Miután és is “hozzászóltam” az ügyhöz, ez után olvastam a Te
általad írtakat.
Szerintem teljesen igazad van abból kiindulva is, hogy nagyszüleink, felmenő ágaink nem kizárt, hogy a mostani határainkon túlról valóak. Meg egyébként is…….!

– Kérdezném? Magyarország megkötötte ezen kvázi szerződést?
– Most milyen uniós “kötelmeink” vannak?
– Nem probléma, hogy a Magyarok immár tényleg “beszűkültek”
a Kárpát-medencébe elfeledve a “Kárpátoknak vadregényes
táját, Felvidéket, Erdélyt stb./
– Nem probléma, hogy Pl. Ukrajnában, Kárpátalján is élnek
magyar nemzetiségűek, akik a régi magyar szülőföldön
születtek, de akaratukon kívül születési helyüket a
Szovjetunót tartják nyilván, majd ukrán állampolgárokká
varázsolta Őket a politika és a Nagyhatalmak. Nem
csupán a Trianonról kellene elgondolkodni, hanem az azt
követő egyezményekről illetve a II. világháborúban való
részt vételünkről és az ezt követő orosz-szovjet
“beleszólásról” a mostani határokra vonatkozóan.
– Egy biztos! Az 1962-es egyezmény oda-vissza él, a
“határon túli” magyarságra tekintettel főleg jogosan.
Innen, a mostani Magyarországról, nem megyünk ugyan
nyugdíjért, de megyünk nyugatra dolgozni illetve
“megyünk” az ukrán olcsó cigiért, üzemanyagért,az igen
jó minőségű csokiért /ROSHEN/, sajtért, fűszerekért
stb.
Az én álláspontom, hogy először Magyarország történelmi kavalkádját kellene feldolgoznunk, nem pedig egymásra “mutogatni”
Bocsánat, ha valakit megsértettem volna fentiekkel. Amit leírtam egyrészt emberi érzésből fakad. Ha valaki beteg segíteni kellene rajta, ha tudunk.
Én magyar állampolgárként születtem, magyar állampolgár vagyok és leszek. TB kártyám nem érvényes rajtam kívül álló okokból mondhatóan, pedig egészségügyi ellátásra szorulnék. Mi van azonban a Magyar Alkotmány 70/D és 70/E
§-ban foglaltakkal? Ez részemről egy magyar állampolgár kérdése Magyarországtól, szülőföldemtől!!! Lehet át kell jelentkeznem lakcímre Ukrajnába?
Tisztelettel és köszönettel az
olvasóknak!

Parács Péter Pál
E-mail: druzsba@indamail.hu

Fölhívnám a figyelmed, hogy a saját leveledben két ellentétes állítás van.

Először azt állítod, hogy “itt a törvény ami szociális egyezményről szól,és minden ukrán állampolgárra érvényes,tehát magyar nem kell hozzá!”

Aztán pedig idézed az egyezmény szövegét, amely “állampolgárságot, magyarországi lakóhelyet igazoló okmányt” kér. Szó sincs hát ukránokról. Magyar állampolgárság nélkül ez nem működik.

Persze nektek nem számít hogy mi a valóság, nektek csak egymás ijesztgetése, a magyarellenes uszítás kell!

Kikre alkalmazható az egyezmény?

Az egyezmény alkalmazásának feltétele magyar vagy a Szovjetunió területén létrejött utódállamok állampolgársága, kivéve Lettország, Litvánia, Észtország, Üzbegisztán és Moldávia állampolgárait.

Hol kell előterjeszteni a nyugdíjigényt?

A Közép-magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságon, vagy a lakóhely szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóságon illetve kirendeltségen nyújtható be a kérelem.

A kérelem előterjesztésével egyidejűleg célszerű csatolni az alábbi okmányokat, vagy azok hitelesített másolatát:

állampolgárságot, magyarországi lakóhelyet igazoló okmányt,
szovjet munkakönyvet,
szovjet nyugdíj folyósításának megszűnéséről kiállított igazolást (nyugdíjas áttelepült személy esetén),
szovjet nyugdíjas igazolványt (nyugdíjasként áttelepült személy esetén),
hozzátartozói nyugdíj esetén a halotti anyakönyvi kivonatot, továbbá
özvegyi nyugdíjigényhez a házassági anyakönyvi kivonatot,
árvaellátáshoz
a gyermek születési anyakönyvi kivonatát, valamint
szükség esetén az iskolalátogatási igazolást is csatolni kell.

