ARC szellemisége mindig is társas kommunikációt képviselt. Azt, hogy teszünk egy állítást, és reakciókat várunk. 
- Jobbára minden alkotásnak ez a célja, nem?
- Jó esetben igen, de az ARC-nak hangsúlyozottan csak így van értelme. Tegnap délután is elsétáltam a térre, jómagam és barátaim is többször megtesszük ezt, mert még mindig gondolkodom a műveken, ízlelgetem őket. Frenetikusan jó érzés látni azt, ahogy az emberek megállnak egy-egy plakát előtt, és együtt beszélgetnek róla. 
- Az én válaszom is „igen” a hazaszeretetre, de nem mindig tudom megfogalmazni, miért. Te mit válaszolsz a miértre?
- Először is el tudom fogadni, hogy a sorsom ezt a teret jelölte ki számomra működési terepként. Másodszor az én sikereim a magyar nyelvből és a magyar kultúrából származnak. Úgy hiszem, vissza kell adni valamit annak a térnek, ahol élek. Ezért is igyekszem közhasznú kezdeményezésekben részt venni. Ha körülnézünk itt, ahol élünk, látjuk, hogy felmenőink, az ükapáink nagyon sokat tettek az országért. Elég végigsétálni az Andrássy úton, látom az épületeket, az Operát, a kávéházakat, s mindig azt érzem, nem elég mindezt kapott örökségként kezelni, de hozzá is kell tenni valamit. 
- Hass, alkoss, gyarapíts?
- Akár. Az én generációmnak most van itt erre az ideje. Én az ARC kapcsán is ezt keresem, mások másként tehetik ugyanezt. 
- Ez már-már emlékeztet az ötvenes évekbeli szovjet plakátok jelszavaira, melyek szintén láthatók a kiállításon…
- Az idei kiállítás különlegességei az orosz-szovjet plakáttörténeti sorozat helyenként kétségtelenül megmosolyogtató témái. Ők még fontosnak tartották, hogy okítsák a társadalmat, persze a kommunizmus népnevelő primitívségével. Fura módon ebben a szerencsére rég letűnt diktatúrában alkalmazott módszer a történelmi tapasztalat szerint azt mutatja, hogy a média jól használható társadalmi célokra. A Magyar Reklámszövetségnek és a Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetségének (MAKSZ) komoly feladata lehetne, hogy folyamatosan szervezze a reklámszakma és a civil szféra összekötését, intézményesen segíthetné, hogy az el nem adott médiafelületeken társadalmi célú hirdetések szólaljanak meg.
- Így a kreatív fantázia is megfelelő szerephez juthatna végre az utcaképben, ami nem is lenne rossz… Legalábbis az ARC-kiállítás kétségtelenül ezt bizonyítja.