Kérdezem én, minek és kinek építették?
Az a telep, ami lassan az enyészté lesz.
Már ez ügyben is írtam, nem is egyszer.
*
Tehát, kedves Dénes?
A legnagyobb ellenségem sem foghatja rám azt, hogy amit írok azt nem meggondoltan teszem.
Pontosan tudom, nagyon is eszemnél vagyok.
Szerencsémre.
Eddig még senki nem panaszkodott arról, hogy rossz lenne volna a felfogó képességem.
*
De fogalmam sincs, miért is magyarázok? Minek magyarázzam a bizonyítványomat? Amikor nincs miért, de szíves elnézésedet kérem, okom sincs erre.
Megszólításodat megköszönöm!
De akkor és úgy szólíts meg, ha rászolgáltam. Nem jeleztem, nem fröcsöktem, nem áradoztam Gyurcsány úrról SEM, másokról SEM.
Mivel a fejemben agy van és nem káposztalé, így bizony gondokozom. Többet is, mint illene, vagy kellene. Nem lehet megvezetni, semmiképpen sem. Nem tartozom a masszába, abba a skandáló tömegbe, amelyik megy a “kolomp” után.
Mindig is önálló voltam, volt saját véleményem és soha nem skandáltam a többiekkel.
Erre mindig is büszke voltam és vagyok. Erős egyéniség vagyok, csak a nevem nem erős, úgy, mint Neked, kedves Dénes.

No ez az én véleményem is (G.B 🙁 )
“Két öregasszony eteti a galambokat. Az egyik megszólal:
– Te, ezek a galambok olyanok, mint a politikusok.
– Miért?
– Hát, amíg lent vannak a földön, addig a kezünkből esznek, de ahogy felkerülnek, csak szarnak a fejünkre!”
BEFEEZTEM (mára) 🙁 ))

Választás utáni jó tanács:
Ne lopj! – a kormány nem tűri a konkurenciát.
(( 🙁 ))

Hagyományos (konzervatív) gazdaság:
Van két tehened. Az egyiket eladod, és az árából veszel egy bikát. Az állatállományod gyarapodik, a jövedelméből nyugdíjba mész.
*
Indiai gazdaság:
Van két tehened. Szentként tiszteled őket.

Pakisztáni gazdaság:
Egyetlen tehened sincs. Bejelented, hogy igényt tartasz az indiai tehenekre. Felszólítod a világot, hogy nyújtson segítséget: az USA adjon pénzt, Kína katonailag segítsen, Nagy-Britannia adjon harci gépeket, Olaszország ipari berendezéseket, Németország technológiát, Franciaország tengeralattjárókat, Svájc nyújtson kedvezményes hiteleket, Oroszország szállítson gyógyszert, Japán pedig gyártósorokat – mindezt ingyen. A kapott támogatásokból megveszed az indiai teheneket, majd deklarálod, hogy a világ kizsákmányol téged.

Amerikai gazdaság:
Van két tehened. Az egyiket eladod, a másikat pedig arra kényszeríted, hogy 4 tehén helyett tejeljen. Megdöbbensz, amikor a tehén váratlanul elpusztul. Az esetet ráfogod egy olyan országra, amelyiknek van tehene, és azokat természetes körülmények között tartja. Bejelented, hogy az ország veszélyt jelent az emberiségre. A világ megvédése érdekében megtámadod az illető országot és elkobzod a teheneit.

Francia gazdaság:
Van két tehened. Sztrájkolsz, mert három tehenet akarsz.

Német gazdaság:
Van két tehened. Továbbfejleszted őket, így 100 évig élnek, havonta csak egyszer esznek és megfejik önmagukat.

Angol gazdaság:
Van két tehened. Mindkettő kerge.

Olasz gazdaság:
Van két tehened, csak nem tudod, hogy hol vannak. Elmész sziesztázni.

Svájci gazdaság:
Van 5.000 tehened, de egyik sem a tied. Másokkal fizettetsz a megőrzésükért.