(Az idegen nyelvű iratok fordításáról a nyugdíjbiztosítási hivatal gondoskodik.)

A nyugdíjigényt a Közép-magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság bírálja el.
Ettől eltérően a hozzátartozói nyugdíjigényeket a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság bírálja el, ha a jogszerző nyugdíjasként hunyt el. Ez utóbbi esetben a nyugdíjigényt a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál kell előterjeszteni.

Hogyan történik a nyugdíjjogosultság elbírálása?

A nyugellátást annak a szerződő országnak az illetékes nyugdíjbiztosítási szerve állapítja meg és folyósítja a saját belső szabályai alapján, amely területén a nyugdíjigénylőnek a kérelem benyújtása időpontjában a lakóhelye van. A két szerződő állam területén szerzett szolgálati időket össze kell számítani. Magyar részről a nyugdíj akkor állapítható meg, ha a magyar szabályok szerinti jogosultsági feltételek teljesülnek (pl. az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése, szolgálati idő hossza, stb.).
Lakóhely alatt azt a helyet kell érteni – a tartózkodási hellyel ellentétben – ahol a kérelmező az illetékes hatóság engedélyével letelepedett.

Hogyan történik a nyugdíj alapját képező átlagkereset összegének meghatározása?

Ha a kérelmező az áttelepülést követően nem dolgozott tovább, a nyugdíj alapját képező átlagkeresetként azt a keresetet kell figyelembe venni, amit a hasonló munkakörben, megfelelő képesítéssel a Magyarországon foglalkoztatottak átlagosan elértek a nyugdíj megállapítása időpontjában.

Ha a kérelmező az áttelepülést követően dolgozott, akkor csak a magyar keresetek, jövedelmek vehetők számításba. Ha a kérelmező a megfelelő számú bérezett nappal nem rendelkezik, a vonatkozó magyar szabályok az irányadók, és szükség esetén a hiányzó napokra a minimálbért kell figyelembe venni.

Nyugdíjasként áttelepülő személy esetén mikortól, hogyan állapíthat meg a magyar nyugdíjbiztosítás nyugellátást?

A magyar nyugdíjbiztosítás a nyugellátást legkorábban az áttelepülést követő hónap első napjától állapíthatja meg, a szovjet nyugdíj megállapítása időpontjában érvényben volt magyar jogszabályok alapján. Az egyezmény előírása szerint a jogosultságot fennállónak kell tekinteni, ha a fogadó állam jogszabályai azonos nemű ellátást biztosítanak. E rendelkezés azonban csak részben vonatkozik az öregségi nyugdíjra, mivel az csak a magyar szabályok szerinti öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltésétől folyósítható.

Rokkantsági nyugdíjigény esetén a munkaképesség csökkenés mértékét, a rokkantság fokát a magyar szabályok alapján, a magyar orvosi bizottság állapítja meg. Ettől eltérően az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elért személy nyugdíjigénye esetén a munkaképesség csökkenés mértékét, a rokkantság fokát nem kell a magyar szabályok szerint elbírálni abban az esetben sem, ha részére a külföldi szerv rokkantsági nyugdíjat folyósított.

A nyugdíj alapját képező átlagkereset meghatározása megegyezik az előző pontban leírtakkal.

Hogyan kell a Szovjetunió területén szerzett szolgálati időt igazolni?

Az illetékes külföldi szerv igazolása alapján lehet a Szovjetunió területén szerzett szolgálati időt figyelembe venni.

Korkedvezményes időként az az idő vehető figyelembe, amely a magyar szabályok szerint is korkedvezményre jogosító időnek minősül.

Az igazolás beszerzéséről a nyugdíjbiztosítási szervek hivatalból gondoskodnak.

A baleseti ellátásokat mely szerződő állam társadalombiztosítása nyújtja?

Az a szerződő fél állapítja meg és folyósítja a baleseti ellátásokat, amelynek a területén a jogosult lakóhellyel rendelkezik.

