Hozzászólás: Iskola 2014

Szerző: talalom

talalom — Thu, 04 Sep 2014 09:10:20 +0000

Nekem az a tapasztalatom (nem vagyok tanár, csak a saját gyerekemet neveltem), hogy tiltással, megtorlással nem sokra lehet menni egy gyereknél. A fiam gyerekkorában elkapott egy csúnya betegséget, ami miatt átmenetileg mozgássérült lett (a magyar ortopéd orvosoknak köszönhetően ma már nem is sántít). Emiatt én az átlagos szülőnél többet töltöttem az iskolában (nem akartam, hogy speciális iskolába nyomják ki). Volt, hogy az osztályfőnökük – fiatal lány volt, jóindulatú, de teljesen eszköztelenül állt a kiskamaszok fegyelmezetlenségével szemben – azt mondta: ha eljössz velünk, el merem vinni az osztályt Leányfalura. Nem is volt soha semmi baj. Az ordítozó, a buszban ugráló gyerek is leült, mert harsányan énekeltettem őket, meg játszottunk egész úton, még fejben ország-várost is. Meg dumáltunk jókat, ahol a bátrabbak is elmondhatták a gondolataikat. Meg is lepődött a tanár, mert éppen a legfékezhetetlenebb fiúnak voltak nagyon jó meglátásai. Szóval a gyerek nem kis felnőtt, hanem önálló ember, életkori sajátosságokkal – ezt nem tanítják a főiskolákon? Mi a fenének kell kívülről tudni pl. az összes csata időpontját, ha azt nem tanítják meg mellé, hogy mi múlott azon az összecsapáson?
Nem lexikoni ismereteket kellene beverni a fejükbe, hanem arra kellene megtanítani őket, hogy hogyan válogassanak az információk, benyomások özönében. Hogy elpocsékolt idő, amit a plázában csellengve (többnyire unatkozva) töltenek, sokkal érdekesebb mondjuk közösen kitalálni valamit – bélyeggyűjtést, sms-vesenyt, mit tudom én, mit. És ezt rájuk kellene bízni – a mi korunkban más érdekelt minket. De nagyon érdekes egy gyerek fejlődését végigkövetni – ez a szülőség legnagyobb ajándéka. Ezért is tartom felháborítónak a délutáni kötelező iskolai foglalkozást. Nekem, mint szülőnek csak a kötelező marad? A tiszta ruha,meg a kaja? Az örömből nem vehetem ki a részem? Hogy dumálhassak vele, láthassam, amint alakult a gondolkodása, sőt néha én is tanulhassak tőle.

Szerző: Hollósy Gerti

Hollósy Gerti — Tue, 02 Sep 2014 17:29:18 +0000

Judith, tökéletesen igazad van!

Szerző: Judith Kopácsi

Judith Kopácsi — Mon, 01 Sep 2014 23:50:37 +0000

Gerty, pár nappal ezelött volt egy hosszú cikk a Finn oktatási modelről egy kanadai napilapban. Az ottani kitünő oktatási rendszernek egyik alapja, hogy a pedagogusok nemcsak, hogy kitünő kiképzésben részesülnek, de a társadalom nagyon is megbecsült tagjai. Gondolom, ez is hozzájárul ahhoz, hogy mit és hogyan tanitanak.

Szerző: Hollósy Gerti

Hollósy Gerti — Mon, 01 Sep 2014 20:34:43 +0000

Don Ovuz, az új generáció kinevelésével igyekezni kéne, akik majdan (ahogy írod 20 – 30 év múlva) a tudást átadó derékhad lesznek most éppen pusztán a demagógiát szívják/szívhatják magukba,…volt már sokféle az oktatás, többféle a módszer, voltak kísérletek, változások mindig, de ami most történik, az elképesztő…

Szerző: Ille István

Ille István — Mon, 01 Sep 2014 18:26:50 +0000

egy megszívlelendő gondolat:
van, aki a hitét és hazafiságát a száján hordja, van, aki a szívében.
az előbbinek egy szavát se hidd el…

Szerző: Don Ovuz

Don Ovuz — Mon, 01 Sep 2014 17:16:03 +0000

Az oktatás jelenlegi iránya nem csak a társadalmi különbségeket növeli, hanem az ország gazdasági elmaradottságát is. A XXI. században nem lehet jól képzett szakemberek nélkül, faekével eredményeket elérni. Ez az élet minden területére érvényes. Igaz, ez jól illik a jelenlegi kormány feudális nosztalgiájába, de ez csak rövidtávú előnyt jelent még nekik is. Most még megvannak az ismeretekkel rendelkező régi emberek. De ha ezek száma egy adott szint alá esik, 20-30 év kell majd pótolni őket, vagyis csak az új generáció kiművelése lehet majd megoldás. A család hite, ami példamodelljük lenne, nem szabadna átmennie vallási sötétségbe. Van példa arra is, amikor a vallás, és a kultúra jól megfér egymással.

Szerző: Ille István

Ille István — Mon, 01 Sep 2014 16:42:38 +0000

Vekerdynek van több nagyon találó megállapítása a kötelező dolgokra.
az egyik a kísérleti (?) tankönyvekről szól, amiket korábban min. 7 évig fejlesztettek, alakítottak végleges állapotáig. most a magasságos oktatásügynek ez egy év alatt sikerült. olyan is.
a másik a hittan, ami Vekerdy szerint nem az iskolába való, arról nem is beszélve, hogy az oda való beíratás csak a társadalom – ami alapvetően ateista – sodródását, ellenállás képtelenségét jelzi. részint, mert a pór úgy gondolja, ez az elvárás, hát hajoljunk meg előtte, mert abból nem lehet baj, részint mert ez most trendi.
csakhogy, megemlítette a példamodellt is, mégpedig a család hitét, ami legtöbb esetben talmi, és ezt a gyerek megérzi.
akkor, mi az értelme a hittan oktatásának?