Fischer Ádám - Lukas Beck felvétele

- 2006-ban, a Budapesti Wagner-napok indulásakor sokat beszélgettünk arról, milyennek képzeli ezt a fesztivált, hogyan épül majd fel évről-évre, míg végül 2013-ban, a Wagner-bicentenárium alkalmából bemutatják a Nürnbergi mesterdalnokokat, és ezzel az új fesztivállal Budapest is fölkerül a Wagner-játék szempontjából fontos helyek térképére. Elérkezett 2013, itt a bemutató, kerek a ciklus, időközben az életmű valamennyi fontos operája látható volt a Müpában, amely immár nemzetközileg számon tartott helye a Wagner-játszásnak, rengetegen jönnek külföldről is az előadásokra. Az, hogy 2013 van, és teljes a ciklus, azt jelenti, hogy nincs tovább?

FISCHER ÁDÁM: Nem, éppen az ellenkezőjét: van tovább, változatlanul minden évben megrendezzük a Wagner-napokat, a bemutatott műveket minden évben felújítjuk. Változatlanul én vezénylem az előadásokat, illetve szeretnék bevonni előbb-utóbb fiatal kollégákat a munkába. A Lohengrint az idén már Vajda Gergely dirigálja, jövőre pedig még egy művet adunk oda egy fiatal karmesternek.

- A Nürnbergi mesterdalnokokat Michael Schulz rendezi. Milyen előadást várjunk?

F. Á.: Schulz legújabb munkája a Parsifal volt, amelyet Thielemann vezényelt a salzburgi Húsvéti Ünnepi Játékokon. Ragyogó szakember, a gelsenkircheni színház intendánsa. Nem az a „felforgató" egyéniség, akinek minden rendezése hatalmas botrányt vált ki. A rendezésről egyelőre viszonylag keveset tudok elmondani, már csak azért sem, mert Schulz a rendezéssel kapcsolatos kérdésekről nemcsak velem, de megállapodásunk szerint Káel Csabával is párhuzamosan konzultál. Annyit elmondhatok, hogy a mű befejezésével kapcsolatban Schulz eredetileg radikális megoldást képzelt: árpádsávos felvonulást, de erről azonnal lebeszéltük . Ez szerintem is túl távoli asszociáció. Amit a rendező akar, azt úgy is ki lehet fejezni, hogy Walther megretten, idegen testnek érzi magát, amikor azt látja, hogy még Sachs is ugyanazokat a szólamokat hirdeti, amit a többiek. Értem a rendezői szándékot, azt akarta megmutatni, hogyan mennek félre, hogyan silányulnak az eszmék.

- Ön vezényelt Bayreuthban és számos Wagner-előadást dirigált, mielőtt 2006-ban elindította ezt a fesztivált. Melyek voltak ennek a hét évnek a legfontosabb tapasztalatai?

F. Á.: A cél már az elején az volt, hogy megmutatjuk a Wagner-operák kamarazenei fogantatását. Egyébként ez éppen a Mesterdalnokok esetében lesz különösen nagy kihívás, mert ha van a Wagner-operák között igazán kamarazenei karakterű, akkor ez az. Más kérdés, hogy nagyon bombasztikusan szokták előadni. Ilyen előadási hagyománya alakult ki. A probléma hasonlít az Aida-előadásokéra: arról is mindenkinek a bevonulási induló és az elefántok jutnak az eszébe, pedig igazán nem az a jellemző. Azt látom, hogy a hét év alatt egyre jobban és magabiztosabban használtuk ki a Müpa sajátosságait. Ez a terem intimebb hangulatot biztosít, mint egy hagyományos operaházi tér. A közönség sokkal jobban észreveszi a figurák lelki rezdüléseit, jobban érzékeli a köztük lévő kapcsolatokat, mint egy nagy térben. Ezért is ragaszkodom hozzá, hogy évről-évre jelentős Wagner-színész-énekesek jöjjenek. Itt ugyanis az énekesek közelebb vannak a nézőkhöz, sokkal jobban kamatoztathatják színészi képességeiket, mint például a Metropolitanben. Azt hiszem, a Budapesti Wagner-napok kiegészíti a világ Wagner-játszásának meglévő irányzatait. Új színfoltot jelent.

- Azzal együtt, hogy több rendezővel dolgoztak, akiknek a világa különböző, azt hiszem, színházilag is sikerült új stílust teremteniük, ami nyilván valamelyest a körülményeknek is köszönhető.

F. Á.: A helyszín rengeteg mindent diktál. Közös a rendezésekben, hogy mindegyikben sikerül a szükségből erényt kovácsolni.

- Ostoba kérdés, de mit gondol, melyik előadással sikerült a legközelebb jutniuk az elképzelt ideálképhez?

F. Á.: Erre valóban nehéz válaszolni, mert melyik gyerekét szereti az ember legjobban? A Parsifalról azt gondolom, hogy nagyon jól sikerült. Ugyanakkor a Parsifal a rendezés szempontjából „könnyebb", mint a Ring vagy a Mesterdalnokok, hiszen nem opera, hanem Bühnenweihfestspiel, bármit jelentsen is ez a szó. Ebben a félig-meddig oratóriumszerű műben végtelenül leegyszerűsített megoldásokkal is nagyon sokat lehet megmutatni. A Ring a lehetőségeivel volt új, de most egy kicsit változtatunk a rendezésen. Kishitű voltam, amikor azt gondoltam, hogy vizuális események nélkül unalmassá fog válni, mert egyszerűen túl hosszúak a darabok. Kiderült, hogy a közönség sokkal jobban bírja ezeket a darabokat, mint eredetileg gondoltam. Ezért most egy kicsit leegyszerűsítjük a rendezést, bizonyos színpadi hatásokat kiveszünk belőle. A rendező eleve nem akarta őket, én ragaszkodtam hozzájuk. Szóval: visszatérve a kérdésére, a Parsifalt tartom a Wagner-napok klasszikus produkciójának, de ez nem jelenti, hogy a többi mögött ne állnék ott.

