De abba is elképesztő belegondolni, hogy ha valami csoda révén mégis győz egyszer az ellenzék, akkor így néz majd ki a magyar baloldali kurzus.

Jöjjenek el Gyurcsányék egyszer Kanadába–elképesztően jól meglennének az itteni jobboldallal. De az biztos, hogy a kanadai baloldaliak pillanatok alatt azt suttognák egymásnak, hogy melyik fura országból kerültek elő ezek a neokonok?

Már látom, amint Pásztor előáll egy programmal – egyébként fölöslegesen, mert a választó pofára és szimpátiára szavaz, nem programra. Azt ugyanis jó részük ha elolvassa sem érti, annyi a funkcionális analfabéta nálunk.

Nos, előjön Pásztor a programjával, liberálisék nekiesnek, és elolvassák. És ha egy karakternyi ellentmondást látnak benne, ami nem felel meg a Nagy Szent Egységes és Ellentmondásmenter Liberális Világfelfogás dogmáinak, már felzeng a sikoly: hát nem megmondtuk, hogy raccista a figura?

Pedig biztos lesz benne ilyen, mert Pásztor az életben látező ember, nem pedig a könyvtárszobában szerzi a tapasztalatait.

Írásod most is ragyogó, mint mindig, de hiábavaló is egyben. Ebben a kurva országban mindenre megvan az univerzális és egyetemes megoldás: Gyurcsány a hibás!

Szerintem a legnagyobb probléma az, hogy nemcsak alternatíva nincs, de nincs lehetőség szabad, fair választásra sem, vagy csak annyira mint Putyinisztánban vagy más volt-szovjet meg harmadik világbeli országokban ( de még ez utóbbiakban is néhol inkább megvannak a tiszta választások feltételei mint Orbánisztánban ). A szabad választásokhoz azt azt lehetővé tevő jogállami intézményrendszerre is szükség van. Ezt a magyar “liberálisok” cinkos hallgatása mellett verte szét az uralkodó garnitúra röpke pár év alatt. Most már ott tartunk hogy a legszélsőbb, fasiszta/náci jobboldallal kelnének versenyre. Ezek jellemzik Magyarország és a liberalizmus ( vagy a demokrácia ) viszonyát.