Külföldön történő letelepedés esetén az egyezmény alapján megállapított nyugdíjra jogosult- e a nyugdíjas?

A külföldre történő letelepedés esetén a nyugellátás folyósítását meg kell szüntetni, mivel a magyar nyugdíjbiztosítás által megállapított nyugellátásra a nyugdíjas addig jogosult, amíg a lakóhelye a Magyar Köztársaság területén van.

A 90 napon túli külföldi tartózkodást és a külföldre történő áttelepülést a folyósító szerv felé a nyugdíjas köteles bejelenteni.

Jogszabályok:

1963. évi 16. számú törvényerejű rendelet
7/1964.(VIII.30.) MüM számú rendelet.

2008. november

ORSZÁGOS NYUGDÍJBIZTOSÍTÁSI
FŐIGAZGATÓSÁG

2009-02-19 09:10
Jelenleg is érvényes! Persze nektek nem számít hogy kifolynak az országból a milliárdok,és az elkövetkező generációknak semmi sem lesz!

Tulajdonképpen azon folyik most itt a vita, hogy ez a magyarság nemzeti közössége-e vagy csak a magyarországiak politikai közössége? S számotokra mindenki elmebeteg, aki magyarságban gondolkodik, pedig nagyon tévedtek. De hát, ezt a lelkiállapotot a szélsőséges megnyilvánulásaitok is bizonyítják. Olyan ostobaságokat találtok ki, hogy egy székely vagy kárpátaljai magyar ember csak amolyan “újmagyar” lenne, holott ő százszor régibb és igazibb, mint ti (akik érzelmi elkötelezettség szempontjából végképp nem vagytok magyarok). Tehát, ha már itt tartunk, valójában ti vagytok e nemzetben a befogadottak, a csak magyar származásúak. Ennek nem elsősorban ti vagytok az okai, de nézzetek magatokba.

Nem köt benneteket semmi sem ehhez a néphez, de még az országhoz sem, kivéve a túrórudit meg az adót, amit befizettetek! Mi az, hogy hogy nekünk határontúliaknak csak jogaik vannak, a kötelezettségeink pedig nulla? Én 17 évig éltem ebben a magyargyűlölő “magyarországban”, de ilyesmit soha nem tapasztaltam. A legutolsó naplopónak vagy bármelyik nem magyar nemzetiségű embernek, a cigánynak is több joga van és volt, mint egy magyarnak a határon túlról. Nem kaptam se lakást, se munkát, s ha orvoshoz akartam menni, zsebből kellett fizetnem a TB-T. Amikor állampolgárságot mentünk kérni a szüleimmel 1996-ban, a velünk együtt (potya)utazó szabadkai bunyevácok arról győzködtek bennünket, hogy valljuk magunkat szerbnek vagy bunyevácnak, esetleg cigánynak, mert azt rögtön elhiszik, és akkor könnyebben kapunk magyar állampolgárságot… (!!!)

Ti meg az éppen megmaradt “magyarország” népét tekintitek a sajátotokénak. Egészségetekre. A legutolsó naplopó, iszákos, csöves is többet ér a szemetekben ha “magyarországi”, mint egy gerinces magyar ember mondjuk a Székelyföldről. Pedig hányan vannak “magyarországiak” is, akik valóban semmiben sem járulnak hozzá a nemzetgazdasághoz, mert csak segélyekből élnek. Ti mégis a határontúli igaz magyarok ellen acsarkodtok, akik pedig nem tehetnek arról, hogy ők nem járulhatnak hozzá a magyar nemzetgazdasághoz. Abban viszont teljesen igazad van, hogy “Azért, mert valaki tud magyarul, semmit nem jelent! Még nem Magyar!” De kedves Gáborom, szerintem – már bocsánat! – “ti” vagytok ezek, itt csak magatokról írtál, álarc nélkül, csak nem jöttél még rá. Magyarul ti csak beszélni tudtok. Gondolkodni már nem. Emberül sem. “Ezt próbáltam érzékeltetni!!” – én is.