Japán gazdaság:
Van két tehened. Átalakítod őket, így az eredeti méret 1/10-ére csökkennek és hússzor több tejet adnak, mint a normál méretű tehenek. Ezután cuki kis rajzfilmfigurákat készítesz róluk, és Cowkimon néven az egész világon árusítod őket.

Orosz gazdaság:
Van két tehened. Megszámolod őket, és azt tapasztalod, hogy öten vannak. Újra megszámolod, ekkor 72 tehén az eredmény. Megint megszámolod, most 17 tehenet találsz. Feladod és kinyitsz egy újabb üveg vodkát.

Nigériai gazdaság:
Van két tehened. Az egyiket megeszed, majd bejelented, hogy ellopták. A rendőrség megkezdi a nyomozást, és 100 km sugarú körön belül mindenkit
letartóztat. Addig kínozza őket, amíg valaki be nem ismeri, hogy ő lopta el a tehenet. A rendőrség büntetésül minden letartóztatott személytől elkoboz 1-1 tehenet. Így most te visszakaptad a tehenedet, a rendőrségnek pedig van egy új tehénfarmja.

Magyar gazdaság:
Van az államnak két tehene. A felelős vezető a tejet hazaviszi, majd bebizonyítja, hogy a teheneket privatizálni kell, hiszen az üzletág ráfizetéses. Elhatározzák a tehenek jelképes összegért történő eladását, majd meghirdetik a helyi újságban, amely egypéldányos és csak a vezetőnek jár. A vezető megpályázza a marhatendert, és csodák csodája meg is nyeri. Rögtön tart egy sajtótájékoztatót, hogy a részéről mekkora áldozat a vállára venni ezt a két gyengén működő tehenet. Ezután politikai pályára lép, és ilyen módon az eredeti két marhával maga köré gyűjt még egy csomó marhát.
*
Nem szeretnék mutogatni, sem példákat felemlíteni, de tisztán kivehető, olvasható, hogy Magyarország hová is tartozik?!
Mondom, írom! Fejemet ne vegyétek! 🙂 ))

Az új fiú borít
Az október 23-i demonstrációk után pezsegni fog minden, hiszen új fiú érkezett a faluba, Gyurcsány is bejelentkezett. Szép kis menet lesz, és eközben nincs miniszterelnök-jelöltjük, illetve, a kelleténél olyan néggyel-öttel van több. Vegyük sorba a lehetséges jelölteket.

Az MSZP Mesterházy Attilát szeretné, az Együtt-PM Bajnai Gordont. Gyurcsány Ferenc begyújtotta a rakétákat, és hiába mondja, hogy nincsenek ilyen ambíciói, biztos, hogy vannak. De ott van a többi, az ellenzéki együttműködésből kimaradt szervezet. Például a Milla, ahol Juhász Péter jöhet szóba. Van több liberális társaság is, így a Szabadelvű Polgári Egyesület Kuncze Gáborral, a Magyar Liberális Párt Fodor Gáborral.

Ne felejtsük ki Bokros Lajost sem, a Modern Magyarország Mozgalom vezetőjét, aki akár több szervezet konszenzusos jelöltje is lehet, és magát jobboldali liberálisként határozza meg.

Női miniszterelnököt!
Tegyünk fel még valakit a listára. Több blog is eljátszott már a gondolattal, hogy legyen pártonkívüli miniszterelnökünk, és azzal is, hogy legyen női kormányfőnk. Volt, aki meg is nevezte: ő Kálmán Olga, az ATV műsorvezetője, aki szinte minden politikust megizzasztott már a stúdióban.

Szóval, játszunk egy kicsit. Őket ajánljuk fel Olvasóinknak, persze, nem kifelejtve a legesélyesebb Orbán Viktort. Szavazzak, kit látnának szívesen a miniszterelnöki székben. És, ha van más jelöltjük, azt is írják meg nekünk. Email: jelentem@nyugat.hu. Azt nem ígérhetjük meg, hogy szavazásunk nyertese költözhet a miniszterelnöki irodába, de tényleg kíváncsiak vagyunk a véleményükre.

Olvasóink kérésére két nevet is feltettünk utólag a listára. Vona Gábort, a Jobbik elnökét, és Schiffer Andrást, az LMP társelnökét. Hajrá!

