A létbiztonságot a . r e n d s z e r . biztosította, a rendszeren belül az állammal(!)… Bizony ám… Ez a pártpolitika részét képezte.

Amikor Kádárral már a vége felé, valamelyik vezető kádere – a nevére nem emlékszem, ő mesélte a rádióban – ismertette a rendszerváltozást, Ő csak annyit mondott szinte már esdekelve; “de ugye munkanélküléség, az nem lesz”. Ez nem csak anekdota, ez tükrözi Kádárnak a mukásosztály és a néptömgek iránt érzett felelőségérzetét…

Ha a rendszerben bekövetkezett változásokat, enyhítéseket, és a lakosság egészére kivetített hatásokat nézzük, azt kell mondni, hogy ’56 részben elérte a célját. Részben, hiszen mint tudjuk, Nagy Imre is beszélt a magántulajdon rehabilitációjáról is, vagyis 56 vezetésében sem volt egységes kép a hogyan továbbról. Viszont Kádár egy ember arcú rendszert épített ki, amely egy társadalom egészének egzisztenciális, és műveltségi felemelkedéséhez vezetett. Ez is elvitathatatlan, még akkor is, ha egy szűk réteget totáliasan elnyomott. Gondolok itt azon kevesekre, akik meg akarták, vagy megdönthették volna a rendszert. 56 vezetői, avagy a kapcsolatokkal rendelkező régi elit. De arányaiban ez nagyon szűk csoport, és elenyésző a Rákosi féle mindenki ellenség politikájához képest.

Ezt mint hasonló alapideológiai összehasonlítást vetettem fel. Tágabb értelemben akár még korábbra a feudálkapitalizmussal is összevethető, amiben megint ő jönne ki pozitívan, mint ahogyan a jelen magyar viszonyok összehasonlításából is.
Noha a fejlődés útja a demokrácia lenne, csak jobban kellene csinálni, és betartani a szabályokat, még Orbánnak is.

Judith! A Horthy rendszer nem csak egy-egy bizonyos réteget érintett rosszul ahogy írod, hanem egész társadalmi osztályokat tartott kiszolgáltatott, feudális, félállati sorban, mint a vidéki népesség cseléd-zsellér-szegényparasztságát, vagy a városi munkásosztályt, és csak a nagyon szűk, klerikális és világi úri rétegnek kedvezett. A Kádár rendszer ezeknek az osztályoknak a jogfosztottságát, feudális életkörülményeit szüntette meg és például felépítette Európa egyik legmodernebb falusi társadalmát. Aligha hiszem, hogy a vidéki népesség milliói légbuborékként élték meg azt hogy az ezer éves történelmünk során először embernek tekintették őket, joguk és lehetőségük lett a tanuláshoz, a felemelkedéshez, egy élhető, európai egzisztenciához. Természetesen igazad van abban, hogy ne söpörjük az asztal alá egyetlen rendszernek sem a visszásságait, de a mérleg mindkét serpenyőlében nagyon súlyos dolgok vannak, ezért a mainál sokkal hosszabb történelmi távlatok kellenek a tárgyilagos ítélkezéshez. A francia történészek még mindig ölre menő vitákat folytatnak a francia forradalom megítéléséről pedig az má elég rég volt. 🙂

Don! Ismét megelőztél aminek kifejezetten örülök mert az én közgazdasági ismereteim a nullához konvergálnak, egy sokkal szakszerűbb vélemény jött tőled, lájkolom! 🙂

Az oroszlán, mint az erdő királya gyűlésre hívja össze híveit. Büszkén kihirdeti, hogy a mai naptól komoly változásokra lehet számítani. Többek között a mai naptól kezdve KÉTSZER KETTŐ ÖT lesz. Óriási tapsvihar fogadja az örömteljes hírt, boldogan rázzák az állatok egymás kezét, a szamár azonban csak a fejét csóválja. Nagy csöndben, várakozva tekint rá mindenki, amikor feláll, megköszörüli a torkát, és azt mondja:
– Fenséges Oroszlán, tisztelt gyülekezet! Sajnálattal kell közölnöm veletek, hogy örömre semmi okotok. Ugyanis KÉTSZER KETTÖ AZ IDŐK KEZDETE ÓTA MINDIG NÉGY VOLT ÉS AZ IS MARAD.
Az oroszlán kettőt tapsol, amire két markos farkas előlép, a szamarai megragadják és kivezetik a teremből. Bevezetik egy barátságosan berendezett irodába, ahol leültetik egy kényelmes karosszékbe. Kávéval és külföldi cigarettával kínálják, miközben próbálják meggyőzni, hogy lássa be: KÉTSZER KETTŐ AZ ÖT.
A szamár tovább makacskodik, mire az egyik farkas türelmét veszítve feláll, kezét ütésre emelve fenyegetően mondja:
Te egy nagyon makacs szamár vagy. De azt hiszem jobb, ha tudomásul veszed: KETSZER KETTŐ AZ ÖTTEL EGYENLŐ. VAGY AZT AKAROD, HOGY MEGINT HAT LEGYEN?