Lukács András, Párizs
Munkát, ingyen- kenyeret
Miniintifáda Párizsban

Franciaországban látszólag sikerült a kör négyszögesítése: az első munkavállalásról szóló törvény kapcsán egymásnak feszülő erők mindegyike győzött, igaz, csak egy kicsit: a diákok azért, mert a törvényt ugyan aláírta az elnök, de rögtön fel is függesztette; Dominique de Villepinnek pedig nem kellett engednie, ezt megtette helyette Jacques Chirac és Nicolas Sarkozy. A kormányfő népszerűsége újabb mélypontot ért el, a L'Express című hetilap felmérése szerint már 28 százalékra csökkent, a lakosság 45 százaléka szeretné, ha távozna.

Fotók: AP

Jacques Chirac múlt hét pénteken úgy viselkedett, mint az ismert népmese főhőse, aki hozott is ajándékot, meg nem is, fel is öltözött, meg nem is. A francia elnök ugyanis a nemzethez intézett televíziós beszédében, amelyet több mint húszmillióan néztek, bejelentette: aláírja az első munkavállalásról szóló törvényt, a CPE-t (Contrat Premier Embauche). Mindazonáltal azt is bejelentette, hogy a törvényen javítani fognak, ezért arra kérte a munkaadókat, hogy ne alkalmazzák mindaddig, amíg a módosítások el nem készülnek.
Jacques Chirac ezzel a televíziós beszéddel sem tudott javítani amúgy is jelentősen megrendült népszerűségén, bár kétségtelen, hogy komoly lépést tett a krízis megoldására, sikerült ugyanis az arcvonalakat valamelyest fellazítani. Azzal azonban, hogy a törvényt végül is úgy léptette életbe, hogy az nem alkalmazható, komoly politikai csatát vesztett egy olyan harcban, amelyet nem ő provokált. Az első munkavállalásról szóló törvény ugyanis teljes mértékben Dominique de Villepin miniszterelnök ötlete volt, aki sokáig saját kormányát sem tájékoztatta a készülő törvényről, amelyet sürgősséggel fogadtatott el a nemzetgyűléssel.

Jacques Chiracnak a törvény kihirdetésével tehát egyszerre kellett két dolgot megoldania: véget vetni annak a társadalmi feszültségnek, amely miatt hetek óta ezrek, néha százezrek vonulnak a francia városok utcáira, illetve megtartani miniszterelnökét. Azzal, hogy a törvény valójában nem lépett érvénybe, és elkezdődtek a tárgyalások a szakszervezetekkel annak módosításáról, sikerült lehiggasztani a kedélyeket, és ez annak ellenére érzékelhető, hogy kedden újra milliók vonultak fel a törvény ellen tüntetve. Az elnöknek egyúttal sikerült megtartania miniszterelnökét is, anélkül, hogy Villepinnek visszakoznia kellett volna. Ezzel a lépéssel azonban mind a ketten elvesztettek egy nagyon jelentős ütközetet, és bekövetkezett az, amit nagyon szerettek volna elkerülni: sikerült Nicolas Sarkozy belügyminisztert olyan pozícióba hozni, hogy ő legyen a "megoldóember."
Sarkozy az egész krízis alatt úgy volt lojális a kormányhoz és a kormányfőhöz, hogy nem volt kétséges: valójában nem ért egyet Villepin elképzeléseivel. Chirac múlt pénteki üzenetét követően azonban végre kezébe vehette az ügyet. Szombaton reggelire hívta pártjának prominenseit, üzent a szakszervezeteknek, hogy a CPE-t jelenlegi formájában vissza fogják vonni, hétfőn este rendkívüli ülésre hívta össze a kormánypárt vezetőit, kedden délelőtt fogadta a rendőrség vezetőit, hogy a tüntetések biztosításáról tárgyaljanak, kedden este pedig a sajtón keresztül biztosította a lakosságot, hogy szigorúan járnak el a randalírozókkal szemben, akiknek szemmel láthatóan semmi közük a tüntetések céljaihoz, csak kihasználják az alkalmat. (Ez mellesleg új eleme a hetek óta tartó tüntetéssorozatnak, a héten ugyanis megjelentek a külvárosi fiatalok is, akik brutális verekedéseket provokáltak, törtek-zúztak. Kedden este mintegy háromszázötven embert vettek őrizetbe közülük.) Összegezve tehát, Sarkozy mint a kormányzó jobboldali párt, az UMP elnöke magához ragadta a kezdeményezést, és pár nap alatt sikerült "rávernie néhány kört" a miniszterelnökre, aki most találkozók, kormányülések és megbeszélések sokaságával próbál újra nyeregbe kerülni.

Az utcákon mindeközben "zavartalanul" folytak a tüntetések: kedden az egy héttel korábbihoz hasonló méretű megmozdulásra került sor, amelynek során a rendőrség szerint mintegy egymillióan, a szakszervezetek szerint viszont hárommillióan vettek részt. A számok ezen a héten is leginkább a párizsi adatok tekintetében tértek el, a rendőrség szerint csak nyolcvannégyezren tüntettek, a tüntetők viszont ismét közel hétszázezer tüntetőt számoltak. A vidéki nagyvárosokban hasonló méretű tüntetések voltak, Lille-ben húszezren, Marseille-ben százötvenezren, Bordeaux-ban pedig a város eddigi legnagyobb megmozdulásán mintegy százezren vettek részt. Grenoble-ban szinte már rituálissá vált az elmúlt hetekben a fiatalok és a rendőrök közötti összecsapás, amelynek a vége ezúttal is a diákok futása lett, azt követően, hogy a rendőrség könnygázgránátokkal próbálta megfékezni őket.
A hatalmas tömeg ellenére azonban sokan azt prognosztizálják, hogy a tüntetéssorozat hamarosan kifullad, és ez már kedden is érzékelhető volt: a nagy számok ellenére a tömegközlekedés zavartalanabb volt, mint a múlt héten, a közszférában dolgozók közül kevesebben vettek részt az e heti sztrájkban, mint a múlt keddiben. Ugyanakkor közeledik a húsvéti vakáció, így egyes egyetemeken már a harmadik "oktatásmentes" hónap fog elkezdődni, ez pedig egyre súlyosabb teherként nehezedik a diákok vállára, akiknek az első munkahely előtt még le is kell vizsgázniuk a nyári vizsgaidőszakban. n