Ön kit szeretne látni a miniszterelnöki székben?

Orbán Viktor
Mesterházy Attila
Bajnai Gordon
Gyurcsány Ferenc
Juhász Péter
Kuncze Gábor
Fodor Gábor
Bokros Lajos
Kálmán Olga
Schiffer András
Vona Gábor

Vihar előtti csend – Stagnálnak a pártok
Hosszú hónapok óta nincs különösebb változás a pártok támogatottságában, néhány százalékpontnyi változás van csupán, amit akár a hibahatáron belülinek is tűnhet. Szeptember elején megnéztük a hosszútávú tendenciákat, és azt láttuk, hogy stabilizálódik a pártok helyzete, nagyjából ott, ahol a 2010-es választások előtt voltak.

A teljes lakosságra vetítve ezeket az adatokat találtuk: Fidesz 30 százalék, MSZP 14, Jobbik 9, LMP 3, Együtt-PM 5 százalék, és kb. 45 százaléknyi bizonytalan szavazó. A Gyurcsány-féle DK-t nem is jeleztük külön, őket olyan 2-3 százalék körül mérték a nyár végén.

Forrás: közvéleménykutatók.hu
Azóta azért zajlanak a dolgok, és most az október 23-i események előtti időszakról beszélünk. Ekkor már tudott volt, hogy megegyezett az ellenzék két pártja, az MSZP és az Együtt-PM. Abban, hogy közös egyéni jelölteket indítanak 2014-ben, de külön pártlistával. Azt is tudhattuk már, hogy ebből kihagyták a DK-t, az LMP ki is akart maradni. De az is világos volt, hogy Gyurcsány kemény dolgokra készül, erősen radikális hangot ütött meg és cselekedett is. Látható volt, hogy nem nyugszik be a mellőzöttségbe.

A kicsik nem mozdulnak
Októberben három intézet publikált kutatási adatokat, nézzük meg ezeket. A Nézőpont Intézet volt az első, ők úgy kommunikáltak, hogy erős többséget szerezhet a Fidesz. Ők a Fidesznél 2 százalékpontos emelkedést mértek 35 százalékra, az MSZP egyet, 13 százalékra.

Náluk az Együtt-PM és a DK maradt, előbbi 5, utóbbi 2 százalékon, a Jobbik is gyengült 1-et, most 10, az LMP javított 1-et, most 5 százalékon van. Ami érdekes, hogy mindössze 30 százalék körüli bizonytalant mértek.

Ugyanazon a napon (október 17-én) adta közre adatait az Ipsos is, kismértékű ellenzéki erősödésről beszámolva. Náluk a Fidesz némileg rontott, 26 százalékon áll, az MSZP 2 százalékpontot javult, 16 százalékra. Szintén javított az Együtt-PM és a DK, előbbi 3, utóbbi 4 százalékra. A Jobbik maradt 6 százalékon, az LMP pedig megfelezte támogatottságát, 1 százalékon mérték. És ők 45 százaléknyi bizonytalant találtak.

A Fidesz ront is, javít is
A Századvég október 22-én jelentkezett legfrissebb adataival. Ők 28 százalékon mérték a Fideszt, 1 százalékpontnyi erősödéssel, az MSZP-t változatlanul 13 százalékon, az Együtt-PM is maradt, 4 százalékon. A DK 1 százalékpontot javított 2 százalékra, a Jobbik is jobban teljesített, 8 százalékon van, az LMP maradt 2 százalékon. És náluk 43 százalék a bizonytalan.

Kicsit hosszú volt a felsorolás, de a lényeg, hogy nem nagyon változik semmi, ha figyelembe vesszük a régebbi adatokat is, annyi látszik, hogy a nagyobb pártok kis amplitúdóval mozognak, egyedül a DK erősít, ha nem is számottevően.
*
U.ennek az online újságnak, a másik cikke elgondolkoztató, az ebben leírtakat – osztom, ez akár saját véleményem is lehetne!
Tehát:
A hatalom édes mámora
2012. november 21. szerda | Szerző Nemtudomka
Jobb időkben a politikai hatalom eszköz ahhoz, hogy valamit megvalósítsunk. Rosszabb korokban csupán maga a cél, mindennek az alfája és az omegája.