Aki nem a saját népében, tehát nem nemzetben gondolkodik, az nem tekintheti magát az adott nép tagjának sem. Ha tehát te nem magyarságban gondolkodsz, hanem “Magyarországban”, akkor nem magyar vagy, hanem csak egy magyarországi. Földrajzi értelemben. Úgy mint budapesti, baranyai stb. Tehát, semmi közöd a nemzethez. Ne is próbálj tehát beavatkozni a nemzeti sorskérdésekbe. S igaza van a kedves idetévedt elvtársnak is. Nem akar senki sem “Magyarországra” költözni, mert aki akart, az már régen ott él: ha jól megnézzük, az ottani lakosság 3/4-e már határon túli származású, mert legalább egy nagyszülőjét elüldözték Trianon haszonélvezői. S most nagy részetek ezt mind elfeledve, őseitek maradékát mardossátok. Így hát, valóban: “hulyebol, aljas verszivokbol van mar eleg a hatarokon belul is!”

De az idetévedt elvtárs azt is világosan megfogalmazta, mi az agymosott és nemzetietlen magyarországi tömegek világnézete: “nem az szamit, ki magyar es ki nem, az szamit kik nottek fel ugyanabban a tarsadalmi-gazdasagi kozegben, akik ugyanazon szappanoperakon es ugyanazon a turo rudin nottek fel, azok tartoznak ossze”. Nektek ennyi a véleményetek a “nemzetetekről” – már ha leveszitek az álarcotokat. Nektek a túró rudi a “nemzettudatotok” meghatározó eleme, nekünk pedig a magyar múltunk és megmaradásunk esélyei. Mert az is igaz, hogy “a hatarontuliak sokkal tobb kozost elhettek meg a roman szomszedjaikkal, mint a magyarorszag teruleten elokkel”. Itt vannak Szárazajta, Földvár, Nagyenyed elfeledett vérmezői stb. A lakosságot cserélt Délvidék stb.

Egy Sztalinnak kellett megakadályoznia, hogy a román szomszédok ne telepítsék ki 1946-ban ez egész erdélyi magyarságot úgy, ahogyan azt a csehszlovák kormány megtette. Sok közös vonásuk van hát a leigázott magyaroknak a leigázóikkal, ez már biztos. Csak az a gond itt, hogy ilyen közösséget ez az elvtárs aligha kívánna saját magának. A “mohácsiak” jutnak róla az eszembe. A fröcsögése egyébként is magáért beszél. S ez azért jó, mert végre őszintén beszélhetünk erről, hamis álarcok és valóságos ütlegek nélkül. Egymás szemébe (fejébe) nézhetünk itt. Na meg tükörbe. Kár, hogy csak hárman vagy négyen…

Egyébként, egy “szekely monicanak” szerintem is nagyobb jogai vannak, ha csak az a “baj” vele, hogy buszra ül és tüntet a mocskos politikai bandáitok képtelen uszításai ellen. Akik féltik a seggüket, hogy úgy kivágják megint őket a hatalomból 2014-ben, mint a macskát, aki bepiszkított a lakásba! Mert jól bepiszkítottatok, főleg 1956 és 1994 után. De meglehet, hogy még egy ilyen “monica” is hamarébb halna meg, mondjuk egy Erdélyért vívott nagy csatában, mint ti. Sőt, valószínű. Mert hogy ő legalább félig magyar. Mint az a Petrovics, akit szintén kitagadtak a fajtársaitok, mint “tótszármazékot”.

Aki erre, mikor már kifogyott a türelemből, kocsirúddal támadt rátok. S igaza volt. Benne több magyarságtudat volt, mint bennetek. De tudom, tényleg vannak határon túl is éppen olyan lelkiismeretlen emberek, mint határon belül. Akik a magyarságot aprópénzre váltják, és zsebre vágják. De nem lehet kiszűrni őket. Ahogy titeket sem. Vagy mégis? Tegyünk egy kísérletet.

Mert mi lenne, ha mindannyian gondolkodni kezdenénk és szépen összefognánk, és a valóban élősködő elemeket pellengéreznénk ki? Legyünk tisztességes magyar emberek, akik tesznek is valamit a közösségükért, és nem csak a saját zsebükön aggódnak. Mint akik nem csak kapni akarnának a hazától, hanem adni is.

Ha kell nem száz vagy ezer, hanem – aki tud – akár százezer ft-okat is. Mert együtt vagyunk a bajban. Hagyjuk már ezt a buta torzsalkodást, és fogjunk végre össze, egy jobb országért, és egy jobb magyarságért…!

