Hozzászólás: A tánc

Szerző: Hollósy Gerti

Hollósy Gerti — Mon, 29 Sep 2014 17:58:08 +0000

Már érdemes volt megírni ezt az emlékező írást, mert így más is emlékezik, ki így, ki úgy, de emlékezik, pozitív dolgokra, kellemes és vidám emlékekre.

Szerző: Figyelő

Figyelő — Mon, 29 Sep 2014 17:26:55 +0000

A cikk végső fokon egy szép emléket idéz, az író szerelméről és a régi időkről.
Mindenkinek ajánlatos ilyen emléket felidézni. Sajnos az én szerelmem utált táncolni és nem is tudott. Tehát Róla nem lehet írnom. Viszont írhatok arról, hogy fiatalkoromban jó táncos voltam és szerettem is a táncot.

Szerző: Georgina Bojana

Georgina Bojana — Mon, 29 Sep 2014 11:05:25 +0000

Igen, igen! Gyerekeimet, azok barátait arra biztatom, hogy gyűjtsenek minél több élményt, hogy idővel sok-sok-sok szép emlékük legyen!
“Gyökerek” és emlékek nélkül lehet élni, de nem érdemes.
A rossz emlékeimből,tapasztalataimból tanulok, intő példaként (időnként, amikor ok v. alkalom van erre) felsejlenek, a szép emlékeimbe belekapaszkodom és “építkezem” belőlük!
(( 🙂 ))
G.B.

Szerző: Hollósy Gerti

Hollósy Gerti — Sun, 28 Sep 2014 17:34:20 +0000

Géza, a Te meghatódásod megtiszteltetés, mert férfiak, ha meg is hatódnak, inkább leplezni próbálják, mint megvallják azt, köszönöm. Hát,jó néha kicsit visszarévedezni…

Szerző: Hollósy Gerti

Hollósy Gerti — Sun, 28 Sep 2014 17:29:46 +0000

Kedves Georgina, ugye hogy elindulnak az emlékek..

Kedves Fortimbras, bár tőlem telhetően figyelek a politikára, de saját kedvtelésemre gyakran írok olyasmit, hogy (- esetleg ugyan direkt, erőnek – erejével kapcslatba lehet hozni a politikával, ha valaki nagyon akarja -) eszembe se jut közben a politika. (én a saját blogoldalamon “A tánc” című írásomhoz a fiam barátnőjének szalagvatójáról tettem fel egy kedves képet, róluk)

Szerző: Hollósy Gerti

Hollósy Gerti — Sun, 28 Sep 2014 17:20:38 +0000

Köszönöm a kedves hozzászólásokat, valóban egy hangulatos jelenet kapcsán az ifjúságunk hangulatait hoztam vissza egy kicsit…

(most már elárulom, a jelenet, ami hangulatba hozott részlet volt az “Elfújta a szél” című filmből, egy nagyszabású báljelenet, innen jött az ötlet, hogy leírom mi hogyan és mire táncoltunk fiatalon, és a rövidfilm Clark Gable életéről szólt)

Szerző: Ille István

Ille István — Sun, 28 Sep 2014 10:44:05 +0000

G.B jogos reklamációra cseréltem a fótót. na, ez valódi utcabálon készült, csákányházán, 2010 szilveszterén, ráadásul k…hideg volt 🙂

Szerző: Ille István

Ille István — Sun, 28 Sep 2014 10:32:38 +0000

fortimbras: az illusztráció az én balfogásom. köszönöm, hogy felhívta rá a figyelmet, cserélem.

Szerző: Bogdán Géza

Bogdán Géza — Sun, 28 Sep 2014 09:48:24 +0000

Gertikém, ez egy nagyon szép írás!
Meg is hatódtam egy kissé, mert a felhőtlen és boldog fiatalságomat idézte fel.
Köszönöm Neked, hogy megosztottad Te is a Tiédet, én pedig olvashattam azt!

