Nem is szeretném, ha véleményemet másnak vennéd, mint teória, hisz nincs akkora történelmi tudásom, hogy erről a korról bármit határozottan állítsak. Viszont bármire nyitott vagyok, ami logikus és tényszerű.

“Teóriámat” csak az időbeli egybeesésekkel és azzal tudom alátámasztani, hogy hasonló folyamtok zajlottak más németektől függő országokban is.
Én is úgy látom, hogy Horthy kezdettől mindent a revizionizmusnak rendelt alá, és a behódolás nem csupán az agressziótól való félelem volt, hanem abban bízott – ahogy írtad – “ha hű csatlós lesz, odadobnak neki némi koncot”. Viszont a háború második felére megfordult a helyzet. Horthy a vesztésre álló németektől már nem remélhetett revíziós támogatást, és ha konzekvens revíziós politikájában, akkor innentől Sztálinnak és a szövetségeseknek a kegyeit kellett volna keresnie. Bevallom, ettől kezdve nem értem a logikáját annak, ami Magyarországon történt. Nehéz megemészteni, hogy mikor már látható közelségben volt a háború vége, nálunk akkor kezdték civilek százezreit deportálni és nem volt, aki megakadályozza.

Azt kell mondjam hogy egy olyan alapvetést fogalmaztál meg mely egyetlen kivezető út lehet a társadalmunkban tapasztalható szellemi züllésből és drasztikus marginalizálódásból illetve odavezető útja lehet az egységes nemzet megteremtésének ami alapvető fontosságú, ha mint nemzet talpon akarunk maradni. A vidéki lét szerintem ehhez pontosan a pozitív alapokat szolgáltatja, lévén a magyar társadalom kulturális forrása a vidék, fogalmazhatok úgy is, a falu az erkölcs bölcsője, aminek számomra egyik legszerethetőbb példája a népi írók munkássága. Úgy hiszem hogy nekünk magyaroknak azért (is) vannak bajaink a jelenben, mert a múltunkkal vannak nagy gondjaink, és rendbe kell rakni a tudást ami bennünk van erről, amihez viszont el kell fogadnunk a platóni gondolatot, hogy a magunkban hordozott, letisztult, valós tudás az ami adja az identitást, az emberit és a nemzetit egyaránt. De ez a tudás először is és szükségszerűen egyetemes és a jelleg ahogy kimondjuk, ahogy élünk vele, az árnyaltság teszi nemzetivé, mert ahol emberi nincsen ott nemzeti sincsen. A nemzeti az emberrel kezdődik!

Horthy mindenáron hatalomra akart kerülni, ezért trianont mint mondotta, bárhol lesznek a határok, aláírta volna. Viszont revíziós politikát is akart folytatni, vagyis valamennyi területet visszaszerezni. Úgy vélte, ha hű csatlós lesz, odadobnak neki némi koncot. A zsidótörvényre senki nem kényszerítette, mint ahogy arra sem, hogy belépjünk a háborúba. A deportálásokat is mint tudjuk túllihegte, önszorgalomból túlteljesítette, illetve olyan deportálások is voltak, amikor maguk a németek is meglepődtek a “szállítmányon”. Akkor lenne igazad, ha a németeknek folyamatosan reklamálni kellett volna a dolgok állása miatt. De mint tudjuk, nem így történt.
A történelemben a tettek alapján sehol nem látok igazolást, avagy ráutaló magatartást az állításodra. Teóriának nem lenne rossz, csak nem támasztható alá.

frivi, megőrjítesz a latin mondásaiddal! Bár két felsőoktatási műintézményben is tanultam, egyikben sem volt tananyagunk a latin, így mindig rá kell keresnem mire is akarsz célozni! 🙂
A mazsihisz valóban a megalkuvó pénzlesők zártkörű klubja, de jelen esetben, az emlékművel kapcsolatban osztom véleményüket! frivi, ez az emlékmű szerintem vállalhatatlan egy civilizált értékrenddel, egyszerűen mert senkinek nem az jut eszébe róla amit a kommunikált szimbolikája céloz, hanem pont az ellenkezője, ráadásul egy olyan emlékezet kultusz megteremtését célozza ami egész egyszerűen nem igaz! Nem elhárítani kellene a felelősségünket hanem elismerni, tisztába tenni, és egyenes gerinccel, egymással megbékélve a jövőre fókuszálni, egy hamis heroikus múltba révedés helyett!

Amit válaszoltál, nem mond ellent a megállapításomnak. Szerintem az 1938-as zsidó törvény már a behódolás első fejezete volt. Dátuma egybeesik az Anschluss-szal, mikor közvetlen szomszédunk lett a birodalom. Sajnos “jó szomszédok” akartunk lenni. Szégyen.

Anschluss = 1938. március 12
Első zsidótörvény = 1938 május 29.

Ezt az emlékmű-kérdést nyugodtan elnevezhetjük “gumicsont-2”-nek. Még hogy a történelem nem ismétli önmagát: homoussion contra homoiussion? Csak ez esetben az “i” az “áldozatai”-nak felel meg. A kezdeményező kormány ezt úgy értelmezi, hogy az emlékmű a megszállás áldozataira kíván emlékezni, az azt ellenzők meg úgy akarják vélni, hogy az emlékmű a megszállásra kíván emlékeztetni. Az azért minden szimpátiától, antipátiától függetlenül is belátható, hogy ez utóbbi “érvelés” némileg erőltetett. Az meg egy más kérdés, hogy a MAZSIHISZ véleménye mennyiben fedi le a hazai zsidóság véleményét. Sokak szerint ez inkább egy szellemi nonprofit társaság, amelyik minden évben ügyesen behajtja a 2-3 milliárd forintos állami támogatást.

A május 29-én hatályba lépett törvény kimondta: a szellemi szabadfoglalkozású pályák állásainak legfeljebb 20 százalékát foglalhatják el zsidók. A végrehajtást az orvosi és az ügyvédi kamara mintájára létrehozott szakmai tömörüléseknek kell felügyelniük. A törvény szintén 20 százalékban maximálta a tíz értelmiséginél többet foglalkoztató kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatoknál a zsidók létszámát.

Bár a törvény indokolása és szövege is vallási alapon definiálta a “zsidó” fogalmát, a szöveg a kikeresztelkedetteket is zsidónak minősítette. Ezzel már az első zsidótörvényben megjelent a faji alapú meghatározás.

Szomorú volnék, ha Horthy csak ’44 őszén próbálkozott volna először békeküldöttséggel Sztálinnál.

Én oda lyukadtam ki, ha Horthyn múlik, akkor nem lett volna Magyarországon holokauszt. Viszont, amiért vádolhatják, hogy nem védte meg állampolgárait, komolyabb ellenállás nélkül behódolt a németeknek (náciknak).