Lehetetlent kívánok? Valószínűleg azt. Hát akkor, isten veletek! S hergelődjetek most már csak magatokban. 🙂

Atilla

Semmi kedvem a közvetlen “beszélgetéshez” veled (vagy veletek), mert szerintem te csak mondod a magadét, gondolkodni pedig erről nem akarsz vagy már nem is vagy képes. A valódi eszmecsere esélye nélkül viszont, nem fogok időt szakítani ilyen “szórakozásra”, hiszen nincs semmi értelme sem. Egyébként is úgy gondolom, ennyi elég volt belőlem.

Egyrészt elegem van már a hiábavaló írogatásból. Mert ti rögeszmések vagytok, csak az önigazolást hajszoljátok. Másrészt pedig, elmondtam már a véleményem. Nem akarok már hozzátenni semmit sem. Aki tényleg gondolkodni akar, azt itt megsegítettem. De nem reménykedem még abban sem, hogy az agymosott, félreiskolázott és félrenevelt nemzedék majd most – vagy egyáltalán – föleszmél talán. Az ennyire téves társadalmi beidegződéseket rendszerint csak nemzedékváltás törölheti le egy közösség arculatáról. Meg kell tehát várni, hogy kihalljatok. Esetleg, amíg mi halunk ki. De remélem, azért ezúttal a gondolkodók tábora marad a történelem színpadán (1948-ban, 1956-ban és 1994-ben ez nem így történt). S most gondolkodjunk!…

A szülőföldemen mindenfelé azt látom kiírva, hogy “Szerbia a szerbeké!” S itt meglehet, még titeket is megvernének, ha magyarul beszélnétek az utcán (de ha tudnák, milyen “magyarok” vagytok, biztosan kapnátok itt munkát, fizetést, mindent – mint Kőváry Margit, aki végül Milosevics kisebbségi minisztereként taposott minket a sárba). Márpedig ők Magyarország Délvidékét (az ún. “Vajdaságot”) is Szerbiához csatolták 1988-ban. Ott nem kellek, mert magyar vagyok, nektek nem kellek, mert “szerb” vagyok (pontosabban, mert ti is magyargyűlölők vagytok). Legyek én is szerb, ahogy ti is azok lennétek itt? S a fajtársaitok szerint is legyek csak szerb. Hát csakazértsem! Ha kell, én legalább egyenes gerinccel halok ki. Addig pedig inkább leszek örök hontalan. A szemetekben. Mert hogy, hontalanok valójában TI vagytok. Nincs hazátok, nincs népetek, nem tartoztok sehová sem, csak egy földrajzi fogalomban vesztek részt, mint légypiszok a falon. S így is fogtok eltűnni a történelem kloakájában.

Na de komolyan! Nem hiszem, hogy Orbán Viktor megvonta a rokkantaktól a TB. ellátást, vagy egy részét – ez szerintem csak a ti hőbörgésetek, hazudozásotok. Amennyire én tudom, azoktól vonták meg a juttatásokat, akik eddig is jogtalanul élősködtek a “ti” TB-tek számlájára (érdekes, őket meg szeretitek?). Na és milyen népámító duma az, hogy ez a kormány “INGYEN gyógyíttatja azt, aki ezért egy fillér járulékot NEM fizetett”? Hát éppen ez a polgári állam lényege: olyanok is részesülnek a közösből, akik valami oknál fogva nem tudtak annak megteremtésében részt venni. Mondjuk, mert valóban rokkantak, és ezért erkölcsi jog szerint kijár nekik a közteherviselés, a társadalmi szolidaritás. Vagy mert idegen uralom alá kerültek, a hazánk egy részével együtt, ahol hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, illetve ahol egyenesen életveszélyes az egészségügyi ellátás. A közteherviselésről nem tanultatok az iskolában? Vagy az életben? Hát hol van az eszetek? A zsebetekben…

Mondok én valamit. Miért nem acsarkodtok MOST az ellen, hogy a baranyaiak vagy a debreceniek stb. is kapnak a “ti” TB-tekből? Nehogy már holmi államhatárok akadályozzanak benneteket ebben! Hiszen ti mondjuk pestiek vagytok. Akkor miért fizessétek a baranyaiak TB-jét? Vonjátok meg a TB-t, és gyűlöljétek a szabolcsiakat is stb. Na látjátok, ez a zsebmagyarság. A végtelen és teljesen vak önzés. S így vagytok itt, most a valóban idegen uralom alá került magyarsággal is. A guta kerülget titeket, ha adnotok kell. S mivel adnotok volt muszáj a közösbe, most azok ellen acsarkodtok, akik esetleg kapnak is ebből valamit. Lám, lám, miről is van itt tehát szó: a közösségi érzésről (és az egyéni lelkiismeretről). Ti az éppen megmaradt “Magyarország” népét tekintitek a sajátotokénak. A legutolsó naplopó, iszákos, csöves is többet ér a szemetekben ha “magyarországi”, mint egy gerinces magyar ember mondjuk a Székelyföldről. Pedig hány milliónyian vannak “magyarországiak” is, akik valóban semmit sem járulnak hozzá a nemzetgazdasághoz, mert csak segélyekből élnek.

Ti mégis a határontúli igaz magyarok ellen acsarkodtok, akik pedig nem tehetnek arról, hogy ők nem járulhatnak hozzá a magyar nemzetgazdasághoz, pedig örömmel megtennék, ha tudnák. Most tényleg: hát már azért is őket okoljátok, hogy nem fizethetik a magyar államnak az adójukat? Ha Baranyát is Szerbiához csatolták volna, ahogy kis híján kétszer is megtörtént, akkor most a megmaradt baranyai magyarságtól is megvonnátok a társadalmi és nemzeti együttérzést? Meg hát – nemde? Ha jól emlékszem, O. V. már 2005-ben is azt mondta, hogy kb. ezer ft-jukba kerül fejenként a “magyarországiaknak”, ha honosítanák a határon túli magyarságot. Számomra döbbenetes volt, hogy “magyarország” lakosságának 3/4-e ezért az ezer ft-ért is eladta a nemzetet (kb. a felét annyira sem érdekelte a magyarság sorsa, hogy szavazzon). S ha száz ft-on múlna a határon túlra szakított magyarság kiirtástól és beolvasztástól való megmenekülése, TI most azt sem adnátok meg. Így van-e? Hát itt van a kutya elásva. A helyzet az, hogy vagy együtt éreztek a nemzettel, vagy nem.

Ti nem is tudjátok mi az a nemzetárulás, mert azt sem tudjátok, mi a nemzet. Éppen ezért áruljátok el a nemzetet, ha egyáltalán árulónak tekinthető az, aki valójában nem is a része annak a valaminek. Most is a zsebeteket csörgetitek az miatt, hogy tőletek magyarabb emberek – értsd: valódi magyarok – is részt kérnek a “ti” TB-tekből. Szégyellhetnétek magatokat, ha magyarok lennétek. De nem ezt teszitek, hanem dühtől dagadó szemekkel mocskolódtok, uszítjátok egymást (mert tudat alatt tudjátok: csak sehonnai bitang álmagyarok vagytok). Erre is nagyon jól emlékszem: amikor spárgát szedtem Németországban – hogy pl. a “magyarországi” TB-t is fizetni tudjam -, ott azért akartak megverni a mohácsi srácok, mert én – a “szerb” – szívom az ő vérüket. S azzal dicsekedtek, hogy hány “júgót” ruháztak meg már. Most aztán megkérdezhetnélek én is titeket: maga bácsi, nem mohácsi? Mert csak egyet felejtetek el: ha nagyon rázzátok magatokat, éppen az álarcotok esik le. A “magyar” álarcotok…

Tudom, én is hallottam olyasmiről, hogy már elmagyartalanodott határon túliak is igényelték az állampolgárságot, akik éppen csak hogy tudnak pár szót magyarul – vagy most tanulják. Valahogy nem hiszem azonban, hogy az a magyar kormány, aki olyan alaposan megszűri a kérelmezőket, hogy még a valamilyen tekintetben szélsőségesnek minősíthető magyaroktól is megtagadja a honosítást – hogy ez a kormány valóban nemzetidegen embereknek is adna állampolgárságot. De ez csak az egyik oldala a dolognak. Mert voltam én katona a jugoszláv hadseregben is, ahol olyan érdsomlyói (ma: Versec) bakákkal is találkoztam, akikről csak az ebédlőasztalnál tudtam meg, hogy magyarnak tartják magukat. Egy szót sem tudtak magyarul. Ennek ellenére is nagyobb magyarok voltak, mint ti. Azt tehát, hogy “az Ukránok csak azért tanulnak magyarul, h az ellátást megkapják”, meséljétek a jó öreg anyátoknak. Na meg egymás közt is elvagytok ezzel, úgy látom.