- Egy interjúnkban beszélt arról, hogy a Festspielhausnak milyen akusztikai sajátosságai vannak, és hogy ezek milyen különleges feladatot rónak a karmesterre és az előadókra. A Müpa változtatható akusztikája, „hangolhatósága" nyilván sokféle lehetőséget jelent. Milyen adottságai vannak, amelyek esetleg jól jönnek egy speciális budapesti Wagner-hanghoz?

F. Á.: Minden teremnek megvannak a speciális akusztikai vonásai. Itt térben hallok. Nincs meg az a veszély, hogy egy hangszer elnyomja a másikat, a zenekar az énekeseket, hiszen itt együtt hallhatóak. Ideális ahhoz a kamarahangzáshoz, amiről az előbb beszéltem. Itt sokkal könnyebb dolguk van az előadóknak, mint például Bayreuthban. Egyszerűbb rögtönözni és jelentősen kevesebb próbára van szükségünk, mint ott, ahol minden apró kis rezdülést, mozzanatot nagyon precízen be kell próbálni.

- 2006 óta sok változás történt. Ön, aki korábban a Rádiózenekarhoz is kötődött, főzeneigazgató lett az Operaházban, majd a politikai változások eltörölték azt az Operaházat, ön pedig távozott. A Wagner-napokon kívül maradnak-e munkái Magyarországon? Itthon megritkultak a fellépései.

F. Á.: Erőim végesek. Remélhetőleg megmaradnak a Wagner-napok és továbbra is csinálom az újévi koncerteket. Többet egyelőre nem tudok mondani. Az Osztrák-Magyar Haydn-zenekarral változatlanul dolgozunk, de az újévi hangverseny kivételével nem tudom még, hogy fogunk-e Magyarországon koncertezni. A zenekarnál is szeretnék előbb-utóbb találni olyan fiatal kollégát, akivel megoszthatnám a munkát. Egyelőre még nincs meg az illető. Az időm a Metropolitan, a Bécsi Operaház és egyéb elfoglaltságok miatt nagyon be van osztva. A zenekarnak pedig szüksége van egy olyan karmesterre, aki rugalmasabban gazdálkodhat az idejével, akinek nincs más zenekara és mögöttük áll. Olyat, akinek neve is van és ráér, még nem találtam. Az együttes most elment Kínába, ott Rainer Honeck vezényli őket, aki koncertmesterként korábban is játszott nálunk, de mostanában vezényel is. Ha beválik, akkor ő átveheti a zenekart, én pedig mint elnök fungálok tovább.

- A Metben hogy alakul a munkája?

F. Á.: Lesz egy bemutatóm: A denevért vezényelem szilveszterkor, ezért nem leszek Pesten újévkor. Azután dirigálom majd A varázsfuvolát, az Otellót és más operákat, most még nem tudom, hogy pontosan melyeket. 2017-ig szól a szerződésem.

- Bécshez nagyon régi kapcsolat fűzi.

F. Á.: A Filharmonikusok meghívtak egy bérleti koncertjükre, ami a legnagyobb kitüntetés egy karmesternek. Az Operaházban lesz egy Rózsalovag-felújításom, Renée Fleming és Sophie Koch szereplésével. Vezénylem a Titust és a Figarót. A Figaróval turnéra is megyünk.

- A koppenhágai zenekarával a közelmúltban fejezték be a Mozart-sorozatukat. Lemezre vették a szimfóniákat és az operákat.

F. Á.: Dánia nagyon fontossá vált nekem. A zenekarral lemezeket készítünk. Tegnapelőtt vettük fel Beethoven V szimfóniáját. A IV. szimfónia felvétele is elkészült már.

- Nagyon színgazdag és áttetsző, ahogy ezeken a lemezeken Mozart megszólal. A jól ismert darabok is tele vannak meglepetésekkel, sziporkákkal. A Beethoven-ciklus milyen lesz?

F. Á.: Szerintem kimondottan érdekes. Kis létszámú zenekarral dolgozom, ami nagyon érdekessé, transzparenssé teszi a hangzást. Egy kis zenekar sokkal finomabb zenei megoldásokat tesz lehetővé. Rugalmasabb tempóváltásokat, átmeneteket, az ember időt hagyhat valamire, vagy éppen meglódíthatja a tempót. Meggyőződésem, hogy a személyesebb zenélés technikai okokból tűnt el. Túl nagyok a zenekarok és a karmesterek a szükségből ideológiát kovácsoltak. Figyelje meg, milyen szabadon játszik egy zongorista. A karmesternek ugyanilyen szabadon kellene muzsikálnia, csak nincs rá elég próba. Én valahogy ebbe az irányba szeretném elmozdítani az előadásokat. Azt hiszem, a Beethoven-felvételek ezt fogják tükrözni.