Szerző: Georgina Bojana

Georgina Bojana — Sun, 28 Sep 2014 09:03:37 +0000

Drága Gerti!
KÖSZÖNÖM, hogy “visszahoztad” bohó és boldog ifjúságom! Emlékszel a kacsa táncra vagy letkiszre?! Nekünk, még volt fiatalságunk. Bizton írhatom.
Igen, igen, én már belekerültem abba az “idősávba”, hogy időnként bólogatva megjegy(ezhe)tem: “bezzeg a mi időnkben”!
Bezzeg, más volt.
Ki a hibás?
A rohanó világunk, a fogyasztói társadalom, a mindent azonnal, de rögtön. Így megállíthatatlanul terjed a kór, a szerelem nélküliség, a rögtön ágyba és a kiégés érzete.
*
Pedig milyen csodás dolog volt is az, amikor a szerelmünkkel lassúztunk. Akkor MÉG éreztük a gyomortáji remegést, a felgyorsuló szívdobogásunkat. A zene varázslatát, a rózsaszín ködöt, a boldogságot.
Igen, igen, a zene a tánc – valamikor erről is szólt!
*
Emlékszem, a régvolt Danuviában vagy Danubiában(?) bocs’ már a nevét sem tudom pontosan, de arra emlékszem, hogy nagy bulik voltak ott!Sokan voltunk! No és a Metró klub?
Más.
Már nem is tudom, melyik Szilveszteren – a Blaha Lujza téren, a Corvin Áruház előtt koncertezett Fenyő és a Hungária, ott limbóztak a szinpadon! Felnőttként, összeszokott baráti társasággal buliztunk, táncoltunk, sőt az akkor már nagyobbacska fiam is ott volt! Mit éreztem akkor? Vidámságot, boldogságot, igaz a szívdobogás már lecsendesedett, de szép emlékké szelídült az akkori felejthetetlen élmény. Hjaj, pedig cudar hideg volt!
(( 🙂 ::
G.B.

Szerző: FORTIMBRAS

FORTIMBRAS — Sun, 28 Sep 2014 07:54:34 +0000

Kedves Gerti !

Hát meg kell valljam; a fel, vagy bevezető fotóról – az Opera-bálterem díszletének szikrázó bájáról – nekem éppen e cikk nosztalgikus hangulatától ellenkező gondolataim támadtak. Akik ott évente összegyűlnek, azok olyankor mindannyian a maguk elhivatott, önhitt konzervatív gazdasági és kultúrmámorában lejtik a valcert, nem is fillérekért, arról meggyőződve, hogy bizony – sajnos, vagy nem sajnos, de – az onnan kintrekedtek, azok viszont valamely alacsonyabb osztályszinten leragadt senkik, bármiféle tudást és emberi jóságot rejtsen is a hazához valóban hű kebelük… Hisz, már a hódmezővásárhelyi Lázár is megmondta; mindenki annyit ér, amije van nekije…

Ha jól emlékszem, az egyik legnagyobb demokrata, és köztársaság melletti tüntetés is éppen ott, az Operabál ideje alatt, az Operaház előtt zajlott. Tudod, amikor Orbanini, meg az uszályos hölgykoszorú is az út alatti folyosón keresztül hagyta el a Világot jelentő parkettát. Emlékszel, amikor a MKTV bravúros, és ma is titokzatos cipollai ügyességgel mindössze 3 rendőrt és az üres Andrássy utat mutatta a bálterem áhitatától olvadozó bamba-magyar nézőnek ? A Hírtévé egyik embere viszont a közvetítő kocsi lépcsőjéről egyfolytában kis kézi kamerával az arcokat filmezte – és egyenként, vajh kinek a megbízásából ? Na de mindegy… Azaz nem mindegy, de ez van a nosztalgiák országában.

Kisztihand: “F”
˙

Ui: Bocs. A fotó és a cím alapján valami ilyesmit vártam volna a cikktől.