Szegény, idealista ókori görögök. Szókratész, Platón, Arisztotelész, hogy csak az ismertebbeket idézzem fel. Ők még úgy gondolták, hogy ha valaki hatalmat akar, akkor azzal van egy célja. Platón adja Szókratész szájába a szavakat Az állam c. művében, miszerint a hatalom azért kell, hogy megvalósítsuk a közjót. A köz javát, a közösség jobb életét, a közös érdeket, és még folytathatnám.

Alkottak is állammodelleket, megnevezték azokat, akik alkalmasak lennének a közös ügyek szolgálatára. Érdekes, hogy Platón el tudta képzelni az állam irányítóiként a filozófusokat, a katonákat, az arisztokratákat, csak a politikusokat nem. Őket ki kell zárni a hatalomból – írta.

Arisztotelész ennél is tovább ment, az általa elképzelt mindhárom három állammodellnek megalkotta a pozitív és negatív változatát is. Így a királyság sötét oldala a türannisz, az arisztokráciáé az oligarchia, a politeia államformáé a demokráciáé. Utóbbi azért, mert a demokráciában fennáll a veszély, hogy a tanulatlan és befolyásolható, választásra jogosult polgárok tanulatlan, arra érdemtelen, demagógiával operáló alakokat válasszanak meg. És ez a többség diktatúrájához vezet.

A demokrácia a későbbi korokban is negatív fogalom volt, egészen addig, amíg Montesquieu a felvilágosodás korában meg nem alkotta elméletét a hatalmi ágakról, és azok szétválasztásáról. Ma úgy mondanánk, hogy a hatalmat kordában tartó fékek és egyensúlyok rendszerét állította össze, ami aztán modellül szolgált a feudalizmust levetkőző, alakuló demokráciák, elsősorban Anglia, és az új alapokon induló Egyesült Államok számára.

És, hogy miért is hozom ezt elő? Mert mára elfelejtettük ezeket az évszázados, és bevált értékeket. Politikusaink sorra azokat a hibákat követik el, amelyektől az ókori filozófusok óvták saját korukat. Igaznak bizonyult Platón jóslata, Arisztotelész negatív demokráciaképe a szemünk előtt jött létre.

És mindezek alapja az, hogy az általunk kitermelt politikusi réteg elfelejtette, hogy a hatalom csupán eszköz ahhoz, hogy megvalósítsa, vagy legalábbis minden erejével azon legyen, hogy megvalósítsa a közjót. A köz javát, a közösség jobb életét, a közös érdeket, stb.

És a hatalom mára már nem eszköz lett, hanem cél. Amikor a jelenlegi miniszterelnök nyolcévnyi ellenzéki szerep után hatalomra került, úgy érezte, elérte a célját. Övé a hatalom. És a több majd csak jön magától. Hát nem, és ha ezt Arisztotelész látná, a fejé verné a falba, hogy vannak, akik semmiből sem tanulnak.

Létezik a hatalom édes mámora – mondják azok, akik belekóstoltak. Amikor bármit megtehet az ember. De épp itt van a dolgok lényege. Arisztotelész demokráciamodelljében a demagógiával többséget szerzett és hatalomra került társaság megvalósítja a többség diktatúráját. Montesquieu elméletben a hatalom nem korlátlan, írott és íratlan szabályok határolják be mozgásterét. Amit még az abszolút döntéshozói többség sem ír felül. Nem azért, mert nem tehetné meg. Pont azért, mert megtehetné, de nem teszi. Mert ők a demokrácia elkötelezettjei.

Egyre távolabb kerülünk a felvilágosodástól, és egyre messzebb sodródunk vissza az időben. Nem csak párszáz évet, hanem olyan 2200-at. Hogy megvalósítsuk az ókori filozófusok legrosszabb rémálmait.

Platón csettintene egyet az ujjával, és azt mondaná: én megmondtam”.
Idéztem a http://www.nyugat.hu online újságból.- G.B.

Én mindig szívesen olvasom a hozzászólásait. 🙂