Hozzászólás: Mikor kezdődött?

Szerző: Ille István

Ille István — Mon, 23 Jun 2014 16:49:37 +0000

G.B ez az írásom kivételesen nem a saját fantáziám terméke. volt modellje, csak a vége volt más…

Szerző: Georgina Bojana

Georgina Bojana — Mon, 23 Jun 2014 14:51:22 +0000

FONTOS!
A témához, fontos idéznem Szász Anna: Nagyfától az Anonim Alkoholistákig (Egy kívülálló szemével) című könyvéből:
“…Az A.A.-ban a kívülálló számára is érzékelhető a másik minden kritikai megjegyzés nélküli elfogadása, a testvériségnek ma ritkán tapasztalható megnyilvánulása. “Ülj le, jó helyen jársz” – így fogadják azt az alkoholistát, aki végigjárta mindazokat a stációkat, amelyeket Magyarországon a legtöbb alkoholbeteg végigjár, aki már mindenhonnan kikopott, aki a saját szemében is mélyre süllyedt, és végül, mintegy utolsó utáni lehetőségként elmegy élete első A.A.-gyűlésére…. Az A.A. egyik legfőbb vonzereje, hatásának egyik kulcsfontosságú eleme, hogy semmit nem ír elő és semmit nem tilt meg annak az alkoholistának, aki eddig mást sem hallott, mint tiltásokat: “Ne igyál!” vagy “Ne igyál annyit!” Netán orvosi előírásként: “Ha életben akar maradni, soha többé nem fogyaszthat alkoholt!”

Az A.A. 1935-ös megalakulása óta (az USA-ban alapították) felhalmozódott tapasztalatai alapján törölte a szótárából a “soha többé”-t, ehelyett meghirdeti a 24 órás programot: “Csak a mai nap!” Egy napot ki lehet bírni alkohol nélkül. És holnap is csak egy nap van. A napok összeadódnak: egy hétté, hónappá, fél évvé, egy évtizeddé. És ezek a józanul alkohol nélkül eltöltött napok, hetek, hónapok, évek igencsak értékesek, kvázi olyan befektetések – miközben a szervezet lassacskán megtanulja az alkohol nélkül létezést, nemkülönben a tudat is feltisztul… ismét a nulláról lehet kezdeni…..”
*
Legvégül “Egyetlen találkozás is elég, ha az az élettörténetbe beágyazódik”. Egy mondat az A.A.-val, az A.A. jelentőségének fölismerésével kapcsolatban. Ezt így, egy orvos fogalmazta meg, gyakorló pszichiáter, aki egyszer s mind széles korü irodalmi tevékenységet folytat és azon kevesek egyike, akik életre segítették Magyarországon az A.A.-t. A szóban forgó orvos dr. Kelemen Gábor Pécsett dolgozó pszichiáter.
*
Valaki, bárki úgy érzi, segítség kell, üsse be a keresőbe: Anonim Alkoholisták – itt rátalál gyűlésekre, sorstársakra, akik egymást segítve húzzák, rángatják ki az Alkohol ragadós, életüket lehúzó csapdájából.
*
G.B.

Szerző: Georgina Bojana

Georgina Bojana — Mon, 23 Jun 2014 14:05:41 +0000

Kedves István,
az írás életszagú. Sokan így élik le az életüket. Először az egy-két pohár, a “mívesebb” fajtából bor, vagy ami “A”-val kezdődik. Később már a mindegy kategória, egy a fontos, hogy “hasson”.
Máig igaz Koncz Zsuzsa dala: http://youtu.be/Imr8etjXlYE
No igen, “mit tettél velem… és mindig hazudtál”! Az alkohol elringat, csittit, hamis boldogságot kínál, majd romba dönt, porrá őröl. Ellehetetlenít, a körön kívülre kerül az, akit csapdába ejt. Előbb a család, majd a társadalom közösíti ki. A lejtőn pedig egyre nehezebb megkapaszkodni.

Az alkohol függőség, egy szenvedély. Könnyű rászokni, de annál nehezebb elengedni.
Mit nevezünk függőségnek?
Amikor minden áldott nap hiányzik, a boltban azt a polcot vesszük “irányba”, ahol a borok, sörök, rövidek vannak.
Soha nem az alkalmi spicc, a jó hangulatban, gallér mögé legurított nedük miatt lesz valaki/bárki alkoholista. Nem. A folyamatosság, ami ahhoz vezet.

Mindezeket honnét tudom?
Szász Anna újság- és írónőként több évtizede, folyamatosan segítette írásaival e szenvedélyben vergődő embereket, lelkeket. Fáradhatatlanul kereste, mutatta az utat, merre van remény a kitörésre! Írt neves, jó, segítő orvosokról, befogadó klinikákról, lehetőségekről.
Egyik könyvének megírásában segédkeztem. Anna magnóra vette a beszélgetéseket, amelyeket én meghallgatva, írásba áttettem. Íly módon, megrázó, őszinte beszélgetések, vallomások tanuja lehettem/voltam.

E szenvedély rabjai között voltak több diplomával rendelkezők,üzlet- és elismert jó szakemberek, de alkalmi munkások, férfiak, nők egyaránt. Többüknek sikerült a “leválás”, a gyógyulás. Van aki képtelen volt a poharat letenni, bele is halt.
Ezek kemény meccsek voltak és többek életében jelenleg is vannak.
Aki valaha is tiszteletre méltó akarattal le tudta tenni azt a poharat, mindig úgy nyilatkozot önmagáról, hogy “gyógyult alkoholista vagyok”.
A születésnapjukat duplán ünnepelték, egyszer amikor megszülettek, a második ünnepük pedig az volt, amikor le tudták, mert le akarták tenni és sikerrel le is tették azt a poharat. NEM-et tudtak mondani az alkohol csábításának.
*
Lehet itt sarat dobálni, szidni, gúnyolni! De nem szabad. Ez a függőség egy súlyos betegség, amiből nehéz kikecmeregni. Akinek sikerült úgy érezte, érzi: újjá született.
S, ez így van!
*
G.B.