Egyáltalán nem érdekel kedves Gáborom az sem, hogy ha te már vígan adóztál “jó pár éve,” amikor én “átjöttem” – ahogy írod – a ti állítólagos maradék “magyarországotokra”. Tudod, mi is adózunk. Még ha nem is oda, ahová szeretnénk. Mert szívesen adóznánk mi is a magyar nemzetgazdaság javára. De tőlünk elviszik az adót a megszállók anyaországába, s nekünk a saját szülőföldünkön annyi ellátás sem marad, mint a szerblakta Szerbiának. Tehát, nem adóztam úgy mint te (viszont, négy magyar gyermeket nevelek ennek a nemzetnek). S nem adózott sok szabolcsi sem, aki veletek egy politikai közösséget alkot. S akkor mi van? Közteherviselésről nem hallottatok? Esetleg lelkiismeretről? Gondolkodjatok már, miről is beszéltek itt? Igen. Szerintem ez tényleg “így fair,” hogy az adózik, akinek jövedelme van, és az kap TB-t, aki rászorultsági alapon jogosult rá. Ha úgy tetszik, “más viszi el azt a pénzt, amit én kerestem meg” – ez nevezik társadalmi vagy nemzeti szolidaritásnak.

Gondolkozz hát “picit” te is, kedves Gáborom! Mert igenis jogos. Igen, vágjál hozzá “jó pofát”, és “tapsoljál” is akár. Mert neked mégiscsak több jutott az élet áldásaiból, mint annak a szabolcsi cigánynak, aki kivételesen mondjuk tényleg nem oka annak, hogy nincs munkája, csak nyolc gyereke. S ha ezt nem érted meg, mert csak egy “cigányról” van szó, akkor nem vagy mondjuk cigányellenes? Dehogynem. Ahogy magyarellenes is vagy, amennyiben egy “ukránnak” csúfolt szerencsétlen kárpátaljai magyartól sajnálod el a “te” TB-det, akit mondjuk tönkretettek a sztalinista népirtók, mert nem csak elvitték mindkét nagyapját, de el is kobozták azok összes vagyonát (mellesleg pedig, éppúgy nincs lehetősége rendes állásra, mint a szabolcsi cigánynak).

Mert, kedves idegengyűlölő “magyarországiak”, szerintetek mi nem értjük azt, amit pedig valójában ti nem értetek. Így lehetne összefoglalni a lényeget. Pedig, valójában csak a véletlenen múlt, hogy most nem ti vagytok a mi helyünkben…

maradjon ott, ahova szulettel, mert hulyebol, aljas verszivokbol van mar eleg a hatarokon belul is! hogy ki, milyen EMBER az nem a nemzetsegetol fugg..ha mocskos modon kihasznaljak a hatarokon belul eloket, akkor ne csodalkozzanak, ha nem szivesen latottak magyarorszag teruleten…amugy meg nem az szamit, ki magyar es ki nem, az szamit kik nottek fel ugyanabban a tarsadalmi-gazdasagi kozegben, akik ugyanazon szappanoperakon es ugyanazon a turo rudin nottek fel, azok tartoznak ossze, a hatarontuliak sokkal tobb kozost elhettek meg a roman szomszedjaikkal, mint a magyarorszag teruleten elokkel…johogynem mar majd annak a szekely monicanak teszek szivesseget es fizetem a tanittatasat, tb-jet, akinek ugyan a neve magyar az apja utan, de egy kukkot nem beszel magyarul a roman anyja utan, de nagyobb jogai vannak, mint az en magyarorszagon szuletett gyerekeimnek? nameg az apatok fa@at! ha rendes emberek lennenek, kimaradnanak ebbol a politikai csatarozasbol, de buszoznak meg menetelnek, meg felveszik a segelyeket, csak aljas mocskos disznok lehetnek nem fer hozza